A ​sötétség ostroma (A drow öröksége 3.) (Drizzt legendája 9.) 118 csillagozás

R. A. Salvatore: A sötétség ostroma R. A. Salvatore: A sötétség ostroma R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Háború.
Hiába volt minden igyekezet, mégis kitör a véres háború Mithril Csarnok és Menzoberranzan között. Számtalan sötételf és rengeteg humanoid rabszolga, goblinok és minotauroszok, koboldok és más ismeretlen szörnyek támadnak a törpékre és szövetségeseikre.
De harc dúl a hatalomért a drow városban is, a Házak közötti intrikák véres leszámolásba torkollnak. A Zűrzaver Kora köszönt a Birodalmakra, még a mágia is eltűnik egy időre, sőt maga Loth, a Pókkirálynő is beavatkozik az eseményekbe.
Bosszúra szomjazva többen is vadásznak Drizzt Do'Urdenre, aki ezzel nem, sokkal inkább Catti-brie-vel törődik, majd maga is vadászatra indul, célpontja a drow had vezére, Baenre Anya.

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Delta Vision, 2009
384 oldal · ISBN: 9789639474924 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Delta Vision, 2004
322 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639474924 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Szukits, Szeged, 1997
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639020710 · Fordította: Zollner András

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar · Jarlaxle · Catti-brie · Harcpöröly Bruenor · Regis · Belwar · Baenre Anya · Berkthgar · Fényeshold Alustriel · Fret · Gandalug · Harkle Harpel · K'yorl · Lloth · Thibbledorf Pwent


Kedvencelte 20

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

nyirog>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Az előző rész után már nem tartogatott túl sok meglepetést ez a történet, meglehetősen kiszámítható volt. Ennek ellenére tetszett, jól összehozott iparosmunka, kellően kidolgozott és érdekes szereplőkkel. Artemis Entreri talán egy picit hiányzott, de Jarlaxle elvitte a hátán a sztorit, jó volt. Negatívumként a túl hosszú, és éppen ezért fárasztó csataleírásokat tudnám mondani. Valamiért Salvatore úgy érzi csak akkor lehet átadni a hangulatot ha térdig gázolunk a levágott testrészek között. Jelezném, hogy nem, én meglennék enélkül is…
Innentől érdekes lesz a folytatás, elhárult a fenyegető veszély, vajon milyen utakra sodorja a sors hőseinket?

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

a drow világ gonosz nőstényei ,jó sok belső harc a hatalomért az egyik oldalon ,a másik oldalon Drizzt Do'Urden ,törpék,barbárok,elfek ,baráti mágusok serege veszi fel a harcot drow támadok ellen .
jó volt olvasni Menzoberranzan felépítéséről ,harcairól. nem volt elsietve a támadás jól ki volt dolgozva .
nekem egy dolog hiányzott kicsit egy leheletnyi humor az előző részekben meg,meg csillant a szikra .Guenhwyvar állandóan rá feküdt a Bruenor-ra .
de az abszolút kedvenc az harmadik kötetben volt:
ki vagy ?
Drizzt Do'Urden
segítség egy Drizzit .
itt röhögtem .
én nem erőltetném a romantikus szálat Drizzt és Catti-brie között engem zavar.

3 hozzászólás
Ikarosz>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Ahogy a borító is ígéri, csúcspontjára érkezik az eddig gyülekező feszültség, és akkora csata lesz hogy szem nem marad szárazon. Külön tetszett, hogy pont került függőben lévő ügyek végére. Salvatore ügyesen próbálja visszakeverni régi szereplőket, hol több, hol kevesebb sikerrel, itt azért egész jól összejött. Ettől függetlenül egész jó humora volt a könyvnek, ami meg is lepett egy kicsit, a Zsigerontó alakulatot sikerült a szívembe zárnom.

Andru>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Hát ez mindenképpen egy érdekes honvédő háború :)

Nem gondoltam volna, hogy érdekli annyira a drow-kat a hódítás, vagy hogy Baenre ennyire meg tudja győzni őket, hogy érdekli őket hogy feljönnek a felszínre. Nincs is elképzelésem, hogy mihez kezdenének Mithril Csarnokkal, ha győznének. Miközben a kis intrikus lényüknek otthon is lenne tennivalója a zűrzavaros városukban, ahol javában áll a bál, a hatalomharc viszont nagyban folyik.

