Majd ​ha az Orion fölszáll 46 csillagozás

Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

A XXI. században vagyunk, egy borzalmas, világpusztító nukleáris háború után, amikor városok, civilizációk, kultúrák romjain épül újjá egy középkori szintre visszasüllyedt emberi életforma. Monumentális tablók bontakoznak ki szemük előtt, az egykori Amerika, Franciaország, Anglia és Oroszország tájai zord vidékké változtak, ahol az emberek szinte mit sem tanultak a tragédiából: vallási háborúk, politikai belharcok, összeesküvések, titkos fegyverkezési hajszák dúlnak, s csak egyedül Csillaghon, az egykori Európa fölött lebegő űrállomás próbál valamiféle kontrollt gyakorolni a földi élet fölött. Iern és Ronica lázadást szerveznek a különböző politikai Páholyok és a velük titokban szövetkező Csillaghon ellen, hogy végre békét hozzanak a Földre. A széles, epikus hömpölygésű sci-fi eposz sajátos ötvözetét adja a kultúrhistóriai utalásokban gazdag, képzeletbeli történelmi regényeknek és a fantasyk elemeit is felhasználó modern antiutópiáknak.

Eredeti megjelenés éve: 1983

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Móra, Budapest, 1990
654 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631165922 · Fordította: Fencsik Flóra

Enciklopédia 4


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

pwz IP>!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Úgy tűnik, Poul Anderson eme műve tényleg megelőzte korát. Ahhoz képest, hogy 1983-ban – és előtte – írta, nagyon jól összeszedett. Már-már „Kultúra-szerű” (Iain M. Banks) világot teremtett nekünk a nagy világégés után, bár ez itt csak a Földre vonatkozik. Viszont olyan viszonyokat fest le, hogy nemegyszer a Civilizáció c. számítógépes játékban éreztem magam. Itt is olyan élethelyzetekben, amikor a fejlődésben valahol sikerült elmaradnom! :D A Civilizációt nagyon szerettem :) Két Gyűrűk Ura könyv olvasása között képes voltam a végén ilyen szándékosan „lerontott” civilizációkkal kemény küldetéseket játszani, csak a nehezítés kedvéért. Ha akkor, a megjelenés évében olvasom, biztos, hogy én is a kedvenc könyveim közé teszem :D
Nem tudom, mennyire jó a magyar fordítás, de az amerikai kontinens „mongosított”, vagyis kínaivá, japánná, orosszá változtatott város- és területnevei nagyon jók lettek! :D Pl.
Chicago – Csai Ka-Gó
Calgary – Cal-Gar
Minnesota – Minjesota
Marájok – Maláj és Maori népek Óceániából
Ugyanígy jók a kevert ország, terület és nyelv elnevezések. Erre akár egy TV-sorozatot is lehetne építeni!
Az „új”, Orionos világrend térképét betettem a külső linkek közé, érdemes nézegetni! Ezek szerint mi magyarok – vagy ami maradt belőlünk – az Alemann Konföderációhoz és a Kelet-Európai Barbárok elnevezésű térséghez tartozunk…

6 hozzászólás
Szekeres_Dénes>!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Nem olvastam még ilyen hosszú könyvet, így féltem, hogy beletörik a bicskám, de sikerült. Sőt, magamhoz képest elég gyorsan is végeztem vele(persze a komolyabb olvasókhoz még a fasorban sem vagyok), pedig vizsgaidőszakban hanyagolni szoktam a könyveimet, az Orion viszont magába szippantott, ha egyszer nekiálltam. Viszont lerakni is könnyen sikerült, ha úgy tartotta kedvem, és nem is úgy keltem reggel, hogy „Na most vajon mi lesz?”, de így is egy felettébb érdekes cselekménnyel volt dolgom. Viszont hál'istennek Anderson nem rendelt alá mindent a történet folyásának, és elég sok háttér információval lát el minket, amik tökéletes ütemben váltják a történetszálat bontogató bekezdéseket és egyáltalán nem érzi az ember soknak, vagy éppen száraznak. Egy olyan komplex világot teremtett az író, amihez ezen mennyiség szükségeltetik. Az országok és ideológiák párosítása nagyon jól sikerült, az államok bemutatása is nagyon érdekes, de érezhetően redukáltak, a teljes ábrázolásukhoz sokkal nagyobb terjedelmű mű kellene, viszont amit elmond róluk kellőképpen kielégítő, úgyhogy nem számolnám hibának. A karakterek is pozitívumai a könyvnek. Bár azonosulni senkivel sem tudtam, mégis szurkoltam egy kicsit mindegyiknek. Ronicához kicsit pesszimistán álltam hozzá, az elején azt hittem kapok még egy Katnisst, de szerencsére jó irányba terelte az író. A Maráj föderációban szívesen mozogtam volna többet, jó lett volna megismerni az ottani embereket, Wairoa előtörténete is érdekes volt, annak több oldalt lehetett volna szentelni. A végkifejlethez közeledve kicsit komorabbra váltott Poul barátunk, a Mong sereg utolsó jelenetét nagyon eltalálta, és az Unió utolsó támadása is jóra sikerült. A vége nem tetszett nekem annyira, túlságosan naivnak vélem, és az atomtól való félelmében feláldozta egy jó kis politikai befejezés lehetőségét, csak hogy üzenetét a világ szájába rágja. Andersonra/Iernre nem fognak hallgatni az emberek csak azért, mert azt kéri. Mindegy, sokkal nagyobb probléma ennél a magyar szöveg. Eszméletlenül sok gépelési hiba volt benne. A nyelvezet is másabb volt kicsit, mint azt megszoktam a kozmosz/galaktika könyveknél, de az még nem is volt olyan vészes, viszont a gépelésért jár a mínusz fél csillag. Vittohrya városával sokszor birkóztam.

