A ​káosz átka (Pap-ciklus 5.) 87% 35 csillagozás

A Pap-ciklus befejező kötetében a cselekmény visszatér az Épülés Könyvtárába, ezzel Salvatore mintegy keretbe zárja a pentalógiát, és bezárul az idősík a Háromság Kastély eleste és a Szárnyaló Szellem építésének megkezdése között.
Kissé fantáziatlannak és mesterkéltnek ítélem az olvasmányt. A szerző nyilvánvalóan el akarta varrni a szálakat, de véleményem szerint felesleges volt ismét Kierkan Rufo személyéhez és a könyvtárban eldugott káosz átokhoz nyúlni, mivel ezzel jórészt csak megismételte az első kötet történéseit. Továbbá kevéssé éreztem ötletesnek a könyvtár meggyalázását, mivel ez inkább erőltetett átmenet volt a korábbi állapot és a Cadderly által létrehozandó új között. Nos, hát Salvatore-t korábban sem vádolhattuk azzal, hogy minden regényét ugyanolyan színvonalon írja, most sincs ez másképp.
Az öt kötet nívója egyébként magas, megérte elolvasni, talán Drizzt legendája első két-három trilógiája okozott hasonló élményt. Cadderly és Danica karaktere, no meg a Tömbváll fivérek szerethetően mogorva és kedvesen bohó személyisége magával ragadja az olvasót. Tagadhatatlan, hogy az írónak jó az érzéke a mellékszereplők kiválasztására is, ebben a részben és korábban is Sayleigh és Dorigen alakja, a másik oldalon Druzil kivétel nélkül jó választásnak bizonyult. Azt pedig szintén megszokhattuk, hogy képtelen megválni a főszereplőktől, sőt, néha a halál kijátszásával saját írása színvonalát csökkenti.

Jó élmény volt és érdekes kitekintés, az Elfeledett Birodalmak meséinek apró, mégis élvezhető adaléka.

Egy fokkal izgalmasabb és összeszedettebb volt, mint az előző könyvek, de még mindig közel sem ért a többi Salvatore műhőz. Örülök, hogy végre ezt is le tudtam, mármint ezt a pap-ciklust. Szerintem az életben nem fogom újraolvasni.