Nevelhetsz ​zsenit… 12 csillagozás

Polgár László: Nevelhetsz zsenit…

„Nem szólítok fel, nem biztatok senkit, mindenkinek saját magának kell eldöntenie, mit akar tenni, viszont átadom pedagógiai rendszeremet, és végigvezetek mindenkit azon az úton, amelyet én is bejártam. Azzal a bizonyossággal, hogy nevelhet zsenit, és érdemes is, mert boldog ember lesz belőle.” Polgár László
„Polgár László a hazai és a nemzetközi speciális pedagógia rendkívüli originalitású és hatékonyságú vezető egyénisége, akinek különösen a fiatalok alkotókészségének és logikai képességének fejlesztése terén kidolgozott játékrendszerei és reformgondolatai világszerte osztatlan sikereket és gyümölcsöző vitákat váltottak és váltanak ki.” Ádám György akadémikus, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke

>!
Kossuth, Budapest, 2008
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630958226
>!
Kossuth, Budapest, 2006
232 oldal · ISBN: 9789630958226

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gaso>!
Polgár László: Nevelhetsz zsenit…

Két délután alatt kiolvastam, könnyed nyelvezetű, interjú típusú könyv. Látszik, hogy Polgár Lászlónak ez az élete. Nincs a műben semmi titok: az egész recept arra alapszik, hogy a gyerekekkel egész kiskoruktól fogva egy speciális szakterületre kell koncentrálni, jelen esetben a sakkra (felvetődött náluk a matematika, orvostudomány is), és akkor nagy eredményeket lehet elérni velük. Ilyen szempontból kicsit csalódás volt a „módszer”, lehet azért mert én azt tartanám természetesnek ha minden gyerekkel foglalkoznak a szülei. Ahogy az előttem szóló is írta, ilyen intenzíven ezt nem mindenki teheti meg. Igazából az első fejezetek megalapozzák egy kicsit elméletileg a nevelést, sok-sok hivatkozással, majd utána egyfajta világnézet kifejtése következik. Gyakorlati leírás, napirend, konkrét módszerek alig hangzanak el. Polgáréknak többszörösen is szerencséjük volt: pedagógusok mindketten, fővárosban élnek sok lehetőséggel, és bár sokat nélkülöztek, de valahogy mégis megtehették, hogy már fiatalon otthon maradtak a gyerekekkel. Ilyen feltételek nagyon kevés párnál voltak/vannak.
Sok buktató van, ami miatt ezt nem mindenki valósíthatja meg: egyedülálló/képzetlen/pénztelen szülők, vidéki település ahol nincsenek szakemberek stb. Az erkölcsi-világszemléletével viszont nagyrészt egyetértek: végős soron azt mondja, hogy a szülőknek hatalmas felelősségük van a gyerek sorsának alakításában, nem lehet mindent az iskolára hagyni. Olyanok is elhanyagolják ilyen szempontból a gyerekeket akik megtehetnék, hogy többet foglalkozzanak velük, hatalmas tehetségek vesznek így el. Fontos még a küzdelem a mások iránti tisztelet, családszeretet amit kiemelt Polgár László. Ami személyesen nem tesztett, az, hogy szerinte ha intézményesen is, de minden gyereket így kellene nevelni, hogy a bírálatokat közül semmit nem fogad el, a hangoztatott internacionalizmusa, és az, hogy a könyv végén van egy 30 oldalnyi dicshimnusz idézve különböző (kizárólag balos) íróktól, politikusoktól, szakmabeliektől. Azt sem értettem minek kellett elkezdeni fasisztázni/demokratázni – tisztára mintha Gyurcsányt olvastam volna.
Mindezek ellenére tisztelem, becsülöm azért amit véghez vitt, remélem sokan megfogadják a tanácsait.

Zábráczky_Olivér>!
Polgár László: Nevelhetsz zsenit…

Ez az a könyv, melyet három jó megfogalmazott, összetett mondattal helyettesíthetett volna a szerző. A módszeréről csak futólag értesülünk, leginkább önvédelem-tömjénezés tölti ki az oldalakat. A három lány eredményei, a szocialista felsővezetés támadásai, a hitetlen rosszindulatú sajtó, a külföldi elismerések…. A legfontosabb gondolat talán: az első hat év meghatározó a gyerek szellemi fejlődése szempontjából. Okosítsd, irányítsd, szeresd!

Sonnenschein>!
Polgár László: Nevelhetsz zsenit…

A tuti módszert keresed? Nem fogod megtalálni benne.
Szeretné betekinteni a „zsenik” világába? Nem kell forgatnod ezt a könyvet.
Szeretnél „zseni” lenni? Tanulj, dolgozz magadon, fejleszt képességeidet és legfőképp a személyiségedet …. s ha jól haladsz, szerencsés esetben 15-25 év távlatában fogod látni, hogy bárkiből és bármely területen válhat olyan kiválóság, akit mások zseninek tekintenek. Te, önmagadat nem valószínű, hogy annak fogod tekinteni, hiszen fogod tudni „miből lettél?” és a megtett út, az elért eredmények helyett sokkal inkább fog foglalkoztatni mindaz, amit még nem ismersz, amely területeken még fejlődhetsz.

Mindenki lehet zseni, és nincs univerzális zseni. Attól, hogy Te kevésbé vagy egyáltalán nem vagy jó abban, amiben zseninek mondott emberek kiemelkedőek, attól még nem vagy hülye. Minden zseninek tekintett embernek van olyan oldala, témája, amelyben sík hülye. A feladatod és felelősséged éppen az, hogy megtaláld, Te miben lehetnél „zseni” kiváló, kiemelkedő, és dolgozz azon, hogy ezt el is érd.

