Az ​önmagába térő ösvény 28 csillagozás

Popper Péter: Az önmagába térő ösvény Popper Péter: Az önmagába térő ösvény

Érdemes-e végigmenni az önmagába visszatérő ösvényen? Hiszen ugyanoda érkezünk, ahonnét elindultunk. Mégis, útközben sok minden történhet velünk. És bár világossá válik, hogy nincs Start és Cél, megérkezéskor mégis sokfélét másképp látunk, mint elinduláskor. Nem a világ alakul át, hanem mi változunk meg. Mit élt át a pszichológus szerző többszörös indiai tartózkodása során? Mit őrzött meg magában egyfajta kultúra levegőjéből? Mihez kezd ezzel az élményvilággal Európában, ha nem akar hindut játszani, indiai jelmezt ölteni, mert éppen Indiában jött rá, hogy ő mennyire nyugati ember. S éppen, mert alázattal tekint a Távol-keletre, egyre szilárdabb a meggyőződése, hogy aki nem találja meg a szellemi útját hazájában, az a Himalája hegyei között vagy a Gangesz partján sem fogja megtalálni.

>!
Saxum, Budapest, 2012
256 oldal · ISBN: 9789632481838
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1990
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631541789

Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

diák


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Aigi P
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény

Finoman pöcköljük félre kedves molyos kollégánk @Frank_Spielmann szigorú ítéletét mely szerint Popper lenne a magyar Müller Péter, mert semmiféle valóságalapja nincs. :) Az, hogy ugyanolyan rendezvényeken jelentek meg még nem jelent semmilyen azonosságot. Álljon is itt két idézet a szerzőtől, melyekből szerintem látni a lényegi különbséget.
„Szkeptikusabb vagyok mind a pszichológiai hatást, mind a saját dolgomat illetően, és pontosan tudom, hogy ezt a kételkedést az a modern őrület váltotta ki belőlem, amelyet a pozitív gondolkodásra való ráhangolásnak neveznek. Ezt zabálja most mindenki, mint a kolbászos bablevest, én meg önbecsapásnak tartom, az élet csonkolásának érzem, amikor a létezés tragikumait pozitívra hazudják.”

„Könyveimet nem azért írtam, hogy hamis lelki vigaszokat és illúziókat hintsek az embereknek. Általában arról írok, magam hogyan élem meg a dolgokat, és ha ez lecsillapítja az embereket, semmiképp sem azért, mert mosolygósnak, szelídnek, perspektivikusnak hazudom a világot.”

Popper finoman cinikus és mélyen nyitott gondolkodó volt. Hiszem, hogy az általa képviselt „Semmi sem biztos, és minden lehetséges” a legjobb hozzáállás az élet fontosabb kérdéseihez. Legalábbis amíg valaki meg nem győz az ellenkezőjéről. Ebben a könyvben is érdekes szintézisét alkotja meg a különböző vallási és filozófiai bölcseleteknek. Az emberiség közös kultúrkincséből mazsolázza az összefüggéseket és szűri át saját élettapasztalatain, útközben felfedve a különböző népcsoportok hasonló lelki igényeit.
Popper sosem nyilatkoztat ki. Dicsérendő tulajdonság. Vallásokról, hitről mélyen gondolkodó ember nem is tehetne ilyet, hiszen a vallás a szimbolikus történetek világa és ezzel együtt a végtelen számú értelmezéseké. Mondhatnám Popper a nagy rendszerező. (Milyen jó sci-fi cím lehetne.)
A vallásokat is inkább egyfajta külső nézőpontként használja, ahonnan az alacsonyabb intellektus talán felismerhet egy magasabban szervezettet. Ami vagy sikerül, vagy nem. Megpróbálni ér.
Az író egyfajta világnézetet tár elénk és hangsúlyozottan nem az egyetlent. A tévedés joga fenntartva. De egy olyan világban ahol mindenki tudja a tutit,( van aki kétszer is, mert az ellenkezőjét is tudja és nem csak erről a világról de a túlsóról is) Popper aki nem térítőként hanem kérdésfelvetőként gondolkodott nagy űrt hagyott maga után.
Az angyalt láttam a kertemben, epret evett és a nagymamáról mesélt akit mindenki szeretett és azt üzente mi is szeressük egymást féle „igazságokat” meg hagyjuk meg Müller Péternek, Oravecz Nórának, Soma Gésának és, Puzsér Róbert szóhasználata szerint, az unatkozó „ezoanyukáknak”.

