Keservek 2 csillagozás

Míg boldog vagy, ezernyi barát vesz körbe azonnal,
    jő a viharfelhők száza? Magadra maradsz!

25. oldal, Első könyv (Magyar Könyvklub, 2002)

Míg tűző napban ballagsz, árnyékod a társad,
    hogyha az ég beborul, menten enyészik az árny.
Így a csalárd csordát a szerencséd fénye igézi,
    lepje csak egy felleg korma, inalni siet.

25. oldal, Első könyv (Magyar Könyvklub, 2002)

Versekben keresek nyomorúságomra felejtést,
    s hogyha elérem e célt: az nekem éppen elég.

119. oldal, Ötödik könyv (Magyar Könyvklub, 2002)

Mondom néked: múló minden, nincs egyebünk, csak
    szellemi értékünk, lelkünk szép javai.

66. oldal, Harmadik könyv (Magyar Könyvklub, 2002)

Erre, hol arra inal szárnyalva a csalfa szerencse,
    és nincs, hol bizton, sziklaszilárdan időz.
Vígan jön nagyon is, majd zord képpel rohan onnan,
    és csak ez állandó benne: a váltakozás.

119. oldal, Ötödik könyv (Magyar Könyvklub, 2002)

Kis könyvem, menj – én nem irigylem tőled – a Várost
    érd el, lásd meg, amit nem láthat meg urad.

(első mondat)

Ritka erény az, mit nem a sors keze mozgat, irányít,
    és ami nem mozdul, bár a szerencse szalad.
Hogyha magában hordja jutalmát büszke erényed
    fennmarad épségben, bár szomorú az idő.

129. oldal, Ötödik könyv (Magyar Könyvklub, 2002)

Mint csak a színaranyat, ha a láng igazolja: valódi,
    vészes időben aképp látni meg azt, aki hű.
Míg Fortuna kegyel, s mosolyog higgadt mosolyával,
    s nem csorbul vagyonod, támogatód van ezer,
megdörren csak az ég? elinalnak, senki sem ismer –
    még egy perce pedig mennyi barát özönölt!

19. oldal, Első könyv (Magyar Könyvklub, 2002)