Kaland ​a végeken 13 csillagozás

Tudományos-fantasztikus antológia
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken

Tizenöt amerikai és szovjet szerző tizenöt fantasztikus elbeszélését adjuk az Olvasó kezébe. Az immár klasszikusnak számító nevek (Asimov, Bradbury stb.) mellett, olyanokat is találunk, amelyeket rövidesen bizonyára a mostani „nagyok” között fognak emlegetni. Írásaik között vannak derűsek és tragikusak, elgondolkodtatók és meghökkentők, simogatók és borzongatók, utopisztikusak és gyilkos társadalmi szatírák – de akár időben, akár térben tőlünk távoli korokban és helyeken játszódik cselekményük, mindenképpen a mai ember örömét és gondját, szenvedélyeit és szenvedéseit fejezik ki a maguk eszközeivel és módszereivel.

A művek szerzői: Brian W. Aldiss, Isaac Asimov, Ray Bradbury, Kir Bulicsov, Philip K. Dick, Vlagyimir Mihajlov, Bob Shaw, Robert Sheckley, Clifford D. Simak, Ilja Varsavszkij

Tartalomjegyzék

>!
Táncsics, Budapest, 1973
278 oldal · keménytáblás · Fordította: Apostol András, Vámosi Pál · Illusztrálta: Würtz Ádám

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia P
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken

Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken Tudományos-fantasztikus antológia

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a összes novella egyenletesen, vagy akár csak nagyjából-kisráhagyással-jóindulattal hasonlóan járul hozzá a könyv befejezésekor hátrahagyott kellemes érzethez. Írták már többen, és valóban elég nagy a szórás nemcsak az egyes művek, de az angolszász/szovjet szerzők munkássága között is; ezügyben alighanem a korabeli globális berendezkedés felelőseinél tudunk reklamálni, ha egyáltalán.
Mindazonáltal az egész kötet abszolút szerethető, a szerkesztője pedig igyekszik nagyot meríteni, széles ízlésbeli skálát kiszolgálni, én biztos fogom még olvasni.

Ugyanitt a témába vágó olvasónapló, összeszedve és kicsit megfésülve:

Brian W. Aldiss: Odakint (5/5)

Erős kezdés, hogy később legyen miből visszaesni.
Remek klausztrofóbiás alaphelyzet, összezártság és laborkörnyezet. A felszínen tébláb, a felszín alatt gyanakvó szem sarkából egymásra leskelés, borzolt idegek és némileg lovecrafti hirtelenségű finálé a végén. Jól skiccelt figurák – nincs túlzásba víve a róluk adagolt info, de spoiler nem is hiányzik. Feszes ritmus, az első szótól az utolsóig nem találtam felesleges megjegyzést. spoiler
Aldisstól kell még olvasnom.

Isaac Asimov: Haldokló éjszaka (4,5/5)

Kellemesen depresszív alaphangulatú krimi, sok-sok jól elkapott felszín alatti féltékenységgel és frusztrációval – avagy a bemutatott öltönyös, udvarias tudóskollégák közül melyik volt, aki végül mégsem nyugodott bele abba, hogy egy senki, ellentétben azzal az ismerőssel, aki meg nem.
A megoldás prezentálásához Asimov kölcsönvette Porfirij felügyelőt a Bűn és Bűnhődésből, de vigyázott rá, biztos vagyok benne, hogy épségben visszaszolgáltatta.

Kem Bennett: A csapda (0,5/5)

Vannak napok, amikor az ember szokatlanul korán kénytelen kelni, és még a reggelit is kihagyja, aztán fél napon át találgatja, éhenhal-e ebédig, vagy sem. Mr. Bennett napja annyiban különbözött az övékétől, hogy a kapcsolódó gondolatkáit összetévesztette egy novella alapanyagával. Később meg is írta, csak minek.

Se igazi sci, se igazi fi, se semmi, csak tíz plusz oldal.

