Befejezhetetlen 90% 19 csillagozás

Befejezhetetlen című könyvében az égi és a földi szerelem mindenkit foglalkoztató kérdéskörét – próbálja – megválaszolni, és egészíti ki további kérdésekkel Polcz Alaine. Segítsége és ötlettársa, Ablonczy Anna állította össze hátrahagyott kéziratokból és közös levelezésükből e poszthumusz kötetet.
     A két hölgy levelezéséből kitűnik az a szerteágazó, és egymástól eltérő életút, amelyeket egymással szembeállítva, hol meggyőzni a másikat, hol teljes egyetértésben, hol az „ismeretlen” homályban kutakodva próbálják megkeresni a választ a szerelem miben létére. Nagyon nyíltan beszélik el saját tapasztalataikat, örömtől a csalódásig, a generációk közötti eltérésekig, a múlt és jelen szokásaiban eltérő, de alapjában azonos lelkületét. Összehasonlítják az égi és földi szerelmet, melyik is lehet teljesebb, tartósabb és kegyetlenebb. Nem könnyű vállalkozás ez, a realitás, a logika rendre elhasal, nincs képlet ami felvázolhatná, nincs olyan egyenlet, ami eredménnyel szolgálna. Ki tudja, ki tudhatja biztosan a választ, túl sok a kérdés, és minden egyes válasszal csak szaporodik száma. Érdemes egyáltalán keresni – és érdemes keresni magát a szerelmet* –, mi az ami lehozza a szavak szintjére? Talán a költők tudják, talán ők közelítik meg leginkább, kifejezve szavakkal, mondatokkal, mi is a szerelem.

* Érdemes keresni magát a szerelmet? Eleve elrendeltetett, jön és tarol, teszi dolgát, s felkarol.

„Love is not a victory march”
Leonard Cohen: Hallelujah

Polcz Alaine, az a Polcz Alaine, aki nem is számolta már, hány orosz katona erőszakolta meg a fronton és akit mindkét férje többször is megcsalt – az egyik a nászúton – képes hittel és érzékenyen írni és vallani szerelemről, szeretetről, szexualitásról és érzelmekről. És nem tudom, hogy Ablonczy Anna neve, aki a levelezésben végig egyenrangú szellemi partnere volt, és aki végül összeállította ezt a könyvet, miért nincs a borítón szerzőtársként feltüntetve, mert legalább annyi része volt a könyv létrehozásában neki is. Egymást inspirálva, kérdéseket feltéve és azokra válaszokat keresve, saját tapasztalatokból és nagy költőktől, íróktól, filozófusoktól idézve boncolgatják a szerelmet.

Gondolatok szerelemről, szeretetről, hűségről, hűtlenségről. Gondolatok, amiket aztán még jó sokáig kell továbbgondolni.

Újra csak meghatódtam és letaglózva éreztem magam egyszerre. Meghatott és csodálattal töltött el az a meghatározhatatlan kötelék, amely Alainét és Miklóst egymáshoz fonta, az életben, és azon túl, sőt feltehetőn életeken át is. Becsülendő, sőt példaértékű az az odaadás, amellyel férjét engedte, visszavárta, ápolta, kísérte a másik oldalra. Irigylésre méltó az a kendőzetlenség, amivel kettejük életéről, az ehhez kapcsolódó belső vívódásairól, kétségeiről, magában megélt magasságairól és mélységeiről beszámol. Külön erőssége ennek a könyvnek és még néhány életrajzi vonatkozásúnak szintén: rengeteg építő alkotó, gondolkodó utánaolvasós utalást tartalmaz. Mészöly Miklóstól innen merítve olvastam először /Jelentés öt egérről/, s megdöbbenve konstatáltam mennyire érzelemmentesen, szárazan közöl. Ellentétben túlcsorduló, csupa élet feleségével. Mennyire más lehetett ez a két ember. S mégis ott volt az a megmagyarázhatatlan kötelék. Örök rejtély. Ahogyan az is, miért érzek mindkettejük iránt valami mély, belső, egyszerrecszép, egyszerre félelmes ismerősséget. Erre akkor döbbentem rá, amikor a könyvtári polcot böngészve, Mészöly életmű kötet végén fel nem fedeztem az életéhez és már halálához kapcsolódó fényképeket: betegágyában; felesével kettesben, betegen; kedvelt telkén, már alig mozogva, soványan; halottas ágyán; a malomkeréknél; a Dunánál…

Eloszlat néhány kellemes illúziót, és tele van magvas, gondolatébresztő kérdésekkel, felvetésekkel. Egy könyv a szerelmet érteni akaróknak, a szerelemből kiábrándultaknak, vagy a mégis hinni akaróknak. Mindenkinek, akit ért már kijózanító csalódás a párjával, magával, vagy a szerelemmel kapcsolatban úgy általában, és kicsit távolabbról nézve jobban szeretnék érteni az egész bonyodalmat. Nekik kihagyhatatlan olvasmány. Viszont kíméljünk meg tőle mindenkit, aki még boldog, ábrándos tudatlanságban él.

Mert így is lehet a szerelemről írni…