Karácsonyi ​utazás 41 csillagozás

Polcz Alaine: Karácsonyi utazás Polcz Alaine: Karácsonyi utazás Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Kalandos utazás egy erdélyi temetésre a hetvenes évek egyik rideg, zimankós karácsonyán. Három nap története boldog találkozásokkal, temetéssel, családi perpatvarral, betlehemesekkel, vonatozással Vízakna és Kolozsvár között – megannyi konkrét szereplővel és eseménnyel, melyek Polcz Alaine nagy élettapasztalata, asszonyi bölcsessége, tartózkodó humora révén varázstükörré rendeződnek. Az írói látásmód a groteszk világot olyan közvetlenül ábrázolja, hogy az olvasó rádöbben, a jelentéktelennek tűnő események, a véletlen találkozások, szegényes vacsorák mögött valódi emberi sorsok húzódnak, és ezekből tevődik össze egy korszak igaz története. Mintha karácsonyi üdvözletet kapnánk a hetvenes évekből, amit szívesen nézegetünk újra meg újra, mert derűsen és megnyugtatóan a szeretetre figyelmeztet.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Jelenkor, Pécs, 2013
126 oldal · ISBN: 9789636765286
>!
Jelenkor, Budapest, 2007
126 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636764296
>!
Jelenkor, 2002
126 oldal · ISBN: 9636763135

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Furcsa érzésem volt, mert a cím alapján teljesen mást vártam. Karácsonyi utazás? Akkor persze havas-porcukros hegyek, csillogó karácsonyfák, békés családi körben, terített asztalnál karácsonyozás. Na ebből aztán semmi se volt.
Hanem volt egy temetésre utazás, ami épp karácsonyra esik. Egy veszekedő, gyűlölködő család, akiket se a karácsony, se a haláleset (na pont az nem!), se a vendég-családtag Polcz Alaine minden igyekezete, bölcsessége sem tud szelídebbre, békésebbre hangolni. Farkasordító hideg, nehéz csomagok, nehéz természetű családtagok. Mindez az 1970-es évek végének Romániájában, ahol a nehéz életkörülmények, az áru- és szolgáltatáshiány, a szegénység még jobban előhozzák az emberek mélyen ülő természetét.
Annyira szeretem, ahogy ezt az egész szomorú és szürke történetet beragyogja P. A. derűje, kedvessége, békessége.

>!
Tigrincs P
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Szomorú, felkavaró olvasmány helyenként – ez a fajta életmód, körülmények és családi működések számomra nagyon távoliak és érzelmileg is megterhelők. A szegénységnek, alkoholproblémáknak és ilyen-olyan hiányoknak bizonyos szintjeivel szembesülni, amikor az ember viselkedése már nem tűnik igazán emberinek, vagy civilizáltnak.. Mindez megfejelve egy romániai háttér időszakkal, amikor a magyarországi magyarok már korlátozottan bár, de mehetnek külföldre, de más keleti országok, köztük Románia, ezt még nem engedi az állampolgárainak.
Van egy rész a könyvben, amikor Alaine és egy Svédországba szakadt erdélyi magyar nő taglalják a gondolatok, gyökerek közösségét, hogy mit jelent székelynek, magyarnak lenni külföldön, milyen Magyarországon és milyen Romániában, ahol ezekben az időkben (1977) éppen próbálják különválasztani ezeket a fogalmakat.
Próbáltam megkeresni ebben a történetben a pozitív dolgokat, azt kell mondjam, hogy nem sokat találtam, – az jutott eszembe, hogy az elutazással már induláskor arra készülünk, hogy majd hazaérkezünk újra – ettől függetlenül (vagy az ettől függetlenül nélkül) ajánlom az írónő könyveit megismerésre, mert hangulatában vegyesebbek ennél, és érdekesmód az időskori írásaiban már talán jobban emészthetőbb, bár továbbra is komoly érzelmi tartalmakat ismerhetünk meg.

