6. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján

A ​belső utak könyve 117 csillagozás

Popper Péter: A belső utak könyve Popper Péter: A belső utak könyve Popper Péter: A belső utak könyve Popper Péter: A belső utak könyve

A szerző indiai útjai során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem tételekbe foglalt „szöveg-múmiákról”, ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított „gyakorlatokról”, hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere. Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a távolkelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit. Ehhez kíván segítséget adni ez a könyv. A nyolcvanas évek óta számos kiadást ért meg itthon és Németországban is.

>!
Saxum, 2012
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632480879
>!
Saxum, Budapest, 2007
ISBN: 9789637168970 · Felolvasta: Popper Péter
>!
Saxum, Budapest, 1990
168 oldal · ISBN: 963930834X

3 további kiadás


Kedvencelte 13

Most olvassa 20

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Popper Péter: A belső utak könyve

Vannak könyvek, melyeknél értelmetlen a csillagozás. Vagy neked szól, vagy nem. Vagy most van rá szükséged, vagy nem, Vagy mindig.
Popper Péter hangjával felér egy meditációval.

>!
Bla IP
Popper Péter: A belső utak könyve

Popper Péter többször járt Indiában. Útjai során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem dogmákba foglalt, ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított „gyakorlatokról”, hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere. Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a távol-kelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. De eszközként számos gyakorlat alkalmazható. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit. Nekem „A nap ápolása” jött be legjobban.
Nagyon ajánlom Mindenkinek!

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Popper Péter: A belső utak könyve

Huszonévesen már olvastam, valaha meg is volt a könyv a házi könyvtárunkban. De nem tudtam volna visszaidézni, pontosan mi is van benne. Most, hogy újra elolvastam, már visszajött. Régen még gyakorolgattam is belőle. Most már nem fogok, de jó volt újra elgondolkozni rajta.

>!
Szédültnapraforgó 
Popper Péter: A belső utak könyve

Ez a 8. könyv P.P-től. Az indiai utazás részletei engem untattak, de amikor a konkrét dolgokra tanított, oktatott, azokat nagyon szerettem.
Ez is azokhoz a könyveihez tartozik, melyet tanítani kéne…
Pár számomra fontos idézet:
„Jó játék lehetne a gyerek öltöztetése, fürdetése, fejlődésének figyelemmel kísérése; öröm lehetne a munka; a kirakatok nézegetése, a bevásárlás; öröm lehet finomakat főzni és enni. De ha együtt túl sok az egész, nem fér bele időnkbe, nem jutunk egy lélegzetvételnyi szünethez – mindez teherré válhat. Elvész mindennapi dolgaink fénye.”
„egy örömtelen, fáradt ember örömtelenséget áraszt környezetére, családtagjaira, munkatársaira, barátaira, s ők – hasonló problémákkal küszködve – ugyancsak idegességgel; kelletlenséggel válaszolnak. Környezetünk atmoszférája kellemetlen lesz, egymásban indukáljuk a rosszkedvet.”
(ezek teszik számomra világossá miért távolodnak el egymástól a párok)

„S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak.”

(Többit lásd az idézetek menüben)

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Popper Péter: A belső utak könyve

Mielőtt bármit is írnék véleményként, el kell mondanom, hogy rettenetes módon nem hiszek az énelemzésekben, abban, hogy más fogja megmondani nekem, hogy mit kell, hogy érezzek bizonyos helyzetekben. Nehogy már más mondja meg, főleg egy személytelen tucat-könyv, hogy hogyan fogok megjavulni, jobban érezni magam, nyugodtabban aludni, könnyebben elviselni a körülöttem lévő sok-sok nemnormális embert!
Felénél tartottam egy nagyon izgalmas könyvnek, amikor előttem állt egy nyolc órás utazás, egyedül. Könyvtáros kolléganőmnek ezt elmeséltem, és kértem tőle egy rövid könyvecskét, bármilyen témában, hogy nehogy olvasnivaló nélkül maradjak a buszon-vonaton, de ne kelljen még többet cipekednem.
Erre ezt nyomta a kezembe.
Majdnem vissza is adtam, de összeszedtem jó érzéseimet, és elindultam ezzel a pót-könyvvel.
Utazás közben egyre csak nézegettem a táskámban, és alig vártam, hogy befejezzem a másik könyvet.
Aztán a kezembe vettem, de már csak otthon.
És kész.
Végem lett.
Nem tudtam letenni.
És igen, rájöttem, hogy minden mondata, sőt, minden szava igaz, mintha csak rólam, az én problémáim megoldásáról lenne szó.
Végigolvastam, vissza-visszalapozgattam, és úgy érzem, hogy megy vissza a táskámba, hogy egy darabig velem legyen, és az „utasításoknak” megfelelően végezzem a rám váró gyakorlatokat minden nap.
Hogy megjavuljak, hogy jobb legyek, és és és és és…
Te jó ég, mibe keveredtem???

