Az ​életed, Bíró Berta 31 csillagozás

Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Két ​idős asszony beszélget… Gyerekkoruk óta tartó mély barátságukat semmi nem ingatta meg, bár a huszadik századi történelem – és a sors – néha több évre is lehetetlenné tette a személyes találkozást. „…Na, ezért lettem jó pszichológus…” – mondja Polcz Alaine a gyermekkori barátnőjének, Bíró Bertának egyik találkozásuk alkalmával, amikor bensőséges egyetértésben örülnek annak, hogy milyen jó „hosszasan beszélgetni”. Nos, az Olvasó részesévé válhat válhat egy sok évtizeden át tartó bensőséges beszélgetés … utolsó néhány évének. Az életük és a század eseményeit meghitt őszinteséggel megidéző barátnők vallomásait a tragédiákkal is szembenéző emberi megértés és a léleknek a mulandóságok fölé emelő derűje lengi körül. A helyszín: Kide, ez a csodálatos szépségű falu, kőbe faragott építészeti remekmű, melyben Bíró Berta leélte az életét, és ahova – meghatározó gyermek- és ifjúkori élményeihez, egy életre szóló barátság igézetében – Polcz Alaine hat évtizeden át mindig visszatért. A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Jelenkor, 2014
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636765330
>!
Pont, Budapest, 2000
156 oldal · ISBN: 963833696X

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsi_Marta P
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Igazi kis remekmű ez az interjúkötet, aminek két főszereplője: Berta, a gyermekkori legjobb barátnő és a szerző maga. Aki a tőle megszokott természetességgel, kedvességgel, finomsággal és őszinteséggel beszélget és hívja elő a múltat, annak szereplőit, eseményeit a kedves barátnővel együtt visszaemlékezve, felidézve. Kidén, a szépséges, pici falun történt mindez, Erdélyben.
Hat nagyobb fejezetbe rendezve, hat nagyobb témára koncentrálva idézték fel az egykori élet eseményeit, történeteit, amely élet egyáltalán nem volt egyszerű. A szegénység, a sok és kemény fizikai munka, hagyományok, szokások, rituálék, a falu népének mindennapi élete mellett a lelki életbe is bepillantást nyerünk, milyen is volt akkoriban az udvarlás, házasság, gyermekvárás és -nevelés, veszteség, gyász. S hogy a halál az élet természetes része volt, nem idegenkedve, félve gondoltak, hanem készültek rá. spoiler Valamint egymás segítése, támogatása is magától értetődő tett volt, legyen szó betegségről, veszteségről, vagy éppen gyarapodásról, születésről.
Magam is ott ültem a két hölggyel együtt az asztalnál, egy kedves és tartalmas vendégeskedést, igazi élményt jelentett ez a visszaemlékezés, amit a sok régi és a beszélgetés során készített fotó tett még meghittebbé és családiassá.

>!
Kuszma P
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Rövid leszek, magamhoz képest. Polcz Alaine-t én nem is tudom írónak tekinteni, ő már intézmény-számba megy nálam, épp az ilyen művek miatt. Az életed, Bíró Berta a könyvek azon kategóriájába tartozik, amelyeket nem lehet kategóriába szorítani. (Vagy ezek szerint mégis?) Riportkönyv, mondhatnám felületesen, de milyen riportkönyv az, ahol a riporter ennyit beszél? Emlékmű inkább, Bíró Berta emlékműve, és Kide, az erdélyi református falu emlékműve – meg egyben minden erdélyi falu emlékműve is. Mint az igazán jelentős emlékművek általában, ez is tiszta, méltóságteljes és egyszerű. De nem is a szöveg minősége a lényeg, azt hiszem, hanem ami mögötte van. Illetve ami már nincs. Mert elveszett. És mégsem veszett el, mert itt ez az írás. Szép ez nagyon, hogy az ember ilyet is tud: írni.

