Részemről ​mondjunk mancsot! 64 csillagozás

Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet. Ez egy vallomásos könyv, sok mosollyal és szomorúsággal, de mindvégig abban a meggyőződésben, hogy aki nagyon figyel az állatokra, az emberekről is megtud valami fontosat…
„Köszöntünk kéz a kézben, részemről mondjunk mancsot” – így kezdődik a Micimackó.
Azért lett ez a mondat a könyv címe, mert hiába játékállat a világhírű medve, az igazi állatok éppen olyan tisztaszívűek, mint ő.

>!
Saxum, Budapest, 2004
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637168133
>!
Saxum, Budapest, 2004
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632480114

Enciklopédia 9


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Porcsinrózsa >!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Nagyon tetszett Popper Péternek ez a második könyve , melyet olvastam tőle. Úgy gondolom, hogy személyében új kedvencem, új felfedezettem is van egyben.
A fő téma a felelős állattartás, kutyák, cicák, és minden más állat vonatkozásában. Humorral, kedvességgel mutatja be nemcsak a saját állatai olykor meghökkentő, máskor nevetésre ingerlő szokásait, de bemutatja a gazdikat is. Szimpatikus és visszataszító viselkedésüket, viszonyulásukat az állataikhoz.
Természetesen a tőle megszokott módon kitér az élet, a hivatása más területeire , így ismét érzékelhető a rá jellemző nagy tudás, empátia, emberség és humor.
Állatokat szerető, nevelő gazdiknak nagyon ajánlom ezt a könyvet.

DaTa>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

A szerző felolvasásában hallgattam a hangoskönyvet, amik abból meg kimaradtak, elolvastam a nyomtatott könyvben. Kétségtelenül a szebb, erősebb történeteket vállogatták be a hangoskönyvhöz, a többinél olykor volt azért kisebb-nagyobb zavar. Szeretem Poppert, azt pedig különösen, ahogyan az állatokról ír, sokszor hozzájuk kapcsolódóan pedig érdekes pszichológiai jelenségeket mutat be. De van néhány dolog, amivel egészen egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Mikor például manókról ír. Na ezzel engem rendkívül zavarba hoz. Így ez most egy erős négy csillag.

6 hozzászólás
tgorsy>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Annyira hiányzik a bölcsessége.

sztimi53>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Hallgattam és jó hogy Popper maga adta elő, mástól nem is szívesen hallgattam volna. A címválasztás tökéletes. Egyébként olyan mint mindig, vérbeli molyként idéz kedvenc szerzőitől, persze állatosat, elmélkedik az állatokon keresztül életről, halálról, istenről. És én elégedetten hallgatom. Arra jutok, hogy Muki, Buksi, René, Eddie, Marcik, Sakál, Fakutya, Dömötör (és még sokan mások) köszönöm, hogy vagytok/voltatok nekem, talán több lettem általatok.

24 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Popper Péter nagy kedvencem. Nem tudom pontosan mire is számítottam, mikor kiválasztottam e könyvét olvasásra, de nem erre. Túl sok volt a tudomány, a vallási leírás. Azt gondoltam sok-sok érdekes állattörténetet mesél majd el – persze mesélt azt is. A kedvencem, talán Lurkó tacsi perverziója a párnával :D
Nagyon jó gondolatokat adott nekünk, sok idézete megfogott.
Ez pedig komolyan elgondolkodtatott:
„Hit és bizalom nélkül jön a pánik, a szorongás, a depresszió. Ám a szorongó vagy depressziós ember látszólagos hallgatása mögött nincs csend. A viharok belül dúlnak és pusztítanak. A lények viharai ellen tablettákat szedni – gyönge dolog.”

dmmddm>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Úgy érzem, legalább annyira szól az emberekről is ez a könyv, mint az állatokról. Örülök,hogy újraolvastam.

Daniella78>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Popper Péter nekem rém zavaros pasi, a könyvei csapongóak, hanyagul idézget, ismételgeti önmagát, olykor egészen pontatlan a tudása vagy pongyolán veti a szemünkre, hogy ostobák vagyunk, gyávák. Mixeli a vallások, filozófiák, irodalmak tételeit és ebből csinál pszichológiát.

