Doromboló 16 csillagozás

Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló

„Kerek ​fejű, nyúlánk testű, hosszú farkú, behúzható karmú, ragadozó háziállat” – így hangzik az értelmező szótár szócikke a macskáról, az ember legkedvesebb, legkedveltebb állatáról, amely hízelkedő, törleszkedő, de sértődékeny, érzékeny, büszke, kiismerhetetlen egyéniség. A lelkét talán csak a költő ismeri igazán, csak író képes megfogalmazni titokzatos lényét. A macska varázsos egyénisége sok kitűnő írót és költőt foglalkoztatott az ókortól mind a mai napig, számos szép költemény és elbeszélés hőse kedvencünk, a cica. A kitűnő irodalomtörténész és közismert macskabarát, Pomogáts Béla szerkesztette antológiánkat, melyben sok kedves, olvasmányos mesét és verset közlünk. Régen élt és kortárs szerzőket szólaltatunk meg Aiszóposztól, La Fontaine-től Weöres Sándorig, Jékely Zoltánig. Igaz történeteket, emlékeket felidéző írásokat is összegyűjtöttünk, hogy a bennünk élő macskakép még teljesebb legyen Csehov, Maupassant, Konrad Lorenz, Déry Tibor művei olvasásakor. A gazdag, érdekes… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1983

A művek szerzői: T. S. Eliot, Rudyard Kipling, Gottfried Keller, Arany János, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Illyés Gyula, Kormos István, Lázár Ervin, Kiss Anna, Gazdag Erzsi, Aiszóposz, Charles Perrault, Csokonai Vitéz Mihály, Fáy András, Somlyó György, Pablo Neruda, Szergej Jeszenyin, Komlós Aladár, Berda József, Horváth Imre, Weöres Sándor, Csanádi Imre, Szabó Lőrinc, Hajnal Anna, Sárospataky Csaba, William Butler Yeats, Jékely Zoltán, Börcsök Mária, Erdélyi József, Theodor Storm, Várnai Zseni, Kassák Lajos, Képes Géza, Tóth Bálint, Anton Pavlovics Csehov, Guy de Maupassant, Jaroslav Hašek, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Örkény István, Konrad Lorenz, Bertha Bulcsu, Bajor Andor, Tömörkény István, Bálint György, Déry Tibor

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1983
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631134431

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

TiaRengia I>!
Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló

Nem meglepő, hogy erős áthallás volt ezzel a könyvvel, hiszen ugyanaz az ember válogatta a kötetben szereplő műveket. Mégis azt kell mondjam, a hivatkozott könyv átgondoltabb és mívesebb darabokat tartalmazott.

Itt leginkább az volt zavaró, hogy noha én is a gyerekkönyvtári részlegről emlékszem a könyvre, a kolofon szerint is 9 éven felülieknek szánták, hát, hogy mondjam… Nagyon keveredett a már-már bugyutácska gyerekversek láncolata az időnként horrorisztikusba hajló írásokkal. Utóbbira Gottfried Keller novelláját hozom például, amikor is a gonosz boszorkánymester az éhező cicát befogadja, megállapodik a jószággal, hogy jó koszton fogja tartani, ám, mikor az állat megfelelő méretűre hízik, levágja, mert neki a varázsitalához szüksége van macskahájra. Aztán, mikor eljön az idő, ecseteli ez a drága ember, hogy előbb mindjárt levágja a fejét, aztán megnyúzza, lesz majd jó sapka télire stb… Itt szeretném ismételten felhívni a figyelmet a 9-es karikára.

A kötetbeli felhozatal tehát meglehetősen vegyes (nem tartottam szerencsésnek azt sem, hogy egyes novellákból csak részleteket közöltek, teljesen széttöredezett így az egységük), jó lett volna belőni egy célközönséget a kiadás előtt.

És ha már kiadás: a könyvet 1983-ban nyomták és kézbe fogva érződik is, mennyivel több pénzzel gazdálkodtak a kiadók akkoriban. Ebben a könyvben volt anyag. Keménytábla, vastag papír, hatalmas sortávok, színes illusztrációk. Ha ma adnák ki a könyvet, jóval kisebb, vékonyabb és fekete-fehérebb lenne. Nem tudom, melyik lenne a jobb, de nagy kontraszt volt az utóbbi idők könyvkiadásai után.

4 hozzászólás
BabusM>!
Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló

Gyerekként nagyon sokszor belefogtam, de sohasem jutottam benne túl sokáig. Sőt, olyan is volt, hogy hátulról kezdtem bele, de úgy sem tudtam befejezni. Most viszont szinte egy ültő helyemben az egészet. És azt mondom, hogy ez bizony sokkal inkább felnőtteknek való válogatás, hiába kilenc éven felülieknek van ajánlva.

>!
Móra, Budapest, 1983
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631134431
Stephanie_Ford_és_Városi_Emese IP>!
Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló

Az első kereseteim egyikéből vettem, és még ma is imádom. Csodaszépek a képei, kedvesek a versei, novellái. Gyerekeknek ajánlották, de szerintem inkább felnőttek tudják értékelni. Macskaimádóknak kötelező.

Edit_Bíró>!
Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló

A borító nem igazán hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy kinyissam ezt a könyvet, pedig a benne található szövegek és képek határozottan igényes tartalmat alkotnak. Jó volt rácsodálkozni, mennyi író és költő, milyen sokféle szemszögből írt a macskákról. Gyerekkoromban kimaradt ez az olvasmány, de most pótoltam – nem tűnt avíttnak, sőt, a Mit gondol rólunk a macska? című írás még aktuálisabb is napjainkban. A kifejezetten szépirodalmi szemelvények mellett az utolsó fejezetben – Igaz történetek – olyan írások is szerepelnek, amelyekből újabb érdekességeket tudtam meg ezekről a csodálatos állatokról és viselkedésükről.

Aurore>!
Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló

2011.04.11.

Kiskoromban megvolt otthon. Sőt most is megvan. :) A legjobb benne A macska, aki egyedül járt sétálni, az 5*.

UPDATE 2017.12.28.

Valahogy végigrágtam magam rajta az idén, apránként haladva. Ez tényleg a macskaimádók könyve – én inkább kutyás volnék, tehát viszonylag untam a legtöbb darabot. A legjobb tényleg a Kipling: A macska, aki egyedül járt sétálni, továbbá: Mikszáth Kálmán: A pasa macskája, Pablo Neruda: A macskához, Weöres Sándor: Fekete kandúr, Örkény István: Macska az esőben, Bajor Andor: Kornyói Mihály, meg még egy-kettő, nem akarom őket mind felsorolni, de összesen maximum a könyv egy negyede.

Bosszantómódon maradt benne nem egy szedési hiba, ezekért most orvul még felet levonok.

>!
Móra, Budapest, 1983
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631134431

Népszerű idézetek

BabusM>!

Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával – a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve.

Ottlik Géza

A kötet mottója, Móra, 1983

Kapcsolódó szócikkek: macska
TiaRengia I>!

Horváth Imre: Fekete macska

Simogatom a szép fekete macskát.
Szőre olyan, mint az éj, vagy a vakság.
Megvakulni milyen borzalmas volna.
A borzalom itt setteng dorombolva.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
TiaRengia I>!

Komlós Aladár: Ballada a kismacskáról

Besurran az ajtón s a szívem nevetni kezd:

– Mert játszol, kismacska, játszol!
Ime puha talpadon végigiramodsz a szobákon,
ráncigálni kezded a függönyt, mint egy pajkos kisfiú
s meg nem unod s hemperegve puha mancsaiddal egyre
felujjongó, szív-feloldó gráciával tépdesed.

De hisz már játék ez a móka, tréfás, vásott és drága játék!
és akkor lélek vagy te, lélek, mert lélek van ott, ahol játék!
és akkor testvér vagy te, testvér, hiszen testvér az, aki lélek!
testvérem távoli világból,
felsejlő távoli világból: emlékszel-é rám?

S a szegletben némán magában csak játszik a kismacska, játszik,
ráncigálja a függöny bojtját, mint egy pajkos kisfiú,
s meg nem unja s hemperegve puha kis mancsával egyre
felujjongó, szív-feloldó gráciával tépdesi.

S úgy megfájdul a szívem érted, testvérem távoli világból:
hát játék, játék, tompa játék, perspektáltan puszta játék,
csak játék adatott tenéked? s az eszméletnek napsütése
épphogy megcsillan a szemedre borult sűrű nagy fátylakon?
Kisöcsém, Isten mostohája, ki némán játszol ott a zugban,
tudod-e vannak ablakok, amik a végtelenre nyílnak –
s szegény a lélek, aki játszik, mert vakablak a puszta játék!

S kisöcsém, Isten mostohája, csak némán játszik ott a zugban
s ráncigálja a függöny bojtját, mint egy pajkos kisfiú.

112-113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
TiaRengia I>!

