Ideje ​a meghalásnak 20 csillagozás

Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak

A halál hosszú ideig tabu volt. Orvosegyetemen nem tanították a haldoklók ellátását, pszichológusoknak sem. Így aztán orvos, nővér, családtagok, barátok egyformán felkészületlenek, többnyire nem tudnak mit kezdeni a haldoklóval, őszinte szó helyett szerepet játszanak, nem tudnak segíteni a szenvedő problémáinak megoldásában. Ügyetlenül küszködünk mindnyájan, hogy aztán magunk is egyedül maradjunk, mikor szembesülnünk kell. A különböző történelmi koroknak és civilizációknak megvolt a halál- és gyászrítusa. A mai modern ember keresi az utat, hogyan tudná elfogadni és feldolgozni a halál problémáját, megadni méltóságát és emberségét a halálhoz vezető útnak, a halálélménynek.E könyv témája ez az izgalmas út: miközben a múlt emberének halálviszonyát vizsgáljuk, azt is kutatjuk, mi az oka annak, hogy a mai ember annyira zavart, tanácstalan a halállal szemben. (Polcz Alaine)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Pont, Budapest, 2001
198 oldal · ISBN: 9639312312
>!
Pont, Budapest, 1998
198 oldal · ISBN: 9638336439

Enciklopédia 6


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

dontpanic P>!
Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak

Szerintem a modern nyugati társadalom egyik nagy tragédiája, hogy nincsen halálkultúrája.
Tagadjuk a halált, karanténba tesszük, eldugjuk, és fogalmunk sincs, hogyan kell viselkedni, ha valaki a környezetünkben halálos beteg lesz, meghal, eltemetik. Vagyis ezt inkább egyes szám első személyben kellene írnom, mert arra jöttem rá, hogy viszonylag szerencsés helyzetemnek köszönhetően (eddig három nagyszülőt temettünk el, de ezen kívül nagyon érintőlegesen találkoztam csak emberi halálokkal), én még ezt az egészet csak most, jócskán felnőtt fejjel kezdem tanulni.

Tanulom, hogy a halál nem egy elkendőzendő dolog, nem egy szégyenteljes valami, ami előtt le kell sütni a szemet, amiről csak suttogva lehet beszélni, és amin minél kisebb bevonódással valahogy túl kell esni (elsősorban mások haláláról beszélve). Hanem az élet természetes része, aminek sok korszakban és sok kultúrában megvoltak/-vannak a maga tradíciói, és ezek a tradíciók nem értelmetlenek, hanem segítenek feldolgozni, minél jobban megélni azokat a dolgokat, amiket eszköztelenül és felkészületlenül nagyon nehéz megélni. Mert ezt nem lehet elkerülni, az egyetlen közös bennünk az, hogy valamikor meg fogunk halni. (A tudomány mai állása szerint. :P)

Ennek a tanulásnak az egyik eszköze például ez a könyv is. Elcsépelt fordulat, itt értékelői körökben, hogy „mindenkinek el kellene olvasnia”, de ezt most tényleg mindenkinek el kellene olvasnia…:) hogy ne féljünk, hogy lássuk, a halál természetes, és létezhet jó halál is, de az nem magától történik, hanem a hozzátartozókon, a szakembereken és a haldoklón is múlik.

A könyv eléggé átfogó: bemutatja a halál, haldoklás hagyományait történeti szempontból, beszél a dolog spirituális oldaláról a halálközeli élmények bemutatásával (szimpatikus volt a tárgyilagossága, ahogy kitér arra, hogy nem, nem mindenki élt át ilyesmit, akit visszahoztak a klinikai halálból), körbejárja az eutanázia nagyon nehéz kérdését, beszél a halálfélelemről, arról, hogy mi a kívánatos orvosi viselkedés a halálos betegség közlésével kapcsolatban, arról, hogy egy hozzátartozó mit tehet egy beteg érdekében. És végül persze kitér a Polcz Alaine által alapított hospice mozgalom fontosságára, ami a szerző szerint segíthet visszahozni valamiféle emberséges halálkultuszt a kultúránkba, és ezért (is) rettentő nagy fontossága van.