A sötét labiritnus-szerű járatok nagyon jól alkalmasak kergetőzésre és végül itt dől el a csata sorsa is, bár a felszínen folyó események sem elhanyagolhatóak. Most kb. minden eddig felvonultatott szereplőt és csoportot egy helyre von össze Salvatore egy gigantikus csatára. Elég fordulatosra is sikerült. Nem lehetett tudni, hogy végül győznek a jók vagy ismét csavar azzal, hogy drow kézre adja Mithril Csarnokot.

Külön meg kell említenem a szervezést, amellyel a törpék most is lenyűgöztek: precízen és gyakorlatiasan dolgozták ki a védelmet. Ezt úúúúgy szeretem bennük. Meg hogy sörkedvelőek.

Kiskakukk >!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Jó volt. 1 csillagot csak azért vontam le, mert az utolsó 100-150 oldal végig csatározásból áll, ez annyira nem hozott lázba, persze voltak baromi izgalmas pillanatai is.

A sötételfek intrikái Menzoberranzanban nagyon jók voltak és szépen aprították egymást a különböző házak. A felszínen játszódó részek is érdekesek voltak, külön kiemelném Catti-brie és Drizzt kardos mizériáját is, egy ponton majdnem leestem az ágyról a nevetéstől (bár belegondolva, az ő szempontjukból elég tragikus jelenet volt….). spoiler

Frappáns volt a vége.
Hogy a sötételfekre visszaütött a saját borzalmas természetük, spoiler
Catti-brie és Drizzt ugyan jó nagy hülyék voltak (a kínos eset után ez a spoiler szöveg, uhhh…..), de végül is az egyik kissé érzelmi nyomorék (Drizzt) a másik meg törpék közt nőtt fel (Catti-brie), szóval mit is vártam… :D

2 hozzászólás
Llorente>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Készül az ostrom, a sötétség ostroma, amit csak a fény képes megállítani. A könyv első része jobban tetszett a drow belső családi háborúkkal, és azzal, hogy egy ideig megszűnt a varázslat a világban. Amikor meg elkezdődőtt az ostrom a felszínen ott elvesztem. A csata rengeteg helyen zajlott, és sok olyan szereplővel akikről keveset lehetett hallani korábban. Néha csak kapkodtam a fejem, hogy mikor, mi és hol történik mire sikerült összerakni egy képet az események sokaságáról. A befejezést se éreztem annyira drámainak, olvastam már drámaibb Drizzt történeteket. De kiemelném Pwent és a Zsigerrontó brigádot, ők tényleg nagyot alkottak.

Aethrienn>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Izgalmas és meglepetésekkel teli regény. Egy ádáz küzdelem, amely Mithril Csarnok sorsáról dönt. Ezen kötetben nagy szerephez jut a Baenre család, akiket így alaposabban megismerhet az olvasó. A történet gördülékeny és gyors sodrású. Nem lehet közben egy pillanatig sem unatkozni. A regényben nagyon ütős szereplőgárdát felvonultat Salvatore és tetszik, hogy mindenki „eljátssza” a rá kiszabott részt. Számomra a regény nagy előnye, hogy nagy hangsúlyt fektet az előkészületekre és hogy az egyes karakterek érzelmi világa is alaposabban ki lett dolgozva. A könyv legemlékezetesebb momentumai maradnak számomra, Gandalug megjelenése és az ónix szobrocska „megsebesülése”. A legmegrázóbb mégis csak a vége, mely nemcsak a Baenre házban –, hanem egész Menzoberranzanban hatalmas káoszt robbant ki.

Rendbonto>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Nagyon tetszett ez a rész, mert itt aztán tényleg mindenki felbukkant, aki számít és az előző könyvekben felbukkant. Még maga Lolth is színre lépett, ami azért nem semmi. A szálak szépen összefutottak, akár egy sorozat lezáró része is lehetett volna ez a rész. Salvatore nagyon jól vissza tudja adni a drow városban lévő életvitelt és a fekete elfek társadalmát. Teljesen magába szippantott. A vicc az, hogy a könyv nagy része most nem is Drizztről és barátairól szólt, hanem inkább Menzoberranzan zajló hatalmi játszámkról. Viszont engem teljes mértékben lekötött, és csak úgy faltam a könyvet.