5 hozzászólás
>!
Piintyő
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Kétszeresen is meglepetés volt számomra a könyv. egyrészt az írónő személyében, hiszen a nevéből kiindulva nem gondoltam, hogy magyar írónő. (első találkozásom volt vele) másrészről maga a könyv. hogy egyszerű, sallangok nélküli írásmóddal, ilyen nagyszerű hatást vált ki. persze ehhez kell már, hogy az ember maga is vissza-vissza tekintsen elmúlt évekre, elmúlt történésekre, elmúlt életekre. tetszett ennek a két öreg hölgynek a mindent kibíró barátsága, az a természetesség, hogyan elmesélik, felidézik a címbéli Bíró Berta életének mozzanatait: gyermekéveit, házasságait, öregkorát. tetszett ragaszkodása szülőföldjéhez: „Itt, ahol születtem, szép is, jó is. Bokor volt a bölcsőm, legyen koporsóm is.”
Pedig a képekkel gazdagon illusztrált könyv megmutatja, hogy Kidében nemcsak régen volt nehéz az élet. most lepusztult házak, kiürült templomok, elöregedett lakosság van csak „Kiállhatsz a kapuba, nem hallasz egy hajtogatást, egy füttyöt. Máskor még a felső utcáról is lehallatszott ide a gyerekek sívítása. Most semmi. Csend van. Mint a temetőben.”
mindezek mellett mégis kitartanak, s bölcsen fogadják az élet múlását.
jó volna ezt megtanulni tőlük.

26 hozzászólás
>!
Miestas
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Bíró Berta, Polcz Aline gyerekkori barátnője, „csak ” egy egyszerű asszony, aki elmeséli az írónőnek az életét, amit eddig is tudtak, amit átéltek…két idős asszony beszélget, de ebben a beszélgetésben benne van a múlt, a történelem, az élet, a szegénység, a hit, a szeretet, a családba vetett hit, az ember tisztelete. Hétköznapi szociográfia mondhatnánk, de ennél több , sokkal több, egy élet meséje, amiből tanulhatunk, ha meglátjuk benne az értékeket.

7 hozzászólás
>!
Rea P
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Mindent szerettem ebben a könyvben. Hangulata, varázsa van. Jólesett nézegetni a sok fényképet, Bertáról, Alaine-ről, Kide ősi módon épült sok százéves házairól, négyféle templomáról. Jólesett kicsit elmerülni a múltban, olvasni régi szokásokról, igazi tisztességes, jó emberek életéről. Rácsodálkoztam egy csomó ritkán hallott, vagy nem ismert tájszóra, régi mesterségre. Tisztelettel vegyes ámulattal figyeltem mennyiféle munkával voltak képesek megbirkózni ezek az emberek, hajnaltól estig zokszó nélkül, mert ezt követelte a szokás, a tisztesség. És közben láttam, hogy csupa-csupa nehézség közepette is volt erejük, kacagni, énekelni, olvasni, és szeretni…

11 hozzászólás
>!
dokijano
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Mindvégig fogva tart az a közvetlen hang, amelyen a két idős barátnő felidézi a közös múltjukat, és annak kapcsán a kis erdélyi falvak elöregedését és pusztulását. Tényleg, mintha egy családi fotókat nézegetős vasárnap délutáni lenne. Nagyszerű ötlet volt a szerzőtől, hogy a szöveg mellett ott láthatjuk a fényképeket is, amelyekről beszélgetnek. Segítségükkel lelátunk az ősi hagyományok gyökeréig. Vajon kisarjad-e az a gyökér még, vagy hagyják elsorvadni? Vannak már biztató jelek. Remélem, ezeket is megírja valaki, aki olyan jól tudja láttatni a valóságot, ahogy Polcz Alaine tudta!

2 hozzászólás
>!
utazó
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Oly sokszor emlegette már Bertát egyéb írásaiban P. A., hogy tényleg kíváncsi voltam a gyerekkori barátnőre. Nemcsak az elmesélések hozzák öt elénk, hanem a rengeteg fénykép, levelek is.
Meg is fogom nézni, hol van Kide, lehet, hogy jártam is már azon az erdélyi tájékon? Akár igen, akár nem, vágyom oda.

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Nagyon szerettem ezt a könyvet olvasni. Varázslatos hangulata van. Annyiszor eszembe jutott közben Inge Lök, és az ő két vidám – a Föld egy másik, talán szerencsésebb sarkán élő – öreg nénije… Pedig ez a könyv sokszor nem vidám ám, a múló élet, a fiatalság és öregség sok régi és új nehézségéről, bajáról szól. Persze ott vannak benne az élet kisebb és nagyobb örömei, vidámságai is. Éltek, szerettek, kacagtak, énekeltek, játszottak – még visszagondolni is jó rá. Beszélgetnek a halálról, az elmúlásról, a mások haláláról és a saját eljövendő halálukról is.
A könyvből áradó derű, a pozitív életszemlélet, a 60 éven átívelő barátság, a gyerekkor, lánykor felidézése annyiszor csalt mosolyt az arcomra olvasás közben.
Nagyon megragadtak a fényképek is, a két idős nő fényképei fiatalon és megöregedve, meg az erdélyi Kide képei, a pusztulásában is megkapó falu képei. Engem Énlakára emlékeztetett, ahol néhány éve jártunk. Az is felért egy időutazással.

