A ​zöld szemű kígyó (Bizánc 2.) 59 csillagozás

Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Kr. ​u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem.
A trilógia első kötetében megismert Anasztázia immár Theophanó császárnőként az udvari intrikák kereszttüzébe kerül. Amikor megpróbálják megmérgezni, tanácsosabbnak tűnik vidéki birtoka biztonságába visszahúzódni, ám Anasztázia kihasználja a lehetőséget, és a tiltás ellenére a hadjáraton járó férje, Rómanosz után szökik.
Kagan vezér összegyűjti a bizánci császárnak ígért húszezer lovast, és elindul Rómanosz serege után, hogy együtt ütközzenek meg a fenyegetően közeledő odjogur törökökkel. Hírszerzői révén azonban hamarosan tudomást szerez róla, hogy a töröknél sokkal halálosabb veszély is közeledik keletről.
León Phókasz… (tovább)

>!
Gold Book, Debrecen, 2016
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634264255
>!
Gold Book, Debrecen, 2016
400 oldal · ISBN: 9789634264279

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Kagan · Hánnész · Hérakleiai Anasztázia · Kagan vezér, Hérakleiai Anasztázia · Bardasz Phókasz · Georgina · Gyevel · León Phókasz · Rómanosz

Helyszínek népszerűség szerint

Pannónia


Kedvencelte 21

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Le a kalappal Pusztai Andrea előtt, sikerült az első részt túlszárnyalnia. Nagy élvezettel olvastam a könyvet, a palotai intrikáktól a kemény csatákig sok-sok izgalmas jelenetet tartalmazott. Szépen van egybefonva a történelmi háttér az írói képzelettel. Anasztáziát eleinte sajnáltam, de a könyv végére már csak haragudtam rá. Kaganért viszont a szívem szakadt meg. Rengeteg szenvedés jutott neki, az utolsó oldalaknál leesett az állam, amikor megtudtam, hogy miért. Elég nagy intervallumot foglal magában ez a rész, kíváncsi vagyok, mit tervez még az írónő ezek után. Nem is tudom, mi lehetne igazi hepiend. Az biztos, hogy ez a könyv nekem kedvenc lett.

6 hozzászólás
Diana_L I>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Bizánc teljesen körülölelt. Azok közé a sorozatok közé tartozik, amik engem rabul ejtettek. Szerintem mindegy, hogy férfi, vagy nő, fiatal, vagy idős olvassa, ha szereti a történelmet, akkor ez a sorozat azonnal megfogja. Hogy sokszor brutális? Maga a kor is az volt. Hogy tele van intrikákkal? Bizánc már csak ilyen.
Pusztai Andrea rengeteget kutatott és megalkotta ezt a regénysorozatot, aminek A zöld szemű kígyó a legjobb része. Szerettem a szereplőket, hogy egyikre sem mondhatom egyöntetűen, hogy pozitív hős, de azt sem, hogy negatív. Szerettem az intrikákat. A barbár csatajeleneteket. Szerettem az egészet úgy, ahogy volt.
Nagy pozitívum, hogy a regénysorozat továbbra is megmaradt történelmi regénynek. Nem fordult át csöpögős romantikába, pedig ha valaki szereti a csöpögős romantikusokat, az én vagyok. De ennek a sorozatnak úgy érzem, hogy ilyen fajta fordulat ártott volna. Persze vannak benne romantikus jelenetek, hiszen a történet miatt ez elengedhetetlen, de nem kapott akkora hangsúlyt. A zöld szemű kígyó olyan típusú regény, amit ha lehetőségem lenne rá, egy seggel olvasnám végig. Izgatottan várom a sorozat következő részét.
Bővebben: https://dianalandry73.wordpress.com/2016/12/27/konyvaja…

ƨɔɴом P>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Ezzel a könyvvel csak egyetlen baj van: vége.
Hihetetlen mindaz a varázslat, amit ez a kötet nyújtott.
Nem gondoltam volna, hogy képes az előzőt überelni, de bizony megtette.
A történet vezetése, a karakterek még mindig valami zseniálisak.
Egyszerűen nem tudok belekötni semmibe sem, meg ha akarnék se – de miért is akarnék?!
Tűkön ülve várom a folytatást!