Ray Bradbury: Gyerekszoba (5/5)

Színes-szagos, nyomasztó történet – kell is neki, a mesterséges fantáziavilág szerepe nagy –, ahol a fiktív találmány(ok)nál csak az őket használó emberek ijesztőbbek. Nem a befejezéstől, az egésztől kirázott a hideg spoiler , két-három tételmondat a szövegtől függetlenül is a retinámba égett, és jó darabig kísérni fog. Ezzel a tünetegyüttessel egyébként már találkoztam, mikor is? Ja, amikor a Marsbéli krónikák egyes fejezeteit olvastam.

Bradbury nagyon tud, nagyban és kicsiben is.

Kirill Bulicsov: Oszd meg velem… (4/5)

Aranyos, kellemes, szépen csordogáló szöveg, kicsit mintha százegynéhány évvel korábban keletkezett volna, amikor a sci-fitől még annyit vártunk összesen, hogy mutasson egy mienktől különböző világot, ami szép és jó és szívmelengető, hogy vágyakozhassunk utána vagy közepesen abszurd paródia az emberi működésről, amin lehet röhögni meg fintorogni, nyilván. Önmagában a bolygó és a lakók különlegessége már a novella 1970-es keletkezése idején sem lehetett új ötlet, de a szöveg nyelvezete, na meg az olyan bűbájbonbonok, mint a „beszélő szitakötők” és egyéb ártatlanul egzotikus jószágok felvonultatása gondoskodik róla, hogy ne is hiányozzon.

Doromb.

Marietta Csudakova: A létezés tere (1/5)

Amikor lehetne érdekes az alapötlet, de a kivitelezés megreked egy általános iskolai fogalmazásházi szintjén…
Amikor a szöveg sorozatosan lelövöldözi a saját, jóval későbbinek szánt poénjait…
Amikor tehát a második oldalon tartasz, de a lehetséges feszültségfaktor 45%-a odavan…
Amikor felbukkan a probléma -idegesítő beszélő nevet – viselő képviselője, és három mondatban lelövi a maradék poént, és még mindig van 5 oldalnyi igazi erő nélküli társalgás…
Amikor az akciók összessége vagy megtörtént a cselekménybe lépés előtt, vagy épp csak megemlítődik, különösebb indoklás nélkül. Kellett, mert izé, nem jó, ha nem történik. Mert csak…
Amikor a befejezés éppolyan kilúgozott, mint a kezdet…
… akkor mégis hogy kaphat egy egész csillagot?

spoiler

Szovjetscifi-kreatívírásházi, Marinka élesben valószínűleg 4-est kapott rá.

Philip K. Dick: Emlékárusítás nagyban és kicsinyben (5/5)

Total Recall kicsinyben, avagy milyen, amikor Philip K. Dicknek gurul el a gyógyszere…
Egyszerre nyomasztó és szórakoztató, kifordultvalóságos és vizuálbonbonos spoiler, házastársi utálkozással és elmagányosodással mintázott műanyag gyöngyszem. Van itt tudatmanipulálás, talajvesztés, végső elkeseredés… és egy akkora trollkodás a végén, hogy a lejárt szavatosságú LSD adja a másikat.

Vlagyimir Mihajlov: Szuperosztályú pilóta (3/5)

Lehetne akár magyar is, amennyiben a kísérletsorozat nem azzal kezdődik, hogy az alanyt bevezetjük a laborba és ott különféle, előre meghatározott tudományos metódusnak vethessük alá, hanem hogy vállon veregetjük a beosztottainkat, telefonozunk Moszkvába a központi energetikai izébe, hogy bocsáttassék rendelkezésünkre a város teljes elektronyosfeszültség-készlete, mert izé, dógunk van. És ezek után biz' akkor is lecsapjuk a város összes biztosítékát, ha az alany késedelmeskedik spoiler.
Egyébként egy ilyen halhatatlanság-anomáliás cucc, de az alapprobléma kifejtetlensége miatt inkább sorolnám a realista irányzat bürokrácia és protekció alosztályába.