A Részemről mondjunk mancsot c. állatos könyve szintén magán hordozza a fenti szinkretista vonásokat, előbb kedves állatainak történeteit írja le (ami nyilván nagyon magával ragadó lehetett, mert a könyvtári példányomból épp ez a nyomdai ív hiányzik), majd néhány közismert (de persze mindig érdekes) állatviselkedés-lélektani kísérletet (Lorenz, Köhler stb.) és persze vallásfenomenológia, valláslélektan, amelyben elég meghökkentő kijelentéseket tesz az állati tudatról vagy az állatok spirituális képességeiről.

Ezeken persze nem árt elgondolkodni, s én mint aki együtt él több más fajbéli élőlénnyel (Buksi, Mitze, KisPipi), elég jóhiszemű is vagyok, meggyőzhető. Igen, mintha Buksi tényleg mosolyogna és Mitze is talán manókat fixíroz, amikor mereven egy pontra szegezi a tekintetét, ahol én semmit sem látok. Ugyanakkor mindig is szkeptikus voltam az embernek az állatokra (és egyáltalán szinte mindenre) vonatkozó kijelentéseinek helytállóságát illetően, t.i. mennyire kerülhető ki az antropomorfizmus csapdája.

Már ha csapda.

Már ha ki kell kerülni.

Popper nem sokat foglalkozik ilyen ismeretelméleti kérdésekkel, még akkor sem, ha maga is idézi az empirista tételt (semmi sincs az értelemben, ami ne lett volna előbb az érzékekben), amit helytelenül egy „német filozófusnak” tulajdonít (valójában Locke) és ezzel együtt még ellentmondásosabb lesz a könyve.

Mindezek kissé bosszantó dolgok, de a könyv anekdotázó stílusa miatt mégis olvastatja magát, ajánlom minden állatbarátnak napos délutánokra.

narziss>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Részemről is. :)

2 hozzászólás
attatoth P>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

A hangoskönyvet hallgattam meg, csodálkoztam, hogy milyen rövid. Megnéztem a könyvet is, csak ekkor jöttem rá, hogy a felolvasásban erősen rövidítettek. A hangoskönyv kellemes volt a szerző felolvasásában. Jó volt a válogatás, bár olyan részek is kimaradtak ami a könyvben számomra nagyon érdekesek voltak. Az ezoterikával többnyire nincs bajom, itt nem igazán tetszett. Szerintem egy állatos könyvbe túl sok és túl elvont, sokszor nekem „okoskodó” volt.

chhaya>!
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Állatbolondoknak kötelező! Olvasmányos könyv, nehéz abbahagyni. Tele van az író életéből vett személyes példákkal, az állatokhoz fűződő viszonyával, saját világképével és meggyőződéseivel, irodalmi utalásokkal, mégpedig kellő mennyiségű pszichológiai elmélet alátámasztásával. És az élethez elengedhetetlen humorral.


Népszerű idézetek

Ydna>!

Az intellektuálisan viszkető ember állandóan új meg új problémákat talál ki magának, tulajdonképpen problémagyártó kisiparos.

15. oldal

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Ydna>!

Mert a teremtett lények közül, akikben élő lélek van, az embert a legnehezebb megszelídíteni. Pedig az állatok annyira igyekeznek.

17. oldal

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

chhaya>!

…nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként – miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni –, leül a kihalt úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél őrjöngnek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná őket.

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Kapcsolódó szócikkek: kutya · macska
1 hozzászólás
HBrigi>!

Az történt, hogy a tengerparton figyelmes lett egy kisfiúra, aki éles kagylóval egy gilisztát vágott ketté. Nincs az a pszichológus, aki ebben ne agresszív cselekedetet látna. De ő közel ült hozzájuk, és hallotta, mit suttog a gyerek a gilisztának:
– Szegénykém, ezután már nem leszel egyedül.

86. oldal

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Ydna>!

Egy alkalommal előkelően a lakásunkra hívtuk az állatorvost, hogy oltsa be a macskát. Hallom a következő telefon párbeszédet:
Orvos: – Tizenegy felé kimegyek magukhoz.
Kati: – Sajnos tizenegy felé a Mofli nem szokott otthon lenni.
Orvos: – Hát mikor van otthon?
Kati: – Három óra felé megjön ebédelni.
Orvos: – Jó, akkor három után jövök.
Csodálatos doktor, nem? És csodálatos macska. És csodálatos Kati.