1 hozzászólás
K_A_Hikari>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

„ A szerelem nem olyan, hogy csak úgy elmúljon! Ha igazi, amit érzel, sosem múlik el, csak megtanulsz élni vele.”

Összefoglalva: faltam a könyvet, nem akartam letenni és amikor vége lett, kezdtem volna előről.
Az irónő nem esik bele a második regény szindrómába, sőt talán még erősebb és jobb is lett, mint a nyitókötet.
A történet kibontakozott és mégis egyre izgalmasabb lett, a karakterek akár jók akár rosszak a szívemhez nőttek.
Izgultam, reménykedtem, szerettem én is olvasás közben, mint a szereplők a történetben
Ki merem jelenteni, hogy Pusztai Andrea kedvenc íróim egyike lett ezzel a könyvvel.
És még van egy kötet.
Nem tudom hová lehet ezt még fokozni, de biztos vagyok benne, hogy menni fog.
Ősz érkezz meg gyorsan, tűkön ülve várom a befejező kötetet.

P. S.: megtisztelő, hogy dedikáltad nekem

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/05/pusztai-andre…

9 hozzászólás
Véda P>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

@Andrea_Pusztai, ugye már írod a harmadik részt?! :)) Van az az érzés, ami csak viszonylag ritkán, de akkor igen intenzíven jelentkezik a könyvmolyok életében: a szereplők benned/veled élnek még napokig a regény elolvasása után is. Már az első résznél is tudtam, hogy nekem A sárkányölő ilyen. A szereplők emóciókat váltanak ki az emberből, és egy-két jelenet, függő szál napokig tud foglalkoztatni aztán.
Számomra a legvonzóbb a második kötetben a szereplők jellemének tovább árnyalása, az első kötetben felbukkanó alakok sorsának kibontása. Bravúros, hogy ennek köszönhetően van olyan szereplő, akit kifejezetten kedveltem, most viszont a második rész végén már csak szánni tudtam.
Érdekes csavarok is akadnak szép számmal a regényben, és megint borzasztóan tetszett a történelmi tények és a fikciók összemosása. Bár több szálon fut a cselekmény, ez egyáltalán nem volt zavaró,élveztem, hogy ugyanúgy tudok izgulni a palotai intrikák, és a feszített csatajelenetek miatt is. Azt hiszem új kedvencet avatok a Bizánc sorozattal.

7 hozzászólás
Ananiila>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

A hatalom senkit nem hagy meg magának, a változás adott. Anasztázia valódi kígyó lett a veremben.
Sajnos ez a rész már nem varázsolt el úgy, mint az első. Mivel ez történelmi regény, még ha fikcióval jócskán keverve is, azért bizonyos eseményekhez ragaszkodni kell, és ez az én kalandvágyó + romantikus lelkemnek nem tett jót. Sok karakter halt meg vagy változott hátrányára, ezt egy sima fikciós regényben biztos másként lett volna.
Hánnész lett a kiemelkedő figura ebben a történetben és Kagan az, aki elveszett számomra, de remélem még visszatalál a szívemhez.
Még mindig ellenállok és nem nézek utána a tényeknek, de most kell egy pár hét szünet a befejezés előtt.

BeliczaiMKata P>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Eléggé vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, hiszen olyan sok borzalmas dolog történt benne, kezdve a kivégzésektől, erőszaktól, emberek rossz irányba történő megváltozásától spoiler a hiteles, realisztikus, naturalisztikus ábrázolásig, hogy volt amikor félretettem egy picit, megnyugodtam, majd folytattam, mert muszáj volt, mert beszippantott, mert nem engedett. És mert annyi munka van benne, annyira hiteles és korhű, hogy nagyon sajnálnám, ha nem olvastam volna. (A valóság pedig ilyen volt, ezt el kell fogadni, meg kell emészteni.)
Ebben a részben mind Kagan, mind a hunok nagyobb szerepet kapnak, és ahogyan az írónő ábrázolja őket, az valami csodálatos. Megpendíti a szívem húrjait, annak ellenére ad valami plusz magasztos érzést, hogy egész életemben büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. És Kagan örökké a szívemben lesz.
Sokkal jobb lett ez a rész, mint az előző, sokkal cselekménydúsabb, sokkal több benne az izgalom, a borzongás. Nagyon várom a befejező részt, hogy az elvarratlan szálak merre vezetnek majd. Többek között ezekre vagyok kíváncsi:
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Nagyon várom a következő részt és csak ajánlani tudom mindenkinek! :)
Kagan ♥♥♥