Vlagyimir Oszinszkij: Az űrhajó (0,5/5)

Feltehetően Vlagyi Vologya ugyanarra a magyar oroszórára adta be házi feladatként, amire Marinka A létezés terét.
Ő bájosnak és meghatónak szánt kiskamasz karaktereket hozott sajnos a kiskamasz lélek rezdüléseihez pont annyit ért, mint a fantasztikumhoz, megjelenítendő az elvágyódást, a gyerekszerelembe átlépő barátságot és egynémely misztikus miegyebet abból a dobozból, amit már Lovecraft is megtalált, meg később az X-Akták forgatókönyv-írói is, de igazából mind otthagyták, ahol volt, mert nem csigázta fel őket. Neki viszont nagyon kellett valami, akármi, ami teremt egy kis feszültséget a szövegben, tehát találomra a dobozba nyúlt, és kivette belőle az űrhajóépítés/telepátia/izéhogyhívják kártyákat. A befejezés már ment egyedül is, bár nyomokban tetten érhető a szomorú kisfelnőttmesék hatása.

Az orosztanár valószínűleg 5-öst adott rá, mert megkönnyezte saját első szerelmére emlékezve, de azért megjegyezte Vlagyinak Vóvának négyszemközt, hogy nem ez volt a feladat.

Arthur Sellings: Új életet kezdeni (3,5/5)

Fene az elfogyó türelembe, komolyan. Olyan jó kis feszült alaphelyzettel indul: steril magányban nevelkedő, a csúf igazságtól -meg a széltől is- óvott gyerkőcök, akaratlanul dajkaszerepbe kényszerült, küldetéstudatot a gyakorlattal összeegyeztetni igyekvő robotok, mind kínosabb kérdések… csak pár oldalt kellett volna kibírni, továbbírni, elmesélni. Csak azt ne, hogy az utolsó három oldalra összecsapni azt a történetet, amiért eddigre nemcsak a srácok,d e az olvasó is megvész, annyira akarja tudni. Csak azt ne, hogy a muszájnevelő mesterséges intelligenciáknak sikerrel adott kétféle prioritásrendszert, kétféle stílust mind félredobni, hogy a narrátor E/3. darálására legyen bízva az amúgy is banális háttér és a nem csattanó csattanó.

Üthetne ez ma is akkorát, mint 1964-ben tehette, de ahhoz még egy félnapot csiszolgatni kellett volna. Részemről nagyon remélem, hogy Mr. Sellingsnek fontos dolga volt aznap, amikor csak azért sem fejezte be rendesen.

Bob Shaw: Régmúlt napoknak fényei (5/5)

Fojtósan szép, simogatóan nyomasztó. (Aki nem hiszi, mondja ki félhangosan, hogy lassúüveg .) Más-más okból feszült emberek kerülgetik türelmetlenül egymást egy kifejezetten elegáns ötleten alapuló találmány körül avagy vidd magaddal a fényt és a szépséget, ami itt és most körülvesz, kivitel függvénye mennyi időre, ó, és fel lehet ám szokatlan módokon is használni, de nem kaptok spoilert akkor sem, ha , közben látnak is, látszanak is. Nincs agyonmagyarázva, de nem is kell neki, ez ballada, nem világtérkép.
Így szép és így elég, ahogy van.

Egyébként aki szereti Raymond Carver novelláit a tízoldalakba préselt több tíz évnyi gyötrelmekkel, ezt imádni fogja. Én szóltam.

Robert Sheckley: A világűr polgára (4,5/5)

Avagy az ember, aki Bástya elvtárs szeretett volna lenni. Fejfogós-vigyorgós paródia hidegháborúról és korabeli űrbeliélet- és emberiségügyi jövőképekről, közben egy-egy cameo erejéig felvonultatva az űrgyarmatosító/bármilyen kalandfilmek kötelező szereplőtípusait. spoiler Alapvetően egyetlen, eeesetleg másfél poénra van kihegyezve, de az remekül működik.