Jékely Zoltán: Macska-búcsúztató

Balzsamos gyolcsba nem bugyolállak,
jó öreg állat, szinte hogy ember. –
Lásd be szerényen: nem divat ez már.
Ámde a sírod, most megigérem, én magam ásom
itt az aranyló nyírfa esőtől
csüggeteg, árva lombja tövében.
Sárga szemedben haldokolásod,
mint ez az évszak, tört sugarakkal,
fátylas egekkel, hirdeti búcsud. –
Gyenge tücsök-szó rí az avarban,
zeng reszelősen: ez siratásod.
Szürke fejedre lepke-szelíden,
mint puha hó hull: könnyeit ontó
Zsófi-leányka símogatása
útravalóul.

140. oldal

TiaRengia I>!

Jékely Zoltán: Intő szavak süldő macskánkhoz

A bokrok alján szép a szerelem,
mikor a tél tavaszról álmodik;
jó hancúrozni zörgő levelen,
és jó, ha két körmös kar átszorít.

Azért, macskánk, ne menj a kertbe ki,
még gyenge vagy te, reszketős, törékeny;
bármit izen az éj, ne higyj neki,
maradj nyugton az ablak könyökében.

Künn azalatt kurjongat s figuráz
a hörcsögképű, tüskebajszu kandúr;
fortélyos énekére jól vigyázz,
fogadj szót, és ne menj az ablakon túl.

Hadd kacsingasson bedagadt szeme,
rührágta, ritka bajszát hadd pödörje,
hadd mászkáljon, mint Orbán szelleme,
a ház előtt éjjente föl-le, föl-le!

Mert jaj neked, véged van, ha kimész:
egyet-kettőt szökik és megragad
s máris szorítja két nagykörmű kéz
tigrisbundás, ártatlan derekad.

És akkor hallom majd a jajgatásod,
a rémület kéjből szakadt szavát:
(ó, édes-véres, vad összecsapások!
bokrok, mohák, hajnalok, éjszakák –)

– Ha nem tudnád még: ez a szerelem;
a kín a kéjből is mindig kicsap rád;
friss-föld-szagú tavaszi éjjelen
ezért zokognak künn a macskák.

131-132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
TiaRengia I>!

William Carlos Williams: A fiatal macska és a krizantémok

Kényeskedve surransz
kis kerülőkkel –
felkunkorodó farokkal
kószálsz a törékeny,
súlyos-virágú szárak
közt.

Bájos vagy, igen,
modorod behízelgő,
csillámlik oldalad, és
kis fehér mancsod van, de
bárcsak ne jöttél volna
ide.

Eörsi István fordítása

126. oldal

chhaya>!

A MACSKA NEM KUTYA.

7. oldal, T. S. Eliot: A macska megszólítása

1 hozzászólás
Aurore>!

Szívem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.

Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,

vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.

Állat-lényének deleje,
akár őserdő ereje.

Mint fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.

Tappancstól fülig fekete,
bundája, bajsza, termete,

de arcából süt élesen kerek
két citromszínű szem,

s élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.

Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.

De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy-helyen,

nagyot szökken, nem is köszön,
már fönn cikáz a fatetőn.

Gombot, csatot butor alól s
elgurult pénzt előkotor,

mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.

Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,

feledném annyi évemet
s hogy vissza-élni nem lehet.

116-117. oldal, Weöres Sándor: Fekete kandúr (Móra, 1983)

BabusM>!

Somlyó György: A macska tízezer létezésmódja (részlet)

10. … MINT MACSKA

minden antropomorf
szemléletet leráz
áthatolhatatlan szőréről
mindenestül macskamorf
ne keresd magad
a macskában
magadban találd meg
a macskát

104. oldal, Móra, 1983

BabusM>!

Berda József: Macskánkról

Ernyedtségünket elandalítja, még inkább elszenderíti
mákonyos dorombolásod.
Az álom szült e földre nyílván: a túlvilágon is
megcirógat majd minden jóbarátod.

114. oldal, Móra, 1983


Hasonló könyvek címkék alapján

Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve
Lelkünkből, szeretettel
Karácsonyi ajándék – újabb versek, mesék, történetek téli estékre
Balázs Tibor (szerk.): Havakba égetett szavak
Zelk Zoltán: Alszik a szél
Brátán Erzsébet: Decemberi varázslat
Kanyó Ferenc – Koppány Tímea – Nagy Judit Áfonya (szerk.): Örökkék
Góg János (szerk.): Szárnypróbálgatók 2019
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!