A regény egy latin műveltségű római katonatiszt szemszögéből mondja el a golgotai eseményeket. A tisztet, Pontius Pilátust, Judea helytartójává emeli a sors. Idegenkedve nézi a számára barbárnak tűnő zsidó vallási kultuszt, mégis egyre jobban belekerül a messianisztikus eszme vonzáskörébe. Sajátos helyzete lehetővé teszi, hogy Róma, a főpapság és Jézus tanítványainak oldaláról is figyelje a kereszténység megszületését.
Pilátus testamentuma 72 csillagozás
Peloni avagy Pilátus testamentuma címmel is megjelent.
Enciklopédia 2
Kedvencelte 11
Most olvassa 3
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Szilágyi Tibor felolvasását hallgattam, tulajdonképpen mindig edzésekhez. Az első fejezetek kifejezetten tetszettek, majd egyre zavarosabbá vált az egész és úgy a felétől már eléggé vártam, hogy vége legyen. A szerző által felmondott utószó pedig sokkal jobban megérintett, mint maga a regény. Ennek azért nem így kellene lennie.
Ez a regény az újraolvasással már nem volt olyan erejű, mint elsőre. Feltűntek apró stiklik, ismétlések, saját emlékeim kusza tévedései, a kissé szájbarágós oktatvaíró tempó. Hogy Pilátus epikus jelzője a „latin műveltségű”. Egy csillagnyival jobbra emlékeztem.
Na de ettől még nagyon is jó könyv marad ez, olvasható és újra is olvasható, más regényekkel (esetemben elsősorban A mester és Margaritával) rokonítható.
Másfelől a misztikus, vallási-spirituális tartalom ezúttal jobban bosszantott a maga értelmezhetetlen, ám kártékony mivoltában. Hogy a hatalommal összefonódott vallási lilaködnek ott van ez a sérthetetlen szentséges immunitása, és nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy mindössze ez a társadalmi konvenció választja külön az amúgy itt is elvárható kritikussággal (és néhol kimerítő részletességgel) ábrázolt politikai-hatalmi elnyomástól. Ez önmagában értékelhető üzenet is lenne, csak hát PP deklaráltan nem erről írta ezt a könyvét. Na de, az olvasó olvasata is szent és sérthetetlen…
Pilátus testamentuma mindezek mellett is jó olvasmány és tiszteletreméltó írói teljesítmény.
„A Pilátus testamentuma nagyon különleges könyv. Olvasható teljesen fiktív műként, az író kitalációjaként, és akkor amolyan történelmi konspirációs regényként jelenik meg előttünk. Ugyanakkor elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi lehet az igazság-magva ennek az egésznek, vajon lehetséges-e, hogy Krisztus tényleg sokkal földhözragadtabb utat járt be, mint hisszük? Vagy olvashatjuk úgy is, mint egy ember, Popper Péter kísérletét arra, hogy helyrerakja saját Jézus-képét, megpróbálja saját elgondolásainak formájába önteni, megpróbálja értelmezni ezt a megfoghatatlan „masszát”, amit az evangéliumok leírnak. Persze a könyvet áthatja a transzcendens, néha talán túlságosan is, de ezt olvasója válogatja. Azt hiszem, aki nyitottan kezdi el olvasni a művet, az jól fog szórakozni, akár még valami pluszt is találhat benne, vagy legalábbis elgondolkodhat azon, mégis milyen titkokra és milyen rejtélyes misztériumra épült az a vallás, ami még a mai napig is meghatározza a világ jelentős részét.”
Bővebben:
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-08-20+…
Nem a szokványos Popper Péter könyv, de nagyon „jó”,ha ezt a szót egyátalán lehet rá használni, főleg a téma miatt..Sztem nem árt hozzá háttértudás, bár a könyv végén van szómagyarázat.Mindenképpen többször olvasós…
Most fejeztem be.
Itt ül a mellemen.
Jó, h. Popper mond a végén egy utószót. Az összes kérdésemet megválaszolja.
Még sokszor meg fogom hallgatni.
Köszönöm @n.
Amiről beszél, azt a másik könyvet megírta? Mi a címe?
Nagyhét elején célirányosan nézelődvén a könyvtárban véletlenül láttam meg e könyv gerincén a címet. Gondoltam, ha már így összeakadtunk, az aktualitása miatt hazaviszem. Nagykedden és Nagyszerdán végig is robogtam rajta.