Egyébként, kis kitérővel az egyik kedvenc szürreális élményem Müller Péterhez fűződik.
Egy vegetáriánus és vegán fesztiválon vettem részt ahol meghívott előadó volt. Gondoltam, mert ilyet még nem hallottam, beülök én is. Müller Péter megérkezett, és amikor a köszöntő tapsorkán megszűnt (Jelezném, Popper ilyenkor mindig feltette a kérdést, hogy ugyan miért tapsolnak előre, mert mi van ha rossz lesz az előadás), mesélni kezdett a szeretetről. És tette ezt egy hentes rokonát felelevenítve aki csudijó ember volt. És mert a szer etet. (etimológia persze, de nekem a trainspotting jut róla az eszembe) És bizony a vegák is esznek. A fent említett hentes akár jó ember is lehetett, de azóta sem értem, hogy ezen a rendezvényen miért pont ezt a történetet választotta. Vagyis de, mert rutinból nyomja a sablonszöveget hű és kritikátlan közönségének nagy örömére. Az pedig, hogy ezek a rendezvények miért csúsznak át mindig valami furcsa ezocsődületbe egy hosszabb értekezés témája lehetne.

A lényeg, a könyv remek. Olvassuk bátran és válasszuk szét a kamuezotériát a valódi spiritualitástól. A kérdéseket a kinyilatkoztatástól.
Tudományos egyszerűsítő képlettel élve
Hamvas Béla > Oravecz Nóra
Popper Péter > Müller Péter.

9 hozzászólás
>!
Chöpp 
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény

A kétharmadáig kísért az érzés, hogy én ezt már olvastam. Valószínűleg így történhetett: olvastam belőle annyit, amennyi az épp akkori érdeklődésemnek (ld.: fejlettségi szintemnek) megfelelt, aztán letettem és nem jelöltem olvasottnak – jelzem már huszon éve adminisztrálom az olvasásaimat, így elvileg nem kerüli el a figyelmem befejezett olvasmány.
Vagy így: Popper Péter bácsi – lássuk be – folyton ismétli magát. Főleg a jobb sztorikkal és gondolatokkal találkozhatunk lépten-nyomon. Ezen esetben ez az oka, amiért ismerős volt nekem.
Egyébiránt nagyon szerettem. Nem utolsósorban praktikus volt a kicsiny méret: vittem mindenhová, mint akinek muszáj, még akkor is, amikor tudtam, hogy úgysem lesz időm/alkalmam olvasni.

>!
sz_andras
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény

Kellemes, és az európai ember számára is száz százalékban felfogható és élvezhető betekintést nyújt az indiai- és indiai eredetű vallások alapjaiba, de a stílusa egy kicsit… kiforratlan. Azt hiszem. (ezért a fél pont minusz) Egyébként nagyon tetszett.

>!
Black_Venus
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény

Valahogy megnyugtató a gondolat, hogy az én életem is lehetne egy önmagába visszatérő ösvény egy állomása. Most végre megértettem, hogy mi az a köztes lét , amelynek a könyveit a polcomon őrzőm idestova 15 éve.
És még főzni is tud.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Sírjára ezt szerette volna felvésetni:
    Itt nyugszik Füst Milán magyar író. Csak kevés embert szeretett és azokat is utálta.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Füst Milán · sírkő
1 hozzászólás
>!
Chöpp 

… a tanító ne adjon kész megoldásokat, csak gondolatokat ébresszen, hátha a tanítvány hajlandó a saját eszét is használni.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: diák · tanár
>!
Chöpp 

Szabad-e kinevetni szent és örök dolgokat? Csak a szent és örök dolgokat szabad kinevetni! Mert nem árt nekik. A múlandó butaságokhoz kesztyűs kézzel kell hozzányúlni, mert azonnal szétfoszlanak egy keményebb érintésre.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szent(ség)
>!
Chöpp 

    Nem szeretem, ha valaki használja az embereket, ahelyett, hogy élne velük.

64. oldal

>!
Black_Venus

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erődbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.

Igen, ilyenkor szokott az ember elmenni pszichoanalízisbe, nagy életkrízisei idején.
A pokolraszállás soha nem egyedül történik. Általában van egy vezető, aki otthonosabban mozog a lélek alvilágában, ám végeredményben nem kímélheti meg semmilyen szorongató, ijesztő vagy szenvedésteli élménytől a pokoljárót – Dante is rendszeresen beleájul az átéltekbe –, de útitársa segíti őt útján, értelmezi az átélteket, a szó valódi értelmében „kísérő” funkciót tölt be.
Dante pszichoanalitikusát Vergiliusnak hívták.

Dante pszichoterápiája c. fejezet; 241. o.