Sok mindennel lehetne vitázni Polgár László megoldásait, nézőpontját, elveit illetően. Több dologgal már csak azért is, mert ellentmond önmagának, önmaga elveinek is pár helyen. Ezek közül mindössze egyet említenék: NEM a szülő feladata meghatározni, hogy miben legyen jó, kiváló a gyermek. De a szülőnek felelőssége, hogy figyelje és képes legyen felismerni, hogy a cseperedő gyermek, a nyiladozó személyiség miben mutat fokozottabb érdeklődést, tehetséget. Jó eséllyel ez lesz az ő útja. E tekintetben – a könyvben sokszor megjelenően – eredményesnek bizonyult Polgár-módszerről kijelenthető, hogy Polgár úr előbbiekbeli tévedését, és emiatti hibás elgondolását is bizonyítja.
Zsófi útja nem a sakk volt … és a könyvből kiderült, hogy ez már gyermekként is nyilvánvalóvá vált – mégis sakkozót csinált belőle apuka – nem lett igazán jó. Zsuzsánál esélyes, hogy valóban a sakk volt az ő különös tehetségének a területe, és bizonyított is. Judit esetében a könyvből nem derül ki, hogy mutatott e érdeklődést, tehetséget más iránt, az azonban biztonsággal kijelenthető – a könyv és egyéb olvasmányok alapján –, hogy eredményeitől függetlenül kevésbé kiváló, mint Zsuzsa lehetett volna ….

A könyv hemzseg a „zseni” szótól. Szerintem ez nem jó megoldás, magam nem is osztom a szerző nézetét, hogy amit megvalósított az „zseninevelés”. A könyvvel Polgár úr célja, hogy egy másik szemléletmódot adjon. Akkor viszont – tanárként, az oktatási rendszer farkashibáit bennfentesként is ismerve – tudnia kell(ett volna), hogy minél inkább kerülnie kellett volna a zseni szó használatát. Ez a szó ugyanis távoltart, szakadékot képez, eltávolít, visszahőköltet…. „Zseniszintű” magasságokig csak kevesen jutnak el, bármilyen területről is van szó. Jobb, kiválóbb viszont sok ember szeretne lenni. A zseninek titulált személy elérhetetlen, megfoghatatlan az emberek többsége számára, kiválósága, eredményei legfeljebb egy-egy „de ügyes vagy”, „büszkék vagyunk rád”-ot és hasonlókat eredményezhetnek, de csekély az esélye annak, hogy tömegeket fog elindítani a jobbá válni akarás, jobbá válás útján.
Márpedig a kiemelkedő teljesítmények elérése akkor bírhat az egyéni hasznosságon túl társadalmi hasznossággal is, ha elérésének módja, útja megismertethető mások számára is, mások jobbá válásához is hozzá tud hasznosan járulni. Minthogy Zsuzsa és Judit is maradt a sakk területén, így az ő „zsenivé nevelésük” igazi hasznossága nem érhető el. A kiválóvá nevelés ugyanis területfüggetlen – mindegy, hogy sport, tudomány, művészet vagy más, mindenben lehet kiválóvá válni. Ahogy pedig Polgár László is említi egy-két helyen, alkalmazott módszere nem csak a sakk területén lehet hasznos. Minthogy viszont konkrét cselekvési lépésekké konvertálható megoldási módozatok, módszerek nem jelennek meg a könyvben, így a könyv sem képes annyira hasznos és hatékony lenni mások számára, amennyire lehetett volna.

Akkor mégis kinek érdemes elolvasnia a könyvet?
Tulajdonképpen bárkinek. Javaslom azonban ezt akkor megtenni, amikor már van elképzelése a leendő olvasónak a nevelésről, a jobbá, kiválóbbá válásról, személyisége stabilan kialakult, önálló elképzelésekkel bír. S talán még mindezeknél is fontosabb, hogy képes valóban kritikusan gondolkodva olvasni.
Ez esetben a könyv rengeteg ponton fogja gondolkodásra késztetni, ha vannak elképzelései az olvasónak, ütköztetni tudja saját gondolatait egy külső, független elgondolással – e tekintetben pedig nemcsak az egyező elképzelések lehetnek jók, hanem az is, ha más az elképzelése az olvasónak. A más elképzelések miatti „miért?, miből fakadhat? milyen előny/hátrány párosulhat hozzá?” utánagondolások pedig talán hasznosabbak is lehetnek, mint azok, amelyekben egyezően gondolkodik a szerzővel.
Olvasáskor automatikusan titkokat keresünk … pedig titkok nincsenek. A mások által zseniknek tartott személyek ugyanolyan lépések sorozatát végzik, mint azok, akik hamar feladják, akik bele sem kezdenek, akik eltérülnek menetközben, akik túl hamar akarnak sok idővel, gyakorlással elérhető eredményt; vagyis akik bármilyen ok miatt megfosztják magukat annak az esélyétől, hogy ők maguk is zsenivé válhassanak mások szemében….


Hasonló könyvek címkék alapján

Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.
Lukács Liza: Hogyan szeretsz?
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Böjte Csaba: A virág a Fény felé hajlik
Tanács Eszter: Férfiak gyermek nélkül
Böjte Csaba: A szeretet bölcsője
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak – Kisgyerekkortól iskoláskorig
Rudolf Steiner: A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból
Uzsalyné Pécsi Rita: Bizalom, fegyelmezés, tekintély