Főzzünk ​örömmel! 92% 88 csillagozás

Szeretem Polcz Alainet, és szeretek főzni is, így hát sejtettem előre, hogy szeretni fogom ezt a könyvet.
Legfőbb erénye szerintem az egyszerűsége. Emlékszem, még kezdő fakanálforgató koromban (ami nem is olyan rég volt) beszereztem néhány szép, vadiúj szakácskönyvet, sok fényképpel. A kép persze annyira hasonlít az általam elkészített változatra, mint én egy Cosmopolitan címlapra. És el is veszi a kedvem a próbálkozástól (ezek a könyvek azóta is ott porosodnak a polcon). Ezzel szemben Polcz Alaine szakácskönyve az alapoktól kezdi, avagy hogyan kell palacsintát csinálni, mi a különbség a tokány, a paprikás és a pörkölt között, és mindezt megspékeli néhány gasztro-kultúrtörténeti morzsával, bájos régi történettel, a nagymama kézzel írt receptjének fényképével, jó tanácsokkal, ötletekkel. Teszi ezt olyan közvetlen, kedves stílusban, mintha egy nagymama magyarázná a családi töltött káposzta titkait az unokájának.
Persze vannak benne idejétmúlt dolgok is, de ezeken csak mosolygok. Bár szeretem és tisztelem Alainet, még ő sem tud meggyőzni, hogy érdemes hamuval mosogatni, és a vízzel feleresztett, fűszerezett rántás finom étel lehet rántott leves címen.
De az biztos, hogy gyakran fogom forgatni, már ki is próbáltam néhány receptet belőle. Szerintem érdemes beszerezni, ez egy alapmű, nem csak azért, mert az alapoktól kezdi, hanem azért is, mert több generáció főzési praktikáit feleleveníti. Pont az egyszerűsége miatt nagyszerű, legalábbis nekem nagyon a szívemhez nőtt. Ha currys csirkét akarok főzni ananászchutney-val, biztos lesz hozzá néhány recept valamelyik gasztromagazinban vagy a kedvenc főzősblogjaim egyikében, de ha paprikáskrumplit, székelygulyást vagy lencselevest ennék, akkor Polcz Alainetől kérek tanácsot :)

Nem tipikus szakácskönyv, aki pontosan, dekáról dekára és percről percre elemeire bontott recepteket, főzési folyamat leírásokat vár, csalódni fog. Sokkal inkább szól az ételek, és az élet szeretetéről, mivel a két fogalom egymástól elválaszthatatlan. A cím és a tartalom tökéletes összhangban van: Főzzünk örömmel – erről szól minden mondat, erre próbál a szerző rávezetni minket. Persze, ételrecepteket, leírásokat is tartalmaz a köny, hiszen mégiscsak szakácskönyv, de a közéjük kevert gondolatok, történetek a fűszerek: ezek adják a könyv ízét, zamatát. Polcz Alaine azt a tudást próbálja átadni nekünk, olvasóknak, amit elvesztettünk az idők során, annyi minden mással együtt, gondolok itt pl. a maradékok felhasználására. Olyan változatosan, olyan kreatívan tették ezt a régi idők háziasszonyai, hogy senki meg nem mondta másnap, hogy az étel előző nap milyen névre hallgatott…:) De ez csak egy kiragadott példa, mert minden étkezéssel kapcsolatos területhez ad nagyon jó tanácsokat, ötleteket, legyen az akár ünnep, akár vendéglátás, bármi: a lényeg az, hogy nem kell túlbonyolítani, nem érdemes. :)

Olyan, mint egy biblia ez a mű, az ízek bibliája.
Kedves, tiszta, önzetlen hozzászólásaitól, megállapításaitól még inkább szerethető az írónő, ő maga és a könyve is. Segítő, múltidéző, titkokat megosztó ötleteiből, receptjeiből számtalan kincset kaphatunk. Köszönjük! :)

Polcz Alaine-től kértünk egy könyvvásáron autogramot egy másik könyvébe. És a lányom megemlítette neki, hogy nagyon szereti a szakácskönyvét. Mire Polcz Alaine kicsit szomorkásan megjegyezte, hogy ő mindig meglepődik, milyen sokan mondják ezt neki. Mert ő ezt a szakácskönyvet „csak úgy”, szinte véletlenül írta, és sose gondolta volna, hogy a munkásságából pont ez lesz sokaknak fontos. Ő a többi művét bizony sokkal többre tartja.
Ennek ellenére nagyon szeretem ezt a könyvét IS.

