Polübiosz ​történeti könyvei I-II. 5 csillagozás

Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II. Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fontes Historiae Antiquae Attraktor

>!
Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2004
1042 oldal · ISBN: 9632026160 · Fordította: Muraközy Gyula, Forisek Péter, Kató Péter, Sipos Flórián, Patay-Horváth András
>!
Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2002
514 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632026179 · Fordította: Muraközy Gyula
>!
Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2002
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632026187 · Fordította: Muraközy Gyula, Forisek Péter, Kató Péter, Sipos Flórián, Patay-Horváth András

1 további kiadás


Enciklopédia 49

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Porcius Cato Maior · Polübiosz · rómaiak · Scipio Aemilianus Africanus

Helyszínek népszerűség szerint

Róma · Karthágó


Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II.

Polübiosz munkája a mai olvasó számára elsősorban a pún háborúk – nemcsak a második, hannibáli szakasz, hanem az első és a harmadik háború – története miatt érdekes. Ez a mű elfogulatlanul, a kívülálló szemével, de gazdag forrásanyag birtokában beszéli el az eseményeket.

A semleges tárgyalásmód révén jobban megérthetjük (és értékelhetjük) a karthágóiak álláspontját: ők kompromisszumokra és józan békére törekedtek, a rómaiak pedig totális győzelemre. A karthágói ellenérzés Róma képmutató politikájával szemben jól érthető, hiszen a Szicília elvesztését követő zsoldosháború idején Róma – Karthágó gondjait kihasználva – sunyi módon megszállta Szardíniát. A második pún háború kezdetén – Saguntum esetében – nem az volt a provokáció, hogy Hannibál a várost ostrom alá vette, hanem az, hogy Róma a várossal, amely az Ebrótól délre, a karthágói érdekszférában feküdt, előzőleg szövetséget kötött. A harmadik pún háború elindítása pedig már egészen gusztustalan volt…

Az előadásmód üdítően mellőzi Titus Livius római hazafiasságát.

A görögországi események kevésbé izgatják a mai olvasók fantáziáját, mivel kívül esnek a ’mainstream’ történelem tananyag keretein, de az ókor iránt érdeklődők talán kedvelni fogják…

Nagy terjedelme és a számomra érdektelenebb részek miatt négy pont, de ez a könyv színvonalát nem érinti, az kifejezetten jó. A korszak elfogulatlan bemutatása, 'sine ira et studio', ahogy Tacitus szokta volt mondani…


Népszerű idézetek

Lélle P>!

Minek vállaljunk komoly kockázatot azzal, hogy a lehetetlenre törekszünk, ha közben elszalasztunk valamit, ami lehetséges?

302. oldal, II. kötet - Huszonnegyedik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: kockázat · lehetetlen · lehetőség
1 hozzászólás
Lélle P>!

Egyikünknek sincs félelmetesebb tanúja és kegyetlenebb vádlója annál, amely saját szívünkben lakik.

221. oldal, II. kötet - Tizennyolcadik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: lelkiismeret · szív
Lélle P>!

Légy merész, küzdj, cselekedj: veszíts, vagy nyerj!
Minden jobb, mint elhagyni önmagad!

375. oldal, II. kötet - Harmincegyedik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: cselekvés · küzdés
1 hozzászólás
Lélle P>!

Hiszen a múlt eseményeinek tanulmányozása sok tanulsággal szolgálhat saját jövőnk tekintetében is, ha őszinte érdeklődéssel igyekszünk megismerni a régebben történtek lényegét.

97. oldal, II. kötet - Tizenkettedik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: jövő · múlt
Lélle P>!

Timaiosz kijelenti, hogy egy történetíró akkor követi el a legnagyobb hibát, ha valótlanságot állít. Ezért azt tanácsolja mindazoknak, akiket azzal gyanúsít, hogy történeti művükben hazug állításokat fejtenek ki, hogy keressenek munkájuknak valamilyen más címet, csak azt az egyet ne állítsák, hogy történeti művet írtak. Mert amint egy vonalzó, még ha a szokottnál kissé rövidebb és keskenyebb is, magában hordja egy vonalzó jellegzetes vonásait, akkor is változatlanul vonalzónak kell neveznünk, ha viszont nélkülözi egy vonalzó legjellegzetesebb sajátosságát, vagyis nem egyenes, akkor minden egyébnek mondhatjuk, csak vonalzónak nem. „Hasonlóképpen – mondja Timaiosz – azokat az írásműveket, amelyek nyelvi kifejezésükben, szerkezetükben, vagy egyéb tekintetben hiányosnak látszanak, de szigorúan ragaszkodnak a kétségtelen valósághoz, megilleti a történeti mű elnevezés, ha viszont eltérnek az igazságtól, már nem illeti meg őket ez a név.” Nekem magamnak is szilárd meggyőződésem, hogy egy történeti mű alapvető törvénye az, hogy ragaszkodjon az igazsághoz […]

84-85. oldal, II. kötet - Tizenkettedik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság · vonalzó
tschk >!

