Táskarádió ​– 50 év, ötven magyar sláger 9 csillagozás

Poós Zoltán: Táskarádió – 50 év, ötven magyar sláger

Az 1960 és 2010 közötti slágerek közül válogatni nem könnyű, hiszen az első évtizedekben nem léteztek slágerlisták, az utóbbi évtizedekben pedig éppenséggel voltak. A Táskarádió című könyv szerzője a legutóbbi ötven év dalaiból egy-egy jellegzetes slágert választ, és a témához illő könnyedséggel és egyéni módon leírja keletkezésének körülményeit, bemutatja szerzőit, előadóit, tartalmát és érdekességeit. A vizuális ráhangolódást sokrétű illusztrációs anyaggal éri el – ezek korabeli felvételek az előadókról, lemezborítókról és táskarádiókról.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
288 oldal · ISBN: 9789638831705

Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Elvis Presley


Kedvencelte 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Cukormalac>!
Poós Zoltán: Táskarádió – 50 év, ötven magyar sláger

Csatári Bence és az egykori Moby Dick-dobos Rozsonits Tamás, alias Rózsi (nem keverendő össze azzal a Rózsival, tudjátok, akinek darabokra törték a számát…) mellett kétségtelenül a költőként és prózaíróként is ismert Poós Zoltánra lenne ráaggatható itthon a Dr. Rock elnevezés, csakhogy hát – és ezt már viszonylag a kötet elején leszögezi – ő szeret minden féle-fajta zenét popnak titulálni, függetlenül attól hogy Zalatnay Sarolta vagy éppen a Moby Dick adja elő, ettől függetlenül viszont rendesen megsüvegelendő az a hozzáállás, amivel félig-medig munkája, de sokkal inkább hobbija felé közelít, ez pedig a könnyűzenei esszéírás. Már gyerekkoromban is sokszor feltűnt Lévai Balázs Dob+Basszus című műsorában, s az ebben való szereplésből érezhetően sokat profitált, nem egy megszólalása betűhűen van idézve a lapokon, szép munka, mit ne mondjak…

A speciális popzenei autizmussal (mostantól ez lesz az SPA, emberek!) megvert (vagy áldott? Ezt döntse el a köz ítélőszéke…) szerző nem kisebb feladatra vállalkozott, mint 1959 és 2010 között minden egyes évből egy-egy jellegzetes magyar sláger bemutatása, háttérvizsgálata, emlékfeltárása. Így fordulhat elő, hogy tökéletesen megfér egymás mellett az Illés, Kovács Kati, az LGT, Ákos, a Republic és Ganxsta Zolee, de még Sickratman meg Péterfy Bori is – a merítés meglehetősen óriási, s nyilván teljesen szubjektív a válogatás, azért úgy nagyjából a nyolcvanas évek közepéig még bőszen együtt is bólogattam a választásokra, aztán már egyre kevésbé tudtam elhelyezni a saját könnyűzenei ízlésvilágomban/értékrendemben a felvonultatottakat, különösen a 2000-es évek jelentetettek holtpontot. (Viszont köszönöm, hogy megismerhettem például az Amber Smith Hello Sunját. Azért ez a lista kapásból intellektuálisabb, mint bármelyik 2005-ös Jákshow Top 20, ezt lássuk be.)

Nekem alapvetően a stílussal volt bajom, illetve az aránytalansággal: a konkrétan tárgyalt dalokról jó, ha maximum két-három mondat elhangzik, sokkal inkább a zenekarok, előadók története és a szerző saját emlékei adják a szövegek lényegét, valamint az a nem kevés már-már bicskanyitogató stílusú, méretes alkotói arcról tanúskodó hasonlat és asszociáció, amik remekül illeszked(né)nek ide, főleg a ‘60-as, ‘70-es és ‘80-as évek korhangulatát elkapva, de hosszabb távon és összességében inkább bántóak és dehonesztálóak mind a zeneművek alkotóira, mind az akkori fiatalságra, különféle rajongótáborokra nézve. Értem én, hogy egy elefántcsonttoronyba bezárkózott öltöny-nyakkendős értelmiséginek az nettó lázadás, hogy leszólja a Szűcs Judit-koncertre igyekvő bakfisokat, de vannak határok, amiket még akkor sem lépünk át, ha humorosnak találunk egy-egy képet, ezt én is megtanultam már. Igazából viszont egy nagyon jó formátumú, ügyes megvalósítású és igényes szerkesztésű, nívós kiadvány ez, méltó helye van az audiovizuális-multimédiás-popkult szentélyemben.