>!
dokijano
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Azt hiszem, kezdek Polcz Alaine-függővé válni.
Szeretem azokat a regényeit, amelyben régi emlékeit eleveníti fel. Akár egy erdélyi utazása kapcsán, mint ebben az írásában, akár a magyarországi élete eseményeiről ír. Annyira emberközeli a hang, amelyen ír, hogy már-már ismerősömnek gondolom őt. Igaz, néhol csapongó, de ez a laza beszélgetős stílus velejárója. Mi is így beszélgetünk, ha összefutunk a barátainkkal. Csakhogy ő arról a világról beszélget velünk (vagy a barátaival), amelybe nekünk nem volt alkalmunk belelátni. Mert Erdély kis falvaiba (vagy akár nagyobb városaiba is) eléggé nehézkes volt eljutni még a hetvenes-nyolcvanas években is. És nem csak politikai okokból, hanem az útviszonyok miatt is. (Saját bőrömön is megtapasztaltam a nyolcvanas évek elején, kétszer is.) Az ő szemén át nézve pedig sokkal inkább testközelből szerzünk tapasztalatokat. Nemcsak a fizikai valóságról, a szegényes sorsokról, hanem az emberek gondolatairól, lelkivilágáról is. Muszáj lesz megszereznem a többi írását is!

>!
Baba082 P
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Köszönöm Uram., hogy nem ebben a családban jöttem világra!
Botrányosan viselkednek a szereplők a könyvben, mégis van némi bája, kívülállóként megmosolyogtató ez a civakodás, de semmiképp sem követendő példa.
Tetszik, ahogy egy-egy mondatrész elrepít egy teljesen másik világba, nem jártam még Erdélyben, de szinte éreztem az ottani illatokat, láttam a színeket, hallottam a hó csikorgását míg olvastam.
Karácsonyi olvasmánynak nem való, az biztos, bár letéve az ember szeretettel gondol saját családjára, talán épp ez a bája a könyvecskének.

>!
Olympia_Chavez P
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Imádom, ahogy Polcz Alaine ír. A történet kicsit sem felemelő, újfent mazochistának érzem magam, a témaválasztás miatt. Ő egyike azoknak a szerzőknek, akik a legszebben tudnak írni az elmúlásról, a múltról, a veszteségről. Talán azért mert tanatológus volt, vagy azért, mert ezzel a képességgel született és később már ezért vált tanatológussá. Miklós bácsi búcsúztatója annyira egyszerűen, de mégis érzékletesen van megírva, hogy bárki átérezheti azokat a végtelen üres perceket, amit a búcsúzás jelent egy szerettünktől, a végét egy emberi életnek. Az ember lelkébe ég a kitárt szárnyas nagykapu képe, a csillogó hideg télben, a székekre helyezett koporsóval.

A családi dráma az örökösök vitája is egy végletekig elcsépelt téma, de tudjuk, hogy van ilyen, tízből nyolc családban biztos, hogy volt már ebből kisebb nagyobb bonyodalom. Tudjuk, hogyan zajlik, mégis meglepő, hogy mennyire feszültségben tart minket a szerző Miklós bácsi halálának körülményeivel, az eltűnt tűzifa és a kiürült kamra rejtélyével, Böskéék és Éváék vitájával.

A történetben időrendben követjük az eseményeket, a leutazást, az ott tartózkodást a temetéssel, majd a továbbutazást Kolozsvárra. Így a történet szerencsére a végére feloldódik, nem a temetés és az emlékezés nyomasztó érzésével tesszük le a könyvet. Az író továbbutazik barátaihoz Kolozsvárra, ahol a tizenöt éves Kinga problémái kerülnek középpontba. Polcz Alaine sosem kezelte tabuként a szexualitást, és talán épp ezért is tudja úgy felvilágosítani a kíváncsi tinit, ahogy még talán sosem hallottam senkitől. Olyan szépen határozza meg a testi lelki szerelem fogalmát, hogy pironkodás nélkül olvashatja bárki.

A történet nagyon rövid, nagyon személyes és nagy hatást gyakorol az olvasóra. Nehéz a könyv után újra visszazökkenni a régi kerékvágásba.