… az én koromban egész Hellaszban kevés gyerek született, és általában a lakosság száma csökkent, úgyhogy a városok elnéptelenedtek, és a földek nem hoztak termést, holott sem hosszú ideig elhúzódó háború, sem járvány nem pusztított bennünket. Hát nem tűnt volna ostobának az, aki akkor azt tanácsolta volna nekünk, hogy kérjünk jóslatot arról, mit mondjunk vagy cselekedjünk ahhoz, hogy többen legyünk és népesebbé tegyük városainkat? Hiszen az ok nyilvánvaló volt, a megoldás pedig rajtunk múlott. Ugyanis az emberek felfuvalkodottak, kapzsik és lusták lettek, s nem akartak megházasodni, vagy ha mégis megtették, nem akarták a gyermekeiket, akik megszülettek, megtartani, hanem csal egyet vagy kettőt, hogy fényűzésben neveljék fel, és gazdagon hagyják maguk után őket. Ezért uralkodott el ez a bűn gyorsan és észrevétlenül rajtunk. … Nem az isteneket kell kérdezni arról, hogy lehetne elhárítani ezt a sorscsapást! Bárki megmondja, hogy ez leginkább magukon az embereken múlik, azon, hogy meg kell változtatniuk céljaikat, vagy ha nem, törvényben kell előírni, hogy fel kell nevelni a gyerekeket. Ebben a kérdésben semmi szükség sincs sem jóslatokra, sem csodákra!

438. oldal II. kötet

Lélle P>!

[…] az is ajándékot kap a fővezértől, aki egy bajtársa, egy szövetséges vagy egy polgár életét a csatában megmenti; az ilyen katonát az tünteti ki egy koszorúval, akit megmentett. Ha a megmentett esetleg nem akarná neki háláját kinyilvánítani, akkor a tribunusok kivizsgálják az ügyet és paranccsal kényszerítik, hogy megmentőjének átadja a koszorút. Az, akit megmentett, megmentőjét atyjának tekinti, és köteles olyan módon tisztelni őt, mint ahogy a fiúk tisztelik atyjukat.

415. oldal, I. kötet - Hatodik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: ajándék · csata · kitüntetés · rómaiak
Lélle P>!

A rómaiaknál […] tilos a nőknek bort inni, helyette az úgynevezett passzont isszák. Ezt az italt mazsolából készítik és az íze az aigoszthenai, illetve a krétai édes borhoz hasonló; csak szomjúságuk oltására használják. Titokban egyetlen nő sem tud bort inni, mert először is nem a nő rendelkezik a borkészletek felett, másodszor pedig minden nap meg kell csókolnia mind a maga, mind a férje rokonait egészen a másodunokatestvérekig, amikor először találkozik velük. És mivel nem tudja, hogy mikor találkozik össze valamelyikükkel, ezért óvakodnia kell, ugyanis elég csak a bort megízlelnie, máris megrágalmazzák.

396. oldal, I. kötet - Hatodik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: bor · nők · rómaiak
Lélle P>!

Azt hiszem, művemben most érkezett el a megfelelő alkalom, hogy megpróbáljam, – amennyire csak képes vagyok – az olvasót arról tájékoztatni, milyen a római csapatok elrendezése menetelés közben, hogyan helyezkednek el a táborban, és milyen hadirendben sorakoznak fel ütközetre. Mert vajon akadhat-e olyan közönyös ember, akit ne érdekelnének ezek az elragadó, és nagyszerűen gyakorlatias módon megszervezett emberi eljárások, s ne óhajtana ezekről minél részletesebb ismertetést kapni?

407. oldal, I. kötet - Hatodik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: hadviselés · rómaiak
1 hozzászólás
Lélle P>!

Aulus Postumius […] Végül megkísérelt görögül megírni egy verset és egy komoly történeti művet, melynek előszavában elnézést kér az olvasóktól, hogy római lévén, nincs teljesen tisztában a görög kifejezésmóddal és az adott téma tárgyalási módjával. Erre Marcus Porcius Cato igencsak helyénvaló választ adott: „Kíváncsi vagyok – mondta –, hogy minek alapján kérsz ilyet. Ha az amphiktüónia* tanácsa megbízott volna téged azzal, hogy írd meg a történetet, akkor talán rákényszerültél volna, hogy megemlítsd ezt a mentséget és kérd, vegyék ezt figyelembe. Ám ha saját elhatározásodból kifolyólag fogsz neki a történeti könyv írásának, mikor semmiféle kényszer hatása alatt nem állsz, és ezek után megértést kérsz, ha hibás görögséggel írsz, ez meglehetősen esztelen cselekedet. Olyan ez, mintha valaki benevezne egy ökölvívó, vagy egy pankráció** mérkőzésre valamely játékon, és mikor a stadionba érve rákerül a sor, hogy megküzdjön, akkor megkérné a nézőket, bocsássák meg neki, hogy képtelen elviselni a fáradalmakat és az ütéseket. Az ilyen embert természetesen kinevetnék és bírságot szabnának ki rá.”***

* Az amphiktüónia egy szentély, vagy egy szent hely köré szerveződött vallási közösség volt a görögöknél.
** A pankráció (gör. pankration) az ökölvívás és a birkózás keveréke volt, a görög sportversenyek egyik legkedveltebb sportága.
*** A történetet Plutarkhosz is megörökíti Cato életrajzában (Plut. Id Cat. 12).

459. oldal, II. kötet - Harminckilencedik könyv (Attraktor, 2002)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Thuküdidész: A peloponnészoszi háború
Myke Cole: Legio a phalanx ellen
Titus Livius: A római nép története a város alapításától
Titus Livius: Róma története a Város alapításától (XXI-XXX. könyv)
Cornelius Nepos: Híres férfiak
John Keegan: A parancsnoklás álarca
John Keegan: Maszk – A parancsnoklás álarca
Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem
Tai Gong: Tai Gong hat titkos tanítása
Szun-ce – Vu-ce – Szema-fa: A háború művészete / A hadviselés szabályai / A tábornagy metódusa