A csillagozás az egész terméknek szól, felvonultatástól stílusig és kicsit bajban is voltam, hogyan s mire véljem végül, mert hát akármennyire is tetszetős több szempontból is, nem vágtam hanyatt csak úgy tőle magamat. Biztosan többször is elő-előkapom majd még a jövőben, egyelőre viszont legyen elég ennyi. Bónuszként pedig saját gyűjtésemben, néhány hiányzóval ugyan, de a kiadvány hangzó változata itt pörgethető: link

>!
288 oldal · ISBN: 9789638831705
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Cheril>!

A rockzenében a legtöbb előítélet és félreértés talán a heavy metalhoz kötődik. A legtöbben az ún. rajongóról egy esztergályos szakmunkásra asszociálnak, aki kalapács helyett keresztet esztergál, 666-os méretarányban, levágott csövű bőrdzsekiben és magasszárú sportcipőben támasztja valamelyik vasútállomás restijének pultját, minden metállemez címét rosszul ejti ki, és azt állítja, hogy egyszer fröccsözött Paksi Endrével, az Ossián énekesével a Kis Sünben. Valójában a metálosok tekintélyes része értelmiségi, sokuk fehér galléros metálos, közgazdász vagy jogász, és hétvégén levéve a Zegna öltönyt, Avirex bőrdzsekibe bújik, felül egy Harelyra és motoros találkozókon dagonyázik a sárban. Mondjuk ki az elején: a metálnak nemcsak az ördögvilla a jele, hanem a dollár logó is.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Avirex · metálos · Ossian · Paksi Endre · Zegna
1 hozzászólás
Cheril>!

A motorokon száguldozó várurak világába menekült heavy metal éppen olyan messze volt a rock rebellis jellegétől, mint a pálmafaposzteres R-Go szeráj, vagy a Hotel Menthol univerzuma. Egy ellenvilág volt, a maga díszleteivel és jelmezeivel. A metálosok nem akarták megdönteni a rendszert, hisz ők ebből a rendszerből egy másikba menekültek, a középkor hűbérúri világába. A legtöbb, amit vagányságból csináltak, annyi volt, hogy a lakatosinasok a 600-as számú ipari intézet feliratában a számot átjavították 666-osra.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 666 · metálos
betűfaló>!

A Vadászat a nyolcvanas évek erdejében vágott ösvényt. Az erdő társadalmi tagozódása szerint vannak, vadak, hajtók, vadászok, de olyan nagyvadak is, mint Shakespeare, Pilinszky, Arany János, Erkel Ferenc és Kerouac.
A történelem, a népmesék és a popkultúra allegóriáit összeterelő műnek nemcsak a koncepciója hibátlan, de a Póka-Tátrai szerzőpáros jóvoltából a zenéje is. A Vadászat a HBB kitörési kísérlete a blues rekettyéséből, hisz a pszichedelikus rocktól a tangón át az operáig tart a műfaji cserkészet. A Mester kitágította a vadászat univerzumát, újabb turistajelzéseket festett fel a fákra, hogy ne tévedjünk el a „Szocialista Magyarország” nevű erdőben.
A Vadászatra büszkék lehetünk, dagadhat a honfikebel. Egy olyan korban született, amikor még nem múlt el rólunk a keserű kehely, a Felvonulók kérték, melyben Kádár János joviálisan megrendelte a Lepsénynél még megvolt című kabarétréfát. Ő már nincs meg, viszont a Vadászat megkerülhetetlen popremekmű.

149-151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arany János · Erkel Ferenc · William Shakespeare
betűfaló>!

Egyes ortodox Kispál-rajongók szerint a Kiscsillagot csak addig lehet elviselni, amíg az ütve fúró zaját a lakótelepi szomszédtól – kb. három percig. Nos, a Kiscsillag pont ilyen hosszú dalokat ír, melyekbe beleremeg az aljzatbeton, és a Kispál-rajongóknak kilazulnak az amalgám tömések a fogaikból.

266. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kispál és a borz
Cheril>!

Komár már 1958-ban megismerkedett a rock and rollal: tíz forintért bérelt nylon lemezeket, melyeket magnóra másolt. ő volt a házibulikon a csicska, majd a lemezlovas, tekergette a gombokat, majd egy Toki nevű srác elárulta neki, hogy azt a fickót, akiért különösen rajong, úgy hívják, hogy Elvis Presley.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1958 · Elvis Presley · rock and roll
Cheril>!

A Bergendy komolyan vette, hogy a pop szabadidős tevékenység, előnyben részesítették a napfényes funkyt, a mustársárga és püspöklila palástokat. Rózsi – akit Bergendy Pista kapart ki az undergroundból – imádta a szado-mazo bőrszerkókat is. Furcsa érzés lehetett egy bőrrövidnadrágos, kályhaezüsttel lefújt, térdig érő space-csizmás fickótól azt hallgatni, hogy Peti áll a ház előtt.

