Demokrácia ​Részvénytársaság 35 csillagozás

Így készült az Orbán-rendszer
Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság

Ez a kötet 2006-ban és 2007-ben felvett közéleti tárgyú interjúkat tartalmaz, melyeket Puzsér Róbert és kollégái készítettek egy kallódó, következmények nélküli országban. A Demokrácia Részvénytársaság című rádióműsor szerkesztői e beszélgetésekkel próbálták felhívni a hazai nyilvánosság figyelmét arra, hogy milyen beláthatatlanul veszedelmes az az út, melyen Magyarország jár. Arra keresték a választ, hogy hová tűnt a politikai osztályból a felelősségvállalás és a konzekvenciák levonásának képessége, s ezek hiánya milyen következményekkel járhat hosszabb távon. Az eredmény természetesen nem maradt el: a húsz éven át hömpölygő következménynélküliség végül egyetlen összefüggő következménnyé vált – ez az Orbán-rendszer.

>!
Kossuth, Budapest, 2020
432 oldal · ISBN: 9789635443086
>!
Kossuth, Budapest, 2020
432 oldal · ISBN: 9789635443192

Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság

Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság Így készült az Orbán-rendszer

„Ezt ismered, apa?” – kérdezte a lassan harminc felé közelítő Gergő fiam a minap, úgy egy hónapja a Viberen. Ennek a könyvnek az infóit küldte át. A címe baromira tetszett: Demokrácia Részvénytársaság.

Geri nagyon kedveli Puzsért, rendszeresen jár(t) a beszélgetésekre is, amit Farkas Attila Mártonnal tartottak. Néha akarva-akaratlan pompásan tud Puzsér hangsúlyaival beszélni is. Gerinek van világnézete. Van politikai is. Mindkettő olyan köztes, elkötelezetlen, de eléggé határozott. Valószínűleg ez a közös pont közte és Puzsér között. S mindketten elég határozottan a saját nézeteikez ragaszkodnak. Puzsér megjelenésében konszolidáltabb mint Geri, neki nincs hátközépig érő rasztás haja, oldalt felnyírt frizurája, nyak-, váll-, és kartetkói, fém ékszerei a kezén, a nyakában, önkezével készített bőr karvédő és a többi. A magam részéről Gerit szeretem. A fiam. Puzsért nem tudtam eldönteni. Nem azt, hogy a fiam-e, tudom, hogy nem az.

Amikor egy elmaradt karácsonyi társasjáték-kávézós családi összejövetelünk helyett a lányomnak és a barátjának újpalotai otthonában összejöttünk pár nappal karácsony előtt, Geri első mondata ez volt.
– Apa, hoztam neked valamit!
Műsoron kívüli ajándék volt. Ez a könyv volt az. Meghatódtam. Mert tudom, hogy Puzsér fontos Gerinek, és szeretne velem valamit megosztani, ami fontos neki. Nem nagyon sűrűn tesz ilyet.

(A téma szempontjából abszolút mellékes, száz százalékosan offolom saját magamat, de egyébként nagyon nem az: Geri mindig nagyon jó a kétkezi munkákban. A szakmája műbútor-asztalos. De ennél sokrétűbb. Most éppen négy oszlopot farag a privát kovácsműhelyéhez. Ilyesfélét. Mondom, ezt csak úgy hozzátettem, apai büszkeségből. A mintáknak jelentősége, története van. De ez itt és most ok nélkül vezetne különösen messzire.)
(Hát persze, az off-képeket, itt nem tudod megnézni, csak a bejegyzés eredeti helyén, a blogoldalamon.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/01/05/puzser_rober…

Nem akarok, nincs kedvem Puzsér személyéről vitatkozni. Nem is fogok. Bennem olyan vegyes a pasas. Olyan is-is, ilyen is, olyan is. Sokan kedvelik, még többen legyintenek rá, s megint mások gyűlölik. Ahogy nagyon sokunkat. De mindent összevetve tisztelem őt, és jobbára egyetértek vele, amikor éppen nem fáraszt a hihetetlen magabiztosságával és szőrszálhasogatásával (ami pihenten: alaposság). A két filmes könyvét, illetve a holokausztos drámáját nagyon szerettem.

