Álomnapló 17 csillagozás

Polcz Alaine: Álomnapló

Polcz Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értetteb is az álmok nyelvét. Minden meg nem fejtett álom egy felbontatlan levél – idézte a Talmudot egyik könyvében. Szívesen hivatkozott Freud ismert mondására, hogy az álom via regia, királyi út a tudattalanhoz. Terápiájában is számtalanszor épített rá, és felhasználta a gyógyíthatatlan beteg gyermekeknél, a felnőtteknél is. Mit üzen az élet? Mit üzen a tudattalanom? – tette fel gyakran a kérdést önmagának is. Őt olvasva, az ő álmain keresztül mi is közelebb kerülünk az álmok világához, a saját álmainkhoz, és így önmagunk megértéséhez.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polcz Alaine művei Jelenkor

>!
Jelenkor, Budapest, 2014
164 oldal · ISBN: 9789636765187
>!
Jelenkor, Budapest, 2012
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636765187

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

morin5>!
Polcz Alaine: Álomnapló

A nyomasztó álmaink rajtunk kívül érdekelhetnek másokat?
Hiszen ezek túl személyes, belső ügyek, amiket talán nem illik más orrára kötni, elvégre az elgennyedt sebeinket sem mutogatjuk vadidegeneknek. Ezen méláztam Polcz Alaine álmainak olvasása közben, majd ahogy általuk feltárásra került a szerző életének egy kis szelete, megérintett a nyíltsága, őszintesége, kezdtem átértékelni a feltevésem, és még ötleteket is kaptam saját álmaim átgondolásához.

Goofry>!
Polcz Alaine: Álomnapló

„Az álmaimat azért mesélem el, mert az érdekes álmait elmeséli az ember. Ha van valaki aki érti.”
P.A.

Személyeskedni fogok! :s
Hadilábon állok az álmokkal. A naplóírással nemkülönben. Ezt talán hagyjuk! Úgysem e komponensek felhajtóereje ragadtak magasba ezen könyvnek kapcsán. No, erről kellene értékelést írnom… … …

Engem a pszichológia „bölcseleti”-síkon érdekel. A pszichoterápia – csakúgy mint ahogyan az irtóztató orvostudomány többi ága – már alig. Én Polcz Alaine-ben a filozófusi diszciplínákat keresem, a neve előtt díszelgő kétbetűs rövidítést pedig aligha látom.

Miért foglalkozzunk Alaine álmaival? És egyáltalán, miért jó megörökíteni, vagy akár csak elmesélni az álmokat?
Nekem mondjuk annyira nem, akkor inkább már csak bámulom a másét, az álomfejtéshez úgysem konyítok. Nálam ez a dolog amúgy is az okkultizmus területébe vág. Na és tudattalanod? – kérded rögvest, és joggal… (hehehe, mintha egy tartuffe-i álomban láttam volna magam a minap, de nem mesélem el.) Szóval, az Alaine-álmokat illető, elemző-boncolgatásban most nem szívesen exponálnám magam. Pedig a méltatlanul írófeleségnek degradált Polcz Alaine posztumusz álmainak megértéséhez, a szimbolikus, őszinte hogynemondjam indiszkrét üzeneteinek befogadásához ez a fajta szándék elengedhetetlen feltétel.
(Figyelem, a hogyan problematikájára is van recept! – Aki álomnapló írására adja a fejét, az jó, ha tudja, hogy a szimbólum nem minden, álmodni is tudni kell, arról nem beszélve, hogy valamiképpen papírra kell kerülnie azoknak a könnyen elillanó és érdekes álomképeknek. – Ez némi technikai tudást követel, melyről a könyv függeléke Márkus Parádi József munkái nyomán ad útmutatást. Jól jegyezd: csak a fontos szerzők álmait vásároljuk meg!)
De még nem válaszoltam meg a kérdést:
Polcz Alaine-t olvasva, az ő álmain keresztül te is közelebb kerülhetsz az álmok világához, saját álmaidhoz, és így önmagad megértéséhez. (Előszó: A.A.)

A szaggatottan minimál-antiliterátusi stílusban ( Ablonczay Anna közreműködő szerkesztésében) rögzített naplójegyzetekhez, – adjon az bármily csekély okot a mókára – láthatólag most nem tudok kellő komolysággal közelíteni. Sebaj, aki akarja, ki tudja hámozni ebből lényeget…
Fő, hogy közelebb kerültem a megértéshez, a felejtős álomvilágomhoz és az Alaine-jelenséghez! :-)

15 hozzászólás
Virágszépe>!
Polcz Alaine: Álomnapló

Bátorság kell ahhoz, hogy egy író leírja az álmait, és később, halála után az kiadásra is kerüljön. Ritkán emlékszem az álmaimra, de számomra az álom megmagyarázhatatlan, titokzatos, megfejthetetlen. Polcz Alaine-t az írásai alapján, kiegyensúlyozottnak éreztem, aki halad előre nyugodt tempóban, tudatosan segítve a betegeket, haldoklókat. Ebből a könyvből viszont az elrejtőzött Polcz Alaine-t ismertem meg, a bizonytalan, kétkedő embert, orvost.
Az életére gondolva szinte természetes, hogy az álmaiban a menekülés, bujkálás, útkeresés, ennivaló, fájdalom és félelem jelenik meg jellemzően. Biztosan ritka helyzet az, amikor egy író tudatalattiját is megismerheti az olvasó. Gazdagabb lettem a naplótól, bár hiányérzetem van, a tudatos Polcz Alaine hiányzik a könyvből.

