A Befejezhetetlen című könyv szépen illeszkedik Polcz Alaine időskori, összegző könyveinek sorába, amelyekben visszatekintve egész életére, tetteivel és munkájával, tudásával és gondolataival, hitével és érzelmeivel – és a halállal néz szembe. A könyvek témái közül nyilván ezért sem maradhattak ki azok a mindannyiunkat foglalkoztató nagy kérdések és titkok sem, mint az élet értelme és a szerelem.
Befejezhetetlen 27 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2009
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polcz Alaine művei Jelenkor
Enciklopédia 17
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Most olvassa 6
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 30

Kiemelt értékelések


Befejezhetetlen című könyvében az égi és a földi szerelem mindenkit foglalkoztató kérdéskörét – próbálja – megválaszolni, és egészíti ki további kérdésekkel Polcz Alaine. Segítsége és ötlettársa, Ablonczy Anna állította össze hátrahagyott kéziratokból és közös levelezésükből e poszthumusz kötetet.
A két hölgy levelezéséből kitűnik az a szerteágazó, és egymástól eltérő életút, amelyeket egymással szembeállítva, hol meggyőzni a másikat, hol teljes egyetértésben, hol az „ismeretlen” homályban kutakodva próbálják megkeresni a választ a szerelem miben létére. Nagyon nyíltan beszélik el saját tapasztalataikat, örömtől a csalódásig, a generációk közötti eltérésekig, a múlt és jelen szokásaiban eltérő, de alapjában azonos lelkületét. Összehasonlítják az égi és földi szerelmet, melyik is lehet teljesebb, tartósabb és kegyetlenebb. Nem könnyű vállalkozás ez, a realitás, a logika rendre elhasal, nincs képlet ami felvázolhatná, nincs olyan egyenlet, ami eredménnyel szolgálna. Ki tudja, ki tudhatja biztosan a választ, túl sok a kérdés, és minden egyes válasszal csak szaporodik száma. Érdemes egyáltalán keresni – és érdemes keresni magát a szerelmet* –, mi az ami lehozza a szavak szintjére? Talán a költők tudják, talán ők közelítik meg leginkább, kifejezve szavakkal, mondatokkal, mi is a szerelem.
* Érdemes keresni magát a szerelmet? Eleve elrendeltetett, jön és tarol, teszi dolgát, s felkarol.


Újra csak meghatódtam és letaglózva éreztem magam egyszerre. Meghatott és csodálattal töltött el az a meghatározhatatlan kötelék, amely Alainét és Miklóst egymáshoz fonta, az életben, és azon túl, sőt feltehetőn életeken át is. Becsülendő, sőt példaértékű az az odaadás, amellyel férjét engedte, visszavárta, ápolta, kísérte a másik oldalra. Irigylésre méltó az a kendőzetlenség, amivel kettejük életéről, az ehhez kapcsolódó belső vívódásairól, kétségeiről, magában megélt magasságairól és mélységeiről beszámol. Külön erőssége ennek a könyvnek és még néhány életrajzi vonatkozásúnak szintén: rengeteg építő alkotó, gondolkodó utánaolvasós utalást tartalmaz. Mészöly Miklóstól innen merítve olvastam először /Jelentés öt egérről/, s megdöbbenve konstatáltam mennyire érzelemmentesen, szárazan közöl. Ellentétben túlcsorduló, csupa élet feleségével. Mennyire más lehetett ez a két ember. S mégis ott volt az a megmagyarázhatatlan kötelék. Örök rejtély. Ahogyan az is, miért érzek mindkettejük iránt valami mély, belső, egyszerrecszép, egyszerre félelmes ismerősséget. Erre akkor döbbentem rá, amikor a könyvtári polcot böngészve, Mészöly életmű kötet végén fel nem fedeztem az életéhez és már halálához kapcsolódó fényképeket: betegágyában; felesével kettesben, betegen; kedvelt telkén, már alig mozogva, soványan; halottas ágyán; a malomkeréknél; a Dunánál…