Puzsér tájékozott, gondolkodó ember, karakteres, árnyalt véleménnyel. Amivel lehet egyetérteni, meg egyet nem érteni. De azt semmiképpen nem lehet mondani, hogy felületes és érv nélküli lenne. S most megjelentetett egy interjúkötetet. Ahogy ő mondaná, $@!%, figyelemfelkeltő címmel. A könyvből tudtam meg, ez a cím egy egykori rádióműsorból érkezett, az interjúk abban a műsorban hangzottak el.

MI EZ EZ?
Mondom, interjúkötet. 2006–2007-ben készült, rádióban sugárzott interjúkkal. Amik közéleti emberekkel készültek. Mondom újra, fontos az évszám, és nagyon fontosak az alanyok. Elsősorban azért, mert megmagyarázzák a könyv alcímét. Mindjárt mondom, hogyan.

Induljunk a kályhától. A politika indig és minden időben botrányoktól hangos. Többek között. De vannak olyan botrányok, amelyek kiemelkednek a mindennapi ketrecharcokból. Ilyen volt például az USÁ-ban a Watergate-botrány. És ilyen volt Magyarországon 2006-ban az balatonőszödi beszéd és az azt követő zavargások, illetve e rendőrség magyarázhatatlan, brutális, diktatórikus fellépése. Az MSZP–SZDSZ koalíció négy éve kormányozta az országot, és újabb négy évre megnyerte a választásokat. Az MSZP Balatonöszödön tartott konferenciát, ahol is a kormányfő, Gyurcsány Ferenc minősíthetetlen hangnemben mondta ki nyíltan, hogy a kormányzásuk nem állt semmi másból, mint hazugságokból és hozzá nem értésből. Elkúrták, de nagyon és halmozták a böszmeségeket ebben a kurva országban. Kormányzás-ellenes tüntetések voltak országszerte. Fél évvel Őszöd után az október 23-i megemlékezés estéjén is több ezren tüntettek a kormány ellen. A Fidesz az Astoriánál tartotta a forradalomra való megemlékezését. Már vége volt a nagy gyűlésnek, amikor a többezres tüntető tömeget a Bajcsy-Zsilinszky útról az Astoria felé terelte a rendőrség, majd oszlatni akarták a tömeget. Amely akarva-akaratlanul összekeveredett a Fidesz nagygyűlés hazafelé tartó résztvevőivel. Az események elfajultak, a rendőrök brutálisan léptek fel ártatlan emberekkel szemben, szemeket lőttek ki, kardlapoztak, térdepeltettek polgárokat. Következménye csak annyi lett a túlkapásoknak, hogy a kormányfő kitüntette az országos rendőr főkapitányt, Gergényi Pétert. (Csak halkan teszem hozzá, azóta sem történt felelősségre vonás az ügyben.Ja, de, Gergényi Péter budapesti díszpolgárságát visszavonták. Eh, kösz…!)

