A ​marslakók második inváziója 14 csillagozás

Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Táncsics Könyvkiadó harmadik alkalommal jelentkezik fantasztikus elbeszélések gyűjteményes kiadásával. Ebben a kötetben négy, vitathatatlanul világszínvonalon álló írásmunkát ad közre, melyek mindegyikében az emberiesség eszménye uralkodik.
I. Asimov A marsbeliek útja című munkája a sanyarú körülmények között szívósan dolgozó és kitartó marsbeli telepesek leleményességét, akaraterejét és szellemi-erkölcsi felsőbbrendűségét állítja szembe a kapzsi, irigy, öntelt föntiek gondolkodásmódjával.
G. Gurjevics Nyelje le orvosát című mulatságos és tanulságos kisregénye sokáig emlékezetes olvasmánya marad a fantasztikus írásokat kedvelőknek.
J. Tupicin Napkelte című elbeszélése finom színekkel, gyengéd kézzel festett portré egy különös kisfiúról.
A. és B. Sztrugackij címadó kisregénye, A marslakók második inváziója, kacagtató paródia, sőt szatíra: hogyan jelentkezik egy zsarnoki, idegen megszállás ténye a kisvárosi, szűk látókörű nyárspolgárság szintjén. A… (tovább)

A művek szerzői: Isaac Asimov, Georgij Gurjevics, Jurij Tupicin, Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij

Tartalomjegyzék

>!
Táncsics, Budapest, 1974
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633200555 · Fordította: Vámosi Pál, R. Török Piroska, Apostol András · Illusztrálta: Kass János

Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
marschlako P
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Sajnos személyesen már nem volt szerencsém találkozni Ponori Thewrewk Auréllel, nekem már nem ő tanította a csillagászattörténetet, s erre a válogatására is csak mostanában találtam rá, de nem bánom, hogy nem 30 éve történt, mert most is nagyon tetszettek a benne található írások. Kedvencemmé J. Tupicin Napkelte c. rövid novellája lett, mely tipikus (optimista) szovjet sci-fi, melyben az ember van a középpontban, engem mégis leginkább egy másik, réges-régi nagy kedvencemre emlékeztetett Bradburytől (Csak egy óra a nyár).

Rögtön ezt követte a sorban Asimov klasszikus novellája, A marsbeliek útja, ilyeneken nőttem fel három évtizeddel ezelőtt.

A Sztrugackij fivérek címadó novellája is egészen zseniális (érdemes róla elolvasni @gyuszi64 részletes értékelését), talán egyedül G. Gurjevics Nyelje le orvosát c. története lógott ki egy icipicit lefelé, de a téma (annak idején a Fantasztikus utazás meghatározó filmélményem volt) tipikusan keleti blokkos feldolgozása sokat dobott rajta.

Bár a tudomány messze elhaladt már Asimov fokozatgyűjtői mellett, szerintem, már csak társadalmi vonatkozásai miatt is (a populista propaganda hogyan képes elhitetni a földlakókkal, hogy a marsiak űrhajói által felhasznált csekély vízmennyiség miatt szárad ki a Földspoiler) különösen időszerű, gondolatébresztő még ma is. Tupcin szép novellája a veszteségről bármilyen korba behelyezhető, s a Sztrugackij testvérek groteszk társadalomkritikája is bármikor aktuális, sajnos.

6 hozzászólás
>!
pwz ISP
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Úgy döntöttem, hogy most ez a hónap – 2015. április – a Sztrugackij-tesók hónapja lesz az olvasásaimat illetően azzal a kitétellel, hogy nem fogok a Delelő Univerzumhoz kapcsolódó könyvet olvasni tőlük. Azt majd máskor folytatom! :D
Így jött előbb a Trojka, aztán a Stalker, majd utoljára, igazi csemegeként A marslakók második inváziója, ami ebben a 74-es Táncsics Kiadó által megjelentetett sci-fi novellás kötetben látott napvilágot.
* * *
Már az is különlegesség, hogy abban az időben a Táncsicsnak is volt saját – igaz, nem olyan erős védjeggyel ellátott – sci-fi sorozata, mint a Mórának. A Mórában (nem –ból!!!!) aztán kinőtt a Kozmosz, ami lényegében pont a 70-es évek közepére magához is ragadta a hazai sci-fi kiadásokat. A Kossuth és a Táncsics ezután átengedte a Móra/Kozmosznak a terepet…
* * *
    Isaac Asimov: A marsbeliek útja
Szóval, Asimov – akinek a nevét itt Asimow formában látjuk leírva – az Asimov. :D Az ötlet pedig, hogy a víz ott van a világűrben, csak
a., meg kell találni;
b., és be is kell tudni gyűjteni
ma is éppoly eleven, mint a 60-as években. Csak itt jó kis Föld vs. Mars kerettörténetet kreált hozzá az író.