>!
Molnár_Gyula
Popper Péter: A belső utak könyve

Popper Péter rajongottságát tökéletesen magyarázza ez a könyvecske. Leírt lelki gyakorlatai egyszerűek és világosak, és még csak az sem vonom kétségbe, hogy jótékony hatásúak.
A komoly problémám gondolataival azonban az, hogy az elmagányosodottságot és a rossz személyes kommunikációt úgy akarja kezelni, hogy még inkább elmagányosít, kiszakít a közösségből, és a tökéletesen elszigetelten végzendő gyakorlatok végső soron a közösségi élettől veszik el az időt. Más emberekkel való problémáinkat meg tudjuk-e úgy oldani, hogy csak magunkkal foglalkozunk?
Félek a gyakorlatok kontrollálatlanságától is. Ugyan ő maga írja, hogy ha egy gyakorlat hosszú idő után sem sikerül, nem kell kétségbe esni, de mi van, ha ez megtörténik? Ne felejtsük: a harminc évvel ezelőtti társadalom még sokkal kevésbé volt sikerorientált, versengő, mint a mai. A gyakorlatok eredményéhez vagy eredménytelenségéhez sem ad megfelelő értelmezési keretet. „Gondolatmankói” néha tautologikusak.
Ugyan bibliográfiája megalapozott és igényes szakmai hátteret feltételez, de a szövegből teljességgel hiányoznak a hivatkozások. Bár ez már csak amolyan társadalomtudósi kekeckedés.
Összességében nem haszontalan könyv, de a mindennapi problémák és feszültségek tüneti kezelésére koncentrál, tartok tőle, hogy a valódi okok megértése és kezelése elől megfutamodik.

>!
mupilla
Popper Péter: A belső utak könyve

Alapmű. Szinte minden életkorban- és helyzetben tud támaszt, segítsíget és újat mondani.

>!
Emmus
Popper Péter: A belső utak könyve

Nagyon kellemesen csalódtam ebben a könyvben.
Nem bonyolódik tudományos dolgokba, egyszerűen, érthetően fogalmaz.
A feladatok nagyon egyszerűnek tűnnek, de ha már rendszeresen végezni kell őket nem is olyan egyszerűek.
Összességében nagyon jó könyv, biztos el fogom még egy párszor olvasni.

>!
Sonnenschein
Popper Péter: A belső utak könyve

Egy gyakorlókönyvet nem elég egyszer kiolvasni. Nem kerül vissza a polcra.

>!
AlexSandra
Popper Péter: A belső utak könyve

Sokan azt mondják, hogy mennyi ilyen okosságot tartalmazó könyv van… Igen, sok. Csak addig míg a leírtakat nem értelmezzük és kezdjük el használni mit sem ér az olvasásuk.
Olvastam már én is párat, mégis mindegyikben találok valamit, ami nekem szól. Amit tudtam már eddig is, mégis jobban megerősített.
Ez a könyv megerősített abban, hogy én jól élem az életemet, mindig van mit simogatni a lelkemen és belsőmön, mindig tudom, tudhatnám, hogy mi az irány mutató cselekvés és rajtam áll, hogyan élem meg a mindennapokat!! Nincs maradék. :)
Adott sok pluszt és biztos kezembe fog még akadni. Olyan ez mint a hegedülés, a sport vagy akár a nyelv gyakorlás: attól, hogy tudod használni és már egyértelműek a cselekmény sorozatok, gyakorolás nélkül elkopik az addig megszerzett tudás, tapasztalat és eredmény.


