Két ​utazás Erdélyben 19 csillagozás

Útijegyzetek, 1989
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Polcz Alaine életének meghatározó helyszíne volt Erdély, ahova idősebb korában is rendszeresen visszajárt, hogy látogassa és segítse, támogassa az ott élőket. Jelen kötet két ilyen út krónikáját tartalmazza, melyek a Ceausescu-rendszer végnapjainak Romániájába kalauzolják az olvasót. Az első utazás során a szerző Vízaknára, gyermekkora helyszínére látogat, ahol találkozik rokonaival, barátaival. A második út célja Kolozsvár és Kide, a fiatalság helyszínei. A két útleírásban Polcz Alaine a rá oly jellemző bölcsességgel és szeretettel, emberismerettel és remek megfigyelőképességgel mutatja be az ott élő embereket, a Ceausescu-korszakban egyre elviselhetetlenebbé váló Romániát, és azt, hogy Erdélyben bár „több a szenvedés, az emberek melegebbek és igazabbak”, mint Magyarországon.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Jelenkor, Pécs, 2010
184 oldal · ISBN: 9789636764944

Kedvencelte 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Aki a Havasokra, a Gyilkos-tóra vagy a Vidám temetőre számít, az csalódni fog, ez itt nem ékes tájleírás, hanem a Ceausescu-diktatúra alatt szegénységbe taszított, jegyrendszerrel küszködő, besúgóktól rettegő Erdély a nyolcvanas években. Mégsincs egyetlen szereplő sem, aki ne ajánlaná fel azonnal szegényes ételét, szerény hajlékát a Magyarországról látogatóba érkező távoli rokonnak. Szívfájdítóan nehéz életkörülmények és életkilátások az egyik oldalon, a másikon pedig ajándékcsomagok és fáradhatatlan segíteni akarás. Kalotaszeg környékén aztán mégis felragyog egy rövid időre a régi Erdély fénye, a gyönyörű népművészet és a továbbélő népi hagyományok.
Mindez a Polcz Alaine-től már megszokott módon elbeszélve, mintha csak itt ülne velünk szemben és mesélne, néha elkalandozva, néha elveszve a részletekben, de mindig példát mutatva együttérzésből és emberségből.

>!
Miestas
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Polcz Alainet olvasni gyógyír, lelassulok, élvezem az emberekről szóló hiteles meséit. Igaz értéket, emberséget találok soraiban, ami manapság oly ritka. Ebben a könyvében két utazását írta le, amikor Vízaknára és Kolozsvárra utazott. Láttam magam előtt az erdélyi rokonokat, ismerősöket, szegényen megtörten, de szeretettel, odaadással fogadva a vendéget. Láttam magam előtt a diktatúra áldozatait, románt , magyart egyaránt, és láttam magam 1984-ben Kolozsváron, Kalotaszegen, Korondom, mint fiatal középiskolást, aki nem érti miért ide jöttek kirándulni, de tudta, hogy megfogta a táj szépsége és az emberek kedvessége.

>!
n P
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Bármit írhat, írt én őszintén befogadom.
Bármit írt a építette a lelkemet az életemet.
Még az asszony a fronton is. Túlélni tanított. Mindent.
„Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.”
Úgy vagyok én ővele, hogy a szokottnál is lassabban olvasom a sorait. Mert …hallom a hangját. A mély, tiszta, jól érthető szavait. Nekem mondja.
Mindent olvastam tőle. Mindent elfogadok tőle.
Szép volt, bölcsen szerette az embereket. És Miklóst. És saját magát. Pedig az néha oly' nehéz. Igazabb akart lenni mindig.
Találkozásom is volt vele. Ült egy nagy fotelben, sokan hallgattuk. Láttuk őt, az életét, a mindig plusz egy terítékkel megterített asztalát. Valakit várt…Őáltala még pályát is módosítanék talán. Tanatológus (is) volt. Halálkutató. Ki mer ilyen „bátor” lenni?
Most ismét Erdélyben jártam vele.
„Szebenen át mentünk Vízaknára…” (első mondat)

1 hozzászólás
>!
ervinke73
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

A Ceausescu-t éltető táblák közt hazaballagó teheneket kerülgető autó csomagtartójában kenyérbe rejtett bibliák utaznak Magyarországról Erdélybe.

>!
Rea P
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Mivel ez a sokadik Polcz Alaine könyvem, persze elfogult vagyok vele, és még Erdély is a szívem csücske, ezért főleg ennek szól az öt csillag:) Tehát inkább azoknak ajánlanám a könyvet, akik hasonlóan vannak ezzel, semmiképp nem kezdésnek. Szerencsére ezt a hihetetlen szegénységet, amiről itt olvastam én már nem tapasztaltam erdélyi nyaralásaimkor, viszont a szívből jövő vendégszeretet jólesően ismerős volt. Emberileg mindenképp a kedvenc íróim közt tartom számon, ez most csak tovább erősödött, ezért érdekelt minden apró részlet, amit megtudtam P. A. életéről. Talán a legszebb, meghatóbb rész számomra az volt, amikor fiatalsága színhelyére, Kidébe kalauzolt, a legérdekesebb meg a hagyományok, népszokások ismertetése, pláne Kalotaszeg környékén. Az viszont teljesen új információ volt, hogy Polcz Ibolyaként ismerték, és szerették barátai.

11 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág P
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

A cím picit megtévesztő, hiszen egyetlen utazásról van szó, először Vízaknát érintik, aztán Kolozsvárt. Furcsa és végtelenül kényelmetlen és szomorú érzés volt ezt olvasni erdélyiként. Pedig nekem még vannak emléktöredékeim ebből a korszakból, vagy talán inkább a posztkommunista évekből, de mindenesetre élénken emlékszem rá, mekkora örömet jelentett a Magyarból érkezett ajándékcsomag, a banán, a narancs, a gyümölcsös joghurt, a piros műanyag borítós sajt, a Parti vajkrém, a Sport szelet és társai, a Lottó, a Bohóc, a Kapucíner, a Pez, és a Polcz Alaine által is említett rágógumi – csupa ínyencség, amit nem lehetett kapni.
Mégis idegen és abszurd volt az a világ, az a Kolozsvár, ami megjelent előttem a könyv lapjai által: a szegénység, a félelem, a létbizonytalanság, a tudat, hogy állandóan figyelnek.
Mégis picit bántott az a sajnálkozó nosztalgia, ami a sorok közül kicsengett, ezért csak négy csillag.
Érdekes, hogy itt is megjelenik az a gyakran visszatérő elem az erről a korról szóló könyvekben, vagy akár csak az idősebbek visszaemlékezéseiben, hogy a sok nyomor ellenére, vagy talán éppen amiatt nagyobb volt a szolidaritás az emberek között.

>!
katka99
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Polcz Alaine minden írása nagyon tetszik. Ez különösen, mivel a „régi szép időket” idézi, amelyeket nagyon sokan elfelejtettek. Elbeszélésmódja hiteles, egyszerű és egyben nagyon kedves is. Sugárzik belőle az emberek iránti szeretete .Szinte magam előtt látom az erdélyi embereket, rokonokat és barátokat, románokat és magyarokat, akik egyaránt szenvedtek a diktatúra éveiben.

>!
Virágszépe
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Polcz Alaine-nel is már többször utazhattam a könyvei segítségével virtuálisan Erdélyben. Mint mindig a hétköznapi valóságot mutatja meg, egyszerűen, közvetlen szeretettel. A Két utazás Erdélyben viszont tele van fájdalommal, szomorúsággal. Lepusztul házak, otthonok, kisemmizett életek, elhanyagolt környezet. Az emberek azonban nem változtak, ugyanaz a találkozás miatti öröm, segítőkészség, figyelem. Kapaszkodóra van szükségünk, a múlt tiszteletére, megbecsülésére, a szokások, népművészet megőrzésére. Polcz Alaine nem használ dagályos mondatokat, nagy szavakat, az apró részletek leírásából ismerhetjük meg az egészet.

>!
Hedvigani
Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben

Tetszett a könyv a múlt rendszer emlékei, de a sok szereplőt nem mindig tudtam követni.


Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

A hímzett lepedők színei megmutatják a háznak a nász- és a gyászruháját is. Ez utóbbi fekete, a fehér rész kékítve. Különböző mértékben öltözik a ház gyászba, attól függően, hogy ki hal meg: gyermek, felnőtt, egyenes vagy mellékági rokon. A háziak maguk is gyászba öltöznek. A gyászruha alapszíne nem fekete, hanem mély lila (a székieké fehér). Azon is van hímzés, csak mély színen mély színű hímzések. És természetesen más a fiatalok és más az öregek gyászruhája.

>!
Tigrincs P

Az antropozófiában is azt tanultuk, hogy „ha nagyon vágysz haza, akkor egyél a te földednek a kenyeréből.” Egyed azokat az ételeket, amik ott teremnek. És csökken a honvágyad.

141. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Erdélyben a kínálás hozzátartozik az örömteli találkozáshoz. Kidében tanultam, hogy amikor a család étkezik, és valaki belép, az azt mondja: „Jó napot kívánok, jó étvágyat!” A kötelező válasz: „Tartson velünk!” Még ma is mindig szégyellem magamat Pesten, ha eszünk, valaki belép, és én nem tudom megkínálni.

>!
Sárhelyi_Erika I

Aranka meséli, hogy egyszer majdnem halálra rázta a villany.
„Igen, tudod, itt mindig baj van az árammal. De megszoktuk, csak az hal meg, akinek meg kell halnia.” Ezt is ugyanolyan hangon mondja, mint a többit. „A gázzal is néha baj van, volt, aki már megfulladt. Na igen, hát ki tudja, hogy kell vigyázni, ki nem. Aztán, édesem, lelkem, odafigyelsz vagy nem figyelsz. Én se mindig figyeltem. Egyszer föl is robbant, de látod, élek. Hát akinek élni kell, az él.”

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Mindenki jókedvű, tesznek-vesznek, és elmondják az egytojásos torta receptjét, amihez liszt is kevés kell, mert reszelt almát tesznek bele. Elkészítik, s meglátjuk majd, milyen finom. Boldogok, mert ők is tojást kaptak ma. Megkapták a havi tojásadagjukat. Örülnek, hogy tízet kaptak egy hónapra, az már nagyon jó. És egyszer majd rántottát is fognak enni.

>!
ÁrnyékVirág

A leostyán csorba után sült csirkét, pirított krumplit tesznek az asztalra, és zöld paradicsomot, ecetesen. Ez vad savanyúság, amit mi nagyon szerettünk.

41.

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) megszerzem én, amit kell – mondja büszkén. – Ugye, férfiember arra való, hogy megszerezze, amit kell. Csak abban a házban éheznek – tanti, jegyezze meg! – csak ott éheznek, ahol nem férfiember a gazda.

>!
ÁrnyékVirág

Kávé, tea, kakaó – ezeket azért írom le, hogy lehessen tudni, mit kell Erdélybe vinni. Elsősorban kávé, tea, kakaó, vaj, sajt, húskonzervek, szalámi, azután a fűszerek – azt már egyszer felsoroltam, körülbelül mik voltak a legfontosabbak. Mosószappant nálunk is ritkán lehet kapni, de az is nagyon fontos. Fontosak a cukorkák – és hát nagyon szeretik a gyermekek a rágógumit. Azért az idegenek is könyörögnek. Mindig tartunk az útra oda- és visszafelé, hogy amikor megállunk és könyörögnek itt-ott, tudjunk adni. No persze, elfelejtettem a csokoládét – Ildikó a mogyorós csokoládét szereti.

88.

>!
ÁrnyékVirág

Boci készülődik. Boci várakozik, Boci egyedül van, és nem tudja, hogy most boldog, mert reménykedik. Mert azt hiszi, hogy összeköltözik a fiával, nem számol azzal, hogy ott lesz az új meny, s hogy ott nem lesz annyi barát. Mondja vasárnap reggel: „az Ötyébe megyek ma” – ez az Öreg Tyúkok Egyesülete. Összejönnek az osztálytársak. Kérdezem: hogy telik, mit beszéltek? Azt mondja, ki-ki elmondja, mije fáj, aztán ki-ki elmondja, mitől fél, aztán ki-ki elmondja, mit tudott szerezni ennivalót. Ma nagy szenzáció lesz, hogy tojást kapott a város. – „Akkor majd megbeszéljük, ki mennyit állt sorba a tojásért, és mit tudunk csinálni a tojásokból.”

114.

>!
Sárhelyi_Erika I

Mari nem tud úszni, kicsi vízben is mindig fél. Látom, hogy irtózik a tavak mélységétől. Hiába állítom, hogy sós vízben nem lehet elsüllyedni. Nem hiszi, különben is, én is úgy voltam, amikor az ember fél, akkor fél, a tudás nem sokat segít.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok
Jókai Mór: A Damokosok
Szentmihályiné Szabó Mária: Lorántffy Zsuzsanna
Kós Károly: Varju-nemzetség
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Kós Károly: Budai Nagy Antal históriája / Varju-nemzetség
Ignácz Rózsa: Hazájából kirekesztve
Kemény Zsigmond: Gyulai Pál
Makkai Sándor: Táltoskirály
Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae – Az ég madarai