Akik ​odavesztek és akik megmenekültek 14 csillagozás

Primo Levi: Akik odavesztek és akik megmenekültek

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: I sommersi e i salvati

Eredeti megjelenés éve: 1986

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa

>!
Európa, Budapest, 1990
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630749351 · Fordította: Betlen János

Enciklopédia 5


Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

berg>!
Primo Levi: Akik odavesztek és akik megmenekültek

A könyv nyolc esszét tartalmaz a koncentrációs táborban szerzett saját tapasztalat alapján a semmihez sem hasonlítható, bestiális könyörtelenségű táborélet komplexitásáról, túlélésről világosan, gondolatgazdagon. Filozófikus igényű, részletes, követhető, érthető, tanárosan megértetni igyekvő analízis, számos magyar vonatkozású utalással. Ismeri a túlélő traumatizált, szégyentől megbénult állapotát, de képes volt rajta felülemelkedni íróként, meg tudja fogalmazni a következtetéseit. Tanúságának tisztessége a bosszú formája. Mindezek miatt nem nehéz olvasmány, nem kell küzdeni vele. A német olvasók beidézett levelei is érdekesek a könyv végén.


Népszerű idézetek

sztupimarci>!

Minden embernek vannak erőtartalékai, de hogy mekkorák, azt nem tudhatja: talán nagyok, talán kicsik, talán nincsenek is; csak végletesen zord körülmények között derülhet ki. Még csak nem is kell a sonderkommandósok szélsőséges esetére hivatkoznunk, hisz velünk, túlélőkkel gyakran megesik, hogy mikor a történetekről beszélünk, hallgatónk kijelenti: „Én a helyedben egy napig sem bírtam volna ki.” E megállapítás értelme végül is bizonytalan: az ember soha nincs mások helyében. Minden egyes ember olyan bonyolult valami, hogy hiábavaló vállalkozás megjósolni, miként fog viselkedni, kivált szélsőséges helyzetekben: az ember még a saját magatartását sem láthatja előre.

72. oldal

2 hozzászólás
sophie P>!

Mindketten [Eichmann és Rudolf Höss] lényegében a náci nyájember, pontosabban a mindenkori nyájember klasszikus védekezését adták elő: feltétlen engedelmességre neveltek bennünket, a felsőbbség, a nemzetiszocializmus tiszteletére; jelszavakkal, szertartásokkal és tömegrendezvényekkel részegítettek meg, azt tanították nekünk, hogy egyedül az igazságos, ami a népünknek hasznára van, és hogy nincs más igazság, mint a Vezér szava. Mit akartok tőlünk? Hogyan juthat eszetekbe számon kérni most, utólag, hogy nem viselkedtünk másként, mint velünk együtt minden más hozzánk hasonló ember? Szorgos végrehajtók voltunk, és szorgalmunkért dicsérettel és előléptetéssel jutalmaztak bennünket. A döntéseket nem mi hoztuk, nem tette lehetővé, hogy önállóan döntsünk: mások döntöttek helyettünk, s nem is történhetett másként, mert eleve megfosztottak döntési képességünktől. Nem terhel hát bennünket felelősség, nincs miért bűnhődnünk.
    Ezt az érvelést még akkor sem tekinthetjük pusztán az arcátlanság megnyilvánulásának, ha mögötte ott látjuk Birkenau füstölgő kéményeit. A modern totalitárius állam félelmetes nyomást képes kifejteni az egyénre. Lényegében három fegyvere van hozzá: a nyílt vagy nevelésnek, közoktatásnak, népművelésnek álcázott propaganda, a tájékoztatás pluralizmusa elé emelt gátrendszer és a terror. Mégsem fogadható el, hogy ez a nyomás ellenállhatatlan, […]

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holokauszt · náci · nacionalizmus · totalitarizmus
Eva_Mark>!

Meg tudtuk-e érteni és meg tudtuk-e értetni mi, visszatértek, amit átéltünk? Amit általában megértésnek szokás nevezni, nem már, mint egyszerűsítés: ha alaposan le nem egyszerűsítenénk a dolgokat, a köröttünk levő világ végtelen és bizonytalan kuszaság volna, semmi más, és reménytelen próbának tenné ki tájékozódási és döntési képességünket. Kénytelen-kelletlen sémákba kell hát szorítanunk a megismerhetőt: ebből a célból a fajfejlődés során két csodálatra méltó eszközt hoztunk létre, s mindkettő csakis az ember sajátja: az egyik a nyelv, a másik a fogalmi gondolkodás.
Hajlamosak vagyunk a történelmet is leegyszerűsíteni, csakhogy nem látható mindig egyértelműen, mi is az a séma, amelybe betagoljuk a tényeket, megeshet tehát, hogy két történész történelemképe és magyarázata kölcsönösen kizárja egymást. Mindazonáltal, talán társaslény-eredetünkből következő okok folytán, ellenállhatatlan szükségét érezzük, hogy „ők”-re és „mi”-re osszuk a színteret, olyannyira, hogy ez a séma, a barát-ellenség felosztás minden másnak fölébe kerekedik. A nép száján élő történelem, de az iskolában oktatott hagyományos történelem is ennek a dolgok árnyalataiból és bonyolultságától visszarettenő manicheus felfogásnak a jegyeit viseli magán. hajlik rá, hogy konfliktusokra szűkítse le az események folyamát, a konfliktusokat pedig párbajokká egyszerűsítse: az egyik oldalon ők, a másikon mi, athéniak és spártaiak, rómaiak és karthágóiak.
Kétségkívül ebben áll az olyan látványsportok sikerének titka, mint amilyen a labdarúgás, a baseball és az ökölvívás: valamennyi esetben két, jól megkülönböztethető csapat vagy egyén áll egymással szemben, s összecsapásuk végén az egyik győztesként, a másik vesztesként hagyja el a küzdőteret. ha a mérkőzés döntetlenül végződik, a néző becsapva érzi magát, csalódik, mert többé kevésbé öntudatlanul győzteseket és veszteseket akar látni, s az előbbieket a jókkal, az utóbbiakat a rosszakkal azonosította volna, végtére is a jóknak kell felülkerekedniük, különben a világ kifordulna a sarkából.
A leegyszerűsítés vágya jogos, maga a leegyszerűsítés azonban nem mindig. Hasznos munkahipotézis, de csak ha annak tekintjük, és nem tévesztjük össze a valósággal: a történelem és a természet jelenségei többnyire nem egyszerűek, legalábbis nem annyira, amennyire szeretnénk.

39-40. oldal - Akik odavesztek és akik megmenekültek (Európa, 1990)

1 hozzászólás
sophie P>!

Ha az ember meg akarja óvni magát attól, hogy rátörjenek a súlyos emlékek, az a legjobb, ha távol tartja magától őket, s ennek érdekében egészségügyi határzárat állít fel.

32. oldall

Kapcsolódó szócikkek: emlék
Szigno P>!

A hatalom olyan, mint a kábítószer: aki nem próbálta, nem is tudhatja, mennyire kellhet, akit azonban egyszer beavattak, meglehet, merő véletlenségből (mint Rumkowskit), abban létrejön a függés, és ráadásul egyre nagyobb adag kell neki;

81. oldal

Szigno P>!

Oly sok év után bizton elmondhatjuk, hogy a lágervilág történetét szinte kizárólag olyanok írták, akik, mint én magam is, nem járták meg a legmélyebb bugyrát. Aki megjárta, az nem tért vissza, vagy ha mégis, önnön szenvedése és értetlensége megbénította a megfigyelőképességét.

16. oldal

apple_pie>!

Aztán a frusztráltak, s ez is olyan vonása a láger mikrovilágának, amely a totalitárius társadalom makrovilágát utánozza kicsiben: mindkettő érdemekre és képességekre való tekintet nélkül bőkezűen osztogatja a hatalmat mindenkinek, aki kész megadni a köteles feltétlen hódolatot a felsőbbségnek, hogy ily módon olyan társadalmi pozícióba verekedhesse fel magát, amelyre másképpen semmi reménye nem lehetne.

55. oldal

sophie P>!

[…]: az ember, ez a falkaállat, alighanem a genetikai kódjaiban viseli azt az előírást, hogy az embernek valamilyen mértékben uralkodnia kell az emberen.

52. oldal

berg>!

A náci megsemmisítő táborokról a sorsdöntő 1942-es évben keltek szárnyra az első hírek.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
W. G. Sebald: Austerlitz
Jurek Becker: A hazudós Jakob
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Martin Amis: Időnyíl
Italo Calvino: Eleink
Umberto Eco: A rózsa neve
Antonio Tabucchi: Állítja Pereira