A ​nagy keresztes hadjárat 77% 45 csillagozás

A középkorban Angliában leszáll egy űrhajó, amit kardokkal elfoglalnak természetesen az angolok. Sőt! El is mennek vele hódítani! Abszurd, vicces, egyszer olvasható.

Ez egy abszurd történet arról, hogy gyakorlatilag nulla technológiai fejlettséggel, de viszont nyers erővel, rengeteg trükközéssel, álcával és jó kis középkori mentalitással hogy lehet elfoglalni egy csillaghajót, majd egy bolygót, végül fél galaxist.
Igazából elég elnagyolt volt az egész, volt hogy pár mondatban elintézve jelentős eseményeket ugrottunk az időben. Bár ha belegondolok pont jó volt így, nem biztos hogy szerencsés lett volna több köteten keresztül olvasni ezt az agymenést, mert engem idegesített, hogy milyen bugyutta bénák az idegenek. Olvasmányos volt, kikapcsolódásnak tökéletes.

Azt hiszem, néha kellenek olyan regények is, amikkel nyugodtan, könnyen szórakozva el lehet tölteni egy esős délutánt. Nem maradnak veled sokáig, nem fognak különösebben hatni rád, ellenben vidám űr csihi-puhit biztosítanak a maguk – jelen esetben – 180 oldalukra.
A nagy keresztes hadjáratot vétek lenne hosszas elemzés alá vetni, nem érdemes elgondolkodni azon, hogy mi nem stimmel benne (az már egy más kérdés, hogy mi stimmel benne: érdekes volt figyelni a középkori mentalitást az űrkorban – no nem a hihetősége, hanem az izgalom-szatíra faktora miatt), hiszen ez az abszurd űr-mese nem is akar mást, minthogy nevess egy nagyon azon, amint néhány középkori lovag spoiler.
És ez így van rendjén.

Néhol kicsit lassú és vontatott volt,de alapvetően érdekes történet.

Már az alapötlet is vicces, hogy a középkori lovagok lenyomják a kék E.T.-ket, de pontosan ez történik. Az ember csak mosolyogni tud a lovagok kezdeti szerencsén múló, majd később már terv szerűen bekövetkező győzelmein.
Az űrbéli technológia kitanulását kicsit gyorsnak éreztem, de más problémám nem volt a regénnyel. Kellemes, kikapcsolódásra tökéletes olvasmány.

Ez egy burleszk. És mint ilyen nagyon jó. Ha az ember nem akarja komolyan venni, jól lehet szórakozni.
Nagyon élveztem a párbeszédeket, ahogy Parvus testvér tolmácsolta az eseményeket, ahogy a középkori és keresztény szemüvegen keresztül láthattuk az idegen fajokat, az űrháborút, a galaxist. Mosolygásra késztetett lépten-nyomon.
Azért a végével nem voltam maradéktalanul elégedett, nem is a végkifejlet miatt, hanem inkább kissé összecsapottnak éreztem. Ezért a fél csillag levonás.

Újraolvasás (harmadszor? negyedszer?), ugyanis néhány poénját nem lehet megunni. A történet persze nem túl bonyolult, de hát nem is ígér sokat szűk kétszáz oldalon. Azt viszont maradéktalanul teljesíti: az E/1 személyű elbeszélésnek köszönhetően sablonosságuk ellenére is megszerethető szereplők, lépten-nyomon beköszönő kultúrsokk és blikkfangok nélküli közvetlen stílus, egy faéknél csak két vonással bonyolultabb történetben. Utóbbi fordulatot nem, viszont annál több kikacsintást tartalmaz ("lovagi szerelem"), és soha nem hagyja ki a lehetőséget, hogy rámutasson, nyolcszáu évvel ezelőtt sem csak hülyék éltek a Földön (sőt, mintha akkor sokkal kevesebben lettek volna…) Tetszett; könnyed nyári olvasmány a strandra, vonatra, vagy télen egy derültebb délutánra, amit egyszer majd a gyereknek is odaadhat az ember.

Ansby, Anglia, 1345. a franciákkal éppen hadban álló III. Edward király uralkodása idején, Sir Roger de Tourneville báró saját birtokán hadat gyűjt, embereket toboroz, csatába készül éppen, mikor egy nagyon esős napon, az éppen kisütő nap fényei egy hatalmas leszálló űrhajón csillannak meg, a tömeg sikoltozik, kiabál, bűnbánatot gyakorolva hull térdre, csodákról zagyvál, Red John Hameward, az íjjászok kapitánya, ez a vidám, vörös hajú óriás a történetet végig hűen elbeszélő, barátságába fogadott Parvus testvérnek elmondja, hogy szerinte a franciák akarnak most rájuk ijeszteni, de ő méltóképpen akarja fogadni az érkezőket, igazi angolként nézni bárki ellenséggel farkasszemet, és nem hagyja, hogy azok nevessenek az ő és a katonái gyávaságán. Majd miután a megérkező kék bőrű, ormányos, vastagfarkú idegen lelőtt egy férfit a tömegből, a katonák tették a dolgukat, lőttek és lerohanva a meglepett idegeneket egyszerűen elfoglalták a hajót, csak egy sebesültet hagytak életben, akit azután a báró elképzeléseinek véghezvitelét célozva rákényszerítettek, hogy segítsen nekik működtetni és navigálni az űrhajót, és bár a wersgorok fényévekkel távolabbi hatalmas világa még nem is sejthette, ez a néhány elszánt lovag gyökerestől megváltoztatott minden addigi rendet és szabályt a birodalmukban.

Te jó ég. Mekkora elborult egy könyv. Igazából ha tetszett a Brian élete akkor ez is fog. Csak ez valami űrháborús stílusban. Végig képtelen poénokkal van tele. A végére még izgalmasabb lett. Szíveden folytattam volna ennek az univerzumnak az olvasását.

Jópofa, ironikus hangvételű történet, amelyben – nem nagy spoiler – néhány középkori fickó bedarál egy hanyatló csilagközi birodalmat.