6 hozzászólás
Pöfivonat>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Azta! Ez a kötet simán túlszárnyalta az elsőt. Most már biztos vagyok benne, hogy ha Pusztai Andrea ír valamit, akkor annak a könyvnek a polcon a helye. Elképesztően jó történet, elképesztő fordulatokkal és egyre zseniálisabb szereplőkkel. Kedvenc!

Olvassátok!

6 hozzászólás
anesz P>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Huh! A végére már kezdett hasonlítani egy Shakespeare drámára: több volt a halott, mint az élő. Nagyon felpörögtek az események és ugráltunk is pár évet. Az a meggyőződésem, hogy egy világbirodalom nem lehet meg gonosz dolgok nélkül. Ez itt is bebizonyosodott. Mindig elcsodálkozom, hogy a hatalom mennyire eldeformálja az embereket. Az is érdekes, hogy mennyi félelem van az uralkodó osztályokban. Itt is a szereplők nagy változásokon mentek keresztül, szinte észrevétlenül, ( sokszor apró dolgokban) való döntéseiken keresztül. Nagyon izgalmasak a szereplők, azok mozgatása, az intrikák, a rejtélyek és az összefüggések. Ezektől leesik az ember álla, és csak elismerően hümmög.
A csatajelenet nagyon hatásos és szinte filmszerűen látványos volt, a pestis és ellene való védekezés is elgondolkodtató. A mellékszálak is tartogattak meglepetéseket. Lelle kedvenc lett a párjával egyetemben! :-))
Mesterien megkomponált könyv elbűvölő borítóval. Kedvencek közé sorolandó! :-)

1 hozzászólás
Qedrák P>!
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó

Számomra mindig úgy tűnik, hogy a könyvsorozatok második részei általában jobban sikerülnek, mint az elsők. Az íróknak már nem kell feleslegesen pepecselniük az általuk megalkotott világ szabályainak az ismertetésével, az olvasók pedig otthonosabban mozognak egy ismert történetben, szerethető és szerethetetlen karakterek társaságában. A karakterek felkerültek a sakktáblára, a gépezetet bekurblizta az alkotó, már csak egymásnak kell ereszteni azokat az erőket, amelyek a végjátékot készítik elő. Közismert példaként mondhatnám mondjuk a Tűz és Jég dala második kötetét (Királyok csatája), vagy éppen az Éhezők viadala kettes könyvét (Futótűz), amely számomra jobb történetet hozott, mint az első rész. A jobban sikerült második részek virtuális polcára nyugodt szívvel teszem oda a Bizánc trilógia második részét is.

A történet ott folytatódik, ahol előzőleg abbahagytuk, Anasztázia, immár Theophanóként keresi az útját a császári palota Szküllái és Karübdiszei között. Persze ezek a veszélyes vizek a saját érzelemvilágában is ott hullámzanak és végigkísérik őt az egész könyv során. Időnként valóban a fenyegetően sziszegő zöld szemű kígyót látjuk benne, máskor pedig a törékeny nőt, aki rossz és rosszabb döntések között őrlődik. Volt ugyanakkor egy halvány benyomásom, amelyet akkor éreztem, amikor Colleen McCullough Róma-sorozatát olvastam, ahol a szerző annyira megszerette a saját maga által teremtett főhőst (Julius Caesart), hogy azt már kissé túlzásnak tartottam. Merthogy Anasztázia, ha kell kardot ragad, ha kell méregfiolákhoz nyúl, éppen csak nem ugrik be Tony Stark helyére, hogy magára öltse a Vasember páncélját. :)

A könyv második felében az addig megszokott sebességgel zajló cselekmény váratlanul felgyorsul, és záporozni kezdenek a fordulatos események, amelyek között több meglepő és váratlan fordulat is akad. Ez a sebességváltás kicsit meglepetésként ért, mintha egy utazás során hirtelen a gyaloglásról lovaglásra váltanánk, hogy időben odaérjünk a célunkhoz. Ahogy fentebb írtam, az egymásnak feszülő érdekek és az összecsapó erők működés közben a legérdekesebbek. Mintha a szerző hólabdákat indított volna el a magas hegyek csúcsáról, ám azt csak ő tudja, hogy hol találkoznak ezek, és az ütközések nyomán az arcunkra kiülő csodálkozást kutatná a magasból.

