Pokoli ​teremtmények, ördögi szerkezetek 42 csillagozás

Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

A ​Főnix Könyvműhely egy különleges antológiával kedveskedik olvasóinak. A kötetben alkotóink arra vállalkoztak, hogy egy-egy novella erejéig kóstolót adjanak a steampunk univerzumából, természetesen a saját szemszögükből. Holden Rose a gőz uralta világ egy sötét arcát mutatja be egy rabszolgaként tartott kislány szemén keresztül. Imre Viktória Anna történetében egy család menekül mágia segítségével az örök sötétségre kárhoztatott Londonból. Peter Sanawad tanmesének is beillő novellájában a fiatal Galileo Galilei, egy gólem és egy derék egyházfi kalandját kísérhetjük végig a Naprendszeren keresztül. Habony Gábor a zene és az energia kapcsolatát tárja fel egy rejtélyes harmónia segítségével, Hudácskó Brigitta az alternatív történelem vizeire evez, Mickey Long a steampunk vadnyugatra kalauzol el minket, ahol hősét egy legendás hírű csavaros veszi üldözőbe. Benyák Zoltán a háború poklán át szöktet meg Sanghajból kisregényében, Bajkán László a zsáner különböző izgalmas találmányok… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

A művek szerzői: Holden Rose, Imre Viktória Anna, Peter Sanawad, Habony Gábor, Hudácskó Brigitta, Mickey Long, Benyák Zoltán, Bajkán László, Patrick J. Morrison, Vivien Holloway, Hertelendy Anna, A. M. Aranth

Tartalomjegyzék

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2015
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051784 · Illusztrálta: Hertelendy Anna

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors 
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

A steampunk és én… Maradjunk annyiban, hogy furcsa viszonyt ápolunk. Sokáig váltig állítottam, hogy nem szeretem, de ez így ebben a formában nem igaz. Mert a fogaskerekeket, órákat, óraműveket meg ilyesmi kütyüket nagyon bírom. A gőzmizériát viszont nem igazán és a viktoriánus kor sem kifejezetten a zsánerem…
Ettől függetlenül ezt a válogatást azóta el akartam olvasni, amióta először láttam boltban, és volt ugyan egy-két novella, ami nem igazán tetszett, de nem bántam meg az olvasás.

Holden Rose: Chloé
Kész szerencse, hogy nem az első novellával kezdtem a gyűjteményt, mert lehet, hogy itt félre is tettem volna. Nem rossz a történet, de – első sorban a zsenge korú főszereplő miatt – nekem nagyon gyerekes volt.
3/5

Peter Sanawad: A vén Európa
Egész oké volt, bár kissé összecsapottnak hatott helyenként. spoiler
3/5

A. M. Aranth: Malleus maleficarum
Érdekes darab, élvezetes stílus, jópofa történet. Külön szerettem a spoiler
5/5

Habony Gábor: Hugo különös harmóniája
Furcsa volt. Nincs rá jobb szavam.
3/5

Imre Viktória Anna: A legsötétebb óra
Sötét hangulatú darab, érdekes világban. Mondjuk nekem kicsit lógott a levegőben (igen, előzménynovella), de alapvetően tetszett. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer a regényt is elolvasom hozzá.
3,5/5

Hudácskó Brigitta: Wick-akta
Zseniális volt, az egyik kedvencem a kötetből. Remekül összerakott, élvezetes stílusú akta, nagyon jó az egyensúly a cikkek, levelek, beszámolók stb között, és a történet is érdekes.
5/5

Mickey Long: Egy maréknyi csavarért
Nem volt rossz, de igazából nem is esett jól. Jól eltalált vadnyugati hangulat, szerintem nagyon átlátszó csattanóval.
3/5

Benyák Zoltán: Egy évszázad háború
Szintén kedvencek között. Izgalmas, megrázó történet, amivel az egyetlen „gondom” az volt, hogy nem hosszabb. Simán elolvasnám regény méretben is.
5/5

Bajkán László: Az egyenes út
Jó alapötlet, de valahogy mégis elég felejthető.
2,5/5

Patrick J. Morrison: Aki késik, az nem múlik
Háromszor futottam neki, de egyszer sem sikerült a végére jutnom. Az egyetlen novella a kötetben, amit nem sikerült végigolvasnom. Volt valami a stílusában, ami nagyon nem jött be.
1/5

Vivien Holloway: Táguló horizont
Kérem szépen így kell előzmény/kiegészítő/akármilyen regényhez kapcsolódó novellát írni! Kerek egész, élveztem, szórakoztam, faltam. Nem lóg a levegőben, és elérte, hogy el akarjam olvasni a folytatását!
5/5

Hertelendy Anna: Ha ütött az órád
Jó volt, de megint azt érzem, hogy lehetett volna hosszabb, alaposabb, kidolgozottabb. Ha jól tudom, ez a novella is kapcsolódik egy másik könyvhöz.
3,5/5

Összességében megkapja a 4 csillagot, legfőképpen azért, mert ami tetszett, az nagyon-nagyon tetszett. Főleg Hudácskó Brigitta és Benyák Zoltán írása, de Vivien Holloway és A. M. Aranth novelláját is bátran ajánlom mindenkinek, csak ezek miatt is érdemes volt elolvasni a válogatás.
Három egészen apró megjegyzést viszont hozzáfűznék a könyvhöz. alig-alig komolyabbakat a kukacoskodásnál:
Hemzseg az elírásoktól és téves elválasztásoktól. Ezen nem szoktam hangosan fennakadni, de most zavaróan sok volt, helyenként teljesen értelmetlen volt tőle a mondat.
Nekem nagyon furcsa és kicsit zavaró volt, hogy az oldalszám a páros oldalakon alul volt, a páratlanokon felül. Sose tudtam, hol keressem. Azt meg nem igazán tudtam hová tenni, hogy némelyik novella címe ki volt írva minden páratlan oldalon az élőláb magasságában, némelyik meg nem.
A tartalomjegyzékben jól jött volna, ha a szerzők neve is szerepel a címekkel együtt.

>!
buzavirág
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Egy antológia értékelése a legnehezebb feladat, hiszen több szerző munkájának lehetünk olvasói. Összességében majdnem mindegyik novella tetszett, de voltak amik sokkal jobbak voltak. Külön-külön nem mondanék véleményt, de a legjobbakról, nekem tetszőekről szót ejtek.
Hozzám közelebb állnak a sci-fi elmekel tarkított történetek, de a steampunkkal való felturbózás még különlegessé tette ezeket. Érdekes volt olvasni, hogy szinte az összes szerző egy világvége utáni időbe helyezi a történetét.
Az első novella a Chloé, ő egy rabszolga lány, aki szabadsága érdekében mindent megtesz és még a Fejszekezűtől sem riad vissza. Célja a város, a szegecselt acél falakon túli világ. A történet nyomasztó, de könnyen érthető.
A Vén Európa egy történelmi visszatekintés, Galileohoz köthető, amelyben felbukkan egy Gyilkos Gólem és a hrissel faj, lényegében a feltalálás veszélyeire hívja fel a figyelmet, hogy a jövőre is gondolni kell, döntésinkkel hatással leszünk a jövőre.
A. M. Aranth története üdítően hatott, örülök, hogy megismerkedhettem vele, egy középkori hangulatú boszorkányüldözésbe csöppentem a novella által, kíváncsi vagyok most már a regényeire is.
A legsötétebb óra végig fenntartotta az izgalmat, a feszültséget, nagyon vártam, hogy Marion és családja kiszabaduljon ebből a sötétségbe burkolt városból.
Mickey Long vadnyugati kalandja a Egy maréknyi csavarért szó szerint egy akkora csavarral zárult, hogy nagyon meglepett, és megnevettetett.
A kedvenc nálam egyértelműen Benyák Zoltán, talán azért is mert az ő novellája volt a leghosszabb, legkidolgozottabb. A történet az I. Világháború véget nem éréséről szól, már száz éve tart Kínával a harc, már csak Európa tart ki, a lakosság egy spoiler éli napjait. A történetben kulcsszereplő Hiu elrablása a cél, hogy az ő segítségével véget érjen a háború. Nagyon tetszett a befejezés, örülök, hogy kicsit érzelmesre sikerült.
Patrick J. Morrison Alfája (szuperkatonája) félreértések, szívatások áldozata lesz, mély bűntudatot érez, és megrendeli saját bérgyilkosát. Nem várt fordulatok követik egymást, az olvasó pedig végig nagyon jól szórakozik.
Vivien Holloway-től már olvastam a Végtelen horizontot, így egy ismert világba repültem, ismert szereplőkkel találkoztam, nem ért csalódás.
A hosszabb történetek jobban tetszettek, de a legvégén kapott rövidke történet Hertelendy Annától méltó befejezése volt a könyvnek, és köszönet az illusztrációkért.

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Érdekes novellagyüjtemény volt, hosszabb és rövidebb darabokkal. A többségük tetszett is, főleg a hosszabbak. Kell egy bizonyos oldal, hogy jól ki lehessen vesézni egy történetet. Van egy-két író, akitől szívesen olvasnék még.

>!
lilla_csanyi
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Ez igen! Nem gondoltam volna, hogy ez a kötet ennyire jó lesz! Mármint, igen, három szerzőt ismerek személyesen is, tőlük el is vártam, hogy jó legyen, de azt hittem, hogy a többi között majd lesznek kevésbé érdekesek, ne adj' isten olyanok, amik nem tetszenek…De nem. Itt mindenki belevitte a maga kis novellájába a személyes varázsát, ezért mindegyik egyedi, ötletes és szórakoztató lett.
Azért nem kapott maximális pontozást, mert idegesítőn sok volt benne a szerkesztési hiba: rossz elválasztások, felesleges betűk, stb., stb… és ez szúrta a szememet egy idő után.
És ha már személyes ismeretség:
@Wee sztorija a szó szoros értelmében nem novella. Sokkal inkább olyan, mint egy előjáték valami nagyon-nagyon ígéretes dologhoz. :)
@Disznóparéj_HVP pedig sikeresen összezavart a novella első oldalával, de utána nagyon vicces és akciódús lett, úgyhogy köszönöm szépen az éleményt. :)

1 hozzászólás
>!
kisandika
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Imádtam az egészet. A történetek változatosságát, az intelligens, friss, néhol szarkasztikus humort. Az írói remekeléseket, amikor az alternatív történelem egy-egy elemében megjelent a magyar aktualitás. A fordulatokat. Mindent :)
Egyik írótól sem olvastam ezelőtt, némelyeknek a neve nem volt ismeretlen, másoké ismeretlen volt, de egyikőjükben sem kellett csalódnom. A gyanúsan pornósztár nevű Mickey Long is remekelt. Bocsánat, tényleg, ezer bocsánat. Megpróbálom félretenni az idióta sztereotípiákat. Voltak kedvenceim is (nem árulom el, kik), akikre mindenképp jobban oda fogok figyelni a jövőben.
Nagyon jó volt, színvonalas kötet, és szívet melengető a tudat, hogy mindezt magyar alkotók tolmácsolásában olvashattam.

6 hozzászólás
>!
Agatha
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Általában nem szeretem a novellákat, mert nem sokszor találkoztam olyan művel, ahol kerek egésznek, szépen kibontottnak, íveltnek, vagy csak nem összecsapottnak éreztem volna a történetet.
Ez a könyv is a kevesek közé tartozik – ahogy haladtam vele, egyre jobban lekötött (különösen az alternatív történelmi elemekért voltam oda). Sokkal rövidebb ideig tartana felsorolnom azokat, amik nem tetszettek, mint azokat, amelyek valamiért megragadtak. Nagyon sokféle stílusúak az írók, ami nagyon jót tett a válogatásnak, sosem tudhattam, mire számíthatok a következő történetben. Biztos vagyok abban, hogy fogok még olvasni egyik-másik írótól.

>!
Uszáma
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Összességében sokkal többet kaptam a művektől, mint amire egyébként számítottam. Eleinte az gondoltam, hogy majd könnyedén ki tudok emelni egy történetet, de ahogy haladtam előre, már tudhattam, hogy lehetetlen lenne egyet is kiválasztani. Fantasztikus, hogy ilyen kis terjedelemben is miként képesek felépíteni az írók a történeteket, világokat és karaktereket. Egyik-másik szerencsére „csak” ízelítőül szolgál egy sokkal nagyobb történetből, de így is volt olyan amiből szívesen olvasnék folytatások formájában. Azt hiszem ezek után nem meglepő, hogy mindenkink ajánlom az antológia olvasását, a steampunk világa elkalauzoló történeteket és a róluk alkotott véleményeimet a következőkben olvashatjátok.
Teljes: http://konyvspiraciok.blogspot.hu/2015/08/steampunk-ant…

>!
Szentinel
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Jó antológia volt. Persze nem volt tökéletes, de átlagban jó írásokat tartalmaz. A kötetnek nagyon jól tett, hogy a korhatárt kitolták 17 éven felüliekre.

Holden Rose: Chloé

A szerzőtől korábban még nem voltam semmit, ez viszont nagyon jó kezdés volt. A történet egyszerre volt szívszorítóan izgalmas, könnyfakasztóan tragikus és hangosan röhögős. Annál a jelenetnél, mikor a baba „gazdát” cserélt, hangosan felnevettem. 5/5

Peter Sanawad: A Vén