Éjszaka ​Európában 33 csillagozás

Polona Glavan: Éjszaka Európában

„Romantikus történet a fiatalságról és az utazásról.”

Polona Glavan így jellemezte debütáló regényét, mely szerkezetében leginkább Jim Jarmusch Éjszaka a Földön című filmjéhez hasonlítható. Csak éppen a taxikat a Párizs és Amszterdam közötti éjszakai vasútjárat kabinjai helyettesítik. Ezeknek az egymáshoz kapcsolt, együtt suhanó, de mégis különálló világoknak a főszereplői interrail jeggyel utazó fiatalok, akik az éjszakában a fiatalság naiv gondtalansága és az egyre inkább közelgő, ám még korántsem időszerű felnőttkor közötti légüres térben lebegnek. Ez a senkiföldje kitűnő alkalom arra, hogy számot vessenek eddigi életük ügyes-bajos dolgaival, hogy kapcsolataik és saját érzéseik komolyságát mérlegre tegyék, s ha úgy ítélik meg, az esetleges vakvágányokról letérve új irányokat vegyenek.

Eredeti cím: Noč v Evropi

Eredeti megjelenés éve: 2001

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2015
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798424 · Fordította: Gállos Orsolya

Enciklopédia 4


Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

saribo>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Felidézett bennem sok mindent. Az igazi szabadság, gondtalanság érzését. Azt, amikor nem tudom mit hoz, hol és hogyan köszönt rám a holnap és ez jó! A hirtelen döntések könnyűségét és kalandját. Azt az időszakot, amikor még igazán át tudtuk adni magunkat a pillanat örömeinek. Az egynapos, egyhetes barátságok és szerelmek szépségét és feledhetetlenségét. A könnyes elválásokat és búcsúzásokat. No meg a bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, és azt az izgalmat, hogy hogyan birkózzunk meg ezekkel a dolgokkal. Annak felismerését hogy kiben bízhatok meg és kiben nem.
A fentiek megtapasztalására nagyon jó eszköz volt a jó kis Interrail igazolvány (no meg a stoppolás, de az már egy másik történet lenne.)
A kötetben található történetek egyre emelkedő színvonalúak voltak, a legjobban az utolsó tetszett, de az nagyon. Egyszóval jó volt.

balagesh IP>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Nagyon elkapott a nosztalgia a könyv olvasása közben. Ahogy megyünk az interrail jeggyel, amit kéz alatt szereztünk, és egyszerre vagyunk lógós gazemberek, a nyugatot jussként birtokba vevő keletiek, saját szemünkben már mindent uralni vélő felnőttek, akik a komoly döntéseket most épp az utazásra fogva gyerekesen elhalasztják. Egyszerre vagyunk minden lehetősége, és egyelőre megbocsáthatóan könnyű, szinte üres lények. A történetekben pontosan rajzolódik ki ez a múlandó állapot, s az előkerülő fiúk/lányok sugározzák magukból ezt a tévedhetetlen bizonytalanságot. Csak még egy utolsó fotó… a zsebben már az élet nevű harctérre szóló behívó, de még mindenki mosolyog az utolsó nagy eltávon…

Ditta P>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Ennek a könyvnek a legnagyobb érdeme, hogy az emberben felidéződnek azok a régi szép emlékek, amikor ő volt az a fiatal főiskolás/egyetemista, aki 2. osztályon utazva, kempingekben, youth hostelekben, vonaton vagy vasútállomáson éjszakázva próbálta felfedezni Európát. Az Interrail jegyet akkor mi csak irigyeltük az utazások során megismert japán, amerikai, dél-afrikai utitársainktól, nekünk alkalmanként csak 1 ország fért bele a büdzsébe. Akkor is gyakran határtól határig utazva, (határon átsétálva), hogy a nemzetközi pótdíjat is megspóroljuk. Ennek ellenére hatalmas élmény volt, hogy szabadon utazhattunk és annyiféle fiatallal megismerkedhettünk.
Nekem ennyit adott ez a könyv. Az emlékezést. Az elmesélt történetek egy része bárkivel megtörténhet, másrészük már kissé speciálisabb, de az biztos, hogy Glavannak sikerült megragadnia az utazás hangulatát. Könnyed, kellemes kikapcsolódás volt.

