Nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen könyv születik az Apu azért iszik rendezvénysorozatról. Közéleti tájékozódásom egén Puzsér Róbert a Csillag születik zsűrizésével jelent meg. Ezt követően hallgattam vissza a Youtube-ra feltöltött műsorait, majd amikor hallottam a Mika Tivadarban tartott estjéről, akkor eljutottam oda is.
Akkoriban nekem ez a rendezvénysorozat meglepően sokat adott, ahhoz képest, hogy mindössze arról szólt, hogy két, a szellemi közélet perifériáján elhelyezkedő ember egy sör fölött beszélgetett rendkívül szinte mindenről, amit fontosnak találtak. Történelem, politika, etika, filozófia, vallás, közélet stb. mind-mind részét képezte a rendezvénysorozat témájának. Több volt, mint egyszerű kocsmai beszélgetés, de mégsem tekinthetjük azonosnak két filosz egyetemi katedrán történő vitájával. És az az igazság, hogy ehhez hasonló rendezvény, legalábbis akkoriban, amikor rendszeresen jártam rá, nem volt Budapesten. Özönlöttek rá a huszonévesek, akik nem jutottak hozzá hasonló szellemi foglalkozáshoz, noha igényük lett volna rá.
Ezért is gondolom azt, hogy hosszabb távon nagyobb hatása is lehet ennek az estsorozatnak, mint amekkorát ma tapasztalhatunk. A magyar közbeszédben az első jelentős változást szerintem az hozta, amikor Uj Péter és a társai az Index révén meghonosították a zsurnaliszta cinizmus beszédmódját az ettől meglehetősen elszokott honi sajtóban. Ma már az Index, a 444, de a kormánypárti oldalak, mint az Origó, a 888.hu meg a Pesti Srácok is hasonló etikát követnek, persze a saját politikai nézeteiknek megfelelően. A következő változás talán az a fajta út lehet, amelyet Puzsér Róbert jelölt ki, aki egy teljesen más beszédmódot honosít meg, amely nem a vicceskedő lenézésen alapul, hanem a konfrontatív tartalmi állításokkal él. Még ha nincs is igaza, ezekkel egyszerűen vitára kényszeríti azokat, akik jelenleg uralják a nyilvánosság tereit. Azok a fiatalok, akik az Apura jártak, zömmel fővárosi egyetemisták, könnyen lehet, hogy egy-másfél évtized múlva megragadják a lehetőséget, hogy megváltoztassák a közbeszédet, és bevett formává változtassák a Puzsérnál látott utat.
Mind az élőben hallgatott, mind pedig a könyvben olvasható beszélgetéseknek is van egy nagyon ingatag lába, amely mellett nem mehetek el szó nélkül. Ez elsősorban abból fakad, hogy a mai társadalomnak nincs szüksége a polihisztorokra. Specialistákat keresünk minden probléma megoldásához. Puzsér és FAM azonban a beszélgetéseik során polihisztorokként nyilatkoznak, ám egy-egy területet csak felületesen ismernek. Ez az oka annak, hogy számos tárgyi tévedés tarkítja a beszélgetéseket, legyen szó a Mika pincéjében elhangzottakról, vagy a könyvben olvashatóakról.
Ennek egyébként egyszer én is hangot adtam, noha abban nem volt köszönet. :)
A mai napig fent van a Youtube-on az a felvétel, amikor FAM és Puzsér a két világháború közötti rendszerről beszélgettek, majd egy felvetített fotó kapcsán, amelyen Horthy és Hitler volt látható, megjegyeztem, hogy az nem ott és akkor készült, ahogy azt Puzsér mondta. A „jutalmam” egy félórás monológ lett, amelyben nem feltétlenül a legjobb kontextusban emlegetett. Pedig úgy hiszem, hogy a kritika, főleg a társadalomkritika, vevő kell hogy legyen az önreflexióra és a téves állítások javítására is, még akkor is, ha az adott helyzetben Puzsér szempontjából én egy fontoskodó és tudálékos idiótának tűntem, aki lényegtelen kérdésekkel terelte el a vitát. Ha ugyanis az alapok hibásak, akkor a felépítmény is az, legyen bármilyen vonzó számunkra a valóság leírása.
A könyv egyébként nem érdemelne öt csillagot, legfeljebb három és felet. Csakis azért kapta meg tőlem a maximumot, mert szerettem járni az Apura, és azt hiszem, hogy ha időm engedi, még fogok is. Nem tudok róla, hogy hasonló fórum működne Budapesten. Ha lesz a kötetnek egy új kiadása, egy témához értő olvasószerkesztőt feltétlenül rászabadítanék, mert bántó helyesírási hibák maradtak benne, főleg nevek és fogalmak kapcsán, amelyek előkerültek. (Például Szekfű Gyulát sikerült G-vel leírni).
Azok számára, akik nem jártak a rendezvényre, de már hallottak Puzsérról, annyiban feltétlenül érdekes lehet ez a könyv, hogy feltérképezhető belőle gondolkodásának szellemi hátországa. Megláthatjuk a cikkei és a műsorai mögött rejlő filozófiát, amelynek kifejtésére ott ritkábban nyílik lehetősége.