>!
Móra, Budapest, 1990
654 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631165922 · Fordította: Fencsik Flóra
erasmus>!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Érdekes olvasmány egy atomháború utáni világról. A különféle hatalmak mind mind más berendezkedésűek, de egyvalamiben a teljes világ egyet ért, tiltja az atomenergia használatát, nehogy ismételje a történelem önmagát, azonban az Északnyugati Unió individualista páholy rendszerű „államában” a fejlődés érdekében, elkezdik begyűjteni az addig még nem fellelt és eltemetett hasadóanyag készleteket.
Innen kitalálható hogy mi is a nagy kérdés képes e az ember a jó, a fejlődés érdekében felgyülemlett tudást, technikát tényleg csak arra használni, vagy pedig ahol meg van a lehetőség a hatalommal való visszaélésre, meg is történik?
Erősen emlékeztet a Hozsánna néked Leibowitzra, bár a végkifejlet eltérő.

Balog_Judit>!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

A tanulság ez után a könyv után: az atomháború után sem változik az emberiség alaptermészete – hatalom, politika, pénz – minden cselekedet mozgatórugója.

mantin>!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Az emberiség túl van a harmadik világháborún, az országhatárok, politikai-gazdasági szövetségek teljesen átalakultak, a pusztítás következtében a civilizáció egyet visszalépett, fémhiány van, néhol feudális viszonyok. Az új politikai körülmények közepette is egymásnak feszülnek a különböző szövetségek, és a háttérben egyik-másik újra megpróbál a többi fölé kerekedni, de senki sem gondolja komolyan, hogy a borzalmas pusztítást bármelyik képes lenne újra véghez vinni. Az író szépen körüljárja, hogy egy ilyen jövőszcenárió esetén hogy alakulhat a világpolitika a Földön. Nekem ez a része érdekes volt, mert logikusan épül fel, de nem elszállt távoli jövőbe vesző fantasy elemeket puffogtat, hanem a jelenleg is ismert struktúrák egy újabb felfogásban történő újjáalakulásának gondolatkísérletét tárja elénk, de aztán kiderül, az emberi természet nem változott sokat, és a történelem ismétli önmagát.

Saibinu>!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Ez az a könyv, amit számtalanszor olvastam. Ahogy leírja az atomháború utáni világot, hogyan és miként állt talpra, a politikai viszonyokat a világban, egyszerűen felejthetetlen. A karakterek komplexitása elképesztően jól ki van dolgozva. A különböző világnézetek ütköztetése pazar leírásokban mutatkozik meg. Ez egy igazi sci-fi, pedig a könyvben bemutatott technikai fejlettség, ezt nem indokolja, hogy annak lehessen hívni. De mégis az, az atmoszférája, a hangulata azzá teszi. Egyszerűen zseniális a mű.

Noro >!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Sok száz évvel az atomháború után a Föld egy energiában szegény, kissé rusztikus, de távolról sem primitív világgá vált. A Polinéziából kialakult Maráj Föderáció számítógépvezérlésű vitorlásaival meghódította az óceánokat, és mindenkire rákényszerítette maximálisan környezetvédő, konzervatív politikáját.
Amerikában az Északnyugati Unió technokratái azonban kiagyalnak egy tervet, amely újra felvirágoztathatja a bolygót, de végleg romba is döntheti. A kialakuló konfliktusba, amelyben igazán senkinek sincs igaza, beavatkoznak Európa hűbérurai is, akik egy sztratoszférában lebegő, felfegyverzett meteorológiai állomást vezényelnek a harcokba.
A maga idejében szokatlanul vaskos és alaposan kidolgozott regény a mai mezőnyben is jól megállja a helyét.

Temefe>!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Nem mai gyerek, de a jövőképe kivételesen reális! Semmi tragédia, krízis, csak elszegényedés, kifáradás. Elherdáltuk „vagyonunkat”, nix luxus, túlélés van. Nem értek egyet a végkifejlettel, de a regény ettől zseniális!

Swoosh >!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Abból amit erről a könyvről tudtam mielőtt elolvastam volna, sokkal jobbra számítottam.
Nekem nem jött be.
Szerintem ez majdnem nem is sci-fi, azonkívül pedig nem jön be amikor ilyen fura vallásokat talál ki az író, ami annyira logikátlan, hogy az már viszont sci-fi. Az egész politikai vallási háttere ennek az irománynak szerintem rettenetesen rossz.

Van 1-2 jó jelenet benne spoiler de amúgy az egész könyv egy lefele tartó történet, néha azon gondolkoztam, hogy abbahagyom.

Na és az hogy spoiler ez az idegesítőnél is idegesítőbb .

jgIwo3wq>!
Poul Anderson: Majd ha az Orion fölszáll

Számomra nehéz olvasmány volt. A poszt-apokaliptikus világgal még nem volt baj, meg a cselekménnyel sem, de az elnevezések sokfélesége szinte megszokhatatlan volt.


Népszerű idézetek

pwz IP>!

Ma már csak a tudósok tudták elolvasni a francia Bibliát, Jane Austen és Castelo Blanco regényeit, Holberg vígjátékait, Villon és Goethe verseit; ezek voltak az utolsó efféle relikviák, amelyek még nem porladtak el.

301. oldal

pwz IP>!

A politikában nem számít sem az állhatatosság, sem a hűség, sem az erkölcs,…

534. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állhatatosság · erkölcs · hűség · politika
pwz IP>!

– Az atom démoni erő, igen, a régi rend elpusztítója. De ugyanilyen démon volt a tűz, a kőszerszámok, az első farmok, az első hajók, fém, írás, nyomtatás, satöbbi, satöbbi. Az ember mindig is ébresztett démonokat, s szerintem újra…

337. oldal

pwz IP>!

Te – mutatott a csoport leglevertebb emberére –, add ide az oldalfegyveredet! Szaladj haza anyukádhoz, és kérdezd meg, miért nem jutott több vér a pucádba, amikor a futószalagon elkészültél!

587. oldal

pwz IP>!

– Utálok úgy szarvast ölni, hogy a tetem nagy részét hátra kell hagyni. De muszáj. Varjú bátyám és kukac néném majd hasznát látja, úgyhogy mégse megy veszendőbe.

327. oldal

Noro >!

Egy polgári célú hajón nem lett volna ilyen zord ez a fedélzet. A fő hajóorron alighanem orrszobor díszelgett volna, leginkább vallási tárgyú: a faragott Háromszög, azaz Tanaroa, a teremtő, jobbján Lézu Harisztival, a Megváltóval, balján cápafogú Nannal, a Pusztítóval. A kertészek nyilván teliültették volna tarka virággal. Így azonban a hajópalánkok, deszkák és árbocfák faanyagának árnyalatain kívül nem volt más szín a hajón, mint a tat zászlóárbocán csapkodó föderácós zászló, a keresztekkel és csillagokkal.
A legényság azonban így is vidám volt, a csaták között kivették részüket az örömökből. Voltak, akik a hideggel mit se törődve, nem viseltek egyebet szarongnál meg gyöngyöknél, karkötőknél, láncoknál vagy virágkoszorúknál, amelyeket a szállásukon, cserepekben nevelt virágokból fontak. Ezek a fiatal, ruganyos emberek, kiknek bőrszíne a borostyánszíntől a vörösesbarnán át a feketéig váltakozott, kétszeresen is szépek voltak felöltözött társaik között. Itt-ott titokzatos tetoválások változtatgatták alakjukat az izmok játéka szerint. Többségük férfi volt, de mint a maráj hajókra általában, kalandkedvelő fiatal nőket is besoroztak.
Kis, spontán összeverődött csoportokban ünnepelték víg kedvüket. Ugratások röpködtek. Lábak szökeltek, csípők ringtak, kezek tapsoltak. A szélzúgást is túlharsogta a furulyák, dobok, hegedűk, harmonikák, kotók, songok zenéje. Kocka zörgött, köveket húzkodtak egy krétával megrajzolt sakktáblán. Ketten a hazájukról meséltek távoli szigetekről származó társaiknak; se nyomtatott papír, se rádióhullám nem közvetíthette volna jobban a Csendes-óceán felére kiterjedő birodalom tarkabarkaságát.

47. oldal

Szekeres_Dénes>!

Nem látja be, hogy a népnek joga van megőrizni önnön természetét, jogát az intoleranciára.

428. oldal

Szekeres_Dénes>!

Nos, még szigorúan tudományos alapon is nevetséges föltételezni, hogy az emberi fajtáknak azonos a lelkük. Ha minden egyedi, a termet, az arányok, a bőrszín, a környezeti tényezők tűrése, akkor hogyne lennének azok az agyak és az idegek?

470. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Fragments – Töredékek
Justin Cronin: A szabadulás
Ann Aguirre: Horda
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Mordecai Roshwald: A hetedik szint
James Dashner: Lázkód
Stephenie Meyer: A burok
Gene Wolfe: A Lictor kardja
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Hugh Howey: A hajótörött