Bori_L P>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Sokat utazom. Igaz, külföldre általában nem vonattal, hanem repülővel vagy busszal. De az utazás attól még utazás marad, és az Interrail bérlet csudajó dolog. Már annak, aki megengedheti magának. Nagyon szeretnék én is felpattanni egy vonatra, és visszamenni Portoba, Krakkóba, Rzeszówba, megnézni rendesen Bécset, Bergent, Amszterdamot, felfedezni Bruggét, Lisszabont, Ljubljanát, Koppenhágát, és fél Európát. Sajnos most, hogy megtehetném, mégsem tehetem meg, mert olyan drága lett a 30 napos bérlet, hogy az már majdnem luxus… Na mindegy, ez nem tartozik szorosan ide, csak ugye a történet előhozta belőlem az amúgy sem túl mélyen rejtőző mehetnékemet.

A történet az Amszterdam-Párizs vonalon játszódik, egy éjszaka. Amszterdam és Párizs jó választás, és mégsem az: jó, mert mindenki ismeri őket, és tényleg sokan elmennek megnézni az Eiffel-tornyot meg a vörös lámpás negyedet, és rossz, mert pont ezért már elkoptak ezek a városok. Ezen a vonalon átlagos sorsokat lát az ember, sok mindent, amiről az utazás szól: szerelem, barátság, szenvedély, félelem, féltékenység, lopás, hiány, megcsalás, kaland. De nekem picit kevés volt. Én nem csak ennyit mondanék az utazásról. Mondanék még mást is: az egyedüllétről, a világra való rácsodálkozásról, a vakmerőségről, a félelmek leküzdéséről… De persze az már az én történetem lenne, nem Polona Glavané.

Dominik_Blasir>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Az öt történet alakjai mind megtapasztalták az utazás pozitív és negatív oldalát is, legyen szó barátságról, szerelemről vagy lopásról (ez a három központi szerepet tölt be a kötetben), és mindannyian valami új felé haladnak: ha úgy tetszik, a felnőtt élet felé, de nem egyszerűsíteném le ennyire – inkább egy más, szebb élet felé, amit mi is elképzelünk magunknak, ha a jövőbe tekintünk. De talán még erről sincs szó – csak engednek a hívó szónak, ami szerintem mindenkit átjár olykor. Polona Glavan csodás nyelvezettel, lírai stílusban örökíti meg a fiatalok kalandjait, nem kendőz el semmit, de mégis átjárja az egész történetet egy olyan idilli hangulat, hogy tényleg kedvem lenne másnap megvenni a jegyemet Párizsba. Kevés jobb regényt tudok elképzelni a nyári napokra – ideális olvasmány strandra, utazáshoz, de még a szürke, esős napokra is. Remélem, valaki nálam bátrabb lesz, és az olvasás után tényleg útra kel.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-08…

1 hozzászólás
pufirizs>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

megrázó, amikor egy könyvben megtalálsz egy a jelenlegi élethelyzetedhez hasonlót. pont úgy, pont akkor. valamilyen szinten kizárja, hogy objektíven tudd értékelni, így őszintén megvallva, fogalmam sincsen, hogy ez egy jó könyv volt-e.
nehézkesen indult, ez biztos. az első történetet még nem igazán kedveltem, valamiképp a szóhasználat, a stílus is fura volt. aztán ahogy haladsz az előszörtől az ötödszörig lesznek egyre magasabb minőségűek, érdekesebbek és szerethetőbbek a Párizs-Amszterdam vonalon töltött esték. vagyis este. hiszen minden szereplőnk ezen a vonaton ül, és útjaik egy-egy pillanatra találkoznak. de tényleg csak egy pillanatra, mert sokkal jobban el vannak foglalva a saját küldetésükkel, saját fájdalmukkal, saját őrlődéseikkel. tetszett, mert nem akart több lenni, filozofálni. egyszerű volt, mint úgy alapvetően az élet, hiába bonyolítjuk túl.

viidori I>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Mivel úgyse lehetett menni sehova, és már a fél karomat adtam volna az utazásért, gondoltam a legjobb, ha olvasok valami utazósat, ami még egy kis sót szór a sebeimbe. Tulajdonképpen tette is ezt az Éjszaka Európában, meg nem is.