    G. Gurjevics: Nyelje le orvosát
Asimov Fantasztikus utazás c. művének „remakje”, egy kicsit más szemszögből. Nekem ez is tetszett.

    J. Tupicin: Napkelte
Számomra ez lógott ki egy kicsit a többi közül, bár attól még olvasható kis történet.

    Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A marslakók második inváziója
Wells Világok Harca-nak továbbgondolása – ahogy azt a cím is sugallja. De van itt még valami! A Delelő Univerzum előzménytörténetei között létezik egy un. Zsilin-ciklus nevű sorozat. Ennek egyik része a MetaGalaktika 6-ban megjelent A század ragadozó tárgyai c. történet. Ebben Iván Zsilin emlegette az Ostobák Országát, egy olyan fogyasztói társadalomban „élő” földet, ami megérett akár arra is, hogy „újra” megtámadják a marslakók, de azt valószínűleg ha észre is vennék, annyira csak magukkal törődnének, hogy a marsiaknak még spéci sugárra sem lenne szükségük. Inkább eladnák egymást az emberek! No, ebből a két dologból/ötletből gyűrték össze ezt a történetet a tesók. Vigyázat! Felületes olvasás után lehet, hogy elgondolkozol, hogy „Ez meg mi a szösz?!”
A század ragadozó tárgyai viszonylag kevés változtatáson esett át a cenzúra miatt. A legszembetűnőbb talán csak az utólag hozzáírt előszó. A téma 1963-as, átírás 1964-ben, megjelenés 1965-ben. Ez, más műveikkel összevetve, ahol akár évtizedekig ment a huzavona, lényegében smafu, semmi.
Rögtön ez után, még a friss élményekkel felvértezve, 1966-ban hozzá is kezdtek A marslakók második inváziója-hoz. Olyan jól elrejtették az igazi mondanivalót, hogy a szöveg csont nélkül átment a cenzúrán!!! 66-ban újságban, 67-ben könyvben is megjelent! Ez akkor ritkaság volt, bár ehhez az is kellett, hogy úgy írják meg, ahogy. Görög helyszín, görög emberek – isteni nevekkel ;), olyanok, akikkel az olvasó még csak véletlenül sem tud azonosulni. Marslakó? Egy kanyi sincs benne, csak beszélnek róla! :D Lényegében a megfelelő emberek mindent elvégeznek helyettük. Na, talán ezt vették be a cenzorok, pedig az akkori „saját rendszert” is ostorozza, csak nem mindenki veszi/vette észre.
Több van ebben a kisregényben, mint első olvasatra a többség gondolná! ;)
* | * | * | *

Ennek a történetnek elég nagy rajongó tábora van a szovjet-orosz fantasztikus irodalmat oroszul olvasók között. Eddig két folytatást írtak hozzá.
Az elsőt 1998-ban adták ki az orosz – 1994-től izraeli – Daniel Kluger tolmácsolásában Новые времена (Új idők) címmel, ami Apollón szemszögéből folytatja a történetet.
Aztán létezik A marslakók harmadik inváziója (Третье нашествие марсиан) c. történet is Szergej Szinyjakin jóvoltából, ami 2006-ban látott napvilágot. Ez viszont egy nyomozós sci-fi történet.
Érdekes lenne mindhármat – egy kis magyarázattal – újra kiadni, vagy még inkább Wells Világok Harcát és a három orosz folytatást egyben! Ez biztos, hogy érdekes lenne – pláne, ha még egy kis magyarázat is menne mellé! :D :D :D
Különben is, Wells Időgép-ével már csináltak ilyet: Utazások az időgéppel címmel!!!!