Mi köze mindennek a jelenlegi kurzus tevékenységéhez, illetve a kurzus „elkészüléséhez”? Mondhatnám a saját szavaimmal is, de az előszóban Filippov Gábor pompásan összefoglalja. Emígyen:
„2006-2007 a harmadik Magyar Köztársaság – a »régi rend«, a »zavaros évtizedek«, a »liberális demokrácia« – bomlásának látványos felvonása. Ha válság alatt olyan időszakot értünk, amelyet az elhúzódó bizonytalanság, az értékek átértékelése és a gyökeres változás előszele jellemez, kétségkívül válságról beszélhetünk. Ennek a válságnak csak kísérőtünete, felszíni – igaz, szimbólumértékű – megnyilvánulása az őszödi beszéd a maga retorikai cirkalmaival, az »elkúrtuk«, a »lószart, mama« vagy a »kurva ország« maradandó irodalmi és köznyelvi rögzülésével. 2006 ugyanúgy nem 2006-ban kezdődött, ahogy 2010 gyökereit is jóval 2010 előtt kell keresnünk. Nem kellett különösebben vájt fül ahhoz, hogy az akkori jelen hangzavarából is kihallhassuk: több évtizede magunk előtt görgetett bűnök, sérelmek és törlesztetlen adósságok zúdultak egyszerre a fejünkre. Politikai hitelvek és erkölcsi normák rendszerszintű relativizálódása; a korrupció cinikus normalizálása, a helyes és a helytelen közötti határok módszeres elmosása a lövészárok mindkét oldalán; a párt- és kampányfinanszírozás eufemisztikusan »rendezetlenségnek« nevezett, intézményesített szabadrablása; politika és állampolgár helyes viszonyának tragikus félreértése és félreértetése; a politika nyelvének a polgárok nyelvétől való végzetes , nem mindig célzat nélküli különválása – a közélet züllésének összecsordogáló és árvízzé duzzadó patakjai, amelyek 2006 őszének mélyreható legitimációs válságában egyszerre öntötték el Magyarországot. Hogy aztán 2010 mire és mennyiben hozott megoldást, azt mindenkinek magának kell eldöntenie – az itt olvasható interjúkat bevezető szerzői kommentárok mindenesetre nem áltatnak megnyugtató katarzissal. A kötet beszélgetései ehelyett olyasmit kínálnak, ami a feloldásnál alig kevésbé fontos: saját múltunk emlékművét, másfél évtized elidegenítő távlatából nyíló rálátást arra, amihez elsőre talán túl közel voltunk, hogy valóban közelről láthassuk.”

Azért fontos ezt tudni, mert önmagában a könyv címe és alcíme félrevezetővé válhat. A cím zseniális ellentmondás. Az alcím zseniálisan ígér leleplezést, Hogy aztán maga a könyv valami egészen más legyen, mint amire számítunk. Ezért fontos az előszó, amely rámutat arra, valójában mire számíthatunk.

Arra számíthatunk, hogy törvényszerűségekkel, ok-okozatokkal szembesülhetünk. Miközben jobbára arra várunk, hogy a könyv majd jól leleplezi az Orbán-rendszert, rámutat a háttértevékenységekre, mutyikra, ocsmányságokra, szemétségekre, az egész előkészítésére, az összefonódásokra, a kényszerítésekre, a maffiára és hű és ha…! S közben semmi ilyen nincsen a könyvben. Az interjúalanyok akkor és ott aktuális kérdésekre válaszolnak. Vagy nem válaszolnak.

Azonban annak, hogy a könyv nem felel meg teljesen a címének és főleg az alcímének nem az az oka, hogy Puzsér elfogult lenne valamelyik politikai irányba. A könyvben liberálisnak tartja magát, a valóságban több divatos, liberálisok által preferált témával komolyan vitába száll. Olyan témákkal, amelyeknek a kritikája többnyire jobbról szokott érkezni. Egy ilyen téma bekerült a könyvbe: a parlamenti női kvóta kérdése (Sándor Klára), amivel Puzsár nagyon nem ért egyet, a numerus clausushoz hasonlítja. Azonban ezek a témafelvetések Puzsér hozzájuk való viszonya még nem teszik őt jobboldalivá. Legalábbis fideszes jobboldalivá semmiképpen. De politikai értelemben jobboldalivá sem, Hogy filozófia, eszmei értelemben hová tartozik, más kérdés. A könyv tartalma és címe, alcíme meg nem felelésének az oka sokkal inkább az, hogy a szerző nem állóképek sorának látja az ország dolgait, sokkal inkább folyamatnak. Ahogy az élet maga is folyamatokból áll. Az, hogy itt tartunk, mondja Puzsér, annak oka van. Az előzmények utat készítettek a jelennek. Az interjúk lennének hivatottak arra, hogy erre az útcsinálásra fényt derítsenek.

KIK AZ ALANYOK?
Velük csinált a kötetbe is bekerülő interjút Puzsér Róbert:

Aigner Szilárd, Bárándy Gergely, Bayer Zsolt, Cs. Csala Károly, Csurka István, Fürst György, Gerendai Károly, Hajós András, Horn Gyula, Jármy Tibor, Juhász Péter, Kert Attila, Kondorosi Ferenc, Kovács Gergely, Lakos Imre, Lányi András, Marsovszky Balázs, Marton Júlia, Mazányi Eszter, Mihályi Péter, Molnár Bálint, Nyakó István, Polgár Tamás, Prieger Zsolt, Répássy Róbert, Rogán Antal, Sándor Klára, Schiffer András, Tamás Gáspár Miklós, Toroczkai László

A nevek némelyike ma is ismert, jól ismert, jól vagy rosszul csengő név. Némelyike pedig ma már keveseknek mond valamit, bármit. Ez természetes.

Azt ellenben semmiképpen sem lehet mondani, hogy bármelyik interjú felesleges lenne a kötetben. Még akkor sem, és annak ellenére sem, ha az interjúalany neve első nekifutásra semmit sem mond. Valamilyen szempontból mindegyik beszélgetés beleillik a sorba. Kétségtelen, hogy van, amikor a valamilyen szempont indokát keresgélni szükséges.

Érdekes, hogy az interjúk közül sok nem azt hozta, mint amit a prekoncepcióm várt tőle.

Akik pozitív csalódást jelentettek: Aigner Szilárd, Gerendai Károly, Hajós András, Kovács Gergely (Magyar Kétfarkú Kutya Párt), Polgár Tamás (Tomcat), Prieger Zsolt (Anima Sound System), Schiffer András

Akiktől többet vártam volna: Csurka István, Rogán Antal, Tamás Gáspás Miklós, Toroczkai László

Szerzőként a címlapon ugyan csupán Puzsér neve szerepel, de az interjúkat nem egyedül készítette. A következők voltak társai az alanyok faggatásában: Dinnyés Gergely, Gödri Bulcsú, Kardos Gábor, Magyar Dávid, Németh István, Nyári Gábor, Parragh Szabolcs, Tasnádi András, Várady Tibor, Zászkaliczky Márton.

S MEGTUDJUK, HOGYAN KÉSZÜLT A ORBÁN-RENDSZER?
Igen. Nem. Nemigen. Ahogy akarom.
(S hogyan akarom? Ha érdekel a könyv értékelésének az összegzése, kérlekm klattyolj a linkre!:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/01/05/puzser_rober…

4 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!
Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság

Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság Így készült az Orbán-rendszer

Amikor először olvastam, hogy ez egy 2006-07-ben készült interjúkból összerótt kötet, kicsit szkeptikus voltam, mondván, oké, kell a pénz, adjuk ki ezt is. De aztán, oh, boy, nem is csalódhattam volna kellemesebben.
Jómagam 2006 körül kezdtem el érdeklődni igazán a politika iránt, pont a tavaszi választások (első szavazás, amin részt vehettem), illetve az őszi események kapcsán – főleg utóbbit követtem amennyire csak tudtam, néztem a HírTv-t, olvasgattam többféle netes portált, meg persze Tomcat blogját. De azért bőven nem fogtam fel mindent még akkor, fiatalon.
Egyszóval érdemes volt feleleveníteni az akkori eseményeket, melyre ez a kötet tökéletes, főleg, mert mindenkit (is) megszólaltattak benne; kezdve Bayer Zsolttól és Rogán Antaltól (aki már akkor is egy kis patkány volt) Horn Gyulán és Sándor Klárán (SzaDeSZ) át egészen Toroczkai Lászlóig és Polgár Tamásig bezárólag (bár bevallom, a Tamás Gáspár Miklóssal készült interjút nem olvastam 100%-ig végig, mert az a szellemi f.szverés, ami ott ment, hosszú oldalakon át, kikészített).
Egészen szürreális volt így visszaolvasni az akkori eseményeket, mert tényleg olyan, mint ami most megy, csak pepitában. Csak akkoriban az ment, hogy „Há' mé', az Órbán idején jobb vót?” De azt is érdekes volt megfigyelni, hogy például ez a gender-őrület már 2006/07-ben is mennyire ment, bár persze még nem olyan mértékben, mint ma.
Puzsér és társai persze már akkor is hozták azt a fajta beleállós, kíméletlen riporteri attitűdöt, amit azóta se felejtettek el, hála az égnek. Imádtam olvasni, ahogyan szétszedik az interjúalanyokat, máskor meg annyira ironizálnak, hogy fel se tűnik az adott alanynak.

Pretorius>!
Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság

Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság Így készült az Orbán-rendszer

Puzsér 2006-ból vezeti le az Orbán-rendszer alapjainak megteremtését, onnantól, amikor a Gyurcsány Ferenc mögé felsorakozott baloldali koalíció egy emberként bukott meg. A bizonyíthatóan hazug miniszterelnök nem mondott le, és a kormányon belül egyáltalán nem mutatkozott igény a személyi változtatásra, ami végzetesnek bizonyult. Az eset következménynélkülisége a mai napig meghatározza a magyar közéletet. Mivel volt jobb az akkori kormány a mainál? Lényegében semmivel sem: eltitkolta a költségvetést, adósságba sodorta az országot, miközben a kampányban fűt-fát (például adócsökkentést) ígért. Korrupt módon működött, korlátozta a szabadságjogokat és megsértette a demokratikus jogállami elveket, legfeljebb kevésbé nyíltan, kevésbé cinikusan tette mindezt. A botrányos rendőri erőszakba torkolló tüntetés, ahol ártatlan járókelőket is megvertek vagy meglőttek szégyenbélyegként égett rá a „neoliberális” kormányra, és nem meglepő módon immár több mint egy évtizedre bebetonozta a hatalomba az egyetlen erős jobboldali kihívót, Orbán Viktort.

Puzsér és kollégái a fordulat éveiben egy rádióstúdióban ülve rögzítettek fontos dokumentumokat, melyek különösen hasznosnak bizonyulnak az akkori és mai viszonyok megértéséhez. A könyvvé szerkesztett rádióadásokban megelevenedő világ szinte egzotikusnak hat, annyira eltávolodtunk tőle. Az interjúalanyok közt vannak civilek, értelmiségiek, közszereplők, akadnak értelmes és izgalmas viták, máskor pedig a műsorvezetők – legnagyobb megelégedésemre – alaposan megfingatják a politikusokat, akik tagadással, mellébeszéléssel próbálják védeni a védhetetlent, legvégső esetben megsértődnek és dilettantizmussal vádolják a kérdezőt vagy egyszerűen lecsapják telefont, amikor a téma túl kellemetlen. Puzsér egy kis bevezető szöveget helyezett el minden interjú előtt, amely kontextusba helyezi a beszélgetést, vagyis segít belehelyezkedni a szituációba, elmagyarázza ki is az interjúalany – amennyiben az illető bemutatásra szorul, mert mondjuk már nem él, vagy nem politizál aktívan –, illetve milyen tanulságai vannak az adott interjúnak a mából visszatekintve.

A hatalom működése nem különbözik sokban napjainkban megtapasztalttól, a kötetre jellemző beszédmód az, ami üdítőnek és kívánatosnak hat: így kell felelős polgárként kérdéseket feltenni a köz szolgálatára felesküdött tisztviselőknek!

Hoolihoo P>!
Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság

Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság Így készült az Orbán-rendszer

2006. őszén 17 éves voltam, kisvárosi lány, akit akkoriban még nem igazán érdekelt a politika. Persze hallottam az őszödi beszédről, néztem a tv-ben a budapesti eseményeket, de akkor őszintén szólva még csak félelmet keltett bennem az egész. Nem voltam járatos a politikában, ismertem ugyan a szereplők nevét, tán még azt is, hogy melyik tárca élén ki a miniszter, de mélyebben nem merültem el benne sokáig. Ezért is volt nagyon érdekes ez a könyv a számomra.
Első pillantásra azt gondolhatná az ember, hogy „de nagy dolog pár régi interjút legépelni és kiadni nyomtatott formában, ebben ugyan mi a pláne?” Nos, az a pláne, hogy ezek nem akármilyen interjúk: egyrészt kérlelhetetlen, makacs kérdezők, akik nem hagyják magukat eltéríteni a témától és sokszor sarokba szorítják az interjúalanyt. Másrészt okosan összeválogatott csokor ez, ami elég jól szemlélteti még a hozzám hasonló, az eseményeket csak a partvonalról, néha felületesen szemlélő személynek is, hogy mi is folyt/folyik az országban a rendszerváltás óta.
Puzsér és harcostársai polgárokként kérdeznek, és ez különbözteti meg őket az összes többi műsorvezetőtől. Őket valóban érdeklik a válaszok, valóban aggódnak az országért, nem a nézettségért (jelen esetben hallgatottságért) küzdenek, hanem válaszokért. (Ez a véleményem elképzelhető, hogy nem csupán a könyv olvasása alapján, hanem a puzséri munkásság tisztelőjeként alakult ki bennem, nem tudom, mindenesetre Puzsérék azóta is azokat az értékeket képviselik, amit ezelőtt 15 évvel, mindenféle politikai hatás és környezet ellenére.)
Nem mondom, hogy kötelező olvasmánnyá nyilvánítanám a Demokrácia Részvénytársaságot, mert az esetleg túl részrehajló lenne, mindenesetre szívből fogom ajánlani mindenkinek, akit egy picit és érdekel a politika és főleg azoknak, akik 2006-ban még nálam is fiatalabbak voltak, esetleg még meg sem születtek akkor.
Még egy gondolat: rettentően hiányzik ez a riporteri attitűd a mai magyar újságírásból. Sajnos.

TheFallGuy I>!
Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság

Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság Így készült az Orbán-rendszer

Néha tényleg jó kiszakadni a fikció talajáról egy kis világi aktualitásba. Noha azt hittem, hogy konzekvensen le lesz számomra vezetve egy folyamatábrán, hogy 10-13 évvel ezelőttből hogyan alakultak ki a mai állapotok és annak különböző vonásai, a könyv egy sokkal merészebb ajánlatot tett számomra: olvassak és gondolkozzak.
Talán az előszó foglalta össze a legjobban. Nem muszáj egyetérteni, nem muszáj mindet megérteni, nyugodtan lehetek kritikus az interjúk bármely részével, alanyával, kérdésével. A lényeg, hogy gondolkozzak, és lássam meg, hogy ezekből az apró kiragadott múltbéli valóságszeletekből hogyan vetődött a jelenre árnyékként egy olyan rothadás, ami sokak szerint már visszafordíthatatlan.
„Itt már nincs valódi közélet, csak politika” – hangzott el egyszer ez egy filmben. És sajnos ez hazánk állapotára is igaz, és eme könyv az egyik bizonyítéka ennek.

Koncz_Mars_János I>!
Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság

Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság Így készült az Orbán-rendszer

Szerintem szuper korrajz és maximálisan pártatlannak tűnik. Puzsér László – szokásának megfelelően – mindenkit utál. Senkinek sem kérdez alá. Talán Tamás Gáspár Miklóssal kapcsolatban éreztem azt, hogy finoman bánik vele, ám az inkriminált beszélgetést azzal kezdi az író, hogy jelzi: kedveli és nagyon sokra tartja beszélgetőpartnerét. Szóval ez az egy elnézhető neki.

Összességében ajánlom mindazoknak, akik a közelmúlt valós történései iránt érdeklődnek.

2 hozzászólás
Sancho1234>!
Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság

Puzsér Róbert: Demokrácia Részvénytársaság Így készült az Orbán-rendszer

Szorongató és érdekes volt egyszerre hallgatni azt, amiről tudod, hogy bekövetkezett. A riportok érthetővé teszik azt, amiért Puzsér csapkodja az asztalt már régóta.


Hasonló könyvek címkék alapján

Csunderlik Péter – Pető Péter: Újabb top 10-es történelmi slágerlisták
Andrassew Iván: Róna Péter
Varga Zsuzsa: Palotás
Radics Péter: Antall József
Singer Magdolna: Partitúra
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa
Stefano Bottoni: A hatalom megszállottja
Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék
Kovács Zsolt – Morvai Krisztina: Magunkfajták
Göncz Árpád: Életem