Eloszlat néhány kellemes illúziót, és tele van magvas, gondolatébresztő kérdésekkel, felvetésekkel. Egy könyv a szerelmet érteni akaróknak, a szerelemből kiábrándultaknak, vagy a mégis hinni akaróknak. Mindenkinek, akit ért már kijózanító csalódás a párjával, magával, vagy a szerelemmel kapcsolatban úgy általában, és kicsit távolabbról nézve jobban szeretnék érteni az egész bonyodalmat. Nekik kihagyhatatlan olvasmány. Viszont kíméljünk meg tőle mindenkit, aki még boldog, ábrándos tudatlanságban él.
Népszerű idézetek




…szerintem a szerelem, mint sok minden más érték az életünkben, önmaga ajándéka. Egy másik ember csupán kiváltja belőlünk ezt az érzést, ideát, vágyat, vonzerőt. És mert kiváltja, annyira boldogok leszünk, hogy egyből neki tulajdonítjuk azt az érzést, ami belőlünk fakad. Mi éltetjük, rajtunk múlik, hogy érezzük-e, átéljük-e vagy nem.




A vallás elválaszt. A hit a fontos. A mélysége, az ereje, a sodrása, az alakulása. A buktatók, a szárazságok, a felismerések, a kételkedések. Akár a szerelemben. A vallás darabokra vágja Istent, mint az erkölcs a szerelmet – szabályok közé szorítja. A szerelem, a teljesség kizárja a külvilágot. A kör önmagába visszatérő vonal, de bezárul. Nemhiába tekintették a görögök a szerelmet társadalomellenes állapotnak. A szerelmesek Freud szerint is aszociálisak, mert egymással vannak elfoglalva.
A földi szerelem előképe az égi (isteni) szerelemnek? (Jelenkor, 2014)




A legtöbb szerelem addig működik, amíg az érdeklődés fennáll, az érzelmek keresik, hiányolják, és megtalálják a másikat, illetve amíg a nemszeretem dolgokat nem veszik észre a másik személyiségében, vagy nem törődnek vele. Elfogadják a másikat olyannak, amilyen, mert ami van, az is elég a boldogsághoz. Nem véletlen, hogy általában azok a kapcsolatok a tartósabbak, ahol nem a saját vágyaink és hiányérzetünk irányítanak minket, hanem azért találunk vonzónak egy másik embert, mert a miénkhez hasonló az érdeklődése, világlátása, értékrendje.




Ágnes meg azt mondta egyszer, keserűen:
-Te egy szellemi prostituált vagy.Mindegy, hogy ki ül melletted, kivel beszélsz, ugyanolyan barátságos, kedves vagy. Hát mi ez? Nincs rangsor, értékelés, nincs távolság, közelség?
181. oldal




Erről jut eszembe, tudod, hogy mit jelent, honnan vettük át a „Paradicsom” szót? Az óperzsa nyelvben a „paradice” kerítés, elkerített hely. Csak a királyoknak, az uralkodóknak voltak ilyen körülkerített, gyönyörű kertjeik. Az Isten az első emberpárt a „Paradicsomkertbe”, vagyis az elkerített kertbe helyezte el. De ez nem a nagyvilág, hanem a védett, körülkerített hely.
[…]
A szerelem, a boldogság nem a világ – hanem a körülkerített hely.
De Éva átlép a kerítésen. Minerva és Pallasz Athéné is nők voltak. Pont a tudásnak van istennője, nem különös? Mit tudtunk mi, amit elfelejtettünk?




Egy barátnőm mesélte megrázó élményét. Háború után gyors házasságkötés, de a férje minden kedvességre, simogatásra, gyöngédségre képtelen. – Ilyen vagyok, ez nem jelenti azt, hogy nem szeret az ember – mondja a feleségének. Hát egy reggel mit látok, meséli tovább a barátnőm, a disznót simogatja, vakarja a füle tövét, a nyakát, és becézgeti kedvesen. Megdermedtem. A disznót lehet, és engem nem?
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pelesz Alexandra: Porhüvely 100% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Tajtékos ég 97% ·
Összehasonlítás - Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél 92% ·
Összehasonlítás - Bleeding Bride: Fekete fivérek 91% ·
Összehasonlítás - Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet 94% ·
Összehasonlítás - Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok 92% ·
Összehasonlítás - Hunyady Sándor: Feketeszáru cseresznye ·
Összehasonlítás - Bodor Ádám: Sehol 89% ·
Összehasonlítás - Benedek Elek: Testamentum és hat levél ·
Összehasonlítás - Reményik Sándor: Erdélyi március / Álmodsz-e róla? ·
Összehasonlítás