Népszerű idézetek

>!
Kóczán_Krisztián

Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.

>!
csillagka P

Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel – ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet.

>!
nimphea

Az ember része a világnak, az egyetemes törvények rá is vonatkoznak. Az emberi pszichikumnak is alapvető mozgatóereje az ellentétek egysége és harca. Ennek konkrét megnyilvánulási formája, hogy lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek, ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat.

>!
ruszky

Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában.

121. oldal

>!
ANI69ish

Minden út jó, amelyik elvezet valahová. Nem baj, ha útközben elfáradsz, vagy nem érsz el a célodig. De ha elesel, mindig kelj fel, és menj tovább.

>!
AlexSandra

A tartalmas jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékot hagyni. Minden napot minden élethelyzetet minden életkori szakaszt a maga teljességében,maradékok nélkül kell végig élni. Egyszerüen megfogalmazva, ha egy gyerek jól élte volna végig mindazt,amit az óvodás kora jelent, amikor iskolás lesz nem akar újra óvodás lenni. Tartalmas maradéktalan életélés esetén ha egyetemista nem aksr gimnazista lenni, 40-es éveiben nem áhítja vissza a huszas éveket, 60 éves korában nem ábrándozik arról, ha megint 40 éves lehetnék, s egy jól végig élt élet végén talán nem túlzás annak a lehetöségnek a feltételezése sem,hogy az ember amikor már nagyon öreg, nem akar fiatal lenni, s amikor meghal talán már nem akar annyira élni sem.
A korábbi élet szakaszokba élet helyzetekbe való vissza vágyás annak a jele,hogy rosszul éltünk. Maradékokat hagytunk, nem éltük át mindazt amire igényünk lehetöségünk lett volna. Kesön és legtöbbször már reménytelenül deprimáltan szeretnénk pótolni a mulasztottakat.

>!
félóra

Miller Bűnbeesés után című drámájában Holga így szól Quentinhez:
-… hosszú ideig minden éjjel ugyanazt álmodtam… hogy gyermekem lett; és még álmomban is láttam, hogy a gyerek az életem; és hogy hülye. És sírtam, és százszor is elszaladtam, de valahányszor visszajöttem, mindig ugyanolyan rémes arca volt. Végül azt gondoltam, ha meg tudnám csókolni, mert hát valami mégis van benne, ami az enyém, akkor talán megnyugodnék. És ráhajoltam arra a torz arcra, és förtelmes volt… de azért is megcsókoltam.
Még mostanában is kísért?
– Néha igen. De most valahogy már megvan az az érdeme, hogy… az enyém. Azt hiszem, hogy végül az embernek muszáj az életét a karjába vennie…"

14-15. oldal

>!
Kóczán_Krisztián

A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél; véd és akadályoz.

>!
Kóczán_Krisztián

Az ismeretlen mindig ijesztő, és szorongást kelt bennünk. Amit nem ismerünk, arról képzelődünk. A képzeletünket nem kötik reális határok. Hajlamos tehát arra, hogy mértéktelenül felnagyítsa a dolgokat. Ezért szorongásos fantáziánk is egyre növekedhet. Ez ellen nincs más védekezés, csak ha nagy elszántsággal a valóságban éljük át azokat a helyzeteket, amelyektől félünk. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket; a félelmek enyészni kezdenek. „Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta” – ez a félelem igazi eloszlatója.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sonja Lyubomirsky: Hogyan legyünk boldogok?
Edward de Bono: A hat értékmedál
Anna Black: Tudatos jelenlét a munkában
Edward de Bono: Pozitív hit H+
Varga Imre: Légy önmagad!
Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete
Brendon Burchard: Töltődj fel!
Fehér Pálma Virág: Selfness
Robert Winston: Miért vagyok olyan, amilyen?
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat