A ​magányos drow (Vadászpengék 2.) (Drizzt legendája 15.) 77 csillagozás

R. A. Salvatore: A magányos drow

Egyedül a csatatéren.
Körülzárva.
Szorongattatva.
És készen a halálra.

Drizzt Do'Urden az orkok legrosszabb lidércnyomását testesíti meg: ő a magányos drow, akinek nincs mit veszítenie és nincs hova futnia. Miközben Észak káoszba és halálba fúl, egy sötételf úgy dönt, hogy egyszemélyes háborúba kezd – és egy egész seregre lesz szükség, hogy megállítsák őt.

A Vadász kivonja pengéit, és Drizzt már sosem lesz az, aki volt.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Delta Vision, Budapest, 2009
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639474666 · Fordította: Sziklai István · Illusztrálta: Todd Lockwood
>!
Delta Vision, Budapest, 2009
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639474665 · Fordította: Sziklai István
>!
Delta Vision, Budapest, 2003
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639474665 · Fordította: Sziklai István

1 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Drizzt Do'Urden · Harcpöröly Bruenor · Tos'un Armgo


Kedvencelte 18

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

nyirog>!
R. A. Salvatore: A magányos drow

Ez a kötete a sorozatnak egy kicsit langyos, mintha azt lehetne érezni az írón, hogy nem volt különösebben ötlete a történethez, de a kiadó nyomta, hogy legyen valami. És lett.
3 szálon játszódik. Az első Drizzt és újonnan szerzett elf társai útját írja le, sok moralizálással, tépelődéssel. Ez még akár érdekes is lehetne, de ugyanazokat a köröket futja Drizzt az érzelmeivel már kötetek óta, jó lenne most már továbblépni. A második szál a törpetársadalmat, és Bruenor barátaianak küzdelmét mutatja be, egyértelműen ezek a leggyengébb részek: ami az előző részbe érdekes volt (a törpklánok felépítse, működése, a társadalom bemutatása), az most már sok és unalmas. Időhúzás, és szószaporítás ezeknek a nagy része. A harmadik szál lett a legjobb, az orkok felemelkedése, és erőskezű vezetőjük megjelenése kifejezetten érdekes és újszerű, néha azt érzem hogy szinte drukkolok nekik. Salvatore bevállalta, hogy egy mindeddig lenézett és butának kezelt fajt megpróbál kiemelni, és motivációt, sőt jövőképet ad nekik. Nagyon tetszettek ezek a részek!
A könyv maga szerintem túlírt, és kicsit egyhelyben toporgós, egyedül az orkok fejlődése menti meg a töténetet. Remélem a következő részek valahogy mások lesznek, mert attól félek Drizzt és barátainak karaktere kezd kicsit elfáradni, nem ártana némi megújulás.

4 hozzászólás
Isley I>!
R. A. Salvatore: A magányos drow

A magányos drow újfent egy nagyszerű regény háborúról, kalandról, személyes párbajokról és bosszúkról. A regény hangulatában meglehetősen hasonlít az Ezer orkhoz, azonban itt, ha ez egyáltalán lehetséges, Mithrill Csarnok és szövetségesei még elkeseredettebb helyzetbe kerülnek az Őrző Völgye valamint a többi stratégiailag fontos színtér védelme közben.

Obould király nemcsak fajtája viszonylatában kiváló ellenség, aki vezetésével az orkok, déróriások, goblinok és trollok összevont seregei olyan háborút adnak a Harcpöröly Klánnak és szövetségeseinek, amilyet még korábban nem sokan láttak.
Ezzel párhuzamosan Drizzt Do'Urden megkezdi személyes bosszúhadjáratát az orkok ellen, összességében jelentős segítséget nyújtva ezzel a csarnok védelmezőinek.

Mindent egybevetve, egy élvezetes, kalandos és végig izgalmas fantasy regény A magányos drow, tele jó (régi és új) karakterekkel és egy mindenki számára elfogadható zárással.