Habók P>!
Polcz Alaine: Álomnapló

Nehéz olvasmány. Nemcsak álmok (sajátja és másoké) , néhol tényleges naplóbejegyzés is. Van, hogy azonosítani tudom a szereplőket, de sokat használom a netet is. Az álmok pedig többnyire nyomasztóak. Nem is egészen értem, miért adták ki? Ezek túl személyes feljegyzések.

szevaszka >!
Polcz Alaine: Álomnapló

(…) Egyetlen lehetőség a félelemtől megszabadulni – vállalni vagy a többiekért tenni valamit
Nagyon felnézek Polcz Alaine-re mint nőre és gyógyítóra, és talán pont ezért volt szomorú olvasni az álmairól.
Nem mindenki él át annyi sötétséget és erőszakot, és nem mindenki találkozik a gyásznak és halálnak annyi arcával, amennyivel ő nézett szembe önként a munkája során. Ezzel együtt nem mindenki osztja szét magát, az erejét, az örömét, a hűségét azzal hittel és elhivatottsággal, amit ő vállalt, és ami meggyőződésem, hogy rengeteg fényt hozott a környezetének és a betegei életébe, és ami nélkül a világ valamivel reménytelenebb hely lenne. Ugyanakkor az álmai alapján nekem úgy tűnik mintha mégsem lett volna boldog, mintha nem tapasztalta volna meg a biztonságot és azt a szeretetet, amit ő olyan nagylelkűen adott.
Korábban, amikor az összes információm a házasságáról Mészöly Miklóssal az Asszony a fronton meghittséget és révbe érést sejtető utolsó néhány bekezdéséből, illetve a levelezésüket tartalmazó kötetről írt értékelések idealizáló hangvételéből származott, akkor abban a hitben voltam, hogy megkapta azt a kapcsolódást, aminek a biztonságában ő is megtapasztalhatta azt a gyógyulást, amiért ő maga is szüntelenül dolgozott mások életében. Hát nem. Az álmai között talán a következő mondat volt a legszívbemarkolóbb Mészöly Miklós kapcsán: „Mindig azt vártam, hogy egyszer biztonságban érezzem magam mellette.” Annyi közös év után és olyan megszállott ragaszkodás és érteni vágyás után egy ilyen mondat: tragikus. Nem démonizálni akarom Mészölyt (de igen) mert a másik oldalról ezek az álmok azt is sejtetik mintha folyton a másokkal törődésbe menekült volna saját maga elől. Rengeteg a kellene, jó volna, tenni, tenni, tenni, örömmel venni a nehézségeket, megérteni, elfogadni, vállalni a gondolatvilágában. Az álmainak az alaphangulata túlnyomó részt, és a legjobb esetben is nyomasztó, szorongató: folytonos üldöztetés, menekülés, az erőszaktevések lenyomatai rémálmok formájában, vágyakozás a fogantatásra a meddőséggel szemben, stb. Nyilván a legkisebb elképzelésem sincs arról, hogyha valaki annyi bántást élt át az életében mint Polcz Alaine, annak mennyi erővel kell kapaszkodnia a fénybe, hogy a tapasztalatainak az embertelensége és sötétsége ne húzza le. Ezért az előző gondolatom nem kritika volt, inkább csak sajnálat kifejezés, hogy bár inkább olyan férfi vonzotta volna őt ennyire, aki mellett könnyű lett volna a boldogságot megélnie – biztonságban és kölcsönös hűségben. Ugyanakkor az a gondolat is foglalkoztat, hogy milyen lehetett volna az élete ha nem ő lesz a pszichológus, hanem a páciens? Szerintem emberként úgy is képesek vagyunk gyógyulást és vigaszt vinni másoknak, ha közben mi magunk még nem vagyunk teljesek és gyógyultak, és erre Polcz Alaine egy nagyon erős példa. Az utolsó éveiben rögzített egyik álmához kapcsolódó gondolata szeretném ha még sokáig velem maradna:
„Nem lehet úgy leélni az életet, hogy mindig csak fegyelmezed magad.”

