Újra el kell ismernünk
a hitről,
hogy minden tudás forrása.
Intellektuális szenvedélyek,
egy nyelv,
egy kulturális örökség birtoklása,
vonzódás a hasonlóan gondolkodók
közösségéhez – a személyes tudás
szenvedélyesen
és megértésünkön jóval túlmenően
elkötelez bennünket
a valóság egy látomása mellett.
Ez az elkötelezettség,
mint a szerelem, amellyen rokon,
szenvedéllyel égető
„Nesszosz-ing”…
E könyv Polányi főműve.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mesteriskola Atlantisz
Az emberek feldühödnek, hogy egyesek tiszteletre méltónak tartják azt, amit ők megvetendőnek, s haragszanak, mert ebből kimondatlanul az ő kiválóság kritériumaik-lenézése következik. Párizsban heves jelenetek kísérték a korai impresszionista kiállításokat. 1913-ban Stravinsky párizsi közönsége összeverekedett, s hasonló zavargásokat váltott ki több országban néhány Wagner-opera bemutatója. Ezekben a konfliktusokban a két fél az életéért küzd, vagy legalábbis az élete egy részéért. Mert mindegyik létezésében van egy olyan terület, amely csak egy, a másik létezésében lévő terület realitásának tagadásával tartható elevenen. S az effajta tagadás megrendíti a másik meggyőződését, és ezt oly mértékben éli át a léte elleni támadásként, amilyen mértékben benne él ebben a meggyőződésben.
Láttuk, hogy a fontos tudományos forradalmak – a matematikában is, a természettudományokban is – ugyanilyen egzisztenciális konfliktusokat váltottak ki. Később, amikor a múlt vallásháborúiról, illetve a jelenkor ideológiai háborúiról lesz szó, hasonlókat tapasztalunk majd.
340
a kétely elfogadása épp annyira hitbeli aktus, mint elutasítása (második kötet)
86
A béka hiánytalan fizikai és kémiai topográfiája semmit sem mond a békáról mint békáról, ha nem ismerjük előzetesen mint békát. (1), (második kötet)
163
Ha az ember oldalra fordított fejjel néz egy tájképre, megnövekszik a kép színeinek intenzitása. A szokatlan testtartásból adódó jelentésveszteséget az érzéki elevenség növekedése ellensúlyozza.
334
A vallási misztikus úgy éri el a kontemplatív egyesülést, hogy bonyolult gondolati erőfeszítést tesz, s a szertartás ezt segíti elő. Miközben a fizikai jelenségeken túl lévő Isten jelenlétére koncentrál, megpróbálja meglazítani azt az intellektuális kontrollt, melyet érzékelő képességei gyakorolnak ösztönösen a felett a környezet felett, amellyel szembesülnek. Merev pillantása nem vizsgál külön minden tárgyat, s értelme nem azonosítja sajátosságaikat. Teljesen felfüggeszti az intelligens megértés sémáját, amellyel normálisan benyomásait értékeli, s felbukkan előtte egy olyan világ, amelyet értetlenül, isteni csodaként tapasztal meg. A keresztény misztikában ezt a folyamatot via negativaként ismerik, s Pszeudo-Dionüsziosz Misztikus Teológiájából ered az a hagyomány, amely szerint ez az egyetlen tökéletes út Istenhez. Ez a hagyomány arra buzdít, hogy „leválások” során keresztül az abszolút tudatlanságban keressük az egyesülést Vele, aki minden dolog és minden tudás fölött áll. A dolgokat ekkor nem fokálisan, hanem egy kozmosz részeként, Isten tulajdonságaiként látjuk.
335
A semmit sem állító tapasztalatok valóban korrigálhatatlanok lennének. De számításba kell vennünk először is, hogy az, hogy mit látunk, vagy mit érzünk, nagymértékben attól függ, hogy milyen értelmet tulajdonítunk neki, s ennyiben korrigálható. Egy fehér folt feketévé válhat, ha felfogjuk azt a tényt, hogy egy napfényben fürdő fekete ruha része. Egy gyerek érezhet éhséget, s mégsem tudja, hogy enni akar, amíg ennivalóval nem kínálják.
342
A pontosság vagy a pontatlanság olyan tulajdonság, amit akkor állíthatunk egy megnevezésről, ha valami olyan dologhoz viszonyítva ellenőrizzük, ami nem megnevezés, hanem az a helyzet, amelyre a megnevezés vonatkozik. ( második kötet)
17
Minél magasabb rendű a szervezet, annál bonyolultabb a műveleti terve, s minél teljesebben támaszkodik minden egyes része tér- és időbeli helyzetében az összes többi tér- és időbeli helyzetére, hogy hasznos lehessen az egész számára, annál haszontalanabbá válik mindegyik önmagában. (második kötet)
133
Az a kísérlet, hogy egy lovat rávegyünk arra, hogy abrakolás nélkül dolgozzon, pontosan az után fog kudarcba fulladni, miután a leghosszabb ideig sikeres volt; annak bizonyossága pedig, hogy az ember szórakoztatja a hallgatóságot a kedvenc viccével, nem növekszik a sikeres ismétlések számával a végtelenségig.
288
Van az okos Hans tévedésnek egy változata, amelyet „nem tudja elvéteni” illúziónak nevezhetünk. Azok tudnak a legkevésbé útbaigazítani egy idegent, akik nagyon jól ismernek egy környéket. „Menjen csak egyenesen előre” – mondják, megfeledkezve azokról az elágazásokról, ahol az embernek döntenie kell, merre menjen tovább. Nem képesek felismerni, hogy jelzéseik egyáltalán nem egyértelműek,mivel számukra azok. Így aztán magabiztosan azt mondják: „Nem tudja elvéteni”.
291