Az, hogy a történet szinte kizárólag csak vasútállomásokon és a vonaton játszódott elég volt ahhoz, hogy menni akarjak és végtelenül irigyeljem a karaktereket, mert velem ellentétben még fiatalok, övék a világ minden ideje és ha nem is gondtalanok, de a problémáikat hátizsákba csomagolva hurcolhatják szebb tájakra.

De közben nem volt meg egyikükben sem az az izgatottság, hogy mindegy mi van, a lényeg, hogy utazunk. Hiányzott belőlük és talán az egész szövegből is a lelkesedés az elfogyott kilóméterek okán. Ők nem azok a hobók, akik Jack London Országújában link vannak jelen, akik magáért a menésért mennek. Ezeknek a fiataloknak ez egy intermezzo, elindultak, és most mennek, futnak talán maguk elől, talán másért. Egy szó mint száz, sokszor erőtlenek és kedvetlenek. Én itt a fél karomat adnám, ha mehetnék, ők meg szenvednek a vonaton, és mindezt ráadásul nagyjából felejthetően teszik. Mind ahárom csillaot azért kapják, mert nagyon szeretnék már utazni.

anesz P>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Mozaikképek fiatalokról, akik a Párizs – Amszterdam éjszakai vonaton utaznak egymástól függetlenül, más- más problémákkal. Van itt vetéléstől kezdve tolvajláson keresztül féltékenységig minden. Mit old meg egy utazás? Milyen társakat kapunk utunk során? Hogyan reagálunk rájuk? Miről lehet gondolkodni egy ilyen hosszú út során? Ki hogyan viszonyul Párizshoz és Amszterdamhoz?
A könyv kissé széteső maradt nekem, mert nem igazán volt közös szál, vagy megoldás. Csak egy-egy pillanatkép különböző nemzetiségű fiatalok életéből.

patakizs>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Az alapötlet jó: néhány fiatal történetét ismerhetjük meg egy éjszakai vonatúton Párizs és Amszterdam között. Bár sosem volt lehetőségem ilyen módon bejárni Európát, el tudom képzelni, milyen jó érzés lehet. Meg amúgy is…huszonévesnek lenni, amikor a legnagyobb problémád az, hogy megismerkedtél xy-nal, aki két hét múlva hazamegy a világ másik felére.
A történet kidolgozása már nem tetszett annyira: a párbeszédek erőltetettek voltak, engem idegesített a cool meg a wow túlzott használata, meg az, hogy mindenki cigizett.
Számomra egyszer olvasható történet volt.

mokata I>!
Polona Glavan: Éjszaka Európában

Hiába a nosztalgia, a majd harminc évvel ezelőtti „interrailezés” felidézése, nem segítette hozzá a könyvet ahhoz, hogy többre értékeljem. A párbeszédek sokszor kimódoltak, az emberek egymásra adott reakciói szintén. Néha akad egy-egy jó pillanata, de összességében nem elég. Még csak nem is közhelyes. Sokszor egyszerűen értelmetlen.


Népszerű idézetek

dokijano>!

Ha meg akarod érteni a férfit, olvass el egy jó könyvet a gyermekpszichológiáról, szerette mondogatni Fi a hosszú délutánok végén, amikor Yarrét hallgatva heverésztek, vörösbort ittak és főként a férfiakról beszélgettek. Mivelhogy azok. Gyerekek. Nem sérted meg, ha közlöd vele, hogy ostoba. Akkor sérted meg, ha jobb játékod van, mint neki.

129. oldal, negyedszer (Typotex, 2015)

saribo>!

