Várj, ​amíg eljön az órád 52 csillagozás

Rekviem Indiáért
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

India ​szelleme tízéves koromban érintett meg. Azóta vágytam arra, hogy odajussak. Úgy éreztem, dolgom van Indiában. És mint minden igazán fontos dolog az ember életében, ez is megvalósult. Talán ez India legfontosabb tanítása az én számomra: Ne sirasd, ami nem jött el hozzád, vagy amihez te nem érkeztél el idejében. Ebből tudhatod, hogy nem volt megírva sorsdöntő találkozásotok az Élet Könyvében – vagy a karmádban, ahogy tetszik. Nem vagyok Ázsia-rajongó. Nem hiszem, hogy a Távol-Keleten boldogabbak, egészségesebbek, harmonikusabbak az emberek, közelebb élnek a teremtés műhelyéhez, mint bárhol a világon. Nem hiszem, hogy aki a saját hazájában – ahová talán nem véletlenül született – nem találja meg a szellemi útját, idegen kultúrában megtalálja. Terentius híve vagyok, aki kétezer évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy: csak égboltot vált, nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Nem akarom, hogy megtérj a hinduizmushoz, Buddhához, a dzsain Mahavirához, sem a jógát mai formájába… (tovább)

>!
Saxum, Kaposvár, 2005
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637168362

Enciklopédia 2


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Galambdúc >!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

Popperben azt szeretem, hogy akár én is lehetnék. Valahogy így élek és gondolkodom, és jó tudni, hogy ezzel vagyunk még néhányan ekképp. Az őt olvasni és érteni szeretők.
Kár, hogy nincs már módom élőben meghallgatni beszélni. Ennek a könyvnek is az az erőssége, hogy őszintén leírja a valóságot, nem alakoskodik. Ezekben az indiai történetekben, emléktöredékekben az egyéni élményeken túl van valami egyetemes, az örök kíváncsiság és a világ megismerésének vágya, nagyság és emberi kicsinység. Ahogy szoktam mondani: mindenre nyitott vagyok, de a gyanakvás jogát, míg élek, fenntartom. S ezzel nincs másként Popper Péter sem. Ezért élvezem olvasni minden sorát.

5 hozzászólás
Iłđi>!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

Szeretem Popper könyveit, és India is érdekel, úgyhogy ez a könyv igazi csemege volt. Az író 3-szor járt Indiában, és a tapasztalatait élményeit meséli el, rengeteg filozófiai mondandóval. Nagyon érdekes és sokszínű ország, mindenképpen elmennék, ha lehetőségem adódna. :)

Almost_Zed>!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

Szeretem olvasni Popper Péter könyveit, mert mindig jóleső nyugalom száll meg bölcs gondolatait olvasva. Ezúttal Indiához fűződő személyes viszonyáról értekezve, ahol háromszor járt. Buddha, jóga, az indiai gondolkozásmód és szokások, saját tapasztalatok és élmények a megszokott filozofikus előadásmódban. Jó volt egy kis időre Indiában időzni és elmélkedni.

ancsr>!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

Ez volt az első könyvem Poppertől. Nem tagadom India miatt olvastam el, na meg mert kölcsönkaptam a szomszédtól.

Igyekeztem nem nagy elvárásokkal nekiesni. Tudtam, hogy nem akar majd semmiről meggyőzni, nem akar semmit eladni, csak mesélni akar. Ez tetszett is nagyon. Csak sajnos az nem tetszett ahogyan mesélt. Elég sok történetbe kezdett bele, de a legtöbb esetben hiányérzetem maradt, egyszerűen szétestek a sztorik. Sajnos a mesék tartalma sem nyújtott sok pluszt, szétesősre sikerült ez is egy kicsit.

A kiadás lehetne sokkal igényesebb, a képek lehetnének élvezhetőbb minőségűek, a tördelés pedig lehetne kevésbé szörnyű. Persze biztosan nem ilyen borzasztó a helyzet, Indiát nem adom fel, Poppert viszont egyelőre nem erőltetem.

Black_Venus>!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

Olvasás közben annyira átjött, hogy mi is PP hozzáállása az élethez, hogy teljesen ellazultam tőle. Nagyon tetszett, és mindjárt elkezdem újraolvasni, mert annyi kérdésem lett….

1 hozzászólás
Szilvi91>!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

Első könyvem, azelőtt csak rövidebb írásokat olvastam tőle. Lenyűgözött, mint a stílusban, mint lélekben! :)

metahari P>!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

Popper meselni nagyon tud – kesz csoda, hogy meg nem vandoroltunk ki tomegesen Indiaba. Azazhogy dehogy, hiszen az olvasok megfogadtak a tanar ur jotanacsat :))

szeretemakönyveket>!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

még adnék jónéhány csillagot eme öt mellé, ugyanis ez az egyik legkedvesebb könyv a szívemnek, egyrészt India miatt, másrészt olyan mint egy mese mese meskete…. imádom…

szikszai_2 P>!
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád

Ismét egy zseniális könyv a mestertől. Hihetetlen, ahogy az indiai utazásába beleszövi saját életét és világnézetét. Nagyon tanulságos! Sokat tanultam Indiáról is, így már másként tudom szemlélni az ottani életet. Jó lenne egyszer eljutni oda is.


Népszerű idézetek

Almost_Zed>!