Amellett, hogy a pörgős párbeszédek nagyon olvastatják, a jellemábrázolások is kiválóan érzékeltetik a főszereplő vívódását és hányódását, az események eme sajátos szemszögből láttatva különleges olvasmányélményben részesítettek. A 9. és főleg a 10. fejezet különösen tetszett. Mégis volt egy alapvető bajom a könyvvel, ami miatt a túlzottan individualista író felfogását előtte és utána sem tudtam elfogadni. (ld. idézetem az Utószóból!) Egyedi istenfelfogás – az Isten egyénelfogadása helyett – ez nekem nem… Mégis hasznos volt: az események újra átemlékezése, elmélyítése miatt; az élet-halálról döntő hatalmasság dilemmázó hezitálásának megértése érdekében; és a továbbfolytatódó (!) történet hitelességének újraértékeléséhez.
Aki szilárdan áll az Igazságban, bátran olvassa el!
Nagyon tetszett! Érdekes a megközelítése Jézus kereszthalálnak és a zsidó világ vallási irányzatain alapuló hiedelem világának. Azt hiszem újra olvasom az Ótestamentumot…
Ami a legjobban megragadott, h Popper beleszövi a gnosztikus gondolatokat is, fejtegeti( burkoltan) azt szálat, amit későbbi keresztények kiirtottak a Bibliából: Teremtés nem Ádám és Évánál indult. Említést tesz az Erőkről, melyről Greber ír részletesen a Kapcsolat Isten szellemvilágával c. könyvben.
Nagyon tetszett a reinkarnációra utalás.
Felszínesen megmagyarázza miért Jézus a híd Isten és az elanyagiasodott ember között.
Lenyűgözött, h úgy lesz Pilátusból „útkereső”, h észre sem veszi. Pedig ő csak Júdea vallási irányzatait kutatja, h képben legyen. Közben fokozatosan magával ragadja zsidó vallási kultúra.
Nagyon jó könyv, én is hangoskönyvben hallgattam meg. Érdekes volt egy ismert történetet egy eddig teljesen ismeretlen nézőpontból végigkövetni. Nagyon jól felépített, ahogy Pilátus végigjárja a megismerés folyamatát, és végül eljut a felismerésig, hogy mi is a feladata, változtatni nem lehet, mert minden elrendeltetett.
Örültem, hogy a végén ott van magyarázatnak az utószó, és Popper Péter személyes gondolatai is.
Ez az első könyv amit Poppertől olvastam és nem kellett csalódnom. Nagyon tetszett ahogy megközelítette a témát és ahhoz képest, hogy református tanárképzőbe jártam egyáltalán nem botránkoztatott meg. A Jézust körülölelő kettősség (ember és Isten) mindig is foglalkoztatott és Popper megközelítése igencsak közel áll ahhoz a konklúzióhoz amire én is jutottam.
Népszerű idézetek
Éld végig, ami rádméretett. Jó lenne, ha a lelked mindegyik része meg tudna bocsátani a másiknak.
i. m.: p. 161.
– Mondd helytartó, egy rómaiban is felötlik néha, hogy talán utoljára érzi a sülthús ízét, utoljára iszik bort életében?
A torkom összeszorult. Belenéztem a mozdulatlanul figyelő berillzöld szemekbe és kényszeredetten válaszoltam:
– Miért gondolod királynő, hogy mi rómaiak másféle emberek vagyunk? Mi is félünk a haláltól.
– Mert másféle emberek vagytok. A világ urai. Könnyen öltök és könnyen haltok meg. Éltem Rómában, láttam a gladiátorok játékait. És erre mifelénk, láttam támadásban a légiókat és láttam keresztfákat az utak mentén. Én szeretem a kegyetlenséget, feltéve, ha az ember önmagával is kegyetlen, nem csak másokkal.
Egy szót sem bírtam kinyögni.
Talán azért vagytok mások, mert olyan sok istenben hisztek – mondta elgondolkozva. – Ha egyik ellen vétkeztek, a másikhoz menekültök oltalomért. Mi az egyetlen Isten fogságában élünk.
Meghajtottam a fejem.
