A ​zsidók szégyene 19 csillagozás

Dráma két felvonásban
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

Az ​anyja temetésére az Egyesült Államokból Ausztriába hazalátogató holokauszttagadó történészt, Hans-Jürgen Geyert az osztrák hatóságok letartóztatják, és az 1947-es Tilalmi Törvényre hivatkozva vádeljárás alá helyezik. Védelmét egyetlen ember vállalja, a holokauszttúlélő családból származó jogvédő, Joseph Grosswald. Az ügyvéd apja harminc évvel a koncentrációs táborból való szabadulása után öngyilkos lett. Ekkor az anya megeskette fiát, hogy élete során mindig az üldözöttek, a jogfosztottak mellé áll. Grosswald ezért választotta a jogi pályát, és látta el húsz éven át a társadalom perifériáján élők védelmét. Bár Geyert sarlatánnak tartja, meggyőződése, hogy nézeteiért nem zárhatják börtönbe.

Az intézményes kultúra évtizedeken keresztül nem volt hajlandó tudomásul venni a holokauszttagadás létezését, egyetlen reflexiója arra mind a mai napig a büntetőjogi fenyegetés. A szerzőpáros merész drámájával nem csak a jelenség elhallgatásának korszakos tabuját dönti le, de a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
176 oldal · ISBN: 9789637424694
>!
Konkrét Könyvek, Budapest, 2014
176 oldal · ISBN: 9789637424687

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

náci


Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
TiaRengia IMP
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

Nagyon izgalmas erkölcsi kérdéseket feszegetni. Az ember egyenesen kényszerítve van, hogy állást foglaljon olyan kényes témák kapcsán is, amiket hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni, nem belegondolva azok mélységeibe.

Már az, hogy nem mertem a könyvet védőborító nélkül magammal vinni a tömegközlekedésre, mutatja, mennyire tabusított az egész téma. Ránéz az ember a borítóra és egyből az az asszociációja támad, hogy egy szélsőjobbos antiszemita programfüzetet lát, holott a Dávid-csillagba oltott horogkereszt nem is tudná jobban kifejezni, miről szól a könyv.

Jelesül, a holokauszttagadás megítéléséről. A történelem szégyenfoltjainak emlékezetéről. A generációkon átívelő traumákról. Az örök szkeptikusokról. De leginkább arról, mennyire nem tolerálja a társadalom, ha valaki nem a fősodrásba áll, vagy ahhoz a táborhoz, ahol neki a helye van.

Ausztriában járunk, a kétezres évek elején. Az idős holokauszttagadó történész-tudóst nézeteinek hirdetéséért letartóztatják, védőügyvédjének pedig hogy, hogy nem, egy jogvédő zsidó ügyvéd szegődik, komolyan felbolygatva mindkét tábort.

Olvasás közben sokszor eszembe jutott az Amerikai História X című film, hasonlóan az ott elmesélt történethez, itt sem fekete-fehér semmi, hiába szeretnénk betenni a skatulyákba az embereket.
Valamint az is eszembe jutott, hogy nem véletlenül vagyok Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton nagy tisztelője, előbbinek nagyon jót tenne, ha az ilyen mély és értékes művei jutnának előbb az emberek eszébe, nem a Tazmán ördög stílusban előadott fröcsögései…

34 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

21. századi tanmese. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ez jó-e, vagy rossz, és rájöttem, hogy ezzel nincs baj. Aesopust is szeretjük, meg a Száz fabulát (már aki olvasta, én még nem). Regényben nem annyira működik ez, hiszen a regény annak a művészete, hogyan mutassuk be a világot úgy, hogy ne mondjuk meg a tutit. A regény a világ ezerszínűségének a művészete. De ez dráma, ez másik műfaj. Puzsért egyébként amúgy is úgy ismerjük, aki mindig megmondja a tutit, akkor is, ha senki nem kíváncsi rá. Érdemes odafigyelni rá, mert olyan álláspontot képvisel, ami se nem jobb-, se nem baloldali, nem kötelezi egyetlen ideológia sem, magyarán egy kissé szeles és túlfűtött szabad szellem, nagyjából, mint Nietzsche, csak nem zseni.