77. oldal

Cheril>!

1986 kora nyár lehetett, akkor vettem életem első és utolsó Lacoste pólóját, valahogy abban az időben ezt nem lehetett megúszni, ha Casucci farmered nem volt is, krokodilos pólót szerezni kellett vagy az Ecserin, vagy egy-egy menőbb vidéki butikban. Az UV-fényes diszkókban komoly tájékozódási pont volt egy-egy krokodilos logó, és hogy miért épp ez, arra a mai napig nem kaptunk választ.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1986 · Lacoste
2 hozzászólás
Cheril>!

Sztárfodrászunk megelőzte korát, hisz csak az ezredfordulón lettek valódi sztárok a mixerek, a szakácsok és a fodrászok. Addig a sztár címkét jórészt csak színészekre, énekesekre, zenészekre agatták.
A zenész világban voltak, akik nem tartották szerencsésnek, hogy az olasz filmszínészekre emlékeztető Palika énekelje ezt a dalt, mert meglátásuk szerint az érzelmes fiúnak jobban álltak a Modugno-féle italo-szerenádok, mint a vicces, összekacsintós dalok. Bárkik voltak is ők, tévedtek.

29. oldal

Cheril>!

A Hungária a fesztivállal promózta be a Hotel Menthol című lemezét, mellyel teljessé vált az egész országot maga alá gyűrő jampi utcabál. Hamarosan elhagyta a zenekart a Ciao, Marinát és a Micsoda bulit éneklő Szikora, aki a hungáriás korszakában majdnem úgy nézett ki, mint Pierre a Megáll az időből. Őt Zsoldos Dedi váltotta, illetve Fenyő fiatalított a gárdán, mert nemcsak Robit kellett helyettesíteni, hanem kellett egy angyalföldi Gérard Philippe, egy vagány szépfiú. Erre a szerepre Flipper Öcsit választotta. Ezután megjelent minden idők legjobb magyar rock and roll-lemeze, az ötvenes évek életképeivel teli szocreál rockabilly, az Aréna, amely már elővételben is eladási rekordot döntött. A lemez a nagy eladások ellenére nem aratott közönségsikert.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fenyő Miklós · Flipper Öcsi · Szikora Róbert
betűfaló>!

Schuster Lóri volt az egyetlen rocker, akinek nemcsak a harcsabajusz állt jól, hanem a húsklopfoló is. Az utolsó cigarettát egy afféle ellendalként írta. Illetve nem is ő írta, hanem Földes László. Még pontosabban: Lóri írta a dal refrénjét, egy-egy sorát, de Földes volt az, aki gatyába rázta az egészet. A zenét pedig minden idők egyik legtehetségesebb és legszerényebb dalszerző gitárosa, Bencsik Sándor hozta. Az utolsó cigaretta válasz volt a Piramis Ha volna két életem című számára. A Piramis lírája felbosszantotta Lórit, szerinte az afféle munkásőrballada is lehetett volna, mely szerint egyik élet a munkásőröké, a másik a párté, legalábbis Lórinak nem a szerelem jutott eszébe róla, hanem – ki tudja miért – az MSZMP. Vö.:"Munkásőrnek egy baja, így van-e?, Mért nincs három élete, élete? Egyiket a Pártnak adja, másikat a párja kapja, a harmadikkal egy a fegyvere." Lóri szerint akkoriban még egy élete sem volt az embernek, nemhogy kettő. Nyilván arról volt szó, hogy a Piramis érzelmessége idegesítette. A P. Mobil KISZ-es hard rock helyett afféle rockzenei kabaréval próbált kedveskedni a ragasztótól és császárkörtétől beindult csöveseknek. A P. Mobilt a TAPS-felirattal elbohóckodott cirkusz elemelte a tornacipős igazmondó juhászok világától. A P. Mobil az volt, ami: őszinte, kőkemény rockcirkusz.

109. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kovacsics András: Omega – Universal, zenekartól az együttesig
Miklós Attila: Progresszív zenei lexikon
Jávorszky Béla Szilárd: Muzsikás 40
Géczi László: Nyitott Blues
Kiss Sándor – Lerch István: 30 év zene – Lerch István feketén-fehéren
Bánosi György – Tihanyi Ernő: Beatles zenei kalauz
Szántó Gábor (szerk.): Ki kicsoda a külföldi rockzenében?
Göbölyös N. László: Genesis
David Toop: Hangok óceánja
Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története