A ​belső utak könyve 86% 113 csillagozás

Vannak könyvek, melyeknél értelmetlen a csillagozás. Vagy neked szól, vagy nem. Vagy most van rá szükséged, vagy nem, Vagy mindig.
Popper Péter hangjával felér egy meditációval.

Popper Péter többször járt Indiában. Útjai során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem dogmákba foglalt, ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított „gyakorlatokról”, hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere. Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a távol-kelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. De eszközként számos gyakorlat alkalmazható. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit. Nekem „A nap ápolása” jött be legjobban.
Nagyon ajánlom Mindenkinek!

Huszonévesen már olvastam, valaha meg is volt a könyv a házi könyvtárunkban. De nem tudtam volna visszaidézni, pontosan mi is van benne. Most, hogy újra elolvastam, már visszajött. Régen még gyakorolgattam is belőle. Most már nem fogok, de jó volt újra elgondolkozni rajta.

Ez a 8. könyv P.P-től. Az indiai utazás részletei engem untattak, de amikor a konkrét dolgokra tanított, oktatott, azokat nagyon szerettem.
Ez is azokhoz a könyveihez tartozik, melyet tanítani kéne…
Pár számomra fontos idézet:
„Jó játék lehetne a gyerek öltöztetése, fürdetése, fejlődésének figyelemmel kísérése; öröm lehetne a munka; a kirakatok nézegetése, a bevásárlás; öröm lehet finomakat főzni és enni. De ha együtt túl sok az egész, nem fér bele időnkbe, nem jutunk egy lélegzetvételnyi szünethez – mindez teherré válhat. Elvész mindennapi dolgaink fénye.”
„egy örömtelen, fáradt ember örömtelenséget áraszt környezetére, családtagjaira, munkatársaira, barátaira, s ők – hasonló problémákkal küszködve – ugyancsak idegességgel; kelletlenséggel válaszolnak. Környezetünk atmoszférája kellemetlen lesz, egymásban indukáljuk a rosszkedvet.”
(ezek teszik számomra világossá miért távolodnak el egymástól a párok)

„S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak.”

(Többit lásd az idézetek menüben)

Popper Péter rajongottságát tökéletesen magyarázza ez a könyvecske. Leírt lelki gyakorlatai egyszerűek és világosak, és még csak az sem vonom kétségbe, hogy jótékony hatásúak.
A komoly problémám gondolataival azonban az, hogy az elmagányosodottságot és a rossz személyes kommunikációt úgy akarja kezelni, hogy még inkább elmagányosít, kiszakít a közösségből, és a tökéletesen elszigetelten végzendő gyakorlatok végső soron a közösségi élettől veszik el az időt. Más emberekkel való problémáinkat meg tudjuk-e úgy oldani, hogy csak magunkkal foglalkozunk?
Félek a gyakorlatok kontrollálatlanságától is. Ugyan ő maga írja, hogy ha egy gyakorlat hosszú idő után sem sikerül, nem kell kétségbe esni, de mi van, ha ez megtörténik? Ne felejtsük: a harminc évvel ezelőtti társadalom még sokkal kevésbé volt sikerorientált, versengő, mint a mai. A gyakorlatok eredményéhez vagy eredménytelenségéhez sem ad megfelelő értelmezési keretet. „Gondolatmankói” néha tautologikusak.
Ugyan bibliográfiája megalapozott és igényes szakmai hátteret feltételez, de a szövegből teljességgel hiányoznak a hivatkozások. Bár ez már csak amolyan társadalomtudósi kekeckedés.
Összességében nem haszontalan könyv, de a mindennapi problémák és feszültségek tüneti kezelésére koncentrál, tartok tőle, hogy a valódi okok megértése és kezelése elől megfutamodik.

Alapmű. Szinte minden életkorban- és helyzetben tud támaszt, segítsíget és újat mondani.

Nagyon kellemesen csalódtam ebben a könyvben.
Nem bonyolódik tudományos dolgokba, egyszerűen, érthetően fogalmaz.
A feladatok nagyon egyszerűnek tűnnek, de ha már rendszeresen végezni kell őket nem is olyan egyszerűek.
Összességében nagyon jó könyv, biztos el fogom még egy párszor olvasni.

Egy gyakorlókönyvet nem elég egyszer kiolvasni. Nem kerül vissza a polcra.

Sokan azt mondják, hogy mennyi ilyen okosságot tartalmazó könyv van… Igen, sok. Csak addig míg a leírtakat nem értelmezzük és kezdjük el használni mit sem ér az olvasásuk.
Olvastam már én is párat, mégis mindegyikben találok valamit, ami nekem szól. Amit tudtam már eddig is, mégis jobban megerősített.
Ez a könyv megerősített abban, hogy én jól élem az életemet, mindig van mit simogatni a lelkemen és belsőmön, mindig tudom, tudhatnám, hogy mi az irány mutató cselekvés és rajtam áll, hogyan élem meg a mindennapokat!! Nincs maradék. :)
Adott sok pluszt és biztos kezembe fog még akadni. Olyan ez mint a hegedülés, a sport vagy akár a nyelv gyakorlás: attól, hogy tudod használni és már egyértelműek a cselekmény sorozatok, gyakorolás nélkül elkopik az addig megszerzett tudás, tapasztalat és eredmény.

Hasznos könyv, jó gondolatokkal. Pár éve vettem, amikor faltam az ehhez hasonló könyveket, azonban akkoriban nem igazán fogott meg, így félbe is hagytam. Idén kezdtem újra olvasni, és most teljesen a hatása alá kerültem. Kell egyfajta lelkiállapot ahhoz, hogy mindezt értsük és hasznosítani tudjuk, de mindenkinek ajánlom, hiszen praktikus, gyakorlatias tanácsokkal van tele. Azért a négy csillag, mert a köztes tartalmak (Ming Liao Ce utazásai) nem mindig illettek a könyvbe, illetve néhol unalmassá vált ez miatt.