BRoland91>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Ha az Örökség után úgy éreztük, hogy a Csillagtalan éjjel kicsit csökkent a történetfolyam lendülete akkor pánikra semmi ok, A sötétség ostroma pörög és visszahozza az előbbi rész tempóját.

Ahogyan az a könyv hátulján olvasható tartalom részből kiderül a háború a sötételfek és Mithrill Csarnok között kitört… azaz kitörik ebben a könyvben. A tartalom alapján arra számítottam, hogy immedias res belecsöppenünk az X ideje tartó állóháborúba és innen indul majd a cselekmény. Nos, ez nem így van és a háború majd csak később kezdődik el viszont ez semmit sem vesz el a könyv élményéből.

Ez a történet tulajdonképpen mesteri lezárása az Örökségben elindított cselekményszálnak, véleményem szerint nincsenek benne indokolatlan, erőltetett fordulatok, minden karakter a saját felépített jelleme szerint cselekszik és Salvatore a helyszínekkel is remekül bánik, itt arra gondolok, hogy az előző részekben a karaktereken keresztül velünk is megismertette Mithrill Csarnokot, illetve Mélysötétet és most minden zeg-zugát következetesen használja fel. Ezenfelül az író remekül használ fel korábbi karaktereket és kielégítő mennyiségben adagolja a őket. Egyben megjelennek „új” szereplők is, akiknek a szerepeltetése teljesen új színtereket nyit meg a történetmesélésben, ezzel pedig az író egy új „szintet” ad az univerzumhoz.

Fentebb azt írom, hogy nincsenek benne indokolatlan események, helyesbítek: egyet leszámítva. Talán. Amikor a könyvet olvassa az ember egyértelművé válik, hogy mire gondolok, ezt az eseményt lehetne mondva csinált időhúzásként is értelmezni, ugyanakkor ha figyelembe vesszük, hogy Salvatore hogyan játszik ezzel az időszakkal akkor észre sem vesszük az erőltetettséget, a másik pedig, ami szerintem sokkal mérvadóbb egy Forgotten Realms méretű univerzumnál, hogy ez a szóban forgó esemény valószínűleg ekkortájt nem csak hőseinket érintette, hanem másokat is az univerzumban, amiket pedig más könyvekben, más írók tollából olvashatunk. Ez persze csak feltételezés részemről, mert eddig más Forgotten Realms könyveket nem olvastam, és egyben reménykedés is, hiszen ha így van, akkor ez ékes példája a komplex univerzum építésnek.

Ismételten remek gondolatébresztő témákat dob elénk az író, ilyenek például a hit mibenlétének kérdése, a kultúra hatása az egyéni fejlődésre és az azokból összeálló társadalom és intézményeinek működése, vagy épp az, hogy egy adott kultúrának, amely épp korszakváltáson megy keresztül mire van szüksége ahhoz, hogy sikeresen végig vigye azt, és hogy egyáltalán milyen kérdések merülnek fel ilyenkor a közösségben.

Mindent összevetve, ahogy korábban is írom ez egy tökéletes lezárása a történetfolyamnak. Ami viszont csak azért érdekes, mert ez a Drizzt sorozat 4 részes, ergó ennek mégsem a „teljes” lezárásnak kell lennie. Kíváncsian várom a folytatást!

Witchmoly>!
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Végre történt valami spoiler, aminek nagyon örültem, mégis édeskevésnek találom, mert már nagyon szeretném, ha végre spoiler :D
Menzoberranzan és Mithril Csarnok spoiler nem volt semmi, nagyon jó volt olvasni, ahogy több szövetséges is bátran kiáll a törpékért, Bruenorért, Drizztért. A Harpellek nagy kedvenceim, hihetetlen milyen szerencsétlen egy varázsló Harkle :D Azon a részen, amikor Pwent könyörög az egyik Harpellnek, hogy harapja meg, jót nevettem :DD Jarlaxle meg egyre szimpibb, komolyan mondom, ő a legnormálisabb sötételf egész Menzobarranzanban. Van becsülete, mégha ez zsiványbecsület is. :)


Népszerű idézetek

Kiskakukk >!

Drow-knál szokatlan, ám hímek rugdosására roppant alkalmas, kemény csizmájával süregtően kopogni kezdett a padlón.

130. oldal (Delta Vision, 2009)

Luna_Dephensis>!

