Rend ​és rendetlenség 55 csillagozás

Polcz Alaine: Rend és rendetlenség Polcz Alaine: Rend és rendetlenség Polcz Alaine: Rend és rendetlenség Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Polcz ​Alaine kötete – mint valamennyi hasonló indíttatású könyve – életvezetési kalauz. Az író-pszichológus szerző hatalmas élet- és szakmai tapasztalatát felhasználva azonban nem recepteket kínál, hanem együtt-gondolkodásra készteti olvasóját azokról a csak látszólag trivilis dolgokról, tennivalókról, jelenségekről, amelyek mindennapi életminőségünket, hangulatunkat, komfortérzésünket alapvetően meghatározzák. A körülöttünk lévő-alakuló-változó és létező rend- és rendetlenség-állapot átgondolásához kínál megfontolandó – életből vett – példákat. Nem ítélkezik, nem dönt, csak mintákat mutat be és sorjáz – hiteles egyes szám első személyű vallomásokkal illusztrálva. Mégsem egy reprezentatív, szociológiai felmérés végeredménye ez a könyv, hiszen a benne megszólaló – rendetlenségükkel vagy éppen rendjükkel küzdő – személyek a névtelenségüket megőrizve is valós individuumok, akiknek sorsa-élete éppen a legszűkebb környezetük, otthonuk, munkahelyük rendtartásának őszintén önkritikus… (tovább)

>!
Jelenkor, Pécs, 2007
228 oldal · ISBN: 9789636764302
>!
Jelenkor, Pécs, 2004
230 oldal · ISBN: 9636763445
>!
Pont, Budapest, 1996
164 oldal · ISBN: 9638336250

1 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 8

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Egy könyv a tárgyakhoz, rendhez való viszonyukról. Nem mondanám, hogy mindenre kiterjed, inkább lazán összefüggő gondolatmenetek összessége, illetve a könyv legnagyobb részét konkrét esetleírások és az azokból levont tanulságok teszik ki. Messzemenő következtetéseket talán nem lehet belőle levonni, de érdekességnek, gondolatébresztőnek megfelel.

Ami nekem kifejezetten hasznos volt, az a formai és a lényegi rend különbsége. A formai rendben esztétikailag, formailag minden oké, jó ránézni a térre, a tárgyak harmonikusan vannak elhelyezve, viszont funkcionálisan valami nem stimmel. Mondjuk egy szép szobor és egy vele összeillő szekrény áll egymás mellett, de a szobortól nem lehet normálisan kinyitni a szekrényajtót.
A lényegi rendben pedig minden funkcionális, praktikus, a tárgyak az emberért vannak, és nem pedig fordítva.
Ez alapján a szembeállítás alapján két részt is átrendeztem a lakóteremben, ahol eddig formai rend volt, de lényegi nem annyira, és tényleg sokkal jobb így.

Ami még tetszett, az, amikor bemutatja, hogy két ugyanolyan felosztású teret (vagy akár ugyanazt) más és más emberek hogyan használtak ki, rendeztek be. Persze a végletek voltak érdekesek, például amikor egy idős nő, illetve egy család megkapta egy apró üzlethelyiség két felét kényszerlakásnak, és az egyikük igénytelenül lelakta, a másikuk pedig egy praktikus, jól kihasznált, otthonos teret alakított ki belőle.
Rádöbbentett, hogy mennyi mindent ki lehet hozni egy elsőre még akár előnytelennek tűnő térből is, és arra is, hogy van még hova fejlődnöm… :))

A „saját fiók” koncepciója is érdekes volt: hogy mindenkinek kell egy kis tér, ami csak az övé, ahova személyes tárgyakat, akár titkokat rejthet. Nekem nagy igényem van ilyen személyes térre, amiről tudom, hogy csak az enyém, akkor is, ha másokkal élek. Akkor tudom igazán otthonomnak érezni a helyet, ha van ilyenem benne.

Arról is ír, hogy minden embernek saját rendkoncepciója van, és ez akár abban is megnyilvánul, hogy hogyan rendezünk egy megadott térben megadott tárgyakat. Rám egyértelműen a legjellemzőbb a szimmetrikus, hármas elrendezés, közép hangsúlyozással (hárman vagyunk testvérek, én vagyok a középső – vajon véletlen? :)). Máshogy is szoktam elrendezni tárgyakat, de a többségében így. Az ilyen rendkoncepciójú embereket pont jellemezte is Polcz Alaine a könyvben, és eléggé magamra ismertem benne, bár ez kicsit olyan, mint a horoszkóp, szóval azért óvatos vagyok vele. De mindenképp érdekes volt.

