Az ​Írás – Az Újszövetség 79% 15 csillagozás

Egy szó, mint száz, ha valaki szeretné megismerni az Újszövetséget, ne ezt a könyvet olvassa el. Ez a könyv arról szól, Popper Péter szerint mi az Újszövetség. Mintha beülnénk egy kocsmába a szerzővel néhány korsó habos sör mellé, és ahogy fogy az ital, ahogy emelkedik a hangulat, úgy válik egyre rendszerezetlenebbé a beszélgetés menete, ami – valljuk be őszintén – már az elején sem volt éppen átgondolt.

Popper Péter egy jóindulatú ember volt, és ez érződik minden könyvén. Nyitottan, kedvesen, konstruktívan közeledik az Újszövetséghez is, néhol pedig elmesél olyan anekdotákat, felvet olyan gondolatokat, tesz olyan megjegyzéseket, melyeket olvasója aláhúzna, kijegyzetelne magának. A probléma nem is a szerző attitűdjeivel, hanem rendszerezetlenségével van. A könyv ugyanis szörnyen kaotikusnak tűnt számomra. Elindul, aztán csapongva halad, idézget a bibliai szövegből (de hogy miért pont azokat a szakaszokat, amelyeket, az rejtély), közben beszúr történelmi érdekességeket, illetve más ókori szövegeket is. Végül teljesen érthetetlen módon Popper a gnoszticizmus kutyulékához jut el, s mintha még védelmébe is venné azt a borzalmas maszlagot, ami abban található. A könyv gondatlan szerkesztését mutatja, hogy a „búcsú az olvasótól” fejezet után még függelék, majd azt követően még egy utószó is található.

Sajnos azt kell mondjam, bármennyire is kedves és jámbor ember volt Popper Péter, és akármilyen nyitottan állt az újszövetségi textusokhoz, a lényegét nem tudta megragadni. Nem jutott le a szöveg velejéig, csupán csipegetett belőle, mint amikor valaki körbejár egy svédasztalt, és mindenhonnan eszeget egy-egy falatot – ám a sokféle étel közül igazán egyikkel sem lakik jól. Ezt a könyvet csak azoknak merem jó szívvel ajánlani, akik már tisztában vannak az Újszövetség keletkezésének történetével, tartalmával és teológiájával, s mintegy érdekességként szívesen olvassák egy olyan ember gondolatait, aki egyfajta megengedő agnoszticizmussal közelít a szöveghez.

Nekem is értelmezhetetlen volt ez az értelmezés. És bár nem tartalmazott annyi tévedést, mint az Ószövetségről írt könyve, ez is nagyon-nagyon szubjektív és szkeptikus. Meg rengeteget foglalkozik az apokrif könyvekkel, illetve Renan-Graves-Dosztojevszkij-Bulgakov és egyéb írók-gondolkodók műveiből vett idézetekkel túltűzdeli. S nálam több volt a soknál, amikor a Jézus Indiában élt c. könyvet oldalakon keresztül bemutatja, majd a végén megkérdi: „Miért foglalkoztam ennyit Holger Kersten könyvével, ezzel a tömény szamársággal?” Megválaszolja, de szerintem akkor a saját könyvének kellett volna más címet adni: Elmélkedéseim az Újszövetség fölött vagy Szubjektív szinkretizmus az Újszövetség nyomán…
Egyszeri elolvasásra hitben erősen meggyökerezetteknek javaslom. Mindenesetre egy idézetet azért kiírtam (amit a szerző Eliadetól vett).