Tényleg mindenkit biztatnék arra, hogy egy kicsit növeljük az olvasottságát ennek a Molyon egyébként ennyire elhanyagolt könyvnek, mert nagyon fontos témát feszeget, ami így vagy úgy, de mindenkit érinteni fog az élete során.

12 hozzászólás
mate55 P>!
Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak

A pszichológus Polcz Alaine életének szerves részét képezte a megfelelő, elfogadható halálkép, halálkoncepció kidolgozása. Az 1998-ban íródott könyv központi témája is a halál, mely hosszú ideig tabunak számított. Olyan kérdésekre keresi a választ, minthogy hogyan bánjon az ember a haldoklóval, vagy éppen miként lehetséges feldolgozni, elfogadni a halál tényét. Tapasztalata szerint a haldokló emberek világa elszigetelt és titkokkal terhelt terep maradt, a bajban a betegek és hozzátartozóik gyakran érezték légüres térben magukat. A tanácstalanság, az elveszettség érzése, a zavar vagy üresség, amit egy szeretet elvesztése okán érzünk, mind természetes reakció. A halál, meghalás, az élet végessége egyik legfontosabb eleme életünknek, a hozzá való viszonyulásunkat megszabja filozófiai gondolkodásunkat, egész világképünket, és fordítva. Ez a könyv talán segítség lehet abban, hogy jobban megértsük saját magunkat a gyász idején. Nem kis részben a szerzőnő munkája nyomán a halál, haldoklás, gyász kérdésköre iránt igen jelentősen megnőtt a segítő szakmák és a művelt köztudat érdeklődése. Úgy is mondhatnám, nagyot léptünk előre a halál korszerű lélektani kultúrájának kialakulása és elterjedése felé. Érdekes volt olvasni a régmúlt tükrében, hogyan változott a kultúra függvényeként a haláltudat. Tárgyilagos, de mégis megérint. Megnyugtató volt olvasni.

Szédültnapraforgó>!
Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak

Polc Alaine nagy kedvencem, ez volt tőle a 10. olvasmányom. Nagyon nehéz olvasmány, viszont sok érdekességet ír le a halállal kapcsolatban és igazságokat a halálozással kapcsolatosan. Milyen szokások vannak, a különböző kultúrák temetkezéseiről, a gyászról. Érdemes elolvasni, ő, mint halálkutató (tanatológus) sok mindent tapasztalt.

Morn>!
Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak

Mindig azt mondtam, hogy rossz vagyok gyászfeldolgozásban. Pedig szerintem a modern kor gyermekei mind azok.
A halál az élet szerves része, csak erről valahogy menet közben megfeledkeztünk. Már túlságosan intézményesítjük, elkerül a szemünk elöl a halott, nem mi öltöztetjük fel, nem virrasztunk mellette, egyszerűen csak megvárjuk, amíg ki lehet adni, időpontot egyeztetünk aztán temetünk. Annak szertartásos jellege még létezik. De már mindenféle babona íródott köré, mint például a temetőből kilépve pördülni kell párat, hogy a rossz szellemek ne tapadjanak rád (hiszékeny nagynéném csinálja többek közt). Félünk, ódzkodunk a haláltól, a halottól, az egész ceremóniától. Bár arra Polcz is rámutat, hogy valójában a haldoklás az, annak folyamata, amitől igazán tart az ember.
Polcz tárgyilagosan beszél az egész témáról, emellett sok személyes tapasztalatot is felsorakoztat, ami kiegészíti mondanivalóját és közelebb hozza az olvasóhoz a témát. Régi kiadása ellenére ma is érvényes állításokat tartalmaz, bár nem ártana neki egy kis vérfrrisítés (nyilván már más tollából). Feszeget vitás kérdéseket is, amik szintén elgondolkodtatják az embert, hogy hogyan is fogja fel a halál témáját.
Össze kell még szednem a gondolataimat és tovább kutakodnom a témában, de ez a könyv méltatlanul hanyagolt és jó alapot ad a tanatológia iránt érdeklődőknek. Nyilván nem fog egy könyv elolvasása hatására megváltozni az egész viszonyulásunk a halálhoz, de kiindulásnak megteszi. Szomorú, hogy én azért nyúltam a könyv iránt, mert a témát teljes egészében hanyagoltuk tanulmányaim során, és egy megkeresésre hirtelen nem tudtam mit reagálni, mert rájöttem, semmit sem tudok a halálról, a haldoklóval, a gyászolóval való kommunikációról, a gyász folyamatáról. Remélem, egyszer eljön az az idő, amikor nem félünk majd beszélni róla.