Kapcsolódó szócikkek: Dante Alighieri · Publius Vergilius Maro
>!
Chöpp 

A modern lélektan két legnagyobb hazugsága, hogy a megértés elfogadást jelent és az elfogadás mindenek megoldása.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elfogadás · megértés
>!
Eda001

Akkor érdemes megszólalni, ha az ember biztos abban, hogy amit mondani akar, az lényeges, igaz és jóindulat vezérli.Tapasztalataim szerint ez a három elég ritkán jön össze

85. oldal

>!
Grace_Martin

Hiába, ilyen az emberi lélek. Nyugaton azért félnek, mert meg kell halni. Keleten azért félnek, mert nem lehet meghalni. Mindegy, hogy mitől, de fél az ember.

88. oldal

>!
Chöpp 

Sok gondot okoztak nekem a nagy vallásalapítók, elsősorban Jézus Krisztus, Buddha, Lao Ce és dr. Steiner Rudolf svájci misztikus. Az én hitetlen lelkem szabadulni szeretett volna hatásuktól. Ezért így kérdezett:
     – Vajon miért mondják azt, amit mondanak? Elmebetegek-e?
    Mint tudod, kedves fiam, a karthauzi rend csendességében sokat foglalkoztam a lélek tudományával. Pszichopatológiai ismereteim birtokában szigorúan megvizsgáltam a nevezettek életét, tetteit és szavait, viselkedésüket konfliktus-helyzetekben, és elmebajnak nyomát sem találtam. Rendezett, kongruens személyiségek voltak. Ezután az én gyanakvó lelkem imigyen kérdezett:
     – Vajon szélhámosok voltak-e? Világcsalók-e?
    Vizsgálódásaim alapján ismét csak nemet kellett mondanom. Ezek az emberek erkölcsileg olyan magas színvonalat képviseltek, ami már-már meghaladta az emberi mértéket, s éppen ezért válhatott morális követelésük nyomasztóvá is.

120-121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · Jézus Krisztus · Lao-ce · Rudolf Steiner · vallás
>!
Black_Venus

(Dr. Pető András fiatalkorában a Pester Lloyd munkatársa volt. Az újság ösztöndíjat szerzett neki a bécsi egyetem irodalmi fakultására. Ő azonban – saját maga legnagyobb meglepetésére – az orvoskarra iratkozott be. Szerinte ezért élhette túl az I. világháborút. Ezután Párizsban tüdőgyógyászként dolgozott, majd baráti unszolásra hazatért Magyarországra, hogy el ne mulassza a fasizmussal való követlen találkozást. Mint utólag kiderült, a szemita Petőnek azért kellett hazajönnie, hogy Márai Sándort kigyógyítsa a depressziójából. Az író elsötétített szobában, a díványán heverve szenvedett.
Különben nem ismerték egymást, barátok vitték oda a mágusnak tartott Petőt.
– Sándor, keljen fel és írjon, ez a maga dolga! – szólította meg az orvos.
– Majd ha az úristen ideküldi az egyik angyalát, és ő mondja ezt nekem, majd akkor felkelek – mondta Márai elhaló hangon.
A kopasz, kövér Buddha-szerű főorvos, aki utolérhetetlen előkelőséggel hordozta görögdinnye-nagyságú heresérvét, a mellére csapott:
– Sándor, nézzen ide! Itt az angyal!
És Márai fölkelt. Így szól a legenda.
A főorvos itthon megszervezte a Mozgásterápiai Intézetet, és kidolgozta saját gyógyító módszerét, a később világszerte alkalmazott konduktív mozgásterápiát. Ennek megfelelően a különböző felettes hatóságok visszatérően foglalkoztak idő előtti nyugdíjazásának eszméjével, ám a sors mindig a főorvos pártjára állt. Bosszúságukban ellenségei sarlatánnak kiáltották ki. Halála után utóda Állami Díjat kapott Pető módszerének megőrzéséért és elterjesztéséért.)

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angyal · Márai Sándor

Hasonló könyvek címkék alapján

Csernus Imre: A férfi – Srácoknak
Carl Gustav Jung: Gondolatok a jóról és a rosszról
Aaron T. Beck: A gyűlölet fogságában
Roger E. Axtell: Gesztusok
Lucio Della Seta: A bűntudat leküzdése
Scott O. Lilienfield – Steven Jay Lynn – John Ruscio – Barry L. Beyerstein: 50 pszichológiai tévhit
Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok
Jo Marchant: Gyógyító elme
Csernus Imre: A férfi
Ravi Shankar: Időtlen beszélgetések