>!
Táncsics, Budapest, 1974
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633200555 · Fordította: Vámosi Pál, R. Török Piroska, Apostol András · Illusztrálta: Kass János
1 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Ennél azért jobbra emlékeztem…
Amiért újra elolvastam az a szovjet sci-fi kihívás az a címadó Sztrugackij kisregény. Ami nem rossz, csak nagyon-nagyon hosszú, és ahhoz képest nem elég érdekes, hogy az ember ne unjon bele félúton. Pedig a stílusuk nagyon jó, és jópofák a görög nevek is. Meg a mondanivaló is átjön. Csak nem lehetett volna ezt fele ekkora terjedelemben?
A legjobb A marsbéliek útja, ami itt-ott azért érezhetően oldschool, de még valahol mindig működik – és legalább öt percig agyaltam, hol olvastam hasonlót: hát a Sevenevesben! De azoknak is ajánlom, akik odáig vannak az Expanse sorozatért (könyv/mozgókép). Egyszerű ujjgyakorlat, amiből rengeteget írtak már, de nem tud nem kimenni a divatból.
A Nyelje le az orvosát! című írást már gyerekkoromban sem szerettem (nem csípem a belső szerves dolgokat), és most is csak átpörgettem. Unalmas, terjengős novella. De legalább elgondolkodtam, milyen érdekes, hogy egyes témák hogy kikopnak a sci-fiből (szerencsére).
A Napkelte pedig tizenkét-három évesen még nagyon jó, felnőve már csak ennyit tudok hozzátenni: jó, jó, de csak erre futotta?

>!
Ez_elment_vadászni 
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Most csak a címadó novellát olvastam el.
5 csillag, nagyon jó volt, asszem értem is a mondanivalót, meg a rejtett tartalmakat benne. Az nem derült ki számomra, miért második invázió, erre semmi utalás nem volt (vagy csak elsiklottam felette).

>!
zamil
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Túl nagyok voltak az elvárásaim, bár tény ezek közül a kisregények közül, csak Asimov ütötte meg azt a mércét amit megszoktam tőle.
Asimov kisregénnyel kezdődik a könyv, ami egy jó kis darab, meg van benne minden ami egy jó sci-fihez kell, űrutazás, Marsi kolónia, technika, nagy kérdések, és a végén a csattanó. Tényleg tetszett.
Gurjevics kisregénye már más kategória, érdekes alapötlet, de valahogy nem tudott beszippantani, talán túl száraz volt a nyelvezete.
Tupicin novellája egyáltalán nem hozott lázba, egyszerű volt, semmi extra, én be se válogattam volna egy ilyen könyvbe.
Sztrugackij testvérekben csalódtam. Már nem először érzem azt, hogy a sok szereplőjükkel, akiknek midig erős orosz neveket választottak (A szombat hétfőn kezdődik) kizökkentenek az olvasásból, az olvasási élményből. Erre itt végig görögöznek, és túl sok szereplőt vonultatnak fel.
Maga a történet érdekes, és el kell ismernem jó szatíra lett, bár jobban ki kellett volna dolgozni a történetet.
Ha mást nem Asimovot érdemes elolvasni a könyvből.

>!
gyuszi64
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Újraolvasás, bő három évtizeddel ezelőtt kifogott rajtam a Sztrugackij fivérek 1968-as elbeszélése. „Egyáltalán, milyen lehetetlen gondolat a sci-fi és a paródia párosítása? Vagy nem kellene valami cselekménynek is lennie a műben? Mi a fenét akarnak ezekkel a zengzetes nevekkel?” Az utolsó ütést a spoiler vitte be. „Hogyan vehetném komolyan a történetet, ha a szerzők sem teszik?”

A többi novella anno tetszett: szép lírai volt Tupicin (1971) írása (újraolvastam, még mindig szép és kortalan); a professzionista Asimov-novella (1952) a Föld és kolóniája közötti gazdasági kapcsolatot járta körül, aktuálpolitikai felhangokkal fűszerezve; és szintén klasszikus témát írt meg Gurjevics (1970), ismeretterjesztő, kissé ifjúsági szinten.