Ez a nő egy EMBER volt! Remekül megírta ez a könyvet, ami tulajdonképpen egy szakácskönyv, de „elbeszélgetve”, mintha nagymama mesélte volna mit és hogyan készíts. A recepteket körülírja, kis történetbe szövi, a legegyszerűbb alapanyagokat ajánlja. Vicces és komoly felvátva. A jótanácsai megszívlelendőek. (Mind a fogyókúrával kapcsolatosan, mind az ünnepekkel kapcsolatos leírásában) Egyszóval nagyon emberi. Nem tudok betelni az írónő stílusával, nem lehet nemszeretni. Kérek még P.A. könyvet, sokat :))

Nagy élvezettel olvastam végig ezt a könyvet. Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy egy szakácskönyvre ilyet fogok mondani – de hát azt tudjuk, hogy soha ne mondd hogy soha:)
Nagyon tetszett Polcz Alaine sorokon átszűrődő életszeretete, bölcsessége, az egész személyisége. Szívesen olvastam a receptek között megbújó kis anekdotákat, életbölcsességeket, történeteket. Számomra ez a plusz emelte a könyvet a megszokott szakácskönyvek fölé – és az a dolog, hogy szerencsére egy kép sem volt benne, csak hab a tortán – így megmozgathattam a fantáziámat, hogy elképzelhettem magamnak a leírt recepteket. Nem is árulom el, hányról határoztam el, hogy meg fogom csinálni.:D

Nekem tetszett a stílusa. Nem tudom, ha egy kezdő háziszakács venné a kezébe, eltudna-e kezdeni belőle főzni. Szerintem igen! Mert az alapok benne vannak, habár nem szájbarágósan és szóról szóra. Nem azt mondom, hogy csupa megfogadandó dolgot olvastam benne, de azért raktároztam magamba egyet-kettőt. Nagyon tetszett pl. az előretervezés a heti menüt illetően, és ez alapján egyszerre nagyobb adag nyersanyagot elődolgozni, mint amilyen a hagyma megdinsztelése, vagy pörköltalap elkészítése. Ami legjobban érdekelt a könyvben, az a leveses, salátás, öntetes, kenőkés és a tésztás rész. Utóbbi a házi tészták miatt. Már oly régóta szeretnék én is egy tésztagépet, mint amilyen édesanyámnak van. Merthogy szeretnék spenótos, sárgarépás, fűszerezett stb. tésztát készíteni, na meg teljes kiőrlésűt. Ami meglepett, mint étel, az a grízsaláta. Brr! A tészta tálalására vonatkozóan pedig számomra új információ, hogy a mártást jobban felveszi, ha főzést követően nem öblítjük le. Mindig tanul valamit az ember!
Ez egy rendhagyó szakácskönyv, mert megtűzdelte a szerző saját történetekkel, gondolatokkal. Nekem ez tetszett. Ahogy a stílusa is, a receptekre vonatkozóan. Kicsit olyan, mintha egy barátnője, vagy nő/férfi ismerőse ecsetelné az embernek, hogy mit és hogyan szokott főzni.
Egy fontos dolog leszűrhető ebből a könyvből: a főzés nem rabszolgamunka, hanem örömmel és szeretettel végezhető tevékenység. Bár én mindig így tekintek rá, mert szeretek főzni, főleg, ha van, aki jó étvággyal el is fogyasztja.

Próbáljátok ki a padlizsánkrémet!

Szeretem Polcz Alaine egyszerűségét és nagyszerűségét,különösen kedves e gasztronómiai témájú könyve, mert mikor ezt olvasom kicsit lenyugszik a zaklatott XXI. sz bennem :-))

Ezt a szakácskönyvet nem is elsősorban a receptek miatt olvastam, hanem egyszerűen azért, mert imádom Polcz Alaine-t és szerettem volna kicsit visszakapni a nagymamám által itt hagyott erdélyi életérzésből. Mindkettőből kaptam dögivel.
Egészesen az alapoktól indulva lépkedtünk a kommentárokkal dúsított, igazi, vérmes magyar receptek között.
Imádtam.