Clifford D. Simak: Halál a házban (4/5)

Tulajdonképpen nagy meglepetés nincs benne, de olyan szépen ötvözi a semmihez sem hasonlítható idegen lény okozta WTF-problematikát az univerzális jóemberséggel, hogy végül is legyen, mondjuk, hogy jó.
Pedig eleinte azt hittem, hogy a világ leghosszabb és legkomolyabban vett székelyviccét olvasom és ezen az se segített, hogy a főszereplőt Mose-nak hívják. Aztán a kétharmada után rájöttem, miért csinálja a szerző, amit csinál – ettől kicsit erdélyiírónagyregényekicsiben érzésem lett ugyan, de tulajdonképpen rendben volt.

Ilja Varsavszkij: Utazás Penfieldbe (1/5)

… amikor még pont időben észleled, hogy mai határidőre ígértél egy novellát a szerkesztődnek. Sietve összecsapott időutazós-romantikus-faustotidézős akármi, amiben végül mégiscsak félremegy minden, narratív eseménytől kivitelezésig. spoiler
Varsavszkij tartozott az ördögnek ezzel az írással, hehehe.

Robert Wells: Kaland a végeken (5/5)

A Star Trek és a Solaris szerelemgyereke lehetne, kivéve, hogy 1970-es keletkezésével az előbbinél biztosan öregebb.
Szikár, mindenre elszánt fickók találkoznak a Megfoghatatlanul Hatalmas Lényekkel, akik még jóindulatúnak is mondhatóak, míg kicsit utána nem gondol az ember. spoiler
A maga rövidségében megrendítő, amolyan tea mellett olvasgatós főhajtás az emberi áldozatkészség és a nagyobb jó előtt, és mint ilyen, kötetzárásnak is remek választás.

7 hozzászólás
>!
zamil
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken

Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken Tudományos-fantasztikus antológia

Azt hiszem én jó közönség vagyok a sci-fi novellákra, szeretem a rövid tömör, gyors cselekményes történeteket. Ebben a könyvben aztán kaptam szépen. Változatos volt, hogy nem csak keleti vagy nyugati írók voltak, hanem vegyesen. Jól érezhető volt a két „blokk” közti különbség.
Az ötletekkel nem volt hiány, jó egyedi történetek voltak, némelyik írónál viszont nem lett kiaknázva, vagy jól megírva. Dick novellája nagyon jó, gondolom volt köze a Total Recal filmhez.
Megemlíteném, még Robert Sheckley: A világűr polgára ami nekem nagyon tetszett. Ebben aztán benne volt a korra jellemző hangulat, és szépen ki is figurázta.
Ajánlom a sci-fi novella kedvelőknek, találnak maguknak gyöngyszemeket.

2 hozzászólás
>!
Inpu
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken

Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken Tudományos-fantasztikus antológia

Szeretem a sci-fit. Szeretem a novellákat. Szerettem ezt a kötetet. Pedig olyan volt, mint egy bolti diós búrkifli: ránézésre zabálnivaló, illata finom, tudod, hogy odavagy érte, beleharapsz, s aztán… aztán rájössz, hogy a dió kicsit keserű, a tészta kicsit fújtós, a töltelék pedig nemcsak nyomokban tartalmaz foggyilkosan kemény dióhéj darabokat valamint apró kavicsokat. Ízlett? Hát, voltaképpen nem volt rossz, csak néhány falatot szívesen kihagytam volna. Valahogy így voltam én is ezzel az antológiával. Talán maradjunk csupán az ízletesebb falatoknál:
Brian W. Aldiss: Odakint; Ray Bardbury: Gyerekszoba; Philip K. Dick: Emlékárusítás nagyban és kicsiben; Vlagyimir Mihajlov: Szuperosztályú pilóta; Bob Shaw: Régmúlt napoknak fényei; Ilja Varsavszkij: Utazás Penfieldbe; és persze Robert Wells: kaland a végeken.
A többi novella sem rossz, épp csak a dió keserű az egyikben, a másikat olvasván roszog a fogam alatt a töltelék, a harmadik meg kicsit fojtós, de hiszen innen már tudjátok!