Második olvasásra a fivérek írásának minden karakterét élveztem, kifejezetten zavart a befejezés, amilyen hirtelen és ahogyan vége lett… Már látom, hogy anno rossz kérdéseket tettem fel; mély társadalmi szatírát írni abban az időben csak ebben a stílusban és formában lehetett, és tiszteletre méltó, hogy a kisregény cenzúrai átírás nélkül egyáltalán megjelenhetett. (Ez önmagában is komoly intellektuális eredmény a szerzőktől, ha jól tudom, minden más korabeli művüket a cenzúra után át kellett írniuk.)

Mert szatírát aztán bőven kapunk, humorral és plasztikus jellemrajzokkal bőven megfűszerezve. Kedvencem Pantarhei helyi rendőrfőnök volt, jellemzése végig nagyon találó. (Még mindig elképedek, hogy 1968-ban egy ilyen mű, egy ilyen rendőrrel megjelenhetett. Szegény kisfőnök, magamban végig Pantar-hei-nek olvastam, aztán mikor rájöttem a Panta-hrei elválasztásra, jót derültem a szellemes névadáson.)

Nagyon tisztán átjött a retro-hangulat. Pl. a június 4-i bejegyzés első mondata: „Az előbb olvastam el az esti lapokat, de nem lettem okosabb.” Elnosztalgiáztam kicsit; amikor a sakkszakkörön ülve meghallottuk a rikkancs hangját („esti a hírlap!”), mindig leküldött az edző egy újságért (80 fillér volt, 1 Ft-ot kellett adnom). Hát igen, a digitális média korában teljesen megszűntek a bulvár hírlapok, ami érthető: azidőtájt egy (1) tv-csatorna volt, hétfői szünnappal. Panta rhei…

Az elbeszélés nem szokványos módon zárja le a marsi inváziót, sőt igazából le sem zárja, de hát a fivérek majd minden írása befejezetlen, ők inkább csak kérdeznek. Ebből a szempontból a mű „sztrugackijos”: bonyolult, kérdésekkel átitatott, az olvasótól igényességet elváró (prózaibban szólva nehezen befogadható), a komfortzónánkat megzavaró, kétségtelenül művészi alkotás, jellemző a fivérek különös tehetségére. Agatha Christie írt néhány szép sort a művészetről, bemásolom, ide illik:

Poirot csak nézett és hallgatott. Újból elcsodálkozott: hogyan képes valaki így átitatni egy konvencionális témát a maga egyéni varázsával? Egy váza, rózsákkal, fényezett mahagóniasztalon. Elcsépelt téma. De hogy csinálta Amyas Crale, hogy a rózsái lángolnak, vadul, szinte szemérmetlenül élnek? A fényezett faasztal remegett, szinte érző lényként lélegzett. Mivel lehet megmagyarázni az izgalmat, amelyet a festmény keltett az emberben? Mert izgalmat keltett. Az asztal arányai Hale főfelügyelőt valószínűleg kétségbe ejtették volna, kijelentette volna, hogy ilyen színű és alakú rózsa nem létezik. S utána eltöprengett volna azon, hogy miért nem tetszenek neki a valódi rózsák. És bosszantották volna a szabályosan kerek mahagóniasztalok – ki tudja, miért?
Poirot felsóhajtott.
– Hát igen… – dünnyögte. – Ezen minden rajta van.

A Második invázió-t persze lehetetlen ajánlani, az olvasó nagyon melléfoghat vele. Még csak nem is „igazi” sci-fi spoiler, meg hát a problémák is eléggé speciálisak. Néhány ezek közül (egyik sem egyszerű, írok példákat):

1. A kisember társadalmi szerepe. A műben sokszor „nyárspolgároznak”, de spoiler.
2. Feltűnő, hogy a műben mindenki „jót” akar, de a „jó” definiálása végig kérdéses, spoiler.
3. A társadalmi és egyéni érdekek ütközése, összetettsége, egyáltalán a definiálása. Mi az hogy jó – egyéni vagy társadalmi szinten? Nagy kérdés, hogy meddig mehet el a társadalmi érdek az egyén ellenében, és fordítva. spoiler
4. A „puha diktatúra” legitimizációja. Hiszen ez mindenkinek kényelmes: spoiler

Az elbeszélés végén azért számomra kínzó kérdések maradnak megválaszolatlanul: a szocializmus paródiája az invázió előtti kisváros? Vagy az invázió utáni puha diktatúra? spoiler
Vagy esetleg a mű örökzöld, és napjainkban is kisemberként viselkedünk? A XXI. században a vereségek ugye nem a harctereken születnek.