– Európaiak – szólalt meg. – Mind egyformák vagytok. A világ legszebb helyein éltek, és nem tudtok mást mondani, mint hogy olyan…Titeket csakugyan Ausztráliába kellene küldeni egy évre. Végre rájönnétek, hogy mitek van.

125. oldal

saribo>!

Számára a legjobb idők mindig másutt voltak akkor is, ha itt és most történt vele valami jó.

55. oldal

dokijano>!

A dohányosok és a nemdohányosok között az a különbség, hogy az elsők egészségesebben halnak meg. Általános önvédelmi bölcsesség, cinikus fricska a sorsnak.

53. oldal, másodszor (Typotex, 2015)

dokijano>!

Sétálsz erre-arra, mondjuk az állomástól a Vondelparkig – ez egy hatalmas park a központban – meg vissza a másik oldalon, és látod a külföldiek hordáit, mit tudom én, németeket, amerikaiakat, olaszokat, ahogy ott lógnak a coffee shopokban, betépve henteregnek a fűben, nyálukat csorgatják a Red Light Districtben, röhögnek a semmibe, és egymás szavába vágva hajtogatják, hogy Amszterdam annyira cool. És szinte kivétel nélkül mindegyik azt feleli, mert annyira szabad.
Marijke elhallgatott, és nyelt egyet.
– Eleinte ez számomra teljesen rendben volt – folytatta. Korábban, amikor még fiatal voltam. Majd egy napon, egy nyáron, amikor legnagyobb a tömeg, körbejártam a várost, és egyszerre felötlött bennem a kérdés, hogy mi szabad itt ezek szerint? Az, hogy akárhol füvezhetsz? Az, hogy a kurvák a kirakatban ülnek ahelyett, hogy elbújnának a kapualjakban? Ez volna minden? Én ettől még nem érzem magam szabadnak, de ott élek. Ezután ezek nyomorult, szánalomra méltó népségnek tűntek a számomra. Vajon hol élnek ezek az emberek, ha ilyen banális dolgok jelentik számukra a szabadságot?

174. oldal, ötödször (Typotex, 2015)

1 hozzászólás
saribo>!

Olyan volt a csend, mint mikor háromnapos fogfájás szűnik meg egy marék aszpirin hatására. Tompasága fenyegetőnek tűnt.

102. oldal

balagesh IP>!

Michel, jössz velem Párizsba? Michel tágra nyílt, üres szemmel nézte. Párizsba? Kérdezte. És mit csináljak Párizsban?

151. oldal (negyedszer)

1 hozzászólás
dokijano>!

– Egyáltalán mi van Párizsban? Túl drága és túl meleg. Annyi a japán, mint a nyű. A párizsiak arrogánsak, a sör pocsék, a kemping ócska.

8. oldal, először (Typotex, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Párizs
pufirizs>!

Megnézte az óráját. Hat óra múlt pár perccel. Kinyújtózott. Szerette a hajnalokat, azokat, amelyekre magától ébredt.

109. oldal

dokijano>!

Antwerpenben örökké délután volt, elevenen és lüktetően függött a város fölött, mint egy óriás keze, aki ujjain keresztül nézi a gomba alakú fehér napernyőket, és megint gyerek akar lenni. Berlin ezzel ellentétben az éjszakát honosította, mintha az éjszaka odamenekült volna a világ minden városából, és ott, Potsdam és Oranienburg között terítette volna szét minden sustorgó varázsát. Jöjjön Berlinbe, állhatott volna valami turisztikai brosúrán. Megláthatja az éjszakát. Nem a sötétséget, hanem az éjszakát.

52. oldal, másodszor (Typotex, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Antwerpen · Berlin · Potsdam

Hasonló könyvek címkék alapján

Drago Jančar: Katarina, a páva és a jezsuita
Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Szép Zsolt: Kárpát Walzer
Krasznahorkai László: Az urgai fogoly
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Leitner Lili: Az azúr bicikli
Saroo Brierley: Oroszlán
Iny Lorentz: A remény földjén
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt
Drago Jančar: Zajgás a fejben