– Katona vagyok, ne feledd. Engem nem szabad ilyen nehéz filozófiai kérdésekből vizsgáztatni. De a magam egyszerű eszével azt gondolom, hogy az ember mindenhol ember. Élni akar. Legföljebb arról van szó, hogy nem mindenáron. Mi rómaiak a gyalázatban nem akarunk élni.
Modortalanul az asztalra könyökölt és tenyerébe támasztotta az állát.
– Mert titeket még nem hódítottak meg. Ha jól értelek, ezt nevezed gyalázatnak.
34. oldal
Nem titkolom, hogy élemedett koromban az igazság és önmagam védelmére készítettem ezeket az iratokat. Néhány éve Rómában és a birodalom kisázsiai tartományaiban egyre gyakrabban hallat hírt magáról egy héber szekta. Ez a szélsőségesen vallásos csoport azt állítja, hogy Júdea beteljesítette küldetését, amikor sokszáz éves elkülönülés, a legszigorúbb testi és szellemi tisztasági törvények betartása után, méltóvá lett arra, hogy világra hozzon egy olyan tökéletes testet, amiben istenük – Messijachként – megtestesülhetett. Ez a megtestesült isten három esztendőn át vándorló farizeus rabbiként működött. Majd a Kis Szinhedrion prejudikált halálos ítéletét helybenhagyva, általam kivégeztetett.
Ez a legenda hemzseg a tények meghamisításától, a jogi abszurdumoktól, a teológiai képtelenségektől és a személyemre vonatkozó rosszindulatú feltételezésektől. Az „audiatur et altera pars” elve alapján jogom van megvilágítani a valóságos eseményeket, amelyek a maguk idejében távolról sem voltak olyan jelentősek, mint amilyeneknek ma, harminc év múltán, a szektások – különösen a pauliánus szárnyhoz tartozók – feltüntetik őket.
Szerencsére prokurátorságom egész ideje alatt, minden reggel tollba mondtam írnokomnak az előző nap fontosabb eseményeit. E följegyzéseket emlékképpen és a prokurátor távozása után mindig felmerülő vádaskodások elleni védelemül magammal hoztam. Tehát nem volt nehéz rekonstruálnom az akkori idők történéseit.
Az inkriminált farizeus rabbi, névszerint Jesuá háNocri halála után két esztendővel, Ashquelonban, egy házkutatás során, katonáim rábukkantak egyik tanítványának, a Keriáthból való Jehudának följegyzéseire mesterének tetteiről és szavairól. Ezeket a lapokat tüstént figyelmesen elolvastam, mert érdekelt, hogy ítélkezési gyakorlatom milyen visszhangot keltett a népben. Sajnos, az akkori benyomásaimat mostanra jórészt elfelejtettem, maga a kézirat pedig megrongálódott, több lapja elveszett. Mégis helyenként idézek belőle, főként azért, hogy bebizonyítsam: egy tanítvány, aki nyilvánvalóan nem mentes az elfogultságtól, mennyire cáfolja a mai álszentek kitalálásait. Időközben hallottam, hogy Jehudát társai árulónak minősítettek, ő maga pedig öngyilkos lett. A többi tanítvány közül pedig némelyeket Jerusalajimban megköveztek, másokat száműzetésbe kergettek.
Attól tartok, sok vér fog még kiomlani Jesuá háNocri rabbi méltatlan követőinek balgatagsága miatt.
7. oldal
Nagy dolog, ha valaki jól tud hallgatni. A hallgatás erő. Beszédre kényszeríti a gyöngébbet. Vallomásokra, amiket reggelre megbán és a kardjába dől.
i. m.: p. 62.
– Látom, olvastál görög drámákat. Akkor miért tolmácsoltatod magad?
– Mert a közös nyelv, már közös sors felé visz. Nem akarok osztozni a sorsodban.