>!
jezsek P
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken

Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken Tudományos-fantasztikus antológia

Összességében tetszettek a változatos történetek, de csak négy-öt történet volt, amire szívesen emlékszem majd vissza, a többi felejthető.
Brian W. Aldiss: Odakint 5/5
A téma: idegenek. Az egyik legjobb, vagy csak elfogult vagyok Aldiss-sal?
Isaac Asimov: Haldokló éjszaka 4/5
Egy krimi a jövőből, rá lehet jönni, nem nagy rejtély, de jó volt olvasni.
Kem Bennett: A csapda 2,5/5 Olyan semmilyen ufós történet.
Ray Bradbury: Gyerekszoba 4/5 Egy egyszerű történet, de borzasztó… Jajj.
Kirill Bulicsov: Oszd meg velem 5/5
Tetszett a rejtélyessége, a mondanivalója, a stílusa, de szép volna…
Marietta Csudakova: A létezés tere 4/5 Nagyon jó ötlet, de a megvalósítás felemás.
Philip K. Dick: Emlékárusítás nagyban és kicsiben 5/5
Fordulatos, jó az ötlet, hosszabban is olvastam volna.
Vlagyimir Mihajlov: Szuperosztályú pilóta 4,5/5
Ha nagyon hosszú vagy örök életed lenne, mihez kezdenél vele, ember maradnál?
Valgyimir Oszinszkij: Az űrhajó 2/5 Történetecske ötlet nélkül.
Arthur Sellings: Új életet kezdeni 4/5
Gyerekekről szól, a jövőben… jól volt megírva, ezért nem bírtam olvasni.
Bob Shaw: Régmúlt napoknak fényei 4/5 Szinte költői. Nagyon jó technikai ötlet.
Robert Sheckley: A világűr polgára 2,5/5
Paródia vagy komoly? Nem tudom, nem is tetszett, mert nem tudtam e kérdést eldönteni, de az biztos, hogy nem humoros.
Clifford D. Simak: Halál a házban 3,5
Megint egy idegen szereplő, érdekes volt, nem rossz, de valami hiányzott.
Ilja Varsavszkij: Utazás Penfieldbe 4/5
Már ismert volt a Molekuláris kávéházból, misztikus időutazós történet, csattanóval.
Robert Wells: Kaland a végeken 5/5
Izgalmas űrutazás és találkozás egy magasabbrendű értelemmel, bővebben olvastam volna ezt is.

>!
Kkatja P
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken

Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken Tudományos-fantasztikus antológia

Nem volt rossz válogatás, de annyira jó sem, leszámítva persze Dick-et , Asimovot és persze Bradburyt. Na jó még Bulicsové is jó hangulatú kis történet volt, egy olyan világròl, ahol az emberek érzik egymás hangulatait, gondjait, örömeit és segítenek egymáson, ha szükség van rá, átveszik a másik fájdalmát, osztoznak egymás boldogságában, teljesen ösztönösen.

>!
Elsen
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken

Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken Tudományos-fantasztikus antológia

Vegyesen válogatott írók, vegyesen összeszedett írásai. De így egyben mégis kimondottan kellemes sci-fi olvasmány volt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Burger István (szerk.): Galaktika 176.
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig
Majtényi Zoltán (szerk.): Pokoljárás a világűrben
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/12 (13.)
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója
Földeák Iván (szerk.): Ház kísértettel
Trethon Judit (szerk.): A találkozás
Rónaszegi Miklós (szerk.): Meteorok viharában