A ​zöld lovag 73% 16 csillagozás

A borító és az illusztrációk, a téma könnyen becsalogatják az embert, hogy azt érezze, kell nekem ez a könyv, mert biztosan egy gyöngyszem. Sajnos azonban nem így van, a szöveg lényegesen elmarad az előbbiektől, kissé didaktikus, logikátlan. Könyvtárból azért lehet, hogy érdemes elolvasni, vannak meggyőzőbb részei is, de beszerezni nem ajánlom.

Sajnos, nekem nem jött be ez a könyv. :-(
Nagyon jó az ötlet, hogy minél hamarabb halljanak a kicsik a környezetvédelemről, de a kivitelezés nekem nem tetszett. Túl sok a logikátlanság a mesében: Kaporszakáll második mestersége sem éppen természetbarát, hisz ott is állatokat idomít, ami azt jelenti, hogy fogva tartja őket… A lovag felháborodik, hogy Kaporszakáll nem átall egy királylányt szakácsnőnek kényszeríteni, de miután kiszabadítja, rögtön hagymás rostélyost készíttet vele magának. ?? Abszolút nem lovagiasan bánik vele, amikor sokszor szó nélkül ott hagyja a királylányt, mert kóborolni támad kedve (azon pedig már nem is lovagolok, hogy házasság nélkül élnek együtt…)
Minden mesében túl hamar megoldódott minden, a gonosz rögtön megváltoztatta a gondolkodását, nagyon művi volt az egész.
A stílus sem tetszett: élőszavas, rögtönzött meseként elmegy, de leírva lehetett volna csiszolni rajta.
És az egész szöveg hemzseg a betűhiányoktól vagy -többletektől, egy lektor nagyon kellett volna hozzá!
Az egyetlen pozitívuma a könyvnek, az illusztráció: gyönyörű borítójával csalogatja az embert a könyv, hogy kinyissa, és belelapozva is szép és bájos képek várják az olvasót és a mesehallgatót.

Hetek óta szemeztem ezzel a könyvvel a boltban, azonban ma egy véletlen folytán ajándékba kaptam. És nem is csak emiatt nem tudom nem szeretni ezt a könyvet.
Eleinte nehezen rázódtam bele a kis történetekbe, vagy csak az eleje nem volt annyira frappáns, mint a későbbiek, de az első egy-két fejezet után megbocsátottam minden esetleges, korábbi sutaságát. Nagyon tetszett, ahogy a környezetünk problémái mesebeli szörnyetegekként vagy gonosz varázslatokként bukkannak fel, de a lovag végül mindig győzedelmeskedik (még ha néha tényleg kicsit túl direkt is a tanulság). Bár így lenne ez a valóságban is! Ha több ilyen mese születik, talán lesz rá esély…
Külön öröm számomra, hogy a kötetet Szimonidesz Hajni képei díszítik. Azt szeretem benne, hogy a rajzok hangulata egyszerre múlt századias és modern. Egyszerűen gyönyörűek!

Először nagyon tetszett, mert ötletesek benne a szereplők (meg a neveik is), vicces meg minden. De egyben elolvasva a hét mesét kicsit tömény.
A fülszöveget nem olvastam el, így később esett le, hogy azért zöld lovag, mert ezek mesék a környezetvédelemről. Nagyon mesésen, hogy ne legyen szájbarágós, de azért néha így is didaktikusnak éreztem.
Modern is, mert Kóbor Andor lovag kiszabadítja a királylányt, ahogy minden rendes mesében szokás, csakhogy spoiler.
Plusz egy olvasószerkesztő azért ránézhetett volna, a kötőjellel írandó szavak (pl. egy csomó ikerszó) esetében a kötőjel elé meg mögé nem kellene szóköz. Ez következetesen rossz volt, és a harmadik után elég zavaró.
A rajzok viszont csillagos ötösök!

A szép illusztrációk kicsit megtévesztettek, így gondolkodás nélkül megvettem az antikváriumban. Az olvasássakor már kicsit fanyalogtam, de végül egészen jó könyv kerekedett ki belőle. Az előttem szólok már említették, hogy a zöld lovag tulajdonképpen egy ökoharcos. A könyv valójában egy környezetttudatos életmódra, természetvédelemre nevelne és abszolút jó technikai megoldások is vannak benne pl. víztisztításra.
Csak azt nem értettem, hogy milyen korcsoportot akartak megcélozni vele. A kicsitknek (5-6 év alatt) még komoly, a nagyobbaknak már komolytalan.
egyéb negatívum: sok benne az ismétlés. Teljes bekezdések megegyeznek az egyes fejezetekben.

Ez a mesekönyv egyszerűen zseniális!!! Csak a harmadik mese után esett le, hogy azért Zöld lovag, mert környezetvédelemre tanítja a kicsiket. Szuper mesék, nagyon jó tippek a környezetvédelemre, de egyáltalán nem direkt, szájbarágós módon. Ha valaki szeretne, minden mese után jót lehet a gyerekekkel beszélgetni, hogy mi is volt a központi probléma, a megoldás, és hogy lehet ezeket átültetni a mindennapokba. De szülői beszélgetések nélkül is egy hihetetlenül vicces, élvezetes és mindenekelőtt „modern klasszikus mese” az egész család számára. Kíváncsi leszek a „célközönség” reakciójára is… De kell ez a könyv!!!!

Elég csak kinyitni a könyvet, s már a borító belseje is azt sugallja, hogy ezt el kell olvasni. A víziló a bárgyú képével, és a madarakkal az orrán… Nagyon cuki. Ha belelapozunk, még inkább kedvet kapunk hozzá. Az illusztrációk annyira széppé, és vonzóvá teszik az egész könyvet. Pont ezért éreztem némi csalódást, az első két fejezet után. Valahogy nem sikerült ráhangolódnom a történetre. Aztán jött egy pálfordulás, mert onnantól már nagyon tetszettek a mesék, amik a környezetünk óvására tanítanak, vagy inkább figyelmeztetnek. A történetekből nem hiányzik a humor sem, így a tanításon túl, kellemes kikapcsolódást nyújtanak. Ma délelőtt aztán elolvastam ismét az első két mesét is, és ezúttal azok is tetszettek. Egy valami zavart, az ismétlés. Szinte minden fejezet ugyanazzal a szöveggel indul, ami kitesz vagy fél oldalt. Ha nem ezzel indítunk, akkor a történet közben kapjuk az ismétlő infót. Szerintem már a második mese után megjegyezte mindenki, hogy Kóbor Andor mivel foglalkozik, hogy panelban él, és nem elegendő neki a lakás helységei közti ingázás, hogy mi a kedvenc étele; valamint, hogy társa egy víziló, aki beszédhibás, Fifiló a neve, stb. – aki mellesleg egy nagyon mókás szereplő volt, én megkedveltem. Gondolom ezeket az ismétléseket jópofaságnak, humornak szánta a szerző. Engem inkább untatott, mintsem szórakoztatott. Ez miatt le is vonok fél csillagot. Meg amiatt is, hogy szerintem a madarak betanítása cirkuszi számhoz, szintén nem egy természetbarát cselekedet.

A kisfiamnak tetszik, a kislányom is szivesen lapozgatja, bár a történetek őt annyira nem kötötték le.
Én kicsit kritikusabb vagyok. Magam az illusztrációtól sem vagyok elájulva. A képek nem, de a színek valóban nagyon szépek.
A tartalommal sem igazán vagyok kibékülve. Bár a mondanivaló lényegével egyetértek, és azt is tudom, milyen fontos, hogy minél előbb tisztában legyenek a gyerekek a környezetvédelem fontosságával, jelen könyvet összecsapottnak érzem. A nevek borzalmasak, és mintha a főszereplő neve is menet közben változott volna, csak pár helyen elfelejtették átjavítani.
Pozitívuma a könyvnek, hogy az emberek képesek és hajlandók jó irányban változni, tévedésüket belátni, de nem életszerű, hogy a panelből alig kimozduló pali mindenre tud megoldást, míg mindenki más tök hülye.
Amúgy Csukás István Pom pomját utánozza a minden mese elején leírt ismertetéssel és a nevekkel is, csak sokkal erőltetettebb. Jobban belegondolva, a négy csillag is túlzás, de ha átlagolom a gyerekek által adott pontszámmal, ennyi.

Impulzus könyvtári kölcsönzés – megtetszett a borító, a fülszöveget sem igazán olvastam el, így kicsit meglepődtem hogy mire utal a zöld. A rajzok nekem nagyon bejöttek, a történetek is érdekesek voltak, habár voltak fenntartásaim, ami viszont idegesített, azok a szóról szóra megjelenő ismétlések. Mindezek miatt inkább örülök, hogy csak könyvtári könyvként került hozzám, lehetett volna még javítani rajta.

Pazar az illusztráció.