A ​mágia visszhangjai (A negyedik mágia visszhangjai 1/1.) 68% 24 csillagozás

Nem is rossz, érdekes a koncepció.

A főszereplők a mai világban egy tengeralattjáróval az óceán mélyén utaznak, majd egy tengeralatti vihar felborítja az addigi terveiket…és amit a világról eddig gondoltak.

Egy nagy barlangba kerülnek és miután a felszínre bukkantak nagy nehezen a partra is kievickélnek delfinekkel.

Itt aztán kiderül mi történt. spoiler

A karakterek egyszerűek, van akivel szimpatizálunk van kit utálni (érdekes, hogy a kapitány mennyire jól bemutatja a buta önző embereket).
A torténet igazából most kezdődik el ez csak a bevezető kötet, kíváncsi vagyok mi lesz.

Ez egy egyszerű kis olvasmány a hétköznapokra, könnyű lendületes történettel, itt ott egy kis mágia, nagy hősök, szörny is felbukkan.
Hétvégére teljesen jó.
Olvassátok.

spoiler

Nekem Salvatore a kedvenc fantasy íróm. A sötételf könyvek, a pap-ciklus és crown empire is nagyon összeszedett. Ezen a művön, én nagyon éreztem, hogy a szárnyait próbálja kitárni és puhatolózik, kicsit próbálkozik….belekóstol a fantasy műfajba.

Ennek ellenére egy jól megírt könyv, persze vannak benne apró hibák, amiket minden kezdő író elkövet. Különösen tetszik az első pár fejezet, ahogyan az Unikornisról ír és a balesetről.
Lehet a történet nem túl pörgős és nekem olyan nagy meglepetéseket nem is okozott. És most belegondolva, megvan a Tolkieni hatás is….Ami egyáltalán nem baj. Elolvasva a saját irományomat, azon is érezhető, hogy kik voltak, akik hatottak Rám.

Nem tudom, hogy eredetileg egy könyvnek szánta-e, de nálunk, 2 kötetben adták ki és, ha nem lenne meg a második rész, akkor most nagy bajban lennék, mivel nincs vége a történetnek. Kénytelen vagyok ( nagy duzzogva :D) , elkezdeni a második kötetet, mert érdekel, hogy hogyan alakul Del és társai sorsa.

Vagy 12-13 éve olvastam utoljára bármit is Salvatore-tól, de most ez a könyv ráébresztett arra, hogy mennyire is hiányzott nekem. Mondjuk most leginkább azért hiányzik, mert szívesen megráznám a vállánál fogva, miközben azt üvöltöm az arcába, hogy 'Miééért? Miééért nem írtad ezt meg hosszabban? Többet ebből, hiszen ez egy remek sztori, így meg olyan ez az egész, mintha éppen csak megnyalinthatnám a legfinomabb fagylaltot a világon, de közben a többi meg kicsöpögne a tölcsér alján… Olvastam, hogy ez az első könyved volt, de miért nem vetted elő később és dolgoztad át?'.
Szóval lényeg a lényeg, nagyon-nagyon tetszett, úgy olvastam volna még. Bárcsak hosszú-hosszú oldalakon keresztül fejtené ki, hogy milyen pl. Avalon. Na jó, nem rinyálok tovább, inkább megpróbálom beszerezni a második kötetet is.

Szerintem egy stabil 4* a könyv.
Nagyon tetszett a megoldás, ahogyan a sci-fiből átmentünk a fantasy-ba. A karakterek a teljesen megszokott „kalandfilmes” szereplőgárda voltak, az útjuk sem tartogatott túlságosan nagy meglepetéseket, néha pedig kifejezetten Gyűrűk Ura utánzat benyomásom volt -különösen az „elfeknél”.
Amiért pedig szívem szerint azért mégis levonnék még egy csillagot… Nekem miért nem mondta senki, hogy van folytatás? Cseppet kiakadtam az utolsó oldalon. Persze gyanítottam valahol a kétharmadánál, hogy valami turpisság van, de… szóval akkor is cseppet kiakadtam. :D

A könyv tulajdonképpen egy Tolkien-homázs: az atomháború után néhány különös képességekkel (ú.m. varázserővel) bíró túlélő megpróbál egy ártatlan, szó szerint tündérmesébe illő világot teremteni. A csavar ott jelenik meg, hogy ebbe a világba belecsöppen néhány akaratlan időutazó a „régi világból”

A Gyűrűk ura után ez volt a második legjobb fantasy amit volt szerencsém eddig olvasni! Már alig várom, hogy a kezembe vegyem a folytatást! Kifejezetten tettszett, hogy a könyv első harmada egy izgalmas tengeralattjáró katasztrófás történet, amiből hirtelen egy magával ragadó fantasy kerekedik ki.