Aeneis 75% 52 csillagozás

Újraolvasás vége.
Ha az Odüsszeia a világ első és legnagyobb fanfictionje, hát az Aeneis se sokkal marad el mögötte, legfeljebb időben, de Vergilius nem tehet arról, hogy később született. :) Cserébe megkapta elődei összes tapasztalatát, és fel is használja őket, hogy aztán csakugyan pontosan olyan fogásokat alkalmazhasson, mint a mai fanfiction-írók.

Aeneas (az Íliász-ból mellékszereplőként ismert Aineiasz) önálló történetében hol új szereplőkkel és helyszíneken ismétlődnek meg az Íliász és az Odüsszeia jelenetei, hol konkrét helyszínek, szereplők bukkannak fel a két nagy eposzból, de a helyük és a jelentőségük megváltozik. (Pl. Kirké szigete mellett elhajóznak, épp csak hogy nem integetnek, később a latinok üzenetet kapnak Diomédésztől, és persze Aeneas is elmeséli a trójai falovat, csak ő nem örül neki.) Tudta Vergilius, hogy mit csinál: írt tizenkét éneket, ebből hatot az Odüsszeia mintájára utazósnak, hatot az Íliász mintájára kardozósnak.* Meg persze az egészet vergiliusosnak. :) Elegánsnak, lágyságában is szigorúnak, gyakran melankolikusnak, máskor hirtelen ijesztően szomorúnak.

Aeneas nem Akhilleusz: nem a háborús dicsőség vonzza, hanem otthont akar találni a népének. Nem önszántából megy bele a háborúba, bár amikor (kétszer is) rákényszerítik, becsülettel helytáll, és még isteni eredetű fegyverzetet is kap. (3D-s mozgóképekkel. Bocs, ettől nem tudok szabadulni. :) Ha egyszer mozognak. :)) És nem is Odüsszeusz: bolyong eleget, de nincs hová hazatérnie, a hazája porig égett. Persze megindokolják nyolcvanan nyolcvanféleképpen, hogy miért jó neki Itália, de az igazság az, hogy ott őt betolakodóként kezelik, egyetlen ember kivételével mindenki vassal akarja kiverni a félszigetről, és a házasság, amely várja, nemcsak hogy puszta érdekből köttetik, de igazából még a dinasztiája fenntartásához se szükséges, hiszen a trójai asszonytól született fia fogja követni.

Aeneas szigorú és körömszakadtáig istenfélő. Csak és kizárólag azt hajlandó csinálni, amit az istenek jóváhagytak, de azt aztán szó szerint tűzön-vízen át, akárhány arisztokrata lesz közben öngyilkos, akárhány város ég le. Más választása nagyon nincs is, a fentiek miatt.

Az igaz viszont, hogy az istenek elég gyakran szeretik magára hagyni. Érezhető, hogy az Aeneis idejében már nagyságrendekkel kevésbé veszik komolyan ezt az istenvilágot, mint nyolcszáz évvel korábban. Venus, Aeneas anyja néha segít a fiának, de szinte soha nem saját alakjában; Jupiter is újrajátssza az Íliász mérlegjelenetét két bajvívó sorsával, de igazából halálosan nem érdekli a dolog, úgyis tudja, mi a végzet döntése. Juno ugyan nem riad vissza attól, hogy a végzet ellen cselekedjen, vagy másokat ugyanarra buzdítson – de ennek meg a világon semmi következménye nincs. Mármint az istenek világában. Az emberekében annál inkább: ömlik a vér literszám, hangsúlyozottan fölöslegesen. :(

Tipródtam itten egy darabig, hogy vonjak-e le egy fél csillagot az ötből vagy ne, végül is akkora élmény nem volt, mint huszonkevés évesen, főleg a sok vért tűrtem nehezen. De aztán úgy döntöttem, hogy az öthöz éppen eleget nyújtott így is. Meg így is jóval alacsonyabban áll szegénynek a százaléka, mint amennyit megérdemelne. Annyira végül is nem nyers, mint az Íliász, Vergiliusnál a csatamezőn gyilkolászni is elegánsan tudnak. :)