>!
Anó P
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Utaztam…a múltba és Kidébe, Bertával és Alaine-nal, a két idősödő, örök barátnővel.
Néztem a képeket, láttam őket is, szépen, fiatalon, majd idősödve, s a kidei képeket is – s arra gondoltam, minden elmúlik, de a barátság halálig, s még azon is túl – megmarad…
Ilyen, holtig tartó barátság nagyon ritka, ilyenben van részem nekem is, remélem:)
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
A youtube linkek alatti rész nem tőlem való:

"Az életed, Bíró Berta” című ezen kiadványt Polcz Alaine műveit kedvelő olvasóinknak ajánljuk, akik már ezek sorában bizonyosan olvasták az „Asszony a fronton” című megrendítően szép önéletrajzi regényét is, amelyből pontosan tudják, hogy a szerző csakis azért volt képes túlélni a sors által rá kiszabott mérhetetlen szenvedést, mert az Erdélyből eredő gyökerek mindvégig megtartó, életet adó erővel táplálták. Ennek a gyökérzetnek volt a része Bíró Berta, a szerző gyermekkori jó barátnője, szellemi társa, akinek élete – a szerzővel folytatott beszélgetések fényében és a korabeli fekete-fehér fotók alapján – kel életre.

A Bertától való meleghangú, szeretetteljes levelek megelevenítik azokat a történelmi időket, amikor az egyik családtag, Samu belépett a kollektívbe, majd a két házasság történetének is tanúja lehet az olvasó, az első férj, a soha nem feledhető Zsiga halálának, és a Kovács Andrissal kötött új házasságnak. Mindezek megidéződnek a lírai szépségű kötet lapjain, amely nemcsak Bíró Berta, de egy kicsit Polcz Alaine életregénye is, hiszen kettejük sorsa – a fizikai együttlétek hiánya ellenére is – jóban-rosszban összefonódott, mert az a titokzatos génrokonság, amely összetartja őket, erősebb minden vérségi köteléknél."

>!
Virágszépe
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Polcz Alaine mindig különleges, egyszerű, mégis továbbgondolásra késztet. Ebben a könyvben két régi barátnő összeül és felidézik emlékeiket. A helyszín Erdély sokat megélt kis faluja Kide. Olyan érdekes volt, amikor emlékeztek egy közös múltbeli eseményre, először mindig pontosították a környezetet, az időjárást: ….akkor nagy sár volt, nehezen tudtunk menni, …. ott ült hátul a szekéren, lógázta a lábát. Sok-sok szomorú, nehéz megpróbáltatást kellett mindkettejüknek átélniük, de az olvasás közben rájöttem, hogy ők nem szomorúak emiatt, ezek a történetek alkotják az életet, melyet tiszta derűvel szemlélnek. A keserű múltat, mindig egy vidám esemény felidézése követ. Mindkettejük életében fontos volt a felelősség, a szeretet, az összetartozás. Ez a beszélgetés figyelmeztet, tartsuk szem előtt, hogy mi a fontos az életben, és ne felejtsünk el nevetni.


Népszerű idézetek

>!
utazó

– Mikor Déry és Örkény szenilitás versenyben voltak, mindennap elmondták egymásnak, hogy aznap mi volt a legnagyobb baki. Egyik nap fölényesen nyert Déry – már nyolcvanon felül volt, Örkény még jóval fiatalabb – beszélt, beszélt telefonon, aztán leengedte a kagylót, s odaszólt a feleségének: te Böbe, kivel is beszéltem?

107. oldal

3 hozzászólás
>!
Piintyő

Sokszor gondoltam rá, hogy Jézusnak is – amennyiben az istállóban született és tehenek melegítették – jó lehetett. Mert az istállóban sosincs hideg, sosincs meleg. Az istállók jól temperáltak. Ha tisztán tartják, a friss trágyának a szaga egyáltalán nem rossz, hiszen a marhák, lovak növényevők, nem büdös a gané, és Samu egyébként is nagyon tisztán tartotta az istállót.