>!
Ákos_Tóth IP
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Nyilván a Sztrugackij-fivérek miatt futottam neki ennek a kötetnek is – Asimov munkásságának feldolgozását még halasztgatom, de azért érdekelt egy rövidke betekintés az életművébe, stílusába, illetve a válogatásban közreadott két másik elbeszélés is sokat ígért.

Elő is állt az az érdekes helyzet, hogy a címadó, terjedelmesebb kisregény jócskán elütött a többi írás stílusától, ami alapjaiban nem baj – de könnyen csalódást okozhat az olvasónak, mivel ez talán a fivérek legnehezebben befogadható írása. Szerintem még a sokak által rettegett Mesét… is felülmúlja gunyoros, szatirikus, lassan mozgó cselekményével. Én alapjaiban véve nem kedvelem túlzottan, amikor a testvérek kijelentenek valamit – azt szeretem, ha kérdeznek, és a szereplőikkel együtt bolondulunk bele a tudatlanságba. Nagyon jól értenek nem csak a vívódó ember, de a kollektíven hajladozó tömeg pszichológiájához is, nem beszélve a kettő megütközéséről, vagy éppen egymást befolyásoló képességéről. Itt inkább a tömeg egyénre gyakorolt hatása dominál, és stílusukat tekintve félúton vannak a burkolt állásfoglalás (ez a hülyék országa?), illetve az olvasó magára hagyása között… Nem annyira rossz a helyzet, mint A század ragadozó tárgyainál, de elég sokáig az a benyomásunk, hogy a szereplők ostobasága szinte mindent felülmúl.

A regény elején felébredt szkeptikus énem később visszavonulót fújt, és a fivérek kezébe adta az elméjét – végső soron ez egy érdekes jellemrajza lehet egy idegen hatalom által megszállt országnak. Anno, a Szovjetunióban minden bizonnyal tabu volt felemlegetni, hogyan zajlott az élet a németek által megszállt területen. Mindenki ugyebár nem lehetett partizán, és az itt felvázolt modell egy látszólag idegen uralom alá hajtott, az életet tovább folytató társdalomról nagyon is reális lehet abban a történelmi kontextusban. Egy átlagember, ha számára a küzdelem nem lehetőség, mégis, hogyan viselkedhet ilyen helyzetben? Hovatovább, nagyobb csoportok hogyan viselkedhetnek, milyen döntéseket tudnak hozni közösen?

Érdekes módon a kisregény felénél még azt éreztem, hogy kicsit alulmúlták magukat a fivérek, aztán végül mégis ugyanolyan nehézkesen hullámzó, erőteljes élményként maradt meg bennem, mint a legtöbb, klasszikus művük. Nem látom persze igazoltnak hírnevét és legendáját, de azt kell mondanom, nagyon jó írás volt!

És hát ott a másik három elbeszélés, remek írók remek írásai, de messze nem emelkednek abba a magasságba, ahol a címadó mozog. Asimov műve bolygók között cikázva sem szól másról, mint az Emberről és az Emberekről, Gurjevics valóban a Csodálatos utazást gondolja tovább, megfejelve az ember természetes telhetetlenségével, Tupicin pedig írt egy teljesen működőképes, időtálló scifi novellát. Jó kis kötet, érdekesek a belső grafikák, de a védőborító valamiért komikusabb benyomást tett rám a kelleténél.

>!
pat P
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Az első jó, a második vicces, a harmadik rövid, a negyedik kicsit hosszabb, mint amilyen vicces.

>!
ppayter
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Két jó és két gyengébb történet: Asimov még mindig kiváló, Gurevics humoros, Tupicin viszont nem írt túl jó történetet (de legalább rövid), valamint ezúttal a Sztrugackij-tesók is gyengélkedtek (és ráadásul jóval többet írtak a kelleténél).


http://kultnaplo.blogspot.com/2010/10/marslakok-masodik…

>!
walkingRead
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója

Isaac Asimov: A marsbeliek útja – 3/5
Tetszett a történet, persze ez a vizes-téma ma már megmosolyogtató. Az alap koncepció, hogy a Marsiak politikai okokból magukra maradnak, egy izgalmas alapötlet – ebből persze nem egy ma is elvárható politikai-thriller kerekedik (vagy minimum egy clarki Földfény), hanem egyfajta naiv szocio-űr-felnövéstörténet; de pont a naiv asimovitástól lesz szerethető és olvasmányos.