Ami zavart: a nyilvánvaló politikai mellékzöngék. Az, hogy ez az eposz nemcsak fanfictionnek, hanem propagandának is készült. Kétszer is megjósolják benne Róma jövőjét, mindkétszer ügyesen ajnározva Vergilius kortársát és barátját, Augustust. No meg az se véletlen, hogy a rómaiak leendő őse csak kényszerből harcol, csak azért, mert nem adják neki oda a végzet által neki szánt földeket, pedig ő tényleg nem akar, de tényleg nem, és milyen fölösleges már, hogy harcolnak ellene, szegény harcosok, a szív megszakad értük, hát nem jobb lenne önként meghódolni Rómának, oppardon Aeneasnak? Tényleg ügyesen, helyzethez illően hangzik el mindkét jóslat, és tényleg nagyon tudott írni Vergilius, de azért na. :/

Ami nagyon tetszett: a mellékalakok. Főleg a nagy ellenfelek, akiket (majdnem) mindig tisztelettel és melankóliával ábrázol az eposz. Vannak közöttük megtévesztett bolondok, vannak közveszélyes őrültek, de vannak jobb sorsra érdemes, derék hősök is, akiket maguk az istenek is sajnálnak. Leginkább a harcos Camilla epizódja fogta vissza a kezemet, amikor le akartam vonni a csillagok számából. Meg az alvilágjárás. Az valami gyönyörű.

Annak idején Lakatos István fordítását olvastam, most a Kartal Zsuzsáét. Egyikkel sincs bajom, abszolút megfelelnek a kihívásnak. Aki nem felel meg, az a szedő meg a korrektor. :( A nyolcvanas években egy klasszikust ilyen slendriánul kiadni?! Akárhányszor megbicsaklik a hexameter egy-egy betűhiba miatt, sőt időnként egy szótag, egy névelő marad ki. Nem esik jól. Olyan, mint mikor kellemes erdei séta közben megbotlik az ember egy gyökérben, és beveri a fejét egy faderékba.

* Azt is jó végiggondolni, így alig két évvel Zrínyi és Tasso olvasása után, hogy mit vettek át ők a saját művükhöz Vergiliusból, hogyan folytatták, min változtattak és minek. :) Még Dantét kéne újraolvasni. (sóhajt)

Mindenekelőtt nagy respect Vergiliusnak, aki mesterien keverte a kártyát, hogy a feltehetően 1250 évvel korábbi eseményekből – i.e. 29-19. között írta ezt az eposzt „főnöki” (Augusztus császár) felkérésre – a homéroszi és más művekből ismert történeteket úgy folytatta, mintha tényleg szerves része lenne az azóta létező trójai mondakörnek. Pedig ez a műfaj, az eposz, akkor már idejét múlt irodalmi műfaj volt! A gyanútlan olvasó még azt is hiheti, hogy tényleg onnan, Trójából eredeztethető a Római Birodalom :)! Oké, hidd azt, és csodálkozz rá, hogy most akkor honnan is hallottál, olvastál a trójai falóról? Hm? Az Iliászban Hektor holttestének visszaadásával ér véget a történet, Akhilleusz még él, Trója falai állnak, a falónak se híre, se hamva (még) – bár baljós jóslatok előrevetítik Trója romlását :)!
S mily gonosznak van ebben a műben beállítva Odüszeusz, alias Ulysses, Ulyxes :D Ez nálunk a gimiben ajánlott volt, de érdekes volt most újra elővenni!
Azért az csúnya lett volna, hogyha Vergilius végrendeletének megfelelően megsemmisítik az Aeneis több mint 10 évig készült kéziratát… Augustus császár utasítására viszont a végrehajtó ezt az utolsó akaratát a halott Vergiliusnak nem teljesítette… Így kell egy kezdetben kis nép nagy tetteinek dicső és isteni alapjait lerakni=államilag igényelt és elvárt történelem „összeállítása”. Töriből tudjuk, hogy a későbbi évszázadokban is megcselekedte már ezt több nép itt Európában :) Ez volt a minta, ami egyébként nagyon jól sikerült…! :D

A történelmi emlékezet szerint, mikor Vergilius halálán volt, végrendeletében kikötötte: égessék el az Aeneist. Befejezetlennek, szégyellnivalónak tartotta művét, amit jobb elpusztítani, mielőtt a nagyközönség elé kerül. Mindannyiunk szerencséjére, Augustus Caesar időben közbelépett, meggátolva a hátrahagyott iratok megsemmisítését. Utasítása nyomán, változatlan szöveggel adták ki, bizonyítva Vergilius tévedését, hiszen az, az antik irodalom klasszikusává vált, akár csak Homérosz alkotásai. Ez még akkor is így van, ha engem annyira nem nyűgözött le.
Ez van, valószínűleg az Odüsszeia és az Iliász után harmadjára már unalmas az eposzi jelleg, és az sem segít, hogy a karakter ábrázolást Vergilius gyors huszárvágással fordítja vissza az Iliászban megismert izomagyakhoz. A legtöbb főszereplő ismét ostobán bátor, idegesítően hősies, és az egész Dido szállal a hamisítatlanul római hímsovinizmus is tiszteletét teszi.
Ezt is hangoskönyvben hallgattam, és itt már szinte semmi sem gátolt meg az elábrándozásban, amihez a felolvasó kellemes orgánumban dörmögő hangja csak hozzájárult. Így fordulhatott elő, hogy mint utólag rájöttem, a tizedik éneket bár meghallgattam, teljesen kiesett. Később mikor utánanéztem a fejezet tartalmának, meg is lepődtem, spoiler.

Nagyon megszenvedtem vele. Annyira sok a név, hogy nehéz követni. Sokszor csak kapkodtam a fejem, hogy ki kivel van. Az eddig olvasott eposzok közül ezzel szenvedtem meg a legjobban, pedig az értékelések között pont azt olvastam, hogy ezt a legkönnyebb olvasni. Lehet, rosszkor álltam neki.

Elismerem, hogy Vergilius tökéletesen szerkesztette meg e maradandó alkotását, és igazából nem is tudok felhozni ellene semmilyen vádat. Csupán én nem vagyok az eposzok szerelmese, és így sajnos, nem az az olvasó vagyok, amilyet ő megérdemelne.

Az öreg Vergilius komoly munkával megírta, Augustus „kérésére” a nemes rómaiak eredet történetét. Itt is fülön lehet csípni a klasszikus római bekebelezést. A görögöknek volt eposzuk, legyen nekik is. Achilles kapott pajzsot ? Aeneas is kap egyet.
Még gimnazista koromban Latin órán fordítottunk a műből, vannak benne jó részek.

Ez nagyon ókori, kicsit nehezen lehet ráhangolódni, de ahogy olvassa az ember egyre közelebb kerül az akkori világhoz.

Az általam olvasott 4 nagy eposz(2 Homérosz + Zrínyi) közül ez tetszett legkevésbé, bár a császárkori Rómát mindig is imádtam. Talán már túl öreg vagyok az ilyesmihez. A csataleírások különösen fárasztottak. A sok alliterációt nagyon bírtam. Az utószó jobban tetszett, mint a mű.

A kilencedik éneknél belezavarodtam… Ennyi nevet, jelzőt, települést, népnevet megjegyezni….

Vergilius nem Homérosz. Homérosztól olvastam annak idején az Odüsszeiát és az tetszett. Ez nem. Viszont magáért az irodalmi teljesítményért jár a 4 csillag. Illetve az elképesztő, ahogy a saját kora ismert családjait, uralkodóit, az ellenfeleket és a trójai háború után új hazát kereső Aeneast, barátait, családtagjait, ellenségeit összepárosítja. Bár ez inkább kabarénak tűnt nekem helyenként.