Angyali ​pillangó 4 csillagozás

A ​20. század egyik legismertebb olasz írója Primo Levi 1919-ben született Torinóban, és egész életében szülővárosában élt, kivéve a II. világháború éveit. 1987-ben öngyilkos lett.
Auschwitzról írt két világhírű visszaemlékezése magyarul is megjelent Ember ez?, Fegyvernyugvás címmel. Hivatása szerint kémikus és író – írt regényt, novellát, esszét, visszaemlékezést és verset.
Miután túlélőként Auschwitzból visszatért Torinóba, rendszeresen jelentek meg írásai először szülőhazájában, majd világszerte számos nyelven.
Az Angyali pillangó című novelláskötet harminchárom írást foglal magába, négy kitűnő fordító tolmácsolásában, Székács Vera a szerzővel folytatott interjújával kiegészítve.
„Nem hiszek a csodákban, csak a véletlenekben; az én sorsomban is nagy szerepet játszottak. Hiszek a statisztikai szabályban: a leggyakrabban azok az események történnek meg, amelyeknek nagy a valószínűsége (a lágerben a halál), de… (tovább)

A ​20. század egyik legismertebb olasz írója Primo Levi 1919-ben született Torinóban, és egész életében szülővárosában élt, kivéve a II. világháború éveit. 1987-ben öngyilkos lett.
Auschwitzról írt két világhírű visszaemlékezése magyarul is megjelent Ember ez?, Fegyvernyugvás címmel. Hivatása szerint kémikus és író – írt regényt, novellát, esszét, visszaemlékezést és verset.
Miután túlélőként Auschwitzból visszatért Torinóba, rendszeresen jelentek meg írásai először szülőhazájában, majd világszerte számos nyelven.
Az Angyali pillangó című novelláskötet harminchárom írást foglal magába, négy kitűnő fordító tolmácsolásában, Székács Vera a szerzővel folytatott interjújával kiegészítve.
„Nem hiszek a csodákban, csak a véletlenekben; az én sorsomban is nagy szerepet játszottak. Hiszek a statisztikai szabályban: a leggyakrabban azok az események történnek meg, amelyeknek nagy a valószínűsége (a lágerben a halál), de néha olyasmi is történik, ami teljességgel valószínűtlen, és az ilyen eseményeket a »kis okok« közrejátszása idézi elő.
(…)
Vannak optimista és vannak pesszimista napjaim, de amikor pesszimista vagyok, akkor inkább nem írok; nemcsak azért, mert nincs kedvem írni, hanem azért sem, mert nem akarom megfertőzni az olvasóimat a pesszimizmusával.
Igyekszem optimista lenni, és elég gyakran sikerül is: hiszen azt sem felejtettem el, hogy magam is milyen »csodának« köszönhetem a megmenekülésemet, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy a legnehezebb helyzetből is lehet kiutat találni.”
Primo Levi