A másik szerzőt, FAM-ot az „Apu azért iszik, mert te sírsz” elnevezésű rendezvénysorozatból ismerem (minden kedden a Mikában, ahol az idei Molyszülinap is volt), Puzsérral beszélgettek mindig. Ott is látszott (talán még folytatják ezeket, jók voltak nagyon, az egyik részben aktuálpolitizáltak, a másikban meg Hamvasi mélységekbe törtek, mondhatnám, hogy ezért kezdtem el újra Hamvast olvasni, A bor filozófiájánál ezerszer komolyabb és fontosabb könyveit, lásd: Karnevál)… Elfelejtettem, mi is akart ez a mondat lenni, szóval az Apuban Puzsér volt a fentebb leírt szeles profán próféta, olyan hangerővel, hogy a mikrofonra igazán nem lett volna szüksége, aki többször feláll, mert amilyen hevesen beszél, azt nem lehet ülve, eközben FAM a csendes, szatirikus bölcs, aki a sötét pincében is napszemüveget hord, aki ülve osztja ki Puzsért. Nagyon jó vitaestek voltak ezek, vita ugyanis mindig volt, és nagyon jól tudtak vitázni. Képzelem, a dráma megírása közben mennyit üvölthetett Puzsér!

És térjünk most rá magára a drámára. Az alaphelyzet nagyon jó: Ausztriában letartóztatják a híres holokauszt-tagadót, Geyert, akinek a védelmét Grosswald vállalja el, egy zsidó származású ügyvéd, akinek több felmenője a holokauszt áldozata volt. A tézis eléggé egyszerű, ez az, amiért Grosswald elvállalja a védelmet: ha a szólásszabadságról papolunk, és azt állítjuk, hogy demokráciában élünk, akkor miért büntetjük a holokauszt-tagadást? Méghozzá több évig terjedő börtönbüntetéssel! Mindenkinek joga van hülyének lenni. És pont ez a szigor irányítja rájuk a figyelmet, egy-egy ilyen per nagyszerű reklám nekik. Különben a kutyát se érdekelnének a holokauszt-tagadó áltudományos könyvek. A dráma jól bemutatja az „érveiket” is, de megmutat egy nem antiszemita oldalról ritkán bemutatott jelenséget, a másik oldalt: a holokauszt-hisztériát. A holokauszt-hisztéria az, hogy az emberek egy része egyetlen horogkeresztes hülyét meglátva is újabb népirtásokat vizionál. Sőt, vannak még súlyosabb esetei is ennek, amikor emberek egyfajta gondolatrendőrséget akarnak bevezetni (ehhez tartozik a holokauszt-tagadásról szóló törvény is!), a náci rémtettek megismétlődésétől félve náci politikát folytatnak. Gondolkozzunk józanabbul, ezt is mondja a könyv. Meg hogy a hatalom, a különféle ideológiák (náci, kommunista, liberalista, demokrata) milyen vakok is, mennyire szeretne mindenki beleszólni a többiek életébe, hogy a demokrácia mennyire nem szabadságot jelent, hanem csak egy másfajta rabságot, stb. stb. Hogy azzal, ha túlzottan meg akarjuk védeni az embereket, csak még nagyobb veszélyeket hozunk létre. Ne féljünk a Mein Kampftól, egy kihűlt ideológia könyve, mai szemmel nevetséges és undorító: olvastam, és nem lettem tőle náci; ne féljünk a Kommunista Kiáltványtól sem, egyébként az nem undorító, csak aranyos, kár, hogy százmillió embert öltek meg a nevében, de hát akkor a Bibliától is félni kéne, nem? Jézus nevében is megöltek milliókat, mégse gondoljuk, hogy Jézus gonosz lett volna, sőt, az egyik legnagyobb ember volt a világon. (Zsidó is volt, ha már ez a téma.)

Szegény Grosswald nem kap semmit azért, mert a jó ügyet védi, mindenki csak saját magára tud gondolni, nem hajlandó az elveit feladni (az elvek még alacsonyabb fokon állnak, mint az erkölcs), az anya megtagadja a gyerekét, csak mert hogy az elvei… Az emberek nem gondolkoznak, nem szerettel akarnak egymás közelébe férkőzni. Csak azt bírjuk szeretni a 21. században, aki hasonlít hozzánk. Általában címkéket ragasztunk az emberekre, magunkra is (!), és ez alapján választjuk ki, kit szeretünk. Minél több közös címkénk van, annál szimpatikusabb az illető. Így megy ez.

A dráma tehát nagyon jó, persze nem egy Shakespeare, de még Sarkadi Imre sem, viszont vannak felesleges jelenetek benne, főleg a közepetáján, ezeket szerintem el lehetett volna hagyni. A tárgyalást kicsit jobban is kifejthették volna (ezt talán csak a Karamazov testvérek 200 oldalas tárgyalása miatt gondolom), szerencsére csak kevés mondat lett sablonos, és csak pár jelenet tanítóbácsis. Érdemes elolvasni. (Ja, és a zsidók szégyene a főszereplő, így nevezi az egyik szereplő. A borító meg ötcsillagos.)

