Georgica 3 csillagozás

Publius Vergilius Maro: Georgica

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti mű: Publius Vergilius Maro: Georgica (latin)

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1981
106 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632077059 · Fordította: Lakatos István · Illusztrálta: Giacomo Manzù

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Publius Vergilius Maro: Georgica

Nos, nem vagyok egy agrárbeállítottságú típus, a mai napig reszkető szívvel emlékszem vissza a soproni nagyszüleim kiskertjében kötelező jelleggel ellátott kapálási procedúrára, nem beszélve a szőlő metszéséről és kacsolásáról az építőtáborban. De ez a mű nagy szívbéli derültséget okozott, mert nemcsak a ménfedeztetés lépéseit, vagy a méhek telepítését, esetleg a rühös juhokkal való bánást sajátíthattam el, hanem csillagászati, időjárásjóslási és mitológiai tudományomat is képes voltam gyarapítani. Mi több, mindezt gyönyörűséges rímekbe öltöztetve.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Arianrhod MP

S látni mi szép, amidőn a Cytóruson árad a puszpáng;
Hát náryxi szurok-fenyvek ligetét, meg a tájat
Nézni be jó, hova gazdai gond sose kell, se gereblye!

>!
Arianrhod MP

Mégis, a kanca szerelmi dühét túl egy se lobogja;
Mert e tüzet Venus adta belé, mikoron potniaei
Ménjeivel Glaucus csontját darabokra törette.

>!
Arianrhod MP

Ámde ha váratlan mégis minden rajod elhull,
S ifju családot a törzsről nincs fiasítani módod –
Itt az idő, hogy tudd: mit látott Arcadiának
Mestere, mily különöst? a leölt ökrök nem is egyszer
Mint szültek pálló vérükből méhet?

>!
Arianrhod MP

Négy kitünő alakú, gyönyörűséges bikaborjat
S járomszűz ugyanannyi üszőt hajtván ki utána.
Majd a kilencedszer kivirult korahajnali fénynél
Áldozik Orpheusnak s azután néz szét a berekben,
Íme csodás tünemény szökken tüstént a szemébe,
Mert a kitárult bordákon, bomló zsigeréből
S gyomrából ama barmoknak, zsongó sürü felleg:
Méhraj özönlik elő, hogy a fák tetejére leszállván,
Mint ruganyos venyigéről fürt, úgy függjön az ágon.

>!
Arianrhod MP

Föl, mi a méhekről zengjünk inkább: Jupiternek
Hálás szíve beléjük mily természetet oltott,
Mert cúrés-nép réz-kürtjére, zajára figyelve,
Táplálták Dicté bércén az egek fejedelmét.

>!
Arianrhod MP

Némely bölcs ily példán s ily látványon okulva
Azt hiszi, minden méh az igen finom isteni lélek
Egy-egy kis szikrája, hiszen minden csupa isten:
Nézd a magas mennyet, habözön színét, vagy a földet;
Nyáj, barom és ember, valamint a vadállati csordák,
És ami csak születik, mind néki köszönheti létét;
Hogyha feloszlik a test, ide tér meg idővel a lélek,
Mely soha meg nem hal, hanem élve nyilall a magasba
S fenn az egek boltján csillag lesz újra belőle.

>!
Arianrhod MP

Mézzel a méh kétszer viselős, kétszer szüretelhetsz:
Kezdd, ha dicső képét Pléias-beli Táygetének
Látni lehet s a megunt habözönt lábbal löki vissza,
Vagy ha kerülve esős csillag-képét a Halaknak,
Lankad a mennyből már keserűen a téli vizekbe.

>!
Arianrhod MP

Vagy jön a durva darázs, odatörve nagyobb erejével,
Máskor a mostoha szú; vagy akit gyűlölni Minerva
Nem csillapszik, a pók von bő hálót kapuikra.

Kapcsolódó szócikkek: Minerva
>!
Arianrhod MP

S nádcsöveken csöppents be nekik mézet, hogy a bágyadt
Méheket így noszogasd-szólítsd a szokott eledelre,
Ízzé tört gubacs is jó még aszu rózsaszirommal,
Tűzhelyeden mellé mustot ha kövérre lefőzöl,
Vess bele csak venyigéről-vett megaszalt szemü szőlőt,
Cécrops mézfüve s orrfacsaró tárnics tetejébe.

>!
Arianrhod MP

"Carpathus árján él egy jós, Neptúnus urunknak
Tengerkék fia, Próteus ő, kit a tág habon által
Delfinek és kétlábu lovak vonnak szekerében.
Most épp Émathiát, Palléné partjait indul
Látni, ahol tiszteljük mind nimfák mi s a hajlott
Néreus is, minthogy mindent úgy ismer e látnok! –
Tudja, mi volt, mi van és mit hoz később a jövendő.
Neptúnus kegye plántált ily tudományt a szivébe,
Mert rút szörnyeit és fókáit a tengeren őrzi.
Őt kell gúzsba kötöznöd előbb, hogy a bajnak okáról
S gyógyításáról, gyerekem, kitanítson egészen.
Szép szavakat pazarolnod rá meddő: csak erőszak
Nyitja meg ajkát; hát fogd el részvétlen erővel,
Úgy törd gúzsba; csaló cselein sose győzöl egyébként.

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

M. Terentius Varro: A mezőgazdaságról
Caius Plinius Caecilius Secundus: Panegyricus
Caius Plinius Secundus: A természet históriája
Marcus Valerius Martialis: M. Valerius Martialis válogatott epigrammái
Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan
Publius Ovidius Naso: Keservek
Publius Cornelius Tacitus: Iulius Agricola életrajza / De vita et moribus Iulii Agricolae
M. Porcius Cato: A földművelésről
Publius Ovidius Naso: A szerelem művészete
Benedek Pál: Új ismeretek a lucernát megporzó vadméhekről