A kötet elbeszélései fényképek a huszadik századról, a kétségbeesésről, a szeretetről, és az emberségről; ahogy az író emlékezik a Szent István parki fák alatt.
A Szent István parki fák 1 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2000
Enciklopédia 8
Kiemelt értékelések
deaxx>!
Furcsa kis kötet. A novellákban egy közös van, a születési helyük (a Szent István park). Ez nagyjából ki is merítette a közös pontot, bár az egyes novellák között lehet kapcsolatot találni – de a kötet elrendezése elég szerencsétlenre sikeredett… ami miatt a könyv (nem mint konkrét, hanem mint absztrakt entitás) nem úgy működik, ahogy… hm, működhetne.
Maga a kötet több rövid novellát és két hosszabb elbeszélést tartalmaz. A két hosszabb elbeszélésben pedig találunk újraírást – úgy mint Az utolsó utazás újraírását, az Isten madárkáiban, ami meglehetősen erősebb önmagában, mint a másik elbeszélésbe beépítve; vagy a Hazatérők újraírását a Szibériai haláltáborban, ami szintén erősebb az eredetiben (de ehhez hozzájárulhat a műfaj is).
Kissé csalódott vagyok, mert a korábbi drámák (a másik kötet, amit belinkeltem) sokkal jobban tetszettek, mint ezek a novellák.
És emellett ott vannak a párbeszédek, amik olyan… mechanikusak, robotszerűek, nem emberiek. (Mondjuk a rövidekben is, de ott kevesebb van.)
Van azonban valami ezekben a novellákban, ami tetszik… csak kéne mögé egy kicsit gyúrni, és akkor a mondatszerkesztés is jobban fog csúszni, és az újraírás is többet fog adni.
Népszerű idézetek
deaxx>!
Vagy egy hasonló: „Írókám! Elolvastam a drámádat, de nem könnyű róla véleményt mondani. Egyrészt, mert nem vagyok jó drámaolvasó, másrészt, mert életveszélyes színdarabot írni. Érzem tehetségedet, de nem biztos, hogy az eredendően drámaírói.”
69-70. oldal (Drámaíró levele Szingapúrba)
Kapcsolódó szócikkek: dráma
deaxx>!
– Beszél oroszul vagy szerbül?
– Egy kicsit – feleltem, majd egy társasághoz vezetett, s arra kért, hogy segítsek. Ő pedig újra elvegyült a várakozók között.
– Dobar dan! – köszönt a társaság egyik férfi tagja.
– Dobar dan (Jó napot!) – köszöntöttem őket.
– Ja szam Dzsemail iz Koszovo (Dzsemail vagyok Koszovóból) – mondta, és bemutatta feleségét, annak húgát, férjét és a hat gyermeket, akik, mint az orgonasípok – a karon ülő másfél évestől a tizennégy évesig – álltak mellette. Dzsemail elmondta, hogy hetedik napja vannak úton, koszovói szerb muzulmán menekültek, és Ausztriába szeretnének eljutni a húgához, hogy a gyermekek életét mentsék.
24. oldal - Koszovói gyermekek
deaxx>!
– Megvagy. Most én bújok el, és húszig számolok – mondta a fiú.
– Várj! A váltságdíj. Elfelejtetted?
– Akkor megmondod?
– Valóban orosz nevem van – suttogta a kislány –, azért hívnak Verának, mert a papa szerint az oroszok fogják megmenteni a zsidókat a fasisztáktól.
Péter nagy szemekkel nézett a kislányra.
– Értem – mondta értetlenül.
104. oldal (Isten madárkái)
deaxx>!
– Régóta azon gondolkozom, mi a bűnöm, miért vagyok itt?
– Jutott valamire?
– Keresve a múltamban egyetlen egy bűn jutott az eszembe.
– Mi?
– Egyedül voltam a nagyapám házában. Hatalmas kúria, ahol rengeteg a látnivaló. Mi mindent lehetett felkutatni a padláson! Nagypapa kilovagolt, én a fecskéket nézegettem az istállóban. Először csak integettem a tátogó szájú, éhes fiókáknak, de ez nem elégítette ki a kíváncsiságomat. Bottal piszkálni kezdtem a fészket, míg az le nem esett. A madárkák keservesen csiripeltek, szerencsére életben maradtak. Mi lesz, ha meglátja őket a nagypapa? – estem kétségbe, mert már hallottam a lovak dobogását. Nagypapa megérkezett, a lovász bevezette a lovakat az istállóba… és vége. Nagypapa lehajolt, kezébe vette a szétroncsolt kis madárkákat. Ujjai véresek lettek. Rám nézett, megvetően mondta:
– Ezért a bűnödért felelned kell, fiam! Emlékezz a szavaimra!
146-147. oldal - Isten madárkái
deaxx>!
Társaim azt mondták:
– Tóth megőrült, be kéne vinni!
– Miért? – kérdezte Vaszary. – Közveszélyes?
– Nem – válaszolták –, nem szól, csak rajzol, nem válaszol senkinek.
– Lehet, hogy neki van igaza – válaszolta Vaszary.
Ha akkor egy ember úgy közeledik hozzám, mint egy emberhez, szóltam volna. De nem akadt senki mesteremen, az egyetlen Vaszaryn kívül.
44. oldal (Az utolsó utazás)
deaxx>!
– Tudod olvasni arabul a Koránt?
– Már egy kicsit igen. Ha vége lesz a háborúnak, hazamegyünk. Nálunk minden olyan szép, a hegyek, a házak, szeretetben éltünk szomszédainkkal, macedónokkal, törökökkel, albánokkal, s együtt játszottunk, tanultunk. Én nem értem, miért történik mindez?…
25. oldal (Koszovói gyermekek)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fekete István: Az erdő ébredése 99% ·
Összehasonlítás - Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban 98% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Egypercesek 93% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Válogatott egyperces novellák 91% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Hét szeretőm 90% ·
Összehasonlítás - Tömörkény István: Értetlenek az emberek ·
Összehasonlítás - Kaffka Margit: Az üvegkisasszony és más elbeszélések ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Velence 88% ·
Összehasonlítás - Thury Zsuzsa: Rossz emberek, jó emberek ·
Összehasonlítás - Tormay Cécile: Örök Magyarország ·
Összehasonlítás