Nagy erénye a könyvnek, hogy annak ellenére marad bizánci központú, hogy a magyarok hangsúlyos szerepet kapnak benne. Korábban olvasott történelmi regényeim egyik jellemző vonása az volt, hogy magyar szerző és magyar szereplők esetén túlhangsúlyozzák utóbbiak jelentőségét. Itt megtaláljuk az egészséges egyensúlyt, és egy apróbb betekintést nyerhetünk egy olyan korszak történetébe, amelyről nagyjából semmi tudomásunk nincs. (Ez a honfoglalás és az államalapítás közötti időszak). Az olyan motívumok, mint a bécsi szablya vagy a Szent Korona, ötletesen lettek beleszőve a történetbe.

Egy apróság mellett azért nem tudok elmenni. :)
Azt hiszem előzőleg is említettem, de muszáj itt is leírnom, hogy míg a görög nevek hibátlanul lettek átírva, a latinok esetén ez nem sikerült, úgyhogy az olvasószerkesztő lehetett volna figyelmesebb. (Például: Magister Officiorum hosszú Ó-val, brrr…).

Egyáltalán nem bántam meg, hogy kezembe vettem (az egyelőre kétkötetes) trilógiát, és ha majd hozzáférhető lesz a harmadik rész is, akkor az biztosan számíthat rám olvasóként.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Diana_L I>!

Kegyetlen az élet egy nő számára, kegyetlenül függ hatalmas férfiak kényétől, kedvétől.

142. oldal

Dorina_S>!

Egy hun férfi, ha szeret képes odadobni az életét is a kedvedért.

16. oldal

Diana_L I>!

(…) Anasztázia ekkor értette meg, milyenek lehetnek azok az azok , és megérintette lelkét az a felismerés, hogy már késő. Olyan lett. Mostantól. Kígyó a kígyóveremben.

65. oldal

jehuka P>!

– Aki meztelen, azzal légy óvatos!

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bardasz Phókasz · León Phókasz
K_A_Hikari>!

– Nem félsz, szolga?
– De igen.
– Az jó. A félelem kell, kiélezi az érzékeket.

218. oldal

Diana_L I>!

Pannónia jelenleg a legjobb hely nekünk, a hegyek völgyében a világ közepén véd minket az egy öregisten, ott a világ szíve, ott terem a legtöbb szeretet, a legtöbb hal a vízben, a legtöbb vad a legszebb erdőkben, a leggazdagabb földek zsírosak, és van, ahol még a pusztai homokon is jól érzi magát a szürke vagy a szilaj paripa. Az a mi ősi földünk, honnét a fekete halál sem űzhet el minket! Ha mennünk kell is, visszatérünk!

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pannónia
Dorina_S>!

A másik boldogságának akarása nem mindig velünk kezdődik.

351. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Georgina
Diana_L I>!

(…)
Zétény nem bírta megállni kuncogás nélkül.
– Mi olyan mókás? Kinevetsz?
– Nem, nagyuram. Olyan vagy szerelem ügyében, mint egy suhanc. Még hogy elmúlik…
– Mit akarsz ezzel?
– Csak annyit, hogy nem egyszerűen megkívántad, hogy meghágd. A szerelem nem olyan, hogy csak úgy elmúljon! Ha igazi, amit érzel, sosem múlik el, csak megtanulsz élni vele. Majd meglátod!

109. oldal


A sorozat következő kötete

Bizánc sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Low: Az ordas tenger
Urbánszki László: A nemzetségfő
Budai Lotti: Shirzan bosszúja
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Nemere István: Hajnali lovas
Hanczár János: Óperencia
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Rebecca Gablé: Fortuna mosolya
Ken Follett: A megfagyott világ