Befejezhetetlen 86% 27 csillagozás

Befejezhetetlen című könyvében az égi és a földi szerelem mindenkit foglalkoztató kérdéskörét – próbálja – megválaszolni, és egészíti ki további kérdésekkel Polcz Alaine. Segítsége és ötlettársa, Ablonczy Anna állította össze hátrahagyott kéziratokból és közös levelezésükből e poszthumusz kötetet.
     A két hölgy levelezéséből kitűnik az a szerteágazó, és egymástól eltérő életút, amelyeket egymással szembeállítva, hol meggyőzni a másikat, hol teljes egyetértésben, hol az „ismeretlen” homályban kutakodva próbálják megkeresni a választ a szerelem miben létére. Nagyon nyíltan beszélik el saját tapasztalataikat, örömtől a csalódásig, a generációk közötti eltérésekig, a múlt és jelen szokásaiban eltérő, de alapjában azonos lelkületét. Összehasonlítják az égi és földi szerelmet, melyik is lehet teljesebb, tartósabb és kegyetlenebb. Nem könnyű vállalkozás ez, a realitás, a logika rendre elhasal, nincs képlet ami felvázolhatná, nincs olyan egyenlet, ami eredménnyel szolgálna. Ki tudja, ki tudhatja biztosan a választ, túl sok a kérdés, és minden egyes válasszal csak szaporodik száma. Érdemes egyáltalán keresni – és érdemes keresni magát a szerelmet* –, mi az ami lehozza a szavak szintjére? Talán a költők tudják, talán ők közelítik meg leginkább, kifejezve szavakkal, mondatokkal, mi is a szerelem.

* Érdemes keresni magát a szerelmet? Eleve elrendeltetett, jön és tarol, teszi dolgát, s felkarol.

Gondolatok szerelemről, szeretetről, hűségről, hűtlenségről. Gondolatok, amiket aztán még jó sokáig kell továbbgondolni.

Újra csak meghatódtam és letaglózva éreztem magam egyszerre. Meghatott és csodálattal töltött el az a meghatározhatatlan kötelék, amely Alainét és Miklóst egymáshoz fonta, az életben, és azon túl, sőt feltehetőn életeken át is. Becsülendő, sőt példaértékű az az odaadás, amellyel férjét engedte, visszavárta, ápolta, kísérte a másik oldalra. Irigylésre méltó az a kendőzetlenség, amivel kettejük életéről, az ehhez kapcsolódó belső vívódásairól, kétségeiről, magában megélt magasságairól és mélységeiről beszámol. Külön erőssége ennek a könyvnek és még néhány életrajzi vonatkozásúnak szintén: rengeteg építő alkotó, gondolkodó utánaolvasós utalást tartalmaz. Mészöly Miklóstól innen merítve olvastam először /Jelentés öt egérről/, s megdöbbenve konstatáltam mennyire érzelemmentesen, szárazan közöl. Ellentétben túlcsorduló, csupa élet feleségével. Mennyire más lehetett ez a két ember. S mégis ott volt az a megmagyarázhatatlan kötelék. Örök rejtély. Ahogyan az is, miért érzek mindkettejük iránt valami mély, belső, egyszerrecszép, egyszerre félelmes ismerősséget. Erre akkor döbbentem rá, amikor a könyvtári polcot böngészve, Mészöly életmű kötet végén fel nem fedeztem az életéhez és már halálához kapcsolódó fényképeket: betegágyában; felesével kettesben, betegen; kedvelt telkén, már alig mozogva, soványan; halottas ágyán; a malomkeréknél; a Dunánál…

Eloszlat néhány kellemes illúziót, és tele van magvas, gondolatébresztő kérdésekkel, felvetésekkel. Egy könyv a szerelmet érteni akaróknak, a szerelemből kiábrándultaknak, vagy a mégis hinni akaróknak. Mindenkinek, akit ért már kijózanító csalódás a párjával, magával, vagy a szerelemmel kapcsolatban úgy általában, és kicsit távolabbról nézve jobban szeretnék érteni az egész bonyodalmat. Nekik kihagyhatatlan olvasmány. Viszont kíméljünk meg tőle mindenkit, aki még boldog, ábrándos tudatlanságban él.