36 hozzászólás
>!
MrClee IP
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

Ki, vagy mi a zsidók szégyene? Megvan erről az igazán kiforrott véleménye néhány, a drámában szereplő karakternek, akik inkább a „ki a zsidók szégyenét” választották. De biztos igazuk van? Nem hiszem.
„De ahol le lehet csukni valakit, aki veszélytelen, ott nincsen szabadság.”
És tényleg nincs, hisz ezek szerint mondhat bármit az ember, ha az valakiben sérelmet támaszt, azt mindjárt bezárhatják hosszú évekre a börtönbe, mert ez a demokrácia. (Nem, nagyon nem ez a demokrácia.) Puzsér és FAM olyan témába nyúlt bele ennek a drámának kapcsán, amin már jómagam is sokat gondolkodtam, és gondolataikat Grosswald személyébe ágyazták bele. Grosswald szerint nem lehet elítélni egy embert csak azért, mert állított valamit (esetünkben azt, hogy nem volt olyan, hogy holokauszt), viszont ezzel nem ártott senkinek. Nem könnyű kérdés, mert Grosswald zsidó családból származik, akik igencsak tartják a hagyományokat, és mai napig megvetik azokat a németeket azért, amit az őseikkel tettek. De Grosswald ezzel sem ért egyet: https://moly.hu/idezetek/963812 És ezzel is egyet tudtam érteni, nagyon erős mondatok ezek, főleg Grosswald utolsó mondatai azok, amiken érdemes elgondolkodni.
Grosswald egy pert vállal el, melyben egy olyan embert véd, aki könyveket ír arról, hogy nem volt holokauszt, valamint erről beszél, amikor csak teheti. Ez a felállás természetesen nem tetszik az ügyvéd családjának, akik úgy érzik, hogy becsapta őket, és hát nagyon megdöbbentő, hogy ennek hatására mi történik vele, hogyan viszonyulnak hozzá. Teljesen kiábrándító, itt van a dráma súlypontja.
Azt mondja Grosswald: „Az Alkotmány feladata a társadalom és az egyén védelme az egyetemes – érted, Stephan? – az egyetemes emberi jogok szellemében, és nem az osztrák vagy zsidó, vagy antifasiszta, vagy mit tudom én, milyen erkölcs alapján” Itt találtam meg a lényeget, ez volt számomra a döntő, amiért oda tudtam volna állni Grosswald mellé, és hirdetni a szólás szabadságát. Arról már nem is hogy a történelmet a győztesek írják.
Az egyetlen negatívum, amiért fél csillaggal kevesebbet tudok csak adni, az drog legalizálásának kérdése. Igaz ugyan, hogy csak említés szintjén, de 2-3-szor utalást tesznek rá, hogy a drogozás ugyanúgy nem árthat senkinek, mint az, hogy valaki tagadja a holokausztot. Ezzel nem tudtam egyetérteni, mert előbbiek bizony kárt okoznak a társadalomban, elég csak arra gondolni, hogy gyakran fél az ember este kimenni az utcára egyet sétálni, mert befüvezett alakok sétálgatnak mindenfelé, akik olyan illuminált állapotban vannak, hogy képesek lennének bármit elkövetni, ami a józan észnek ellentmond. Amíg otthon csinálja, addig nem érdekel senkit, de mikor lejön az utcára (és lejön), mert naponta látni ilyen embereket, azzal már bizony árthat másoknak, és ezt nem szabadna megengedni, nem említhető ez egy lapon azzal, amiről egyébként a dráma szól.

>!
mohapapa I
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

Puzsér személyéről nem akarnék itt semmit sem állítani, mondani, érvelni bármerre is. Az tény, hogy a két, filmekről szóló A hét mesterlövésze könyve nagyon tetszett, örültem, hogy végre valami olyasmit olvashattam, ami nem fikáz, nem szőrszálhasogat, nem mélybe húz, nem polemizálni akar, hanem értékekre hívja fel a figyelmet. Annak a két könyvnek, pontosabban a második kötetnek az olvasása után néztem utána, mit is írt még Puzsér, ami meg is jelent. Úgy találtam rá erre a kötetre. Ami már címében is figyelem felkeltő. Témájában aztán még inkább.

