Ódák 11 csillagozás

Quintus Horatius Flaccus: Ódák

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lyra Mundi Európa


Enciklopédia 11


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Vaklarma P>!
Quintus Horatius Flaccus: Ódák

Ez egy sznob Horatius kötet. Semmi magyarázat, adat, függelék vagy bármi. Oké, az ember azért csak tudja ki volt Horatius, és aki ilyesmit olvas jószántából, annak általában nem kell külön magyarázni a római mitológiát, Caesart és a többi ilyesmit sem, de azért a mindenféle római személyeknek írt ódák mellé jó lett volna legalább egy-egy mondat, hogy mégis kiről van szó, miért írt neki Horatius és egyáltalán. Ehelyett viszont a versek 2-3 fordításban is ott vannak egymás mellett, ami tök jó, és nagyon érdekes is! (Én például szeretem összevetni őket néha, mert teljesen más a hangulata egy-egy versnek). Viszont átlagember alig hiszem, hogy háromszor el akarja olvasni ugyanazt egymás után. De persze jó hogy van, tanításhoz is jó lehet, meg persze ahhoz, hogy az ember műveltséget fitogtasson vele. Mondom, sznob kötet.

Bolondkandúr>!
Quintus Horatius Flaccus: Ódák

Kr. e. 42. Philippi: Brutus seregének egy fiatal katonája úgy döntött, neki elég volt a háborúból, ezért (ahogy később írta: "otthagyva pajzsom dicstelenül") kivonta magát az arcvonalból. Róma és a világirodalom szerencséjére sikerült elmenekülnie. Ez az élmény alapvetően meghatározta Horatius költészetét is, verseinek alapeleme a béke és az élet szeretete, az élet kis örömeinek megbecsülése.
Az Augustus mellé kezdtem olvasni, és ez még közelebb hozta hozzám ezt a kort, elevenné és színessé tette az ismert vagy kevésbé ismert személyeket, a hétköznapokat és a pompás római ünnepeket egyaránt. A költemények alapján Horatiust pedig egy nagyon kedvelhető embernek ismertem meg, akivel szívesen leülnék egy Róma környéki villa lugasában beszélgetni némi etruszk bor társaságában.


Népszerű idézetek

Sli P>!

A jelent élvezd, a jövőt ne firtasd,
ami bánat sújt, mosolyogva tűrd el.
E világon még sose volt halandó
    boldog egészen.

94. oldal, Pompeius Grosphushoz (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
1 hozzászólás
Sli P>!

[…] kurta a lét. Míg csevegünk, elfut irígy időnk:
fogd hát, s tépd le a mát, és sose várd, nyílik-e holnapod.

29. oldal, Leuconoéhoz (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: carpe diem · holnap
1 hozzászólás
Sli P>!

[…] Önmagán
az úr csak és az víg, ki naponta így
    kiálthat: „Éltem!” […]

156. oldal, Maecenashoz (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: élet
1 hozzászólás
Sli P>!

Mi lesz, ne kérdezd, holnap; akármit ad
napod szeszélye, nézd nyereségnek azt

27. oldal, Thaliarchushoz (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: holnap
1 hozzászólás
Sli P>!

Élvezni, mim van, hadd legyek ép, erős:
ezt add, Apolló, s lelki derűt vele,
    s adj, kérlek, vénséget, ne rútat,
        és ne olyat, mely a dalt felejti!

56. oldal, Apollóhoz (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón · öregség
1 hozzászólás
Sli P>!

Éld a víg jelent, ne kutasd a holnap
gyötrő gondjait; keserűt is enyhít
a szelíd mosoly: maradéktalan nincs
    üdv a világon.

95. oldal, Pompeius Grosphushoz (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: mosoly
1 hozzászólás
Sli P>!

Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak

26. oldal, Thaliarchushoz (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: haszon · holnap · sors
1 hozzászólás
Sli P>!

élvezd a napot és hagyd a gyanús holnap igéretét.

29. oldal, Leuconoéhoz (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: holnap
1 hozzászólás
Sli P>!

                            LEUCONOÉHOZ

Ne, ne, csak ne kutasd – bűn, ha tudod! – éveim, éveid
meddig tartanak, óh Leuconoé; és ne kisértsd aszír
jósod csillagait. S mert a jövőt jobb ha türöd, akár
ad még új teleket Isten, akár elvisz ez, ez amely
partunk szirtjein úgy nyögeti most kint a rohamravert
tengert: idd okosan könnyü borod s mérd az örök reményt
kurta lét araszán. Míg fecsegünk, száll az irígy idő:
élvezd a napot és hagyd a gyanús holnap igéretét.

29. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: carpe diem · jövő
1 hozzászólás
Sli P>!

        LICINIUS MURENÁHOZ

Jobban jársz, Liciniusom, ha nem törsz
folyton a nyílt tengerek ostromába
s gyors szelektől tartva nem óvakodsz a
    parti hegyekhez.

Akinek szívében arany közép tart
súlyegyent, azt nem nyomorítja rozzant
putri szennye, nem nyomorítja bántó
    udvari pompa.

Égverő fenyvek sudarát sürűbben
rázza förgeteg, recsegőbb robajjal
dől a nagy torony s a hegyek legormát
    sújtja a villám.

Jót remél a vészben, a jóban ismét
fordulattól tart az előrelátó
szív. Ahogy meghozza a tél haragját
    Jupiter, éppúgy

űzi is. Nem lesz, ami rossz ma, nem lesz
folyton az. Ha hallgat a Múzsa, olykor
lanttal ébreszti, s nyilait nem ontja
    mindig Apolló.

Álld helyed bátran, ha szorít a sors, és
légy szilárd; viszont, okosan, magad vond
össze, hogyha kedvez a szél, tulontúl
    büszke vitorlád.

82-83. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: arany középút
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marcus Valerius Martialis: M. Valerius Martialis válogatott epigrammái
Faludy György: Latin költészet
Caius Valerius Catullus: Gyűlölök és szeretek
Caius Valerius Catullus: Catullus minden verse
Publius Ovidius Naso: Szerelmek
Publius Ovidius Naso: Keservek
Marcus Valerius Martialis: Költők, ringyók, pojácák
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Publius Ovidius Naso: Fasti
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás