A ​zöld szemű kígyó (Bizánc 2.) 25 csillagozás

Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Kr. ​u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem.
A trilógia első kötetében megismert Anasztázia immár Theophanó császárnőként az udvari intrikák kereszttüzébe kerül. Amikor megpróbálják megmérgezni, tanácsosabbnak tűnik vidéki birtoka biztonságába visszahúzódni, ám Anasztázia kihasználja a lehetőséget, és a tiltás ellenére a hadjáraton járó férje, Rómanosz után szökik.
Kagan vezér összegyűjti a bizánci császárnak ígért húszezer lovast, és elindul Rómanosz serege után, hogy együtt ütközzenek meg a fenyegetően közeledő odjogur törökökkel. Hírszerzői révén azonban hamarosan tudomást szerez róla, hogy a töröknél sokkal halálosabb veszély is közeledik keletről.
León Phókasz… (tovább)

>!
Gold Book, Debrecen, 2016
400 oldal · ISBN: 9789634264279
>!
Gold Book, Debrecen, 2016
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634264255

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Kagan · Hérakleiai Anasztázia · Kagan vezér, Hérakleiai Anasztázia · Georgina · Gyevel · Hánnész · León Phókasz · Rómanosz


Kedvencelte 13

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Le a kalappal Pusztai Andrea előtt, sikerült az első részt túlszárnyalnia. Nagy élvezettel olvastam a könyvet, a palotai intrikáktól a kemény csatákig sok-sok izgalmas jelenetet tartalmazott. Szépen van egybefonva a történelmi háttér az írói képzelettel. Anasztáziát eleinte sajnáltam, de a könyv végére már csak haragudtam rá. Kaganért viszont a szívem szakadt meg. Rengeteg szenvedés jutott neki, az utolsó oldalaknál leesett az állam, amikor megtudtam, hogy miért. Elég nagy intervallumot foglal magában ez a rész, kíváncsi vagyok, mit tervez még az írónő ezek után. Nem is tudom, mi lehetne igazi hepiend. Az biztos, hogy ez a könyv nekem kedvenc lett.

6 hozzászólás
>!
Diana_L IP
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Bizánc teljesen körülölelt. Azok közé a sorozatok közé tartozik, amik engem rabul ejtettek. Szerintem mindegy, hogy férfi, vagy nő, fiatal, vagy idős olvassa, ha szereti a történelmet, akkor ez a sorozat azonnal megfogja. Hogy sokszor brutális? Maga a kor is az volt. Hogy tele van intrikákkal? Bizánc már csak ilyen.
Pusztai Andrea rengeteget kutatott és megalkotta ezt a regénysorozatot, aminek A zöld szemű kígyó a legjobb része. Szerettem a szereplőket, hogy egyikre sem mondhatom egyöntetűen, hogy pozitív hős, de azt sem, hogy negatív. Szerettem az intrikákat. A barbár csatajeleneteket. Szerettem az egészet úgy, ahogy volt.
Nagy pozitívum, hogy a regénysorozat továbbra is megmaradt történelmi regénynek. Nem fordult át csöpögős romantikába, pedig ha valaki szereti a csöpögős romantikusokat, az én vagyok. De ennek a sorozatnak úgy érzem, hogy ilyen fajta fordulat ártott volna. Persze vannak benne romantikus jelenetek, hiszen a történet miatt ez elengedhetetlen, de nem kapott akkora hangsúlyt. A zöld szemű kígyó olyan típusú regény, amit ha lehetőségem lenne rá, egy seggel olvasnám végig. Izgatottan várom a sorozat következő részét.
Bővebben: https://dianalandry73.wordpress.com/2016/12/27/konyvaja…

>!
ƨɔɴом
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Ezzel a könyvvel csak egyetlen baj van: vége.
Hihetetlen mindaz a varázslat, amit ez a kötet nyújtott.
Nem gondoltam volna, hogy képes az előzőt überelni, de bizony megtette.
A történet vezetése, a karakterek még mindig valami zseniálisak.
Egyszerűen nem tudok belekötni semmibe sem, meg ha akarnék se – de miért is akarnék?!
Tűkön ülve várom a folytatást!

1 hozzászólás
>!
K_A_Hikari 
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

„ A szerelem nem olyan, hogy csak úgy elmúljon! Ha igazi, amit érzel, sosem múlik el, csak megtanulsz élni vele.”

Összefoglalva: faltam a könyvet, nem akartam letenni és amikor vége lett, kezdtem volna előről.
Az irónő nem esik bele a második regény szindrómába, sőt talán még erősebb és jobb is lett, mint a nyitókötet.
A történet kibontakozott és mégis egyre izgalmasabb lett, a karakterek akár jók akár rosszak a szívemhez nőttek.
Izgultam, reménykedtem, szerettem én is olvasás közben, mint a szereplők a történetben
Ki merem jelenteni, hogy Pusztai Andrea kedvenc íróim egyike lett ezzel a könyvvel.
És még van egy kötet.
Nem tudom hová lehet ezt még fokozni, de biztos vagyok benne, hogy menni fog.
Ősz érkezz meg gyorsan, tűkön ülve várom a befejező kötetet.

P. S.: megtisztelő, hogy dedikáltad nekem

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/05/pusztai-andre…

9 hozzászólás
>!
Véda MP
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

@Andrea_Pusztai, ugye már írod a harmadik részt?! :)) Van az az érzés, ami csak viszonylag ritkán, de akkor igen intenzíven jelentkezik a könyvmolyok életében: a szereplők benned/veled élnek még napokig a regény elolvasása után is. Már az első résznél is tudtam, hogy nekem A sárkányölő ilyen. A szereplők emóciókat váltanak ki az emberből, és egy-két jelenet, függő szál napokig tud foglalkoztatni aztán.
Számomra a legvonzóbb a második kötetben a szereplők jellemének tovább árnyalása, az első kötetben felbukkanó alakok sorsának kibontása. Bravúros, hogy ennek köszönhetően van olyan szereplő, akit kifejezetten kedveltem, most viszont a második rész végén már csak szánni tudtam.
Érdekes csavarok is akadnak szép számmal a regényben, és megint borzasztóan tetszett a történelmi tények és a fikciók összemosása. Bár több szálon fut a cselekmény, ez egyáltalán nem volt zavaró,élveztem, hogy ugyanúgy tudok izgulni a palotai intrikák, és a feszített csatajelenetek miatt is. Azt hiszem új kedvencet avatok a Bizánc sorozattal.

7 hozzászólás
>!
Pöfivonat
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Azta! Ez a kötet simán túlszárnyalta az elsőt. Most már biztos vagyok benne, hogy ha Pusztai Andrea ír valamit, akkor annak a könyvnek a polcon a helye. Elképesztően jó történet, elképesztő fordulatokkal és egyre zseniálisabb szereplőkkel. Kedvenc!

Olvassátok!

6 hozzászólás
>!
BeliczaiMKata
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Eléggé vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, hiszen olyan sok borzalmas dolog történt benne, kezdve a kivégzésektől, erőszaktól, emberek rossz irányba történő megváltozásától spoiler a hiteles, realisztikus, naturalisztikus ábrázolásig, hogy volt amikor félretettem egy picit, megnyugodtam, majd folytattam, mert muszáj volt, mert beszippantott, mert nem engedett. És mert annyi munka van benne, annyira hiteles és korhű, hogy nagyon sajnálnám, ha nem olvastam volna. (A valóság pedig ilyen volt, ezt el kell fogadni, meg kell emészteni.)
Ebben a részben mind Kagan, mind a hunok nagyobb szerepet kapnak, és ahogyan az írónő ábrázolja őket, az valami csodálatos. Megpendíti a szívem húrjait, annak ellenére ad valami plusz magasztos érzést, hogy egész életemben büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. És Kagan örökké a szívemben lesz.
Sokkal jobb lett ez a rész, mint az előző, sokkal cselekménydúsabb, sokkal több benne az izgalom, a borzongás. Nagyon várom a befejező részt, hogy az elvarratlan szálak merre vezetnek majd. Többek között ezekre vagyok kíváncsi:
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Nagyon várom a következő részt és csak ajánlani tudom mindenkinek! :)
Kagan ♥♥♥

