A ​belső utak könyve 88% 175 csillagozás

Vannak könyvek, melyeknél értelmetlen a csillagozás. Vagy neked szól, vagy nem. Vagy most van rá szükséged, vagy nem, Vagy mindig.
Popper Péter hangjával felér egy meditációval.

Popper Péter többször járt Indiában. Útjai során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem dogmákba foglalt, ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított „gyakorlatokról”, hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere. Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a távol-kelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. De eszközként számos gyakorlat alkalmazható. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit. Nekem „A nap ápolása” jött be legjobban.
Nagyon ajánlom Mindenkinek!

Huszonévesen már olvastam, valaha meg is volt a könyv a házi könyvtárunkban. De nem tudtam volna visszaidézni, pontosan mi is van benne. Most, hogy újra elolvastam, már visszajött. Régen még gyakorolgattam is belőle. Most már nem fogok, de jó volt újra elgondolkozni rajta.

Volt idő, amikor egymás után olvastam Popper Péter könyveit. Amikor már kezdtek zavarni az átfedések, leálltam, de a szavai, történetei beépültek a mindennapjaimba. Azon kevesek egyike, akikkel kapcsolatban képes vagyok tiszteletet érezni. Ez olyankor fordul elő, ha valakit hitelesnek tudok elfogadni. Őt még ráadásul tökéletesen értem is.
Ez a könyv más, mint amiket eddig olvastam tőle. Tulajdonképpen egy kézikönyv, amiben nem csak azt írja le, hogy meg kell ismerjük magunkat, hogy megismerhessünk másokat, hogy el kell fogadnunk magunkat, hogy el tudjunk fogadni másokat, hanem azt is megmondja hogyan, milyen gyakorlatokkal lehet ezt elérni. A módszerek elég részletesen vannak leírva konkrét példákkal. Az egyes fejezetek között pedig Ming Liao Ce utazásának egy-egy fejezetével még inkább alátámasztja, mire jó ez az egész.

Ez a 8. könyv P.P-től. Az indiai utazás részletei engem untattak, de amikor a konkrét dolgokra tanított, oktatott, azokat nagyon szerettem.
Ez is azokhoz a könyveihez tartozik, melyet tanítani kéne…
Pár számomra fontos idézet:
„Jó játék lehetne a gyerek öltöztetése, fürdetése, fejlődésének figyelemmel kísérése; öröm lehetne a munka; a kirakatok nézegetése, a bevásárlás; öröm lehet finomakat főzni és enni. De ha együtt túl sok az egész, nem fér bele időnkbe, nem jutunk egy lélegzetvételnyi szünethez – mindez teherré válhat. Elvész mindennapi dolgaink fénye.”
„egy örömtelen, fáradt ember örömtelenséget áraszt környezetére, családtagjaira, munkatársaira, barátaira, s ők – hasonló problémákkal küszködve – ugyancsak idegességgel; kelletlenséggel válaszolnak. Környezetünk atmoszférája kellemetlen lesz, egymásban indukáljuk a rosszkedvet.”
(ezek teszik számomra világossá miért távolodnak el egymástól a párok)

„S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak.”

(Többit lásd az idézetek menüben)

Mielőtt bármit is írnék véleményként, el kell mondanom, hogy rettenetes módon nem hiszek az énelemzésekben, abban, hogy más fogja megmondani nekem, hogy mit kell, hogy érezzek bizonyos helyzetekben. Nehogy már más mondja meg, főleg egy személytelen tucat-könyv, hogy hogyan fogok megjavulni, jobban érezni magam, nyugodtabban aludni, könnyebben elviselni a körülöttem lévő sok-sok nemnormális embert!
Felénél tartottam egy nagyon izgalmas könyvnek, amikor előttem állt egy nyolc órás utazás, egyedül. Könyvtáros kolléganőmnek ezt elmeséltem, és kértem tőle egy rövid könyvecskét, bármilyen témában, hogy nehogy olvasnivaló nélkül maradjak a buszon-vonaton, de ne kelljen még többet cipekednem.
Erre ezt nyomta a kezembe.
Majdnem vissza is adtam, de összeszedtem jó érzéseimet, és elindultam ezzel a pót-könyvvel.
Utazás közben egyre csak nézegettem a táskámban, és alig vártam, hogy befejezzem a másik könyvet.
Aztán a kezembe vettem, de már csak otthon.
És kész.
Végem lett.
Nem tudtam letenni.
És igen, rájöttem, hogy minden mondata, sőt, minden szava igaz, mintha csak rólam, az én problémáim megoldásáról lenne szó.
Végigolvastam, vissza-visszalapozgattam, és úgy érzem, hogy megy vissza a táskámba, hogy egy darabig velem legyen, és az „utasításoknak” megfelelően végezzem a rám váró gyakorlatokat minden nap.
Hogy megjavuljak, hogy jobb legyek, és és és és és…
Te jó ég, mibe keveredtem???

Ez egy jó kis útmutató a TE belső utadhoz, tök jól végigvezet a gyakorlatokkal. Ha még hozzáképzeled Popper Péter hangját is, az egész felér egy meditációval. :)) (Nekem legalábbis PP hangja baromira megnyugtató)

Alapmű. Szinte minden életkorban- és helyzetben tud támaszt, segítsíget és újat mondani.

Hangoskönyv formájában volt szerencsém „olvasni”. Minden szava, minden betűje a megtestesült tudás és törődés. Törődés a lelkeddel, önmagaddal, a kapcsolataiddal.
Hasznos, hogy PP gyakorlatokkal támasztja alá a tanultakat. Valamennyit én is alkalmazni fogok belőlük.

Egy hete Tolle Mostját forgatom magamban, így szinte oldalról oldalra látom a párhuzamokat, ellentéteket a két könyv között, dee ez nem egyéb mint ugyan annak a hegynek a két oldala …