Lord_Azeroth>!
R. A. Salvatore: A magányos drow

Drizzt Do'Urden 15. kalandja, hozta a szokásos színvonalat, csak most még jobban kiszélesítette a Világ Hátától délre eső vidék háborús eseményét. A helyzet aggasztó és ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább nyomasztóvá kezd válni. Az író pedig nem rest, oldalról-oldalra egyre kétségbeejtőbb helyzetbe taszítani hőseit és az azokért aggódó olvasót :).
Bevallom őszintén sose voltam odáig a törpékért, de R.A. Salvatore-nak sikerült megkedveltetnie ezeket a néha mogorva, olykor kukacoskodó, máskor meg vad ünneplésekre hajlamos de mindemellett aranyszívű és egymásért nagyon is aggódó kis alakokat. A könyv leginkább az ő háborújukat mutatja be, ahogy megpróbálják a legjobbat kihozni a nem éppen könnyű szituációból, amivel szembe kell nézniük.
A Vadászpengék trilógia második része kicsit Birodalom Visszavágosra sikeredett. A hősök egy része külön utakra kényszerül, de mindenkinek szembe kell néznie egy rendkívül erős hadsereggel, ami ellen szinte semmi esélyük és csak a kevés veszteséggel járó visszavonulásban bízhatnak. Kapunk egy kegyetlen és kíméletlen antagonistát egy szinte megállíthatatlan gonoszt, aki leginkább hőseinkhez mérhető hatalmú. Sőt, jócskán túl is szárnyalja őket. Mindezek mellett pedig igencsak megkavarja a dolgokat, azaz remekül stratégiázik és kíméletlen halálos gépezetté kovácsolja az irányítása alatt álló több ezer fős, amúgy máskor rendkívül kaotikus ork sereget.
Drizzt eléggé maga alatt van. A harag és a düh vezérli cselekedeteit. Egész izgalmas volt olvasni vakmerő kirohanásait. Sajnos nagyon lassan kezdi csak összeszedni magát. Viszont tetszik, ahogy ez elénk van tárva. Ahogy szép lassan visszajön a lelki mélységből. Igaz ebben segítőtársakra is akad. Külön izgalmas az a történeti szál, amiben egy elf nővel beszéli meg az elf élet mibenlétét, majd segítik és támogatják egymás lelki regenerációját.
Regis nagyot lépet előre jellemfejlődés terén. Nem volt könnyű helyzetben ő sem, de teljesen jól megoldotta a rá váró bonyodalmakat és sokkal kedvelhetőbb alakja lett a történéseknek, mint eddig.
Sajnos a történetben kisebb szerep jut a mágiának. Persze nem azt mondom, hogy nincs jelen, sőt van egy két nagyon látványos mágikus hatás is ami iszonyatosan tetszett – pl: az ork sámánok áldása Obuldra – de a több ezer törpe és több tízezer egymásnak feszülő ork között mindenki harccal oldott meg minden szituációt. Ezt a hiányt próbálta pótolni Csillagizzás Shoudra a mirabari jogarőr és az alkimista gnóm, Nanfoodle.
Viszont ezek mellett vártam volna egy – két törpe harci mágiát, vagy áldást, melynek segítségével a törpe istenek mágiája erősíti meg a mokány kis alakok harcoló sorait, vagy egy-két ork sámánt, akik valami vad és látványos mágiát használva okoznak bonyodalmat az ellennek vagy erősítik meg a frontra induló sajátjaikat.
Összességében egész jó könyv volt. De azért adtam csak 3,5 csillagot, mert nem volt olyan sodró lendületű és izgalmas, mint amikor a sötét elfek ostromolták meg Mithrill Csarnokot, vagy amikor Menzoberanzan hírhedt városába vitt bármikor is a minket a történet író. Kicsit terjengősre sikerült ez a mű, valamint sokszor volt olyan érzésem, mintha az ellenség minden lehetőséget kihasznál, mindenből előnyt kovácsol, míg a hősök és a pozitív szereplők csak sodródnak a történettel, nem terveznek meg előre semmit, minden csapdát benyalnak, csak néha brillíroznak szuper képességeikkel.
Mindezek ellenére iszonyatosan olvastatja magát a könyv és nagyon tudsz szurkolni minden egyes pozitív szereplőnek, hogy túlélje és ne hagyja ott a fogát és végre kerüljenek ki ebből a slamasztikából, amibe belekeveredtek!!! :)