Röviden: pazarul jól megírt, igen pesszimista dráma ez. Pereg, mint az érett búzaszemek, és fordítja erre-arra rendesen a dolgokat. Nem lacafacáz, egyből belevág a lecsóba: a revizionista (értsd: aki megkérdőjelezi a hivatalos szakma által általános elfogadott történelmi tények némelyikét, elsősorban persze a holokauszt részleteinek némelyikét) történészt letartóztatják nyilvánosan terjesztett nézetei miatt Ausztriában, egy 1947-es törvény alapján. A törvény szerint akár tíz év börtön is várhat rá. Két ember van, aki vállalja a védelmét: egy tapasztalatlan neonáci üyvéd, akinek még saját ügye sem volt, és egy tapasztalt, jogvédő, zsidó ügyvéd, akinek az édesanyja kívánságára minden évben meg kell újítani egy, az apja sírjánál tett esküt, miszerint mindig védelmére kell azoknak, akiket jogtalanul támadnak. S ő úgy véli, a revizionizmus nem bűncselekmény, hanem egyszerűen baromság, a baromság viszont nem büntetőjogi kategória.

Az ügy innen indul, sejthető folytatással. Az ügyvéd és a történész kapcsolata alapvetően nem felhőtlen, érthető okokból. De hamarosan nem lesz az az ügyvéd és a kollégái kapcsolata, majd a saját családjával való viszony sem. Sőt, hamarosan a családjának a külvilággal való viszonyrendszere sem. spoiler

Amit le kell szögezni: bár nagyon érzékeny a dráma témája, amit fejteget, mégis van, amiben teljesen mainstream a gondolkodásmódja. Ennek két oka lehet.
Az első, ha nem lenne az, alapvetően nem lenne nyomtatásban olvasható, és esélye sem lenne a bemutatásának. (Tényleg, lett ebből előadás bárhol?)
A második ok, hogy a szerzők, mert azért nehogy megfeledkezzünk Farkas Attila Mártonról maguk is magától értetődőnek tekintik, hogy alapvetően a revizionista történészek nem történészek és gyárilag barmok. A dráma mondanivalója szempontjából végső soron mindegy, melyik az igaz.
Az ideológiai alapvetés, ahogy az előző bekezdésben utaltam rá, a következő: a revizionizmus, ahogy van baromság, a revizionista történészek, ha történésznek nevezhetjük őket egyáltalán (Nem!), mind eszement barmok. Ezzel senki sem vitatkozik. S tiltakozzanak bárhogyan, önmagában az a tevékenység, amivel foglalkoznak: nácivá teszi őket. Talán egyetlen ember van, aki ezt kétli: a dráma zsidó ügyvédje, aki kimutatja, hogy a történész könyveinek a hatására senki nem bántott senkit, Ausztriában soha nem lett uszítás alapja semelyik könyve. Hopp!

A dráma azonban alapvetően nem a revizionizmus eszméjével, hanem a demokráciák jogrendjével, a szólás- és véleményszabadsággal foglalkozik. Azzal, hogy ha az nincs, akkor nincsen szabadság, hanem a gondolatrendőrség-kísérlet van. S ha elindul a büntethetőség a revizionista nézetekkel, ki tudja, mi minden eszme, mi minden hit válhat büntethetővé, ki tudja, milyen érdekek mentén.
(A vicc mondjuk az, hogy nem találkoztam még emberrel, aki magával a holokauszt-tagadás törvénnyel egyetértene, de olyannal már többel, aki nem ért egyet a holokauszt-törvénnyel, de ha a revizionizmusnak a gyanúja felmerül, azonnal gyalázkodásba, személyeskedésbe kezd… Mintegy fasiszta liberalizmus: a szabadság, az egyéni jogok felkent hívei, de ők mondják meg, hol van a szabadság határa, és ha nézetük szerint bárki átlépi a határt, azzal szemben minden megengedett. spoiler )
Ezt képviseli az ügyvéd, aki a drámában egyedül komolyan veszi a demokráciát és az emberi jogokat. S nagyjából senki sem érti, amit mond. Minden fórumon nácibarát ellenség lesz, sőt a náci eszmék védelmezője is. Holott dehogyis, de mindenhol magyarázkodnia, mosakodni kell. spoiler Tanulság: nincsen jog, nincsen szabadság, csak érzelmek és érdekek vannak. Nincsen igazságszolgáltatás (ahogyan két bíróságon dolgozó ismerősöm próbálta beleverni a csökönyös fejembe barátilag), hanem jogszolgáltatás van: de a jog értelmezése nem mindig fedi le az ésszerűséget és pláne nem mindig védi meg az egyént.