45. oldal
Ez Szin sivataga. Sziklasivatag. Nyugati részén nagy hegyek meredeznek. Az egyiket, amelyiknek az orma mindig felhőbe burkolt Szinainak, vagy Hórebnek nevezik. Állítólag itt adta nekik istenük a törvényeiket. Vezetőjük egy egyiptomi fattyú volt, aki a Fiú nevet viselte: Mózisz. Vajon kinek a fia lehetett? Mindenesetre gyanús, hogy bár zsidó nevelőszülőkhöz adták, vagyis rabszolga-családhoz, serdülőkorában mégis Thébába vitték a legelőkelőbb nevelőintézetbe, ahol felsőfokú vallásos tanulmányokat folytatott. Még gyanúsabb, hogy később, már lázadó zsidó népvezérként, szabadon ki-be járhatott az isten-fáraó tróntermébe, és minden következmény nélkül követelőzhetett, szemtelenkedhetett vele. Többen a fáraó vérszerinti unokájának mondjak ezt a Móziszt, aki az uralkodó lányának egy ballépéséböl született. A zsidók szerint persze az ő istenük kiválasztottja volt, természetesen színtiszta héber. Ki tudja?
145. oldal
Hallottad már ezt a szót: Messijach?
Furcsa szó volt. Valami süvöltött benne, mint a sivatagi szél.
– Mondd csak még egyszer.
– Messijach. Messijach.
– Mit jelent?
– Fölkent. Az Úr fölkentje.
– Nem értem. Király? A zsidók királya?
– Talán király is… De több annál. Az Úr küldötte. Szellem az Úr szelleméből. Lélek az Úr lelkéből. Mintha magzata volna.
Következetesen az Ádonáj kifejezést használta.
– És miért… jön?
– Azért, hogy az Úrhoz emelje a világot. Hogy kiűzze a világból a halált és a szenvedést.
– S a nép ujjongva fogadja őt és uralkodójává teszi…
– Nem, Hegemon. A próféták nem ezt jövendölik.
– Hanem?
– A Messijach szenvedésteli sorsra és kínhalálra született.
– Nem értem. Az Isten küld valakit, hogy boldoggá tegyen titeket, ti meg bánattá fordítjátok az örömöt?
– Hegemon, mi mindig bánattá fordítjuk az örömöt. Ha ezt nem érted, akkor semmit sem értesz belőlünk.
– Miért van ez így?
– Tudod, – kezdte nagy lélegzettel – mi az engedelmesség népe vagyunk. Szolganép. Mi oltárra kötöztük elsőszülöttünket és lelkünkben már fel is áldoztuk, ha ezt akarta az Úr.
49. oldal
– Téged Merítőnek is neveznek. Miért is meríted meg az embereket a vízben?
– Volt egy időszak az életemben, amikor a tisztulásra vágyókat megmerítettem a Jordán vizében.
– Akkor már eljöttél a sivatagból?
– Ezért jöttem el.
– Miért?
– Hogy addig merítsem a tisztátalanokat, amíg eljön a tiszta megmerítkezni.
– Miért merítkezne, ha tiszta?
– Hogy rátapadjanak a többiek bűnei.
– És akkor?
– Akkor mindenki tiszta lesz, csak ő válik a bűnösök között a legnyomorultabbá.
– Ez a megváltás?
– Ez.
129-130. oldal - Tizedik fejezet _(Pilátus és Johanán)_ (Saxum Kiadó, Budapest, 2007)
Az ötödik napon a dél órájában mézért indul a medve , oda, ahol a görög fohászok madárra lelnek.
Mindezek a meggondolások késztettek arra, hogy megírjam Jézus bennem élő történetét. E történetben zsidó, keresztény és gnosztikus elemek szintetizálódnak saját elképzeléseimmel és megérzéseimmel. Baj ez? Azt hiszem, hogy a Szentek Szentje kárpitjának széthasadása és a jeruzsálemi Templom pusztulása után mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját maga közvetlenül rendezze viszonyát a transzcendenciával, Istennel, Jézussal, Buddhával vagy Mohameddel.
240. oldal - Utószó (Saxum Kiadó, Budapest, 2007)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Spiró György: Fogság 93% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Hang a szélben 95% ·
Összehasonlítás - Náray Mia: Bíborfelhők Savaria felett 93% ·
Összehasonlítás - Tyll J. Pollman: Farkasok születése 93% ·
Összehasonlítás - Conn Iggulden: Királyok halála 91% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Birodalom 89% ·
Összehasonlítás - Anthony Riches: A harag nyilai ·
Összehasonlítás - Kate Quinn: A császár szeretője 89% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: A hét csoda 87% ·
Összehasonlítás - Robert Harris: Pompeji 82% ·
Összehasonlítás