A szerző indiai útjai során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem tételekbe foglalt „szöveg-múmiákról”, ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított „gyakorlatokról”, hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere. Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a távolkelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit. Ehhez kíván segítséget adni ez a könyv. A nyolcvanas évek óta számos kiadást ért meg itthon és Németországban is.
A belső utak könyve 159 csillagozás
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gyorsuló idő Magvető · Az élet dolgai
Enciklopédia 22
Kedvencelte 16
Most olvassa 21
Várólistára tette 95
Kívánságlistára tette 69
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Popper Péter többször járt Indiában. Útjai során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem dogmákba foglalt, ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított „gyakorlatokról”, hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere. Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a távol-kelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. De eszközként számos gyakorlat alkalmazható. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit. Nekem „A nap ápolása” jött be legjobban.
Nagyon ajánlom Mindenkinek!


Ez a 8. könyv P.P-től. Az indiai utazás részletei engem untattak, de amikor a konkrét dolgokra tanított, oktatott, azokat nagyon szerettem.
Ez is azokhoz a könyveihez tartozik, melyet tanítani kéne…
Pár számomra fontos idézet:
„Jó játék lehetne a gyerek öltöztetése, fürdetése, fejlődésének figyelemmel kísérése; öröm lehetne a munka; a kirakatok nézegetése, a bevásárlás; öröm lehet finomakat főzni és enni. De ha együtt túl sok az egész, nem fér bele időnkbe, nem jutunk egy lélegzetvételnyi szünethez – mindez teherré válhat. Elvész mindennapi dolgaink fénye.”
„egy örömtelen, fáradt ember örömtelenséget áraszt környezetére, családtagjaira, munkatársaira, barátaira, s ők – hasonló problémákkal küszködve – ugyancsak idegességgel; kelletlenséggel válaszolnak. Környezetünk atmoszférája kellemetlen lesz, egymásban indukáljuk a rosszkedvet.”
(ezek teszik számomra világossá miért távolodnak el egymástól a párok)
„S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak.”
(Többit lásd az idézetek menüben)


Mielőtt bármit is írnék véleményként, el kell mondanom, hogy rettenetes módon nem hiszek az énelemzésekben, abban, hogy más fogja megmondani nekem, hogy mit kell, hogy érezzek bizonyos helyzetekben. Nehogy már más mondja meg, főleg egy személytelen tucat-könyv, hogy hogyan fogok megjavulni, jobban érezni magam, nyugodtabban aludni, könnyebben elviselni a körülöttem lévő sok-sok nemnormális embert!
Felénél tartottam egy nagyon izgalmas könyvnek, amikor előttem állt egy nyolc órás utazás, egyedül. Könyvtáros kolléganőmnek ezt elmeséltem, és kértem tőle egy rövid könyvecskét, bármilyen témában, hogy nehogy olvasnivaló nélkül maradjak a buszon-vonaton, de ne kelljen még többet cipekednem.
Erre ezt nyomta a kezembe.
Majdnem vissza is adtam, de összeszedtem jó érzéseimet, és elindultam ezzel a pót-könyvvel.
Utazás közben egyre csak nézegettem a táskámban, és alig vártam, hogy befejezzem a másik könyvet.
Aztán a kezembe vettem, de már csak otthon.
És kész.
Végem lett.
Nem tudtam letenni.
És igen, rájöttem, hogy minden mondata, sőt, minden szava igaz, mintha csak rólam, az én problémáim megoldásáról lenne szó.
Végigolvastam, vissza-visszalapozgattam, és úgy érzem, hogy megy vissza a táskámba, hogy egy darabig velem legyen, és az „utasításoknak” megfelelően végezzem a rám váró gyakorlatokat minden nap.
Hogy megjavuljak, hogy jobb legyek, és és és és és…
Te jó ég, mibe keveredtem???


Hasznos önismereti olvasmány, tele hasznos gyakorlattal, amelyek segítik megkönnyíteni a mindennapok nehézségeit. Például nagyon jó a „nap ápolása”. Én igazából picit másra számítottam, de ez nem von le az értékéből. A történeteket keveri a gyakorlatokkal és tanácsokkal, így kevésbé száraz, jól olvasható könyvecske. Szerintem ez olyan, mint a hagymahéj. Bármely életkorban olvassuk, új és új rétegek kerülnek belőle elő. Biztos vagyok benne, hogy ha újra elolvasom, megint fogok benne találni új mondanivalót, ami épp hozzám szól.
Népszerű idézetek





Ami fontos, azt csöndesen életben kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
107. oldal




Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.




Pszichológiai közgondolkozásunkban gyakran tapasztalható valamiféle „akaratmítosz”. Sok belső problémáról állítják, hogy azok oka az akarat gyengeségében rejlik. Úgy tűnik, hogy az ember akarati funkcióit indetermináltnak tartjuk, mintha fejlesztéséhez csak „erős elhatározás” volna szükséges, semmi egyéb. A valóságban az ember akarati élete rendkívül bonyolult szerveződésű funkciórendszer, amely egyáltalán nem független a személyiség összerendezettségétől, emocionális kiegyensúlyozottságától, az értékrendtől, stb. sőt nagymértékben ezek függvénye. Az akarat fejlesztése csak a teljes személyiség fejlődésével együtt képzelhető el.
30-31. oldal




Már sok baj származott a fölösleges beszédből. Abból soha, ha hallgatni tudtunk. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit érdemes elmondani. És hallgatnunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.
104-105. oldal




Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. A fejlődés útja az, hogy a külső fegyelem belső fegyelemmé változzon. Csak a belső fegyelem tanít meg élni a szabadsággal. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.
105. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Balogh Klára – Bárdos Katalin – Békési Tímea – Hardy Júlia – Koltai Mária – Korbuly Ágnes – Tóth Borbála: Transzgenerációs történetek 88% ·
Összehasonlítás - Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! 87% ·
Összehasonlítás - Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el? 84% ·
Összehasonlítás - Szondy Máté: Tudatos változás 80% ·
Összehasonlítás - Szondy Máté: Megélni a pillanatot 73% ·
Összehasonlítás - Sonja Lyubomirsky: Hogyan legyünk boldogok? 90% ·
Összehasonlítás - Elisabeth Lukas: Mondj búcsút a kiégésnek! 90% ·
Összehasonlítás - Brené Brown: A tökéletlenség ajándéka 88% ·
Összehasonlítás - Mel Collins: Hiperérzékenyek kézikönyve 87% ·
Összehasonlítás - Varga Imre: Légy önmagad! ·
Összehasonlítás