G. Gurjevics: Nyelje le orvosát – 4/5
Előtte felzárkóztam mikro-sci-fiből (Fantasztikus utazás), de ez a verzió sokkal jobban tetszett (már ha össze lehet egyáltalán mérni). Mondanám, hogy a miniatürizálás reneszánszát éli filmek terén (MCU – Hangya, Alexander Payne: Downsizing), de ez a novella inkább az emberi test teremtettségére kérdez rá (működésének rendeltetésére), nem pedig a mikrokozmoszt romantizálja.

J. Tupicin: Napkelte – 4/5
Nagyon szép kis lélekfrissítő történet. A sci-fi téma egyébként majdnem mindegy, de így is nagyon szép analógia alakul ki a halál és űrutazás között.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A marslakók második inváziója – 4/5
Akik nincsenek rákészülve egy társadalmi szatírára, azok nem fogják szeretni. A testvérektől eddig, számomra ez volt a legszórakoztatóbb olvasmány. Egyenlő mértékben van egy ügyesen burkolt erős társadalomkritika (kapitalista-fogyasztói), és egy nagyon mulatságosan buta (proli) humor, és ezek teljesen összeolvadnak egy konkrét egységgé. Kedvenc mondatom, amit muszáj kijegyezzek, mert majdnem felröhögtem a villamoson: “Már az a tény is sokat mond számomra, hogy a mezőgazdasági tudományok doktorát Marsiusnak hívják…” :)


Népszerű idézetek

>!
ppayter

Tudós akartam lenni, meg esztergályos, pilóta, mérnők, csillagász, atomtudós, az égvilágon minden. Amikor választanom kellett, akkor értettem meg, hogy a választás lemondás: lemondás mindenről az egyetlen kedvéért. Elhatároztam hát, hogy író leszek, majd tudósokról, esztergályosokról, pilótákról és a többiekről írok. De megint fel kellett ismernem, hogy egyetlen téma kiválasztása lemondás a rengeteg többiről. Kikötöttem a tudomány mellett, gondoltam, könyveket írok a galaktikákról, a mikrobákról, az elektronokról, az elefántokról, az amőbákról, az elődökről és az utódokról. De ez is meghaladta az erőmet. Most egy al-altémához gyűjtök anyagot (…).

G. Gurjevics: Nyelje le orvosát

5 hozzászólás
>!
ppayter

Orvosát gyorsan, egyszerre és vízzel nyelje le, nehogy a torkán akadjon…

G. Gurjevics: Nyelje le orvosát

>!
ppayter

Elég különös módja a bemutatkozásnak, ha az ember kiselőadást tart tulajdon anatómiájáról.

G. Gurjevics: Nyelje le orvosát

>!
ombiwa

Ha megszomjazom, csak bemegyek a bankba, leeresztem a felesleget, megkapom a
készpénzt, és irány a taverna.

>!
ppayter

A reggel varázslatos volt. (A hőmérséklet plusz tizenkilenc fok, felhőzet egyes fokozatú, déli szél, 0,5 méter per secundum. […])

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A marslakók második inváziója

>!
ppayter

Valahogyan vitába keveredtem vele az alkoholizmus gyógyításának különféle módszereiről. Még fel sem ocsúdhattam, máris a jelenlegi elnök külpolitikájánál kötöttünk ki, innen már egy ugrás volt a pánspermia problematikája. És ami a legcsodálatosabb, nekem sem a pánspermia-elmélethez, sem a külpolitikához semmi közöm nem volt, és most sincs, de Hermioné unokatestvére a környezete számára is gyötrő módon rabja az alkoholnak.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A marslakók második inváziója

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/12 (13.)
Majtényi Zoltán (szerk.): Pokoljárás a világűrben
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken
Trethon Judit (szerk.): A találkozás
Kuczka Péter (szerk.): UFO-k és elsüllyedt világok
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin III/1 (14.)
Burger István (szerk.): Kétszázadik
Németh Attila (szerk.): Fényévek 2.
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.