Tomi_Des>!
R. A. Salvatore: A magányos drow

Salvatore-nak nem megy ez a karakterfejlődés/ábrázolás dolog. Drizzt amikor éppen nem terminátorosat játszik, olyan mint egy 16 éves kislány aki megsértődött valami félreértésen amiről esze ágában sincs megbizonyosodni, inkább félrevonul a szobályába durcizni.
Ez az első könyv amikor Regis egyáltalán nem idegesített, sőt jó szerepett kapott, csak az átvezetés hiányzik.
Féltem tőle, hogy mennyire fog lekötni egy Orkok vs Mithril csarnok háború azok után, hogy a tizensok könyvön keresztül agyonhype-olt drowkat anno porráverték Bruenorék.
És azt kell, hogy mondjam, ezt Salvatore számomra tökéletesen megoldotta. Egy pillanatig sem érzetem azt, hogy ez egy kisujjból kirázós csata/háború lenne, sőt még döntetlenre se tudták nagyon kihozni a dolgot kedvenc törpéim.
A fenti negatívumokat félretéve az alaptrilógia(Otthon, Száműzött, Menedék) óta nem élveztem ennyire egy könyvét sem. Ezért adok neki 4,5 csillagot.

Voorhees>!
R. A. Salvatore: A magányos drow

Egyértelműen a legjobb könyvek közé tartozik, amiket eddig Salvatore-tól olvastam, igazi magas színvonalú fantasy könyv.
Drizzt Do'Urden, a renegát drow abban a hitben, hogy barátai halottak, ismét előhívja magából a Vadászt és négylábú társával, Guenhwyvar-al rendet vágnak az orkok sorai között. Drizzt segítségére van a Hold-erdőből érkezett két elf, Tarathiel és Innonvidil is, továbbá két pegazus. Az orkokra és óriásokra vadászva Drizzt ismét szembesülni kénytelen saját lelkiismeretével, ezúttal azonban mélyebbre merül, mint eddig.
Catti-brie és Wulfgar, valamint a háznaggyá előléptetett Regis próbálják megszervezni Mithrill csarnok védelmét a jelentős túlerőben lévő ellenséggel szemben. Helyzetüket nem könnyíti, hogy a király, Harcpöröly Brueron öntudatlanul fekszik, és látszólag halálán van.
Ezen a ponton kívánom megemlíteni, mennyit változott Regis karaktere, és mennyire pozitív irányba. A korábban az idejét lustálkodással és evéssel elütő félszerzet a legjobb tulajdonságokról tesz tanúbizonyságot, és a keményfejű törpék között is kivívja az őt megillető tiszteletet. Segítségére van a Mirabarból érkezett jogarőr, Csillagizzás Shoudra és a gnóm alkimista, Nanfoodle is.
Sokvesszős Obould király erőt merít a Lapályosnál aratott győzelemből, és eggyé kovácsolja észak ork seregeit. Sámánjai segítségével gyakorlatilag isteni rangra emelkedik, és mindent elsöprő támadást indít észak jó szándékú fajai ellen.
Az orkok ábrázolása merőben eltérő az eddigiektől. Salvatore itt eszes, értelmes, taktikus lényeknek tünteti fel őket, nem a korábban megszokott szervezetlen csürhének. Obould karaktere sokat emel a regény színvonalán.
Örülök, hogy végre a felszíni elfek is nagyobb szerepet vállaltak a cselekményben, mégha csak kettő is. És a drow-k visszatérését is pozitívumként értékeltem.
Összességében rettentően jó könyv volt, olvastatta magát. Kiváló darab.

Kobra>!
R. A. Salvatore: A magányos drow

Drizzt Do'Urden történetével (és a világhoz kapcsolódó játékokkal) szerettem meg ezt a világot.
A történet jó és hozza amit elvár az ember, de Drizzt Do'Urden válságával nem tudok mit kezdeni…

Veron P>!
R. A. Salvatore: A magányos drow

Úgy tűnik nem Salvatore regényeivel támadt nekem problémám, csak a sötétség útja nem jött be nagyon valamiért, már az előző rész is tűrhetős volt, ebbe meg a végére nagyon belelendültem:)) Attól viszont falra másztam, hogy Drizzt mennyire gyáva és gyenge és béna, nem tom hány könyvön keresztül fog még szenvedni, hogy kiderüljön aminek ki kell, addigra talán tényleg valóra válik, amitől fél?…..


Népszerű idézetek

>!

Attól tartok, hogy ő nem más, mint Lolth úrnő kegyetlen tréfája, az áruló gúnyájába öltözött káosz eszköze. Menzoberranzanban jó néhányan akadnak olyanok, akik azt hiszik, hogy Drizzt Do'Urdent titokban a Káosz Hölgye irányítja saját kénye-kedve szerint.

4 hozzászólás
>!

– Elbántál a másik drow-val? – kérdezte Innovindil.
– Halott – nyugtatta meg Drizzt komor hangon. – Lezuhant egy sziklaszirtről.
– Fájdalmat okozott, hogy megölted? – tette fel a kérdést Innovindil.
Drizzt a nő felé kapta a fejét, és a szeme összeszűkült.
– Fájt? – kérdezte Innovindil újfent, és nem hátrált meg.
Drizzt arcvonásai ellágyultak.
– Mindig fáj – vallotta be.
– Akkor hát a lelked sértetlen – mondta Tarathiel. – Akkor félj igazán, ha a gyilkolás többé már nem hat meg.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
5 hozzászólás
>!

(Kaer'lic és Tos'un kézjelekkel beszélgetnek.)
Most az a legjobb, ha délre megyünk.
Miért?
Mert Drizzt Do'Urden északon van.

MóroczMárk>!

Ne aggódj túl sokat jövő miatt, mert különben észre sem veszed a gyorsan lepergő jelent.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
>!

– Te tökfej! – bömbölte. – Menjek haza, amikor az otthonomat bűzhödt orkok és óriások rajzák körül? És te azt mondád, hogy feküdjek le, és haljak meg?
– D-de…de… – hebegte Cordio.
– Bah! – horkant fel Bruenor. – Elég ebből az ostoba karattyolásból. Rengeteg dolgunk van!

Kapcsolódó szócikkek: Harcpöröly Bruenor
>!

– Mondd el az igazságot most, vagy levágom a fejed! – dörögte Drizzt. – Miért vagy itt? És a fajtádból még hányan vannak a csapatodban?
– Százak jöttek! – rikoltotta Donnia, miközben tántorogva futott, egérutat keresve. – Ezrek, Drizzt Do'Urden! És mindegyiküknek az a parancsa, hogy elvigyék a fejedet a Pókkirálynőnek!

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
>!

A Vadász leugrott a sziklatömbről, és rohanni kezdett az orkok felé. A disznóképű teremtmények kórusban bömböltek fel és hajították félre a vödröket.

>!

– Úgy bűzlenek, akár a rothé trágya az állott vízben – zsörtölődött Tos'un.
Rosszkedve dacára Kaer'lic Suun Wett nem vitatkozott – az orra megtiltotta.
– És Proffitt a legbüdösebb az egész csapatban – folytatta Tos'un.
Kaer'lic figyelmeztető pillantást vetett rá, emlékeztetve társát, hogy egy troll sereg közepén tartózkodnak, és talán nem a legokosabb dolog nyíltan sértegetni a szörnyetegek vezérét.
– Talán éppen így került az élükre – fűzte hozzá Tos'un.

Kapcsolódó szócikkek: Tos'un Armgo
>!

Az ork hátratántorodott – a kés markolata furcsa unikornis szarvként meredezett a homlokából.

>!

Nem nagyon tartok az ellenségeimtől. Annál jobban félek a barátaimtól.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden

A sorozat következő kötete

Vadászpengék sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Christie Golden: Vihar előtt
George R. R. Martin: Kardok vihara
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Margaret Weis: Lélekkovács
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az aranyszemű mágus sárkányai
V. E. Schwab: A Fényigéző
Mark Lawrence: Tövisek Császára
Travis Baldree: Legendás latték
Jennifer L. Armentrout: The Return – Visszatérés