6 hozzászólás
>!
Lyanna
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Hű-ha.
Rendkívüli izgalommal vártam, hogy megjelenjen a regény. Sajnos már a beszerzésnél gondjaim adódtak, mert a KELLÓ-nál nem lehet megvásárolni, ezért a Librinél rendeltem meg. Kicsit félve olvastam bele, mert kevés időm jut olvasásra az utóbbi időben, ezért nem akartam, hogy teljesen beszippantson és túlságosan rövid ideig tartson a varázsa. Próbálkoztam, de Hánnész főtanácsos ténykedései állandóan ott motoszkáltak a fejemben. Elképesztő egy karakter, időnként a Trónok harcából jól ismert Varys képe lebegett előttem, de aztán gyorsan elhessegettem, mert férfi énje előtérbe kerülésével borított minden elképzelést. Mesteri ábrázolás, szövevényes cselszövések sorozata színesíti a regényt. Kedvenc szereplőmmé nőtte ki magát Kagan, a hun vezér. Egyik kedvenc jelentem Niképhorosz Phókasz és Athanaziosz dialógusa.
A kiadó gondozásában megjelent regények közül ez a sorozat rendelkezik a legesztétikusabb, legpompásabb borítóval.
Pusztai Andrea magasan a kiadó színvonala felett áll. Meglepő, hogy a kiadó képes megjelentetni egy ilyen szofisztikált művet a férfi-orientált világában.
Több interjúját is figyelemmel kísértem és örömmel állapítottam meg, hogy Pusztai Andrea mennyire kedves, közvetlen, elkötelezett írónő, aki megbecsüli az olvasóit.
Mindenkinek csak ajánlani tudom aki szereti a szenvedélyes, izgalmas és igényes olvasmányokat.

3 hozzászólás
>!
Qedrák P
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Számomra mindig úgy tűnik, hogy a könyvsorozatok második részei általában jobban sikerülnek, mint az elsők. Az íróknak már nem kell feleslegesen pepecselniük az általuk megalkotott világ szabályainak az ismertetésével, az olvasók pedig otthonosabban mozognak egy ismert történetben, szerethető és szerethetetlen karakterek társaságában. A karakterek felkerültek a sakktáblára, a gépezetet bekurblizta az alkotó, már csak egymásnak kell ereszteni azokat az erőket, amelyek a végjátékot készítik elő. Közismert példaként mondhatnám mondjuk a Tűz és Jég dala második kötetét (Királyok csatája), vagy éppen az Éhezők viadala kettes könyvét (Futótűz), amely számomra jobb történetet hozott, mint az első rész. A jobban sikerült második részek virtuális polcára nyugodt szívvel teszem oda a Bizánc trilógia második részét is.

A történet ott folytatódik, ahol előzőleg abbahagytuk, Anasztázia, immár Theophanóként keresi az útját a császári palota Szküllái és Karübdiszei között. Persze ezek a veszélyes vizek a saját érzelemvilágában is ott hullámzanak és végigkísérik őt az egész könyv során. Időnként valóban a fenyegetően sziszegő zöld szemű kígyót látjuk benne, máskor pedig a törékeny nőt, aki rossz és rosszabb döntések között őrlődik. Volt ugyanakkor egy halvány benyomásom, amelyet akkor éreztem, amikor Colleen McCullough Róma-sorozatát olvastam, ahol a szerző annyira megszerette a saját maga által teremtett főhőst (Julius Caesart), hogy azt már kissé túlzásnak tartottam. Merthogy Anasztázia, ha kell kardot ragad, ha kell méregfiolákhoz nyúl, éppen csak nem ugrik be Tony Stark helyére, hogy magára öltse a Vasember páncélját. :)

A könyv második felében az addig megszokott sebességgel zajló cselekmény váratlanul felgyorsul, és záporozni kezdenek a fordulatos események, amelyek között több meglepő és váratlan fordulat is akad. Ez a sebességváltás kicsit meglepetésként ért, mintha egy utazás során hirtelen a gyaloglásról lovaglásra váltanánk, hogy időben odaérjünk a célunkhoz. Ahogy fentebb írtam, az egymásnak feszülő érdekek és az összecsapó erők működés közben a legérdekesebbek. Mintha a szerző hólabdákat indított volna el a magas hegyek csúcsáról, ám azt csak ő tudja, hogy hol találkoznak ezek, és az ütközések nyomán az arcunkra kiülő csodálkozást kutatná a magasból.

Nagy erénye a könyvnek, hogy annak ellenére marad bizánci központú, hogy a magyarok hangsúlyos szerepet kapnak benne. Korábban olvasott történelmi regényeim egyik jellemző vonása az volt, hogy magyar szerző és magyar szereplők esetén túlhangsúlyozzák utóbbiak jelentőségét. Itt megtaláljuk az egészséges egyensúlyt, és egy apróbb betekintést nyerhetünk egy olyan korszak történetébe, amelyről nagyjából semmi tudomásunk nincs. (Ez a honfoglalás és az államalapítás közötti időszak). Az olyan motívumok, mint a bécsi szablya vagy a Szent Korona, ötletesen lettek beleszőve a történetbe.

Egy apróság mellett azért nem tudok elmenni. :)
Azt hiszem előzőleg is említettem, de muszáj itt is leírnom, hogy míg a görög nevek hibátlanul lettek átírva, a latinok esetén ez nem sikerült, úgyhogy az olvasószerkesztő lehetett volna figyelmesebb. (Például: Magister Officiorum hosszú Ó-val, brrr…).

Egyáltalán nem bántam meg, hogy kezembe vettem (az egyelőre kétkötetes) trilógiát, és ha majd hozzáférhető lesz a harmadik rész is, akkor az biztosan számíthat rám olvasóként.

3 hozzászólás
>!
Habók P
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Ez jobban tetszett, mint az előző kötet, ez már nem előkészítés, itt már a történet sűrűjében járunk. Tények, feltevések, kitalált események remekül összerakva. Rengeteg intrika, nagy, de nem érzelgős szerelmek és egy nagy csata annak összes brutalitásával. Furcsán kerek lett az utolsó néhány oldal, szinte be is fejeződött (már el is szoktam a nem függővégtől…).

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Diana_L IP

(…) Anasztázia ekkor értette meg, milyenek lehetnek azok az azok , és megérintette lelkét az a felismerés, hogy már késő. Olyan lett. Mostantól. Kígyó a kígyóveremben.

65. oldal

>!
Diana_L IP

Kegyetlen az élet egy nő számára, kegyetlenül függ hatalmas férfiak kényétől, kedvétől.

142. oldal

>!
Dorina_S P

Egy hun férfi, ha szeret képes odadobni az életét is a kedvedért.

16. oldal

>!
K_A_Hikari

– Nem félsz, szolga?
– De igen.
– Az jó. A félelem kell, kiélezi az érzékeket.

218. oldal

>!
Diana_L IP

Egy római fruska nem húzhatja keresztbe egy hun vezér számításait.

35. oldal

>!
Diana_L IP

Pannónia jelenleg a legjobb hely nekünk, a hegyek völgyében a világ közepén véd minket az egy öregisten, ott a világ szíve, ott terem a legtöbb szeretet, a legtöbb hal a vízben, a legtöbb vad a legszebb erdőkben, a leggazdagabb földek zsírosak, és van, ahol még a pusztai homokon is jól érzi magát a szürke vagy a szilaj paripa. Az a mi ősi földünk, honnét a fekete halál sem űzhet el minket! Ha mennünk kell is, visszatérünk!

113. oldal

>!
Diana_L IP

(…)Tudod, mit fogok tenni? Elmondom neked. Máglyára kötöm majd, de nem gyújtom meg, dehogy. Disznóbéllel tekerem körül a meztelen testét, és bekenem majd jó sok szarral a fejétől a talpáig. A szájába hugyozok, amikor üvölt a kíntól, és ha a legyek beköpték, megvagdosom egy kicsit a kezét meg a lábát, hogy lassan vérezzen el, hogy a nyüvek rágják az élő húst a bőre alatt. És mindezt a tűző napon. Mielőtt még kilehelné a lelkét, meggyújtom alatta a tüzet, és nézem ahogy élve elég. Hallgatom, ahogy üvölt, meg ahogy döngő léptekkel jön érte az ördög.

201. oldal

>!
Dorina_S P

– Pfah, szerelem! Valódi métely, ami testvére az őrületnek!

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hánnész
>!
Dorina_S P

A másik boldogságának akarása nem mindig velünk kezdődik.

351. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Georgina

Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: Porladó szövetség
Kodolányi János: Holdvilág völgye
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…
Umberto Eco: Baudolino
F. Marion Crawford: A bizánci rabszolgalány
Alma Johanna Koenig: Theodora
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse
Tyson: Az utca hercege
Páll Endre: Vadásztarisznya