„A rítus kollektív viselkedési program az életút fordulópontjaira – születés, esküvő, halál s ezek részeként a veszteség, a krízisek elviselésére, áthidalására. (Persze vannak ünnepi rítusok és egyéniek is.) A gyászrítusoknál a cél a továbbélőket ért veszteség lehető legrugalmasabb feldolgozása: a test eltávolítása az élők közül, ugyanakkor gondoskodás a testről, gondoskodás a lélekről – és gondoskodás a gyászolókról. A halál megváltoztathatatlan és elkerülhetetlen, de viszonyunk a halálhoz nem az, és ez többek között azért fontos, mert viszonyulásunk a halálhoz szabja meg az életünket is. A halál felfogása és elfogadása befolyásolja az életünk módját, az elintézetlen problémák, az elért és el nem ért eredmények teszik könnyűvé vagy nehézzé a megválást az élettől. Olyan összefüggéssel állunk szemben, amely meghatározó egész életünkre."
Együtt az eltávozottal 15 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polcz Alaine művei Jelenkor
Enciklopédia 7
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 23
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
Ha a halál pillanatában ott volt az ember és el tudott búcsúzni, az nagy könnyebbséget jelent. A legtöbb gyászoló azért panaszkodik, hogy nem tudott elköszönni, nem volt ott, nem volt mellette; vagy éppen nem volt bátorsága elköszönni. Az elengedést különösen megnehezíti az, ha nem láthattuk a halott testét, ha szétroncsolódott balesetben, eltűnt háborúban, tömegkatasztrófában, távoli helyen, idegen országban halt meg.
24. oldal, A rítusokról (Jelenkor, 2005)
Európa-szerte népi szokás volt, hogy karácsony estéjén terítenek az elköltözöttnek, vagy a morzsákat leteszik a fenyőfa alá egy kosárkába, „mert jönnek Karácsony éjszakáján a halottak, és táplálkoznak a szeretetünkből”.
30. oldal, A rítusokról (Jelenkor, 2005)
A Mississippi mellett élő négerek a temetőben táncolnak, mert megszabadult valaki. az újszülött mellett meg sírnak, mert rabszolga született a világra.
41. oldal, A rítusok alakulása napjainkban (Jelenkor, 2005)
A szüntelen partnercsere nem azt jelenti, hogy magas a hódítások száma, hanem az ellenkezőjét: a mélyebb, biztonságos kapcsolatra való képtelenséget – emögött is rendszerint fel nem dolgozott veszteség, félelem áll.
13. oldal, A rítusokról (Jelenkor, 2005)
Hippokratész nem csak egy személy volt, hanem egy orvos-dinasztia képviselője. A Corpus Hippocraticusban a következőt találjuk: „…Ha a beteg a betegsége uralma alá kerül, kezemet rá nem teszem”. Tehát a haldoklót hagyom a maga idejében meghalni. Ezzel egyezik a hospice filozófia: „A halál idejét sem elhúzni, sem siettetni nem szabad”.
132. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bleeding Bride: Fekete fivérek 91% ·
Összehasonlítás - György Attila: Testvérünk a halál ·
Összehasonlítás - Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen 84% ·
Összehasonlítás - Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae 87% ·
Összehasonlítás - Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny 95% ·
Összehasonlítás - Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet 94% ·
Összehasonlítás - Csáth Géza: Lidércálmok 79% ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: A döntés 96% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Őszi vásár 97% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Pilátus 94% ·
Összehasonlítás