40. oldal

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

DaTa>!

Én mindig azt gondoltam, hogy a póráz rohadt dolog egy kutya számára. Elveszi a rohangálás, ide-oda szimatolás, bokrok közötti kalandozás szabadságát. De nem! Ha nagy kutya közeledett, és Lurkó szabadon volt, a lábam közé állt, és onnan morgott, ám csak mértéktartóan. De ha rajta volt a póráz, vicsorgó vérebbé változott, pimasz krakélerré, és nekiment a legnagyobb kutyának is. A póráz, ami összekötött, egyik végén ő, másik végén én, egyetlen hatalmas és legyőzhetetlen lénnyé varázsolt minket.
Elgondolkoztam. Mennyi, de mennyi ember mond le a szabadságáról, hagyja, hogy nyakörvet és pórázt tegyenek rá, csakhogy biztonságban érezhesse magát. Majdnem mindegy, hogy ki van a póráz másik végén: egy feleség, pártvezér, Jézus, Mózes vagy Buddha, a Testület, a Cég – egyre megy. Póráz nélkül nagyon kockázatos élni! Kevesen tudják elviselni.

35-36. oldal

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

1 hozzászólás
Ydna>!

A harmadik az érzelmi szükséglet: tartozni kell valahova. embernél és állatnál egyaránt a depresszió, az elvadulás elsődleges oka az otthontalanság. Beleértve azt az állapotot is, amikor nem szeret otthon lenni.

187. oldal

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

chhaya>!

A gazda szomorú. A kutya odasomfordál hozzá, és a térdére fekteti a fejét. Az ember ezt hajlamos úgy értelmezni, hogy az állat észrevette az ember bánatát, és most vigasztalja. Holott nem erről van szó. Hanem arról, hogy a kutya – a közös személyiség következtében – átvette az ember bánatát, most már ő is szomorú, és ő jön vigaszért az emberhez. Két szomorúság kapaszkodik egymásba. Az ember talán tudja, hogy miért szomorú. Az állatban ez a kérdés fel sem merül, ő csak a sajátjaként érzi át az ember hangulatát.

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Kapcsolódó szócikkek: kutya
Ydna>!

Egy olasz operatőr filmre akarta venni a fuldokló ember delfin általi mentését. Ezért egy delfináriumban megkérte saját kislányát, hogy játssza el egy fuldokló ember vergődését.
A delfin a medence aljáról figyelte a produkciót. Amikor rájött, hogy a kislány fuldoklik, villámgyorsan aláúszott, félig kiemelte a vízből, és a medence szélére vitte.
A felvétel azonban valamiért nem sikerült, s az operatőr papa ismételni akart. A kislány megint eljátszotta a fuldoklót. A delfin a medence fenekéről nézte. Egy darabig nem mozdult. Aztán felúszott hozzá, megragadta a fürdőruháját, néhány pillanatra lehúzta a víz alá, aztán elengedte, s amikor a rémült kislány a part felé evickélt, mellé úszott, és rácsapott a farkával.
A történet hiteles. Mi volt ez? A delfin rájött , hogy becsapják? Megbüntette érte a lányt, anélkül, hogy kárt tett volna benne? Ha valóban ez motiválta a viselkedését, akkor fantasztikus intelligenciáról tett bizonyságot.

113. oldal

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet

Ydna>!

Bármit tesztek, tehetnétek jobban is. Bármit tudtok, tudhatnátok jobban is. Amit viszont nem tudtok, azt hibátlanul nem tudjátok. Vagyis tökéletes a nemtudásotok! Ez Lin-csi.

242. oldal

Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Vallomás a négylábúakról, akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet


Hasonló könyvek címkék alapján

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek
Szinák János – Veress István: Kutyakalauz
Lányi György: Állatkedvelők kézikönyve
Grabovszky Gábor – Varga Mónika: A yorkshire terrier
Veress István: Micsoda fejek!
Kiss Gabriella: Kutyák epilepsziáiról mindenkinek
Simon József: Német juhász
Szinák János – Veress István: Nagy kutyakönyv
Kováts Zsolt: Kutyaiskola
Csányi Vilmos: Édes Janka