Az antik görögséggel Russell szerint nem szabad előhozakodni, mert a világtörténelem egyetlen társadalma volt, ami lehetővé tette, hogy polgárai egyidejűleg legyenek intelligensek és boldogok. Előttük és utánuk mindig választani kellett: az intelligens ember depressziója és a boldog hülyesége között.

Almost_Zed>!

Ha valaki hisz abban, hogy a születése nem véletlen, hanem karmikus, akkor nem akar más lenni, és másutt, másokkal élni, mint ahová, és akik közé megszületett. Tudja, hogy velük van sorsszerű elintézni valója: a szülőkkel, rokonokkal, szerelmekkel, barátokkal.
Günther Vaxmuth svájci biológusról fennmaradt egy történet, hogy amikor az élete nagyon válságosra fordult, elment Tibetbe. Viszontagságos út után egy kolostor befogadta, felápolta. Majd megkérdezték, hogy mi szél hozta erre? Amikor elmondta, hogy az önmegvalósítás igénye, hogy önmagát keresi, visszafordították.
– Ha Ön nem találja meg a szellemi útját a saját hazájában, akkor itt sem fogja megtalálni!
Hogy is mondta Terentius?
Csak égboltot vált és nem lelket, aki áthajózik a tengeren.

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
Almost_Zed>!

Buddha nevében soha nem öltek! Két vallás soha nem kelt hadra mások ellen: a buddhizmus és a taoizmus. A többiek – a kereszténység, a zsidóság, az iszlám – szentségét kérdésessé teszi a könyékig véres karjuk.

Almost_Zed>!

Legszívesebben zarándoknak nevezném magamat. Nem azért, mert sok helyen megfordultam. Más még több helyen járt. Inkább egy életérzésről van szó. Valahol a lelkem mélyén magány rejtőzik. Egy érzés, hogy végső soron én nem tartozom senkihez és sehova. A sok utazásban ott rejtőzik a menekülés motívuma is. A kalandvágy, az ostoba remény, hogy valahol újra kezdhetem az életemet, vagyis Faustként újra fiatal leszek. Pedig az életem rendben van. Egy amerikai buddhista szerzetesnőt idézek: Az is rendben van, ami nincsen rendben.
Inkább az örök keresés szomjúságáról van szó. De nem tudom mit keresek, mire akarok rátalálni.

>!

Két adat az indiai férfi-női együttéléshez. Kérdeztem indiai barátomat – aki szociológiát tanított egy ideig Itáliában, majd a Nehru Egyetemen –, hogy náluk jobbak-e a házasságok, mint Nyugaton.
– Dehogy, ugyanolyan csapnivalók.
– Akkor miért olyan kevés a válás?

Ti egy szerelem csúcsán kötitek meg a házasságot. Onnét már csak lefelé lehet érzelmileg tartani. Itt összekerül két ismeretlen ember. A szülők, az asztrológusok hozzák össze őket, még kiskorukban. Aztán együtt élnek, közös gondjaik lesznek, szex is összekapcsolja őket, gyerekeik születnek… Végül ugyanarra a szintre kapaszkodnak fel, ahová ti lecsúsztok. Ezt
könnyebb elviselni.

>!

Hatalmas energiák szabadulnak fel ott, ahol nincs nagy különbség a között, amit hiszünk, amit gondolunk, és amit cselekszünk.

Amapola P>!

Tapsolt. Belépett három jógi. Kettő égőszemű, sovány, torzonborz — ahogy egy aszkétának ki kell néznie. De a harmadik egy kövér malac. Leültek. Néztük egymást. Aztán Dhirendra rámutatott a malacra:
– Ő lesz a guruja.
Mindhárman meghajoltak, és kimentek.
— Tudja, hogy miért?
— Nem tudom.
— Azért mert láttam, hogy ellenszenves magának. Tanuljon alázatot!

109. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alázatosság
>!

A Teyra barátságosan kezet nyújtott, és helyet mutatott maga mellett. Teát hozatott. Én nem bírtam kortyolni a tűzforró teát. Ő ki-kiöntögetett mindig egy kicsit a csészealjba, és onnét iszogatta. Mosolygott.
– Látja köztünk a különbséget? A csészealj arra való, hogy abból igyuk a forró teát. Én már megittam a magamét. S ön még mindig a kezében szorongatja a teli csészét, pedig teázni szeretne.
Alighanem életem alapproblémáját találta telibe!

Black_Venus>!

Amennyire hiteles lehet az az ember, akit elfog a szellemi nyugtalanság, és akár a szobájából ki sem lépve, akár világrészeken keresztül vándorolva keresi a mesterét, annyira hiteltelen a tanítványok után rohangászó mester, aki hirdetéseken, plakátokon toborozza a híveket.

127. oldal

Almost_Zed>!

Szvjatoszlav Richter – akit még Glenn Gould is „óriási zongoristának” nevezett, s valóban, talán a világ egyik legnagyobb muzsikusa volt – zongoráján egy papírlap állt, saját magának szóló utasításokkal:
Reggel és este alaposan fogat mosni, és mindennap olvasni egy kevés Proustot vagy Thomas Mannt!


Hasonló könyvek címkék alapján

G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz
Baktay Ervin: India bölcsessége
Baktay Ervin: Indiai éveim
Ligeti Vilma: Siva árnyékában
Aninda Sándor: Csodatévő Gopál
Tasi Zsuzsánna: Égig nyújtózik, földig hajol
Stein Aurél: Homokba temetett városok
Széchenyi Zsigmond: Năhar
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról
P. Szabó József: Thöböt vagy nem Thöböt