Amikor egy-egy esetben túlzottan általánosított, azt nem szerettem. Persze amúgy se szeretem azt, amikor valaki szerint „akik ezt és ezt így csinálják, azok ilyenek és ilyenek”. Sokszor nem éreztem megalapozottnak a következtetéseit, ráadásul néha még ellentmondóak is voltak. De ezen könnyű volt tovább lépni, meg ebből annyira nem is volt sok a könyvben.

Nagyon élveztem, hogy középpontba helyez egy olyan témát, ami, ha játszik is szerepet az életünkben, általában nagyon pragmatikus közelítjük (rakj már rendet, mosogass el, ne hagyd szét a zoknijaidat állandóan), és megvizsgálja egy kicsit más szemszögből is.

12 hozzászólás
>!
B_Tünde P
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Tanulságos olvasmány volt Polcz Alaine könyve, egész más megvilágításba került rend és rendetlenség, mint a könyv olvasását megelőzően. Az esettanulmányok bemutatták egy-egy családon belül a családtagok egymáshoz, a rendhez és a rendetlenséghez való viszonyát különböző élethelyzetekben. Az is kiderül a könyvből, hogy teljesen viszonylagos mit tekintünk rendnek és mit rendetlenségnek; valamint van jó rend, rossz rend – és még lehetne sorolni, de a lényeg az, hogy sok értékes információval lettem gazdagabb. Egyszerre volt érdekes olvasnivaló és önismereti utazás.

1 hozzászólás
>!
cseri P
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

A Polcz-Mészöly levelezéskötethez Nádas írt egy kissé indiszkrét utószót, abból derült ki, hogy Mészöly olyan rendetlen volt, hogy már menetrendszerűen jártak a kulcsmásolóhoz, mert a lakáskulcsot állandóan elvesztette. És érdekesen terjeszkedett a lakásban is, Alaine-t mindig kitúrva. Persze ez az, amiről nincs szó a könyvben. Noha egyébként rengeteg esettanulmány van, főleg önbevallás, a megkérdezettek nyilatkoznak a saját rendjükről, rendetlenségükről. Összességében tényleg nem megy túl mélyre a könyv, inkább problémafelvetések, a végén a hosszas önelemzéseket már untam, és valóban, a példák alapján már sok tekintetben elég idejétmúlt, jó lenne inkább frissebb szemmel ránézni a témára.

5 hozzászólás
>!
dorothy_emerald
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

A zseni átlátja a káoszt.
***

Én világ életemben rendetlen voltam. Nem azért mert annyira szeretem a rendetlenséget, sokszor idegesít is, de a rendrakás valahol az utolsó dolgok között van a fontossági listámon. Mindenfélével mentegetem magam, hogy kicsi a szobám, kevés a tároló. De igazából csak sajnálom a pakolásra az időt, és túl sok kacatom van.

Igen ez a könyv sokszor ismétli önmagát, elavult nézeteket is vall, de mindemellett nekem tanulságos olvasmány volt. A tényleges és a formai rend közötti különbségről szóló rész, vagy a szemléletes példák a terek különböző kihasználási lehetőségeiről kifejezetten értékesek. Ahogy annak leírása is, hogy hogyan férnek meg egymás mellett a különböző emberek eltérő rendjei, vagy éppen hogyan nem.

Felpiszkált a könyv, hogy kidobáljam a felesleges cuccokat a szobámból, megszabaduljak a régóta felesleges vackoktól, kiürítsem a szekrények és fiókok mélyét, és valami jól funkcionáló, a hétköznapokat segítő rendet vágjak.

A baj csak az, hogy ehhez kellene két nap, amikor semmit se csinálok. Amíg ez el nem érkezik, marad az, hogy a zseni átlátja a káoszt :D.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Kicsit csalódtam.
Illetve nem kicsit.
Arra gondoltam, hogy na most, most végre rájövök, mit csinálok rosszul, megtanulom, hogyan tudok hatékonyabban rendet rakni magam körül.
Ennek ellenére kaptam egy szájbarágós, tankönyvjellegű valamit, ami inkább felbosszantott, mit hogy okultam volna belőle.
Az agyonszajkózott, százszor ismételt mondatok, gondolatok tömkelege vett körül, kisiskolás jelleggel megtoldva.
Az életből vett példák gyengék, semmitmondóak voltak.
Annak idején, főiskolás koromban tanultam Polcz Alainről-, től, akkor, amikor természetes volt a tankönyvjellegű, sematikus megfogalmazás, elment a többi között. Mostanra unalmassá vált.
Az Asszony a fronton elbűvölt, nagyon érdekes és értékes könyv volt, de ez most kevésnek bizonyult számomra.