Frenetikus jelenetek amikor az ügyvéd a barátokkal és a családdal csatázik: a gyűlölet teljesen elmossa az ő érveit, minden összefolyik mindennel, ugyanúgy, mint amikor tévéinterjút ad, és a műsorvezető kérdéseiben már ott vannak a polkorrekt válaszok; és aki szintén nem hajlandó meghallani azt, amit az ügyvéd a jogról és nem a revizionista nézetekről mond.

Szóval jó kis dráma ez, rengeteg kérdést felvet, rengeteg hozzáállást tömören bemutat, rengeteg álságos elviséget pellengérre állít, s közben az ember, hm, ez nem jó szó ide, de nagyon jól szórakozik: együltő helyemben olvastam el a könyvet. De tény, hogy a jog, a demokrácia, a hazudott-szabadság nem lesz tőle szimpatikusabb.

S mellesleg az olvasó emberfia megismerkedik belőle a legalapvetőbb revizionista nézetekkel. Vagyis indulhat ellene a per! (Csak nehogy tippeket adjak… :-( )

5 hozzászólás
>!
Csaba_Vasvári P
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

Azt hiszem ezt minden jogásznak el kellene olvasni. Mihez kezd magával az intellekuális gőg? Mikor és hogyan vész el a demokrácia éppen a saját fegyverei által? Érdekes könyv, csak ajánlani tudom.

>!
RaavNaan P
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

Nem hiszem el, hogy ennek a szerencsétlen Grosswaldnak nem volt egyetlen ismerőse, barátja, családtagja, aki megértette volna, hogy ő miért vállalta el ezt az ügyet. Nem kellett volna egyetértenie vele, csak legalább megértenie, hogy miért? Maradt rám olvasóra. Én értettem és egyet is értettem vele. Tetszett a könyv, de iszonyú lehangoló volt. Azt hiszem azért, mert olvasás közben rájöttem, ellentétben azzal, amit gondolok, hogy ez a valóságban biztosan nem így érne véget, tudat alatt tudtam, hogy bizony de.

>!
Zsolt_Kuti
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

Mi is az igazság? Mi is a szólásszabadság? Mi számít gyűlöletkeltésnek? Vannak érinthetetlen témák a történelemben? Ezeket a kérdéseket veti fel sok más mellett a könyv. Gyorsan olvasható, pörgős sztori, igazi Puzséros stílusban megírva.


Népszerű idézetek

>!
MrClee IP

Szerintem meg nyugalom csak ott van, ahol szabadság van. De ahol le lehet csukni valakit, aki veszélytelen, ott nincsen szabadság.

89. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Ahhoz maga túl gyáva, hogy náci legyen. Egy valódi náci büszke lenne arra, hogy hatmillió zsidót sikerült rekordsebességgel kiirtani.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holokauszt · náci
>!
MrClee IP

GROSSWALD
(ingerülten)
Az nem az ő múltjuk.

ARON
Akkor kié?

GROSSWALD
Az az anyám múltja. És mert túl nehéz a zsák a vállán, átpakolja egy tizenhárom éves gyerekre.

SUZANNE
Hogy beszélsz az édesanyádról?

BARBARA
Megnéznélek, mit csinálnál, ha te élted volna át mindazt, amit ő!

ARON
Tisztában vagy vele, hogy milyen irtózatos terheket cipelnek ezek az emberek?

GROSSWALD
Én csak azt nem értem, hogy a halottakat miért nem lehet otthagyni a sírjukban. (maga elé, csöndesen) Van neki egy élő családja is.

18-19. oldal

>!
MrClee IP

Nem hiszem, hogy a származásom lenne az oka annak, hogy nem vagyok vevő a primitív szövegére, inkább a jóízlésem.

35. oldal

>!
RaavNaan P

Nemcsak az Úristen előtt vagyunk egyenlők, hanem a törvény előtt is.

88. oldal, 2. felvonás 2. jelenet

>!
RaavNaan P

A szabadság nem ismer kivételeket, mert azonnal elveszíti jelentését.

114. oldal, 2. oldal 7. jelenet


Hasonló könyvek címkék alapján

Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom
Kis János: Mi a liberalizmus?
Lánczi András: Sors-hagyaték
Laczkó Sándor – Tonk Márton – Demeter M. Attila (szerk.): Kisebbség és liberalizmus
Kecskeméti Károly: Magyar liberalizmus 1790–1848
Prohászka Ottokár: Az igazság napszámában
Posta Péter: Ellenfeleink
Kemény Zsigmond: Kemény Zsigmond levelezése
Konrád György: Európa köldökén
Raffay Ernő: Harcoló szabadkőművesség