>!
Pont, Budapest, 1998
198 oldal · ISBN: 9638336439
Flóra_Anna P>!
Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak

Őszinteségében megnyugtató, és arra késztet, hogy mi is nyíltan kezdjünk beszélni a halálról.


Népszerű idézetek

dontpanic P>!

Az első századokban a katakombák sírjait lefedő kőlapot „menzának” hívták, mivel az agapét, a szeretetvendégséget itt tartották, és a kőlapokat asztalnak használták, innen ered a menza szó; evés és halál összefüggése.

Kapcsolódó szócikkek: katakomba
mate55 P>!

A halál hosszú ideig tabu volt.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: halál · tabu
Lappantyú>!

Európa „keleti” részén megéltünk egy rendszerváltozást és ezzel még erősebben lelepleződött a kapitalizmus, a termelői, a fogyasztói társadalom csődje. Ma már egyre világosabb, hogy ez az út az embernek nem nyújt életcélt, nem ad az életnek értelmet. Sőt, önmagunk és a Föld elpusztításához vezethet. A vizeink fertőzöttek, a napfény pusztít, a levegő szmogos, a növények is fertőződnek, és az állatok mesterséges, gyors tenyésztése nemcsak embertelen állatkínzás, hanem húsukat fogyasztásra is lassan alkalmatlanná teszi – ízüket megváltoztatja. A zöldség és a gyümölcsök ugyan nagyok, szépek, minden évszakban meg lehet őket vásárolni, de ízetlenek. Egész télen ehetünk paradicsomot, zöldpaprikát, de egészségtelenek. Szintén a mesterséges körülmények közötti termesztés miatt. Minden percben kipusztul egy állatfaj a glóbuszunkon, minden másodpercben éhen hal egy ember a harmadik világban, minden huszadik percben meghal egy gyermek az USÁ-ban, amelyiket egy másik gyermek öl meg. A bűnözés, a banditizmus, a drog világszerte terjed. A Föld egyik része a népesség csökkenése, a másik része a túlszaporodás ellen küzd. (Kínában erőszakkal viszik a nőket művi abortuszra.) A Föld egyik részében egymást irtják, másik részében éhen halnak az emberek. Ugyanakkor a gazdagság, a jólét egy szűk, egyre szűkülő rétegnél halmozódik, miközben egyre nagyobb rétegek lesüllyednek, tömeges az elszegényedés.

37-38. oldal (Honnan jöttünk, és hová megyünk? – 1998)

lauranne>!

A morfium pozitív hatása, hogy a fájdalom emlékét is eltörli.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · morfium
lauranne>!

[…] a hatvanadik évüket betöltött öregeket egyes kultúrákban ünnepség keretében csoportosan megmérgezték, elvárták, hogy ünnepélyesen halljanak meg, vagy önként vessenek véget életüknek, a tengerbe öljék magukat; másutt meg szikláról dobták le őket.

32. oldal

lauranne>!

Úgy el vagyunk foglalva az élettel és az idővel, hogy nem érünk rá a halottakkal foglalkozni.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő

Hasonló könyvek címkék alapján

Lakner Judit: Halál a századfordulón
Szondy Máté: Olvadás
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
Adamik Lajos – Jelenczki István – Sükösd Miklós (szerk.): Mauzóleum
Marie de Hennezel – Jean-Yves Leloup: A halál művészete
Ács Géza – Pilling János – Zatik István: Meghaltam – és élek
Erdős Attila: Felvágós könyv
Tisza Kata: Most.
Tisza Kata: Kékre szeretni
Veszteségből nyereség, vereségből győzelem