>!
ekphrasis
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Nagy csalodas.
A konyvecske ketharmadaig szinte egyaltalan nem reflektal a nemi egyenlotlensegekre. Nehany peldas „elemzeseben” a rendetlen ferj utan pakol a feleseg, akit gyakran megcsal a hazastarsa es a sajat fiait is neki kell kiszolgalnia. Igy vagy ugy, de szenved, de valahogy a hiba mindig benne van, miert harcol vagy miert nem, sapka, nincs sapka.
Avitt rendszer avitt szoszoloja, melyrol jovo eloiteletesseggel. (Mennyi tukrozodik vajon az o es iro ("alkoto") ferje kapcsolatabol…)
Nem fogod megtudni, hogy te vajh rendes vagy, avagy sem, mert a konyvecskeben magaban nincs rend, es valszeg azert, mert rosszak a kiindulopontjai (hibas az elmeleti keret), ezert rosszak a kovetkeztetesei is.
Egy, a noket idotlen idok ota kihasznalo „rendszerben” nem beszelhetunk „rendrol”. Etc, etc. Waste of time.

3 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Hullámzott nekem egy kicsit, de érdekes volt, lekötött, sok okosságot ír. Arra nem jöttem rá, hogy én vajon „rendes” vagy rendetlen vagyok :)(:

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Régóta szemeztem vele a polcon, végre sorra került.
Kicsit „egyenetlennek” éreztem a könyvet, voltak nagyon pszichotudományos részei, és egyszerűbb esetleírásai, elemzései is. Érdekes volt, elgondolkodtatott a saját rend-rendetlenség viszonyaimról, a mások rendjével való együttélésről/összeütközésről. Kíváncsi voltam, mit ír a nevelés hatásáról – érdekes, hogy a rendre nevelt gyerekek kb. ugyanolyan százaléka lesz rendes (mert azt látta), mint rendetlen (lázadásból, kényelemből), és hogy a rendesség és rendetlenség életkoronként, élethelyzetenként, együttélésenként változik.
Jót tett nekem, hogy elolvastam, felnyitotta a szemem néhány dologra.

>!
sssajt
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Kellene pár nap, hogy a rendemen elmélkedjek. Meg a világ rendjén.
Érdekes könyv, de – bár azt mondják, aki elolvassa, menthetetlenül megváltozik a rendhez való viszonya – nem hiszem, hogy bármi ilyesmi történne velem. Pedig milyen jó lett volna egy könyv elolvasásával megoldani a rend(etlenség) problémámat… :-)

13 hozzászólás
>!
Doro
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Sokkal többet vártam tőle. Kifejezetten újat nagyon keveset mondott, de rendezetlenségével nagyon frusztrált. (Apropó a címe ugye Rend és rendetlenség…)
Kár, mert jókat hallottam róla.


Népszerű idézetek

>!
sssajt

Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.

41. oldal (Jelenkor Kiadó)

>!
sssajt

Semmit sem viszünk magunkkal a sírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges – oda kell adni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjenek a kezünkön.

138. oldal (Jelenkor, 2007)

4 hozzászólás
>!
sssajt

Természetesen a lakást csak az tudja jól beosztani, aki tudja, hogy mit akar az életben, ismeri a képességeit, helyesen méri fel a körülményeket, valóra tudja váltani terveit és célkitűzéseit

40. oldal (Jelenkor Kiadó)

>!
sssajt

Erdélyi kis falvakban például, amikor súlyos beteg, haldokló van a háznál, különös gonddal vigyáznak arra, hogy a házban rend és tisztaság legyen. Rendszeresen főznek és tálalnak. Arra a kérdésre, hogy miért viselkednek így, a válasz sommázó: ez a szokás, így kell csinálni. De adtak ilyen magyarázatokat is: „hogy ne ijedjen meg a beteg”, „hogy ne féljünk mi”.
Ezt a következőképpen értelmezhetjük: a megszokott életrend látványa megvédi a haldoklót attól, hogy szembesüljön állapota egyértelmű reménytelenségével. Azonkívül a rend megtartása azt is sugallja, hogy a halál nem elborzasztó, sőt elviselhető; hiszen minden megy tovább a maga útján és a maga rendje szerint. A hozzátartozók és a beteg számára is védelmet is nyújt. Másrészt mint aktivitás oldja a félelmet és a szorongást; eltereli a figyelmet, és tartást ad. A rend megszokottságával segít elviselni a nehezen elviselhetőt, a bizonytalant.

