Homeland (The Legend of Drizzt 1.) 7 csillagozás

Valahogy mindig azt hiszem, hogy a maga jogán klasszikus besorolást kivívott művek bármiféle feldolgozásához biztosan a lehető legnagyobb gonddal, minden kreatív energiát bevetve nyúlnak hozzá. Sajnos a kiadók (vagy épp Hollywood) sokszor inkább fordítva gondolkodnak: nem kell magunkat megerőltetni, hiszen a cím úgyis eladja majd a terméket.

A negatív indítás ellenére Salvatore klasszikus Forgotten Realms regényének képregényes feldolgozását nem tartom rossznak, de ne várjuk tőle a műfaj megváltását. A rajzstílus közepes, néhol egy picit gyerekes, az akciók nem mindig átláthatók. Ahol az egész erős, az az alapanyag: 25 éve olvastam az alapjául szolgáló művet, így sokszor mosolyogtam, amikor előjöttek a régi emlékek – valamirevaló RPG karakter 1994 után kétkezes volt, és nem hiányozhatott mellőle a hűséges (ideális esetben mágikus) állat kísérő sem. :)

A Drizzt-saga rajongóinak közepesen ajánlott; én inkább a regényeket javasolnám, ha valaki kacérkodni akar az épp harminchatodik részénél tartó sorozattal.

Rég olvastam Salvatore könyvét, úgyhogy a történet minden fordulata újdonságként hatott. A regényt annak idején nagyon szerettem, ami meglepő, hiszen se a fantasynek, se a szerepjátékoknak nem vagyok nagy barátja. Azóta is az a véleményem, hogy Salvatore klasszisokkal jobb franchise-fantasyt ír bárki másnál.
A képregény stílusával nem vagyok teljesen kibékülve, egyrészt a drow-k helyenként annyira egyformák, hogy a mellékszereplők nem különböztethetők meg; másrészt zavaróan hatottak a barlangváros épületeinek modern bútordarabjai, mintha más korhoz tartoznának, mint a rajzok többi része. És akkor még nem szóltam a narráció olvashatatlan betűtípusáról vagy a meglepően sok elütésről. Ennek ellenére szórakoztató volt, bár emlékeket csak nagyon ritkán idézett fel (persze ez az én hibám, meg a tökéletlen memóriámé).
Egy kérdés: Zaknafein a regényben is ennyit sírt, zokogott, könnyezett? Fura volt ez az überkemény fegyvermestertől.

Jajj de örülök ennek a kiadásnak :D
Annyira jó hangulata van, szerintem teljesen jól visszaadja a könyv hangulatát. Nyilván a vaksötétséget nehéz ábrázolni rajzokon.
A Narbondelt viszont hiányoltam. Mivel angolul olvastam ezért most tudtam meg 30 könyv után, hogy Guenhwyvar lány :O bakker… spoiler

Ez a képregény egy tökéletes recap, ennyi könyv után nehezebben emlékszik rá az ember (bár nehéz elfelejteni) a pontos történetekre, ezzel könnyen felfrissíthető az emlék.

A rajzok is nagyon tetszettek, a yochlol-t nehezen képzeltem el de így már sokkal királyabb. spoiler

100% hogy az összes megjelenő képregényt el fogom olvasni.

Könyvként is eléggé kedvelem Drizzt történetét, még úgy is, hogy meglepően egydimenziós a karaktere. A képregény segített abban, hogy vizuálisan is finomodjon fejemben a kép. Viszont a könyv stílusához képest ez a változat kissé kapkodóbb, nagyobb ugrásokkal halad előre, ráadásul mintha az nem így végződne…
Az biztos, hogy ezt is folytatni fogom, legalább az alapszéria erejéig. A többi még a jövő zenéje….

Nem telt olyan sok idő azóta, hogy regényt olvastam, így még elég jól emlékeztem a cselekményre. A képregény is átadta azt a sötét hangulatot amit az első könyv olvasása során éreztem, még mindig az egyik kedvenc Drizzt történetem az Otthon. Tetszett az illusztráció, és végre megtudtam, hogy Guenhwyvar nőstény :D, ez van ha eddig csak magyarul olvasta az ember Drizzt történeteit.