A Birodalmakban túl sok tolvaj hiszi azt, hogy a boldogságot egy-egy őrizetlen kincseskamrában rejtik.

166. oldal

Koczek>!

Hiányzik a kivívott eredmény érzése.
Márpedig ez a legfontosabb elem bármiféle értelmes lény
boldogságában. Ez az, ami önbizalmat ad, s lehetővé teszi,
hogy újabb, nagyobb célok felé induljunk. Ez a tényező táplálja
az önértékelést, s adja meg azt a hitet, hogy az élet maga is
értékes. Ez biztosítja a céltudatosság érzését, ami továbbhajt
minket az élet megválaszolhatatlan kérdései ellenében.

166. oldal, 3. rész Az eredmény

Kiskakukk >!

Később, amikor pislákolni kezdtek a csillagok, s a tábortűz már alig parázslott, Drizzt némán figyelte az alvó lány alakját.
– Te tudod, hogy szeretem – mondta a drow Guenhwyvarnak.
A párduc pislantott egyet, de nem mozdult.
– Pedig nem lenne szabad – folytatta a merengést Drizzt.

83. oldal (Delta Vision, 2009)

Kiskakukk >!

Ekkor érezte meg az elméjébe történő behatolást, gondolatainak igen nyugtalanító letapogatását. Magába fojtotta átkait a hagyományos mágia leromlásával kapcsolatban – bűvös szemkötésének meg kellett volna védenie őt mindenféle elmeszondázástól – és inkább elővette az eszét. Koncentrálni kezdett K'yorlra, elképzelte őt ruha nélkül, s olyan arcátlan gondolatokkal töltötte meg az agyát, hogy a nagyasszony komoly tevékenységének kellős közepén teljesen kijött a sodrából.
– Le kéne nyúzatnom a bőrödet ezekért a gondolatokért – szólt K'yorl.

142. oldal (Delta Vision, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Jarlaxle
Szelén>!

Újabb törpe rohant az ajtónak, pattant le és terült el nyögve a földön.
– Bah! – hallatszott Pwent hangja. – Nyavalyás elf-nyaló manók vagytok! Majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni!
Regis bólintott – ez volt a jelszó –, s a fogantyú segítségével eltolta a fémlapot az ajtó mögül.
– Ezt figyeljétek – mondta a barátainak, s az ajtó felé pillantott.
– Én inkább megyek – indult Catti-Brie a másik kijárat felé.

Kapcsolódó szócikkek: Catti-brie · Regis · Thibbledorf Pwent
Szelén>!

Gyönyörű látvány volt: Guenhwyvar háromszáz kilót nyomott, kétszer akkora lévén, mint egy normális párduc. Majdnem olyan széles a feje, mint Drizzt válla, a mancsa akkora, mint egy ember arca, s ragyogó zöld szemeiben egy állaténál jóval több értelem csillogott. Guenhwyvar a leghűségesebb társ volt, igaz barát, s valahányszor Drizzt, Catti-brie, Bruenor vagy Regis ránéztek, egy kicsit megmelegedett a szívük.

Kapcsolódó szócikkek: Guenhwyvar
Szelén>!

– Te tudod, hogy szeretem – mondta a drow Guenhwyvarnak. A párduc pislantott egyet, de nem mozdult. – Pedig nem lenne szabad – folytatta a merengést Drizzt.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar
Szelén>!

Regis, aki élete java részét azzal töltötte, hogy megtalálja a legpuhább fekhelyet, most még a legkeményebb törpe parancsnokokat – sőt, Thibbledorf Pwentet – is elképesztette lelkesedésével és tettrekészségével.

Kapcsolódó szócikkek: Regis
Szelén>!

– Ülj már le! – reccsent rá végül Baenre Anya
Bladen'Kerst-re. A nagyasszony egyik szeme csúnyán földagadt, s arcán is zúzódás látszott, ahol nekiesett a falnak. Nem volt szokva az ilyesféle sérülésekhez, s a többiek sem ahhoz, hogy így lássák őt. Normális esetben egyetlen egyszerű gyógyítóvarázs helyrehozta volna, de ezek többé nem voltak normális idők.

Kapcsolódó szócikkek: Baenre Anya

A sorozat következő kötete

A drow öröksége sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az elveszett csillag sárkányai
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Terry Goodkind: Az inkvizítor I-III.
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus