Portyázás ​Harlemben 4 csillagozás

Portyázás Harlemben

„Van ​bíró barátod? Van pénzünk ügyvédre? Van, aki meghallgatja? Bevisznek az őrszobára, beismertetnek velünk akármit, meg is ölhetnek, s a kutyát se érdekli. Ki a fene bánja, hogy mi lesz egy feketével? Ha a munkánkra nincs szükségük, már réges-rég kiirtottak volna. Az indiánokkal talán azt tették?…”
Mit jelent ma az Egyesült Államokban színes bőrűnek lenni? Erre a kérdésre keresik a választ kötetünk elbeszélései – James Baldwin, Saul Bellow, Ralph Ellison, Langston Hughes, Albert Maltz, Ktherine Anne Porter és más, nálunk még nagyon ismert fekete és fehér szerzők írásai. Az elbeszélések hősei az amerikai társadalomban élő négerek, öregek és fiatalok, férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, fájdalomból és haragból, megaláztatásokból és lázadásokból szövődik sajátos élményviláguk, amelyen a súlyos körülmények között is átleng az elpusztíthatatlan boldogságvágy, életszeretet, az emberibb élet akarása és hite. Ez ad türelmet a tűrőknek a nehéz sors elviseléséhez, de ez önt erőt… (tovább)

A művek szerzői: Albert Maltz, Saul Bellow, Nikki Giovanni, John Henrik Clarke, Gwendolyn Brooks, James Baldwin, Ralph Ellison, Langston Hughes, Ernest J. Gaines, Katherine Anne Porter, Alice Walker, Cyrus Colter, Charles Wright, William Melvin Kelley, Janet Bruce Winn, Willard Motley, Ron Milner, Arna Bontemps, Paula Hankins, Evan K. Walker, Ted Poston, Hal Bennett, Lindsay Patterson

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1976
438 oldal · ISBN: 963070546x · Fordította: Balabán Péter

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Michigan-tó · Louisiana


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nazanszkij>!
Portyázás Harlemben

CYRUS COLTER: A napernyő Négy és fél csillag
CHARLES WRIGHT: Új nap Három csillag
WILLIAM MELVIN KELLEY: Portyázás Harlemben Három és fél csillag
JANET BRUCE WINN: Ezüsttálban fonnyadt rózsaszirmok Négy és fél csillag
ALBERT MALTZ: Csengő kacagás Négy csillag
SAUL BELLOW: Mr. Green nyomában Négy és fél csillag
WILLARD MOTLEY: A fehér nigger Négy és fél csillag
NIKKI GIOVANNI: Forradalmi mese Másfél csillag
RON MILNER: Vesszőfutás Négy csillag
ANNA BONTEMPS: Nyári tragédia Öt csillag
PAULA HANKINS: Méltatás Négy csillag
EVAN K. WALKER: Harlemi kalauz Négy csillag
JOHN HENRIK CLARKE: Télapó is fehér ember Öt csillag
GWENDOLYN BROOKS: Az igazi Öt csillag
TED POSTON: A Gonosz Tündérek lázadása Négy csillag
JAMES BALDWIN: Mondd, mennyi ideje már?… Négy és fél csillag
RALPH ELISON: Két megskalpolt indián Három csillag
LANGSTON HUGHES: Templom rockzenével Három és fél csillag
HAL BENNETT: Henry Oates esete Négy csillag
ERNEST J. GAINES: Egy hosszú novemberi nap Négy és fél csillag
KATHERINE ANNE PORTER: A tanú Öt csillag
ALICE WALKER: Még hogy meghal Négy és fél csillag
LINDSAY PATTERSON: A vörös főkötő Négy csillag


Népszerű idézetek

Nazanszkij>!

Elindult hátra a fészerhez, rossz lábát erősen húzva. Három kendermagos csirke kapirgál az udvaron. A többit mind levágták mostanában, vagy ellopták. A kendermagosak valahogy megmaradtak. Szerencsére, mert ez a különös aprójószág valamiképpen véd a varázslat, bűvölés, ráolvasás ellen.

193. oldal, Vesszőfutás, Arna Bontemps: Nyári tragédia (Európa, 1977)

Nazanszkij>!

A kis faházból kilépve, kellemes meleg fogadta, bársonyosan sütött a nap. A darazsak zümmögve köröztek a kiszáradt platánfa rönkje körül. Szürke mókusok hikoridiót keresgéltek a fűben, szajkók repkedtek ágról ágra. Balról fenyőerdő húzódott, valóságos tenger. Elszórva a Jefféhez hasonló korhadt faházak, a többi néger bérlő viskói. Tehenek és disznók kószáltak szabadon a fák közt. El sem veszhetnek, minden farmer ismeri a magáét, sőt a szomszédét is, éppúgy, mint a szomszéd gyerekeket.

191–192. oldal, Vesszőfutás, Arna Bontemps: Nyári tragédia (Európa, 1977)

Nazanszkij>!

Vén Jeff Patton, a néger részes bérlő, csokornyakkendőjével bíbelődött. Reszkettek az ujjai, a magas keménygallér szorította a nyakát. Az ember harminc-negyven évi kemény munkában elügyetlenedik ahhoz, hogy ilyen hiábavalóságokkal vacakoljon. Évente egyszer, legfeljebb kétszer, mikor valamelyik rokon házasodott, kicsípte magát, de rendesen az ünneplő ruha a szekrényben lógott a molyok martalékául. Így volt ez Jeff Patton esetében. Nem volt rajta kemény ingmell egy tucatnál többször házasélete során. Fecskefarkú kabátja ott feküdt az ágyra terítve, frissen kefélve és vasalva, csupa apró lyuk, akár a hétköznapi ruhája, amiben dolgozni szokott. Jól elbántak vele a molyok. Jeff csúnyán elhúzta fogatlan száját, és tovább küszködött a rakoncátlan nyakkendővel. Ép lábával dobbantott, és elhatározta, hogy feladja a dolgot.
– Jennie! – kiáltotta.
– No mi az, Jeff? – Felesége fojtott hangja visszhangként érkezett a szomszéd szobából. A suttogásnál alig volt hangosabb.
– Úgy látszik, nem bírok ezzel a vacak nyakkendővel, segíts nekem kedves – mondta alázatosan. – Kutya legyek, ha meg tudom kötni.
A választ nem hallotta, de az öregasszony máris ott állt az ajtóban, bottal tapogatva az utat. Olyan volt, mint egy összezsugorodott, száraz falevél. Hosszú, sovány teste göcsörtös volt, mint a zöldbab hüvelye, és szinte beleveszett a foszladozó, fakó alsószoknyák tengerébe.

190–191. oldal, Vesszőfutás, Arna Bontemps: Nyári tragédia (Európa, 1977)

Nazanszkij>!

[…] azon tűnődött, vajon miért olyan nehéz megtalálni azokat, akik betegek, meg gyöngék is ahhoz, hogy elmenjenek a körzeti helyiségbe a csekkjükért. Igaz, Raynor figyelmeztette, hogy első ízben bizony nem könnyű nyomukra jutni, s még tanáccsal is ellátta, hogyan járjon el:
– Ha összeakad a postással, kérdezze meg először őt, az a legbiztosabb forrás. Ha nem kerül az útjába postás, akkor próbálja meg a szomszédos üzletekben meg a kereskedőknél. Azután a házmesternél meg a szomszédoknál. De majd meglátja: minél közelebb kerül az emberhez, annál kevesebbet hajlandók mondani róla. Nem mondanak azok semmit.
– Mert idegen vagyok?
– Mert fehér.

103. oldal, Saul Bellow: Mr. Green nyomában (Európa, 1977)

Rawalpindi>!

– […] szülés közben, mikor egy asszony már csak magára meg a gyermekére figyel… meg arra a kínra, amellyel úgy érzi, valóságos hegyet kell kilöknie magából… nemigen veszi észre, egyedül van-e vagy a Yankee-stadionban, ahol százezrek figyelik. De azzal se törődnék sokat. (Albert Maltz)

82.-83. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977

Nazanszkij>!

A kis ceruzavonásnyi útra irányította a kocsit, és lassan, óvatosan vezetve megindult a folyó felé.
A zöld környezetben igen aprónak tűnt a pöfögő, viharvert kis tragacs. Jeffben felébredt az ismerős izgalom, amint az első lejtőn túlhajtva, leértek a végtelen gyapotföldekre. Rögtön látta, hogy jó lesz a termés. Azt is tudta, mit jelent ez, hiszen maga is negyvenötször takarított már be. Igaz, hogy majd egy tucat öszvér belepusztult, de erről a földtulajdonos, az öreg Stevenson tehetett. Stevenson gazda a fejébe vette, hogy egy öszvér elég egy részes bérlőnek ahhoz, hogy tizenöt hektárnyi földön dolgozzon. Drágán fizette meg, agyondolgoztatta a sok munkával az öszvéreit, az öreg mégsem engedett. Nemcsak az öszvéreket pusztította el, gondolta magában Jeff, sok részes bérlőt is, de azokat nem sajnálta.

194–195. oldal, Vesszőfutás, Arna Bontemps: Nyári tragédia (Európa, 1977)

Rawalpindi>!

– Nincs annál szebb, mint mikor az asszonyka föltálalja a családnak a vacsorát, amit maga főzött. (Ernest J. Gaines)

381. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977

Nazanszkij>!

Boldogan szaladt ki a nagy házból, ahol az anyja szolgált. Nemcsak puszit kapott tőle, hanem életében először egy negyeddollárost is. „Most elmész karácsonyi ajándékot venni – mondta neki. – Valamit papának, aztán Babynek meg Lil néninek. És ha jut pénzed, maminak is.”
Már fel is osztotta magában ezt a sok pénzt. Egy ötcentes papára, egy Babyre és még egy Lil nénire. És akkor tíz cent marad mami ajándékára. Valami gyönyörűt, fényeset vesz neki, talán egy szép nyakba való gyöngyöt a tízcentes áruházban.
Buzgón szedte kurta lábát, igyekezett az üzleti negyed felé. December közepe volt már, de melegen sütött a déli nap, verejték borította fekete arcocskáját. Boldog volt most… ó, de milyen boldog. Sietett, szabadnak és könnyűnek érezte magát, mintha a szél szárnyán röpülne fel az égbe, hogy mindenki láthassa fenn a magasban: Randolph Johnsont, a legboldogabb színes kisfiút egész Louisianában!
Már az üzleti negyed peremén járt, a szegény fehérek negyedében, és most lassított. Ösztönösen érezte, ha fut, ráfoghatja valaki, hogy lopott, ha meg túl lassan megy, rámondhatják, nézelődik, mert lopni készül. Óvatos, de szapora léptekkel ment hát, és időnként félve nézett körül. Most már nem volt olyan boldogság ez az ajándékvásárlás.

229. oldal, Télapó is fehér ember, John Henrik Clarke: Télapó is fehér ember (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Louisiana
Nazanszkij>!

[…] egy szurtos Télapó mellett haladt el, aki valami dobozból csinált ház kéménye mellett rázta a csengettyűjét. A gyerek nem állt meg, pedig a nagydarab ember ránevetett vattaszakálla mögül. Látta már ő az igazi Télapót is egy óriási belvárosi áruházban, és annak mindent megmondott, amit karácsonyra kíván. Ez a kopott bácsi csak a segédje lehet annak az igazinak, és most nem is ér rá vele elbeszélgetni.

230. oldal, Télapó is fehér ember, John Henrik Clarke: Télapó is fehér ember (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Mikulás
Nazanszkij>!

Olyan kápráztatóan kék volt az ég a 31. utcai strand felett, hogy a Michigan-tó szinte beleolvadt a horizontba, a vitorlások kis szálkás ezüstcsillámok egy vég zafírkék selymen; a hatalmas víz lágyan nyaldosta a sziklás partot, amibe a strandot vágták, elegyengették, és homokkal feltöltötték.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Michigan-tó

Hasonló könyvek címkék alapján

Buchi Emecheta: Másodrendű állampolgár
Nelson Mandela: A szabadság útján
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői
Pál Ferenc (szerk.): Álomvadászok
Belia György (szerk.): Ébredő Afrika
Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah
Simor András (szerk.): Néger kiáltás
Nadine Gordimer: Az őrző