Lovely>!
Polcz Alaine: Álomnapló

Sok múlik rajta, hogy milyen elvárásokkal kezdünk bele. Én nem vártam csodát, köszönhetően a könyvbemutatónak, az előre átolvasott életrajzi regényeknek és annak, hogy belelapoztam mikor megvásároltam a könyvet.
Alaine halála után 5 évvel jelent meg ez a kötet, de a szövegből és az előszóból is kiderül, hogy az írónő tervezte a kiadását. Utolsó éveiben nagyon foglalkoztatták az álmok, a gyászolók álmai, a saját álmai. Ennek ellenére nem csak utolsó éveinek éjszakái elevenednek meg a könyvben, hanem egészen 1961-től lejegyez 1-1 szimbolikus álmot (2007 májusáig, szeptemberben halt meg)
Az elején még kicsit nehéz elválasztani az álmokat a naplótól, de sokkal szimpatikusabb ez a megoldás, mint a későbbi évek kusza álmai, amikhez nem kapunk semmilyen támpontot. A leginkább kiadásra érett szöveg az utolsó éveket öleli fel. Itt már tudatosan jegyezte le álmait, a célnak megfelelő kommentárokat fűzött hozzá, sokszor próbálta meg értelmezni őket. Sőt, nem is lejegyezte, a szó szerinti értelemben, hanem magnóra mondta, amitől sokkal részletesebb leírások keletkeztek.
Az álmokról: nem vagyok az álomelemzés rajongója. Az erre épülő pszichológiai terápiáktól is kicsit ódzkodom. Freud szerint a tudattalanhoz vezető király út. Nem rajongok Freudért sem. De! Egyértelmű, hogy van az álmoknak funkciója, vannak fontos álmok. Főleg, ha az álmodó is nagy jelentőséget tulajdonít nekik. Polcz Alaine így gondolta, ezért álmai is értelmet nyernek az olvasó számára. Sok élettörténeti utalás jelent meg álmaiban, ezt lehet cincálgatni sokáig. friss álomelemzőknek aranybánya Nagyon szép szimbolikákkal vannak tele az álmai (amikről írja is utolsó hónapjaiban, hogy miért tűntek el), sok a visszatérő közülük.
Kicsit úgy érzem, hogy Alaine tudott álmodni. Ő ezt is jól csinálta. Vajon ezt is tanulni lehet? Vagy csak eleget kell élni hozzá? Mindenesetre nem hozta meg a kedvem az álmodáshoz. Az álomelemzéshez talán…felteszem a polcra, aztán majd meglátjuk.

kalmarpolip>!
Polcz Alaine: Álomnapló

irodalmi értéke csekély, mégis roppant izgalmas szakmabeliek és érdeklődök számára is.

(mindig büszkeséget érzek, ha kiderült, hogy valami úton-módon ráéreztem egy hogykelleztcsinálnira. itt is ez történt, jól vagyok, köszönöm)


Népszerű idézetek

Lovely>!

Nem lehet úgy leélni az életet, hogy mindig csak fegyelmezed magad.

110. oldal, 2003. január 11.

Goofry>!

Folyton elfelejtem az álmokat, csak a hangulatuk marad.

51. oldal: 1995. január eleje (Kisoroszi)

paoloni >!

Nem vagyunk csak jók. Emberek vagyunk. Az álomban minden feltárul. Mit leginkább elkerülünk, éppen azzal kell szembenéznünk.

162. oldal

kalmarpolip>!

A kutyafáját a tudattalanomnak!

2003. Május 20.

paoloni >!

Jó lenne: az iskolázást igazán csinálni. Az Intézetben úgy dolgozni, hogy a lényegest a lényegtelentől elválasztva – jól gyógyítani. Mi lényegtelen, örömmel venni a benti nehézségeket, és fizikailag nem leromlani a sok munkában. Szóval belső nyugalom. Harmónia. Egyensúly. Megfelelő pihenés és táplálkozás. Ha lehetne. És a kutatómunka, a háztartás! Miklós!

12. oldal

2 hozzászólás
Lovely>!

Az álmaimat azért meséltem el, mert az érdekes álmait elmeséli az ember. Ha van valaki, aki érti.

102. oldal, 2002. július 6-7.

paoloni >!

Mindennek el kell múlni, és mindennek el kell veszni, hogy szabad légy? Meddig nehéz? Nekem nagyon nehéz. Uram Isten, az is nehéz, ha valakit 25 évig szeretsz, aki az élettársad? És hű vagy, mint a barom. Állapotbeli kötelesség, vagy lemondani róla. És ha el akar menni, állapotbeli kötelesség elengedni. Nem tudom, mi a nehezebb, mellette maradni, vagy válni? Most mindkettő elviselhetetlennek tűnik. Ismétlés, jelenhez visszatérés. Önként elfogadni a lemondást vagy kitartást. Honnan vegyek ekkora hitet?

26. oldal

Lovely>!

A tudat megbocsáthat, a tudattalan nem.

116. oldal, 2003. június

Lovely>!

Teljes mélypont után: lelki süketség, lelki szárazság, kedvetlenség – kezdek magamhoz térni.

1961. december 14, 20. oldal

konyvolvaso>!

Utazás, öltözetlen vagyok, nem vagyok készen.

51. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nógrádi Csilla: Álomnapló
Eva B.: Csodák és hangok
Tamási Áron: Szülőföldem
Sütő András: Sütő András naplójegyzetei
Láng Zsolt: Itthonév
Sümegi György (szerk.): Naplók, interjúk ’56-ról
Markó Béla: Egy irredenta hétköznapjai – Lehallgatási jegyzőkönyvek – 1986. április–1989. december
Hermányi Dienes József: Hermányi Dienes József jegyzetkönyve
Kuncz Aladár: Levelek
Köteles Pál: Búcsú Erdélytől