Jelenkor Kiadó, 2007. 222. oldal

1 hozzászólás
>!
sssajt

Az elhárítás különböző mechanizmusai épp azt a célt szolgálják, hogy ami kellemetlen és nehezen elviselhető, elfeledjük, eltávolítsuk, kicsinyítsük, megmagyarázzuk, külső okokat, másokat hibáztassunk, csak ne kelljen tudomásul vennünk, hogy milyenek vagyunk valójában.

Jelenkor Kiadó, 2007. 121. oldal

>!
sssajt

Én sokszor azt hiszem, hogy két ember között ez lehet a legnagyobb súrlódási felület az együttélésben, mert hiszen az én saját rendem nemcsak a tárgyaimra vonatkozik, hanem az életem, a gondolataim, a tetteim rendjére is. Vagy tudnak egymáshoz alkalmazkodni az együtt élők, vagy örökösen zavarják egymást. A zavarásból nyugtalanság, megzavartság, aztán gyűlölködés származik.

Jelenkor Kiadó, 2007. 146. oldal

>!
sssajt

A rend megtartásához felelősségtudat kell, az adott cél és a rend módjának ismerete, azonkívül szolidaritás. Enélkül nincs sem háznak, sem országnak igazi rendje. Küszködhetnek egyes rend-felelősök, áldozatkészek vagy megfizetettek, de keserű a küzdelem, sok energia vész el, és nincs igazi rend, mert csak összetartó, empátiás közösség tarthatja fenn a rendet. A régi hagyományok helyett – amelyek eltűnőben vannak – szükséges az együttélések új rendjét kialakítani, fokozott tudatossággal.

Jelenkor Kiadó, 2007. 226. oldal

4 hozzászólás
>!
sssajt

De a fiókok gyakran vándorolnak, vándorolni kényszerülnek. Akit otthon erősen gátolnak, az a munkahelyén rendez be saját fiókot. Akit munkahelye gátol, hazaviszi szakmája lényegét vagy számára fontos részeit. Akinek sehol nincs lehetősége, az egy aktatáskába, tarisznyába, dobozba vagy akár zsebeibe menekül.

Jelenkor Kiadó, 2007. 76. oldal

11 hozzászólás
>!
sssajt

A társadalmilag meghatározott rend kialakításának és megtartásának is igen erős a segítő hatása. Nemzedékek tapasztalatával ezt szolgálják a rítusok. Szabályként fogadhatjuk el, hogy krízishelyzetek elviseléséhez, áthidalásához nyújt segítséget a saját vagy a rituális közös rend megtartása.

Jelenkor Kiadó, 2007. 222. oldal

>!
sssajt

Nyugati vendégség során, ha az asszonyok főztek, a férfiak mosogatnak. A szerep- és életforma váltáshoz társadalmunk nem igazodik eléggé. A nemzetközi felmérések szerint a magyar asszonyok helyzete a legrosszabb Közép-Európában. Tőlünk nyugatra a férfiak segítenek a házimunkában, és jobb a szolgáltatás, keletre több az együttélő nagymama és alkalmazott, cseléd. Az alvásidő mutat a legnagyobb ellenállást az időnyomással szemben. A magyar nők keveset alusznak.

Jelenkor Kiadó, 2007. 178. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság
Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el?
Molnár Dorka: Esküszöm, hogy rosszban sántikálok
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai
Csíkszentmihályi Mihály: És addig éltek, amíg meg nem haltak
Susan Jeffers: Alakítsd át a félelmet erővé!
Szondy Máté: A boldogság tudománya
Pándy Mária – Ranschburg Jenő – Popper Péter: Láthatatlan ellenségek
Fiáth Titanilla – Heller Ágnes – Popper Péter – Réz András: Hová tűnt a nyugalom?