21. oldal

4 hozzászólás
>!
Piintyő

Hazahozta a tejet, itthon oltót tett bele, a tej megaludt, felkavarta, egy tállal lenyomtatta, felül került a java, azt leszedte, és akkor kezdte véskákba gyúrni. Az egy kerek vagy négyszögletű káva – minek mondjam a véskát –, ez román szó volna? Amivel aztán alakítottuk a sajtot, hogy négyszögletű legyen vagy kerek. Nem úgy, mint a székelyek. A székelyek bekötik egy ruhába és lecsorgatják. Itt pedig volt egy ilyen satu szerű, két deszka közé tettük be, volt egy csavar, amivel lecsavartuk és kipréseltük. A tej hamar megaludt. Attól függ, hogy hány kanál házioltó volt benne. (….) Mi házioltót csináltunk. Volt bornyúoltó és disznóoltó. A disznó gyomrának a belső hártyáját letépték, azt kimosták, elsózták, összegömbölyítették, felcsavarták egy orsóra és szúrták a gerenda alá száradni.

54-55. oldal

>!
Miestas

… nem szabd kérdezni a sorsot, mert néha válaszol.

94. oldal

>!
Miestas

Te Berta, amikor az ember fiatal lehet egyszerre kettőbe szerelmes?
– Azt hiszem, hogy mindkettő csak tetszik, és nem tud választani. Nem ismerem a férfiakat. Szeretni talán lehet kettőt. De szerelmesnek lenni – csak egybe lehet. Amikor az ember fiatal, a szerelembe szerelmes. Készenlétben áll nála a szerelem.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Piintyő

Mert az élet örök. Igen, nélkülünk is örök – a megújulással.

68. oldal

>!
dokijano

– Mi van a koporsóddal?
– Képzeld a koporsóm nincs meg. Kölcsönadtam.
– Hogyhogy kölcsönadtad?
– Tudod itt szokás kölcsönadni, ha valaki váratlanul hal meg, akkor kölcsönkérik a szomszédtól. Nehéz szívvel adtam oda a koporsómat, megmondom őszintén. Ámbár a szorult helyzetben lévőt az ember megsajnálja – hogy úgy mondjam – és odaadja. Ezt rövid idő alatt mindenki vissza szokta vásárolni. Legtöbbször két héten belül, akkor helyére kerülne az én koporsóm is, fel a padlásra, mert ott tartom. De még mindig nem hozták vissza. Ez engem idegesít is, megmondom őszintén, mert vannak éjszakák, amikor rosszul érzem magamat – ámbár a leányaim azt mondják, hogy még senkivel sem támasztottak kerítést, ne aggódjak.

121. oldal, Egy éve találkoztunk (Pont, 2000.)

Kapcsolódó szócikkek: koporsó
>!
Miestas

– Táncolsz még Berta? Táncolnál?
– Hogyan is táncolnék – járni is alig tudok…
– Vágyni? – Nem is tudom.
– Én nagyon vágyom táncolni. Egy darabig, úgy hetvenöt éves koromig, csak úgy a magam gyönyörűségére táncoltam reggelenként. Újból kellene kezdeni.

40. oldal

>!
dokijano

Aztán fönnmaradt, hogy én nagyon okos voltam. Néztünk a kútba és kérdezte: Elhiszed Berta, hogy ebben a kútban van ezer veder víz? Van biz' a, még száz is – mondtam okosan reája… Az okosságról jut eszembe. Ha civódtunk valamin, ha mind a kettőnknek kellett volna, édesanyám azt mondta: „döntsétek már el: az okosabb enged”. Akkor én fordultam Samuhoz: Samu, légy okos. Édesanyám akkor haragudott.

7. oldal, Akkor régen (Pont, 2000.)

>!
dokijano

Tudod, Berta, arra gondolok, hogy ahány ember, annyi istenkép. Persze, ezt olvastam valahol, de hiszem, hogy így van. Ahány hit, annyiféleképpen látjuk, és ahány ember, annyiféleképpen éli meg Istent. Ezért is kell a több vallás. Nem merevedünk úgy meg a saját hitünkben.
– No látod, azért vagyok én egyszerre unitárius és református. Persze, azért a szeretet nevében a katolikusok sem hagyták békén a reformátusokat.

145. oldal, Múlt és jövő (Pont, 2000.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta
Kate Morton: Felszáll a köd
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Kovács Péter: Törmelék
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Jaap Scholten: Spengler törvénye
Antonije Isakovic: A pillanat
Varga Domokos: Kutyafülűek
Italo Svevo: Zeno tudata