>!
FruzsinaRacz
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Úgy indul, mint valami falusi színhelyű krimi. és végig vártam,hogy kiderüljön , hogy is volt Miklós bácsi utolsó napja. még mindig várom..

>!
Gólyanéni 
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Becsapott a cím. Nem bánom! Utaztam és valóban Karácsonykor. De ezt az utazást nem a jókedv, nem a közösen szerzett vidám élmények jellemzik.
Ez a könyv emlékezés és emlékezés. Ami néha nagyon, néha kevésbé fáj.

>!
Bencuska
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Falusi lány révén megvannak a pillanatképek előttem: öreg parasztház,a dédimnél még tiszta szoba is volt,kézmosás lavorban, betlehemezők karácsonykor stb.De nem érintett meg igazán.

>!
Papusz SP
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Nem éppen dzsinglbellzes, vidám karácsonyi könyv. Aki igazi karácsonyi hangulatot akar, ne ebbe fogjon bele.
Ettől persze nem rossz, csak kicsit zavaros, és nagyon nyomott. Karácsonykor egy koporsó mellett veszekedni, próbálni kibogozni, kinek van igaza… és aztán válaszok nélkül hazatérni… ha valami, hát ez biztosan agyonvágja az ember karácsonyát.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Papírtigris P

Régóta akarok menni Kolozsvárra, beszélgetni meg ezeket a holmikat kirázni az életemből.
Szabadulni, szabadulni a tárgyaktól, egyre sürgetőbbnek érzem. Fölém nőnek, nyomnak, unalmasak, értelmetlenek. Folytonos miértként néznek rám, és gondozást igényelnek. A tárgyak olyanok, mint a kutyák és a macskák, törődni kell velük. Egy macskát sem lehet csak úgy tartani a házban, hogy nem törődsz vele. Az összepiszkolódott, összedobált tárgyak nyugtalanná tesznek. A túl sok ruhától pedig egyszerűen félelem és életundor fog el. Ennyit a tárgyakról.

>!
ppeva P

Valahonnan rájönnek, hogy magyarországi vagyok. Kérdezik, igaz-e, hogy szabad utazni a népi demokráciákba. Igaz, hogy az útlevél a zsebünkben van?
– Igen – mutatom.
Még nem láttak ilyet, csodálkozva nézik. Bevallom, van bennem egy kis gonoszság is, mutatom, hogy benne van az öt ablak, most egyet elhasználtam, négyszer még utazhatom úgy is, hogy kimegyek a vonathoz, megváltom a jegyet este, felülök a vonatra, hajnalban Kolozsvárt vagyok.
Csodálkozva nézik.
Olyan álomszerű számukra, mint amikor mi a nyugatiaktól halljuk, hogy zsebükben az Európára szóló útlevél, csak vonatjegyet kell váltani. Láthatólag félig hiszik, félig nem.

91-92. oldal

>!
Papusz SP

Milyen nehéz, milyen furcsa, hogy kell a virág! A testvérem temetésén is láttam, és most is… Vagy nem kell, mert úgy még puritánabb?
De az a puszta földhalom, amit ráhúznak a koporsóra, mert a koporsó önmagában, virág nélkül is szép, de ráhúzzák a földet – dübörög. Ha a virágok nem borítják el, akkor látni, és gondolni és tudni és úgy nézni szembe azzal a földhanttal, hogy az takarja… Persze lehet, hogy az ember úgy hamarabb felfogná a halált.

A temetés


Hasonló könyvek címkék alapján

Sütő András: Advent a Hargitán
Marék Veronika: Télapó és ezüstmackó
Vivien Holloway: A bross
Marék Veronika: Kippkopp karácsonya
Móra Ferenc: A didergő király
Fekete István: Régi karácsony
Csörgő Anikó – Füzesi Zsuzsa: Csodaország
Szabó Magda: Születésnap
Borsi Darázs József: Jön a Télapó
József Attila: Betlehemi királyok