Elbeszélések ​és útirajzok 1 csillagozás

Prohászka Ottokár: Elbeszélések és útirajzok Prohászka Ottokár: Elbeszélések és útirajzok

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szent István könyvek Szent István Társulat

>!
Szent István Társulat, Budapest, 1923
214 oldal

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Szürke_Medve>!
Prohászka Ottokár: Elbeszélések és útirajzok

A kötet részben elbeszéleseket, részben németországi és az Egyesült Államokbéli uti élményeket tartalmaz. A fiatal Prohaszka írásai. Az úti élmények mondnivalója találó, nem okozott gondot azonosulnom vele, sőt néha azt mondta ki (pl a kölni dóm kapcsán) amit én is érzek. Ezzel szemben a stílusa nem jó. Nagyon dagályos, nehézkesen barokkos mondatokban ír. Meg a humora is körülményeskedő, mai szemmel nem igazán vicces már. Prohaszka elsősorban nem író, hanem szónok volt, és ez nagyon érződik a művön.
A novellák stílusa jobb, jóval kevésbé nehézkes.


Népszerű idézetek

Szürke_Medve>!

Csaknem minden vár romjai indítanak méla gondolatokra, ha egyedül járunk köztük; a nap oly bőven önti le sugarát a vidám kék égről, de lelkünk szemébe azért vakítólag nyomul a homokszitázó falak felirata: „így mulik el a világi dicsőség.” … Hanem ismerek én Thüringiában egy várat, mely egészen más gondolatokat támaszt a szemlélőben: ott nem eszmélünk a multra, az idő ragadmányaira, hanem fölkeressük a halhatatlan lelket, mely most az örökkévalóságban kipihen a munka és fáradalomtól, mellyel rövid élete szertelenül elhalmoztatott. Ama falak közt szívünk áhitatra gerjed, mint valami búcsujáró templomban; szép, nemes öröm fogja el lelkünket s azon óhaj forrásoz belőle, hogy: bárha veled lehetnék. Értem Wartburg várát, hol hajdan Szent Erzsébet lakott.

82. oldal, Wartburg

Szürke_Medve>!

A hősiességnek ez a szelleme pedig nem támad sem technikából, sem fizikából; vashidak, villámlámpák, telefonok, fenyiíkockás utak nem nevelik, de nem is feszélyezik; hasonlít a fejedelmi folyamhoz, mely magaslatokból szakad s mindegy neki, vajjon vassal, fával, kővel hidalják át: úgy ez a szellem is az ég magaslataib61 ered s mindegy neki, vajjon darócba, vagy finom vászonba öltöztetik, vajjon selyempapucsban jár, vagy facipőben kopog. De ahol feltünik, hódító hőssé válik s haldokló ajkkal is a legnagyobb győzelem diadalénekét zengi.

13. oldal, Az élet költészete

Szürke_Medve>!

S utóvégre is, ki erősebb; a dacoló gőgös ember, kit villám kerget s megbokrosodott ló ragad, az tehetetlen lemondásában, vagy az ondavai vámos, ki olvasóját mondogatja s a villám minden csattanásával felfohászkodik? Ki nyit bíztatöbb kilátást a végességet érző léleknek; az-e ki a vihar labdája és Urát káromolja, vagy a fáradt hórihorgas vámos, ki száraz, keskenyajkaival az olvasós szent Szűzet kéri, hogy segítsen rajta, hogy a víz a hidat el ne vigye, a házik6t el ne mossa, az Ondava sarkantyúit, melyek a vetést védik, le ne törje, hogy jusson holnapra is egyszer-kétszer hat krajcár – annyi a kelesei hidon a vámpénz.

45. oldal, Az ondavai vámos


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Alvók futása / Zeusz küszöbén
Szőke Szabolcs: A bácsi zenél
Bernáth Aurél: Gólyáról, Helgáról, halálról
Benyovszky Móric: Madagaszkár
Marilyn Miller: Túl a maffián
Tar Sándor: Mért jó a póknak?
Fekete István: Az erdő ébredése
Békés Pál: Csikágó
Fekete István: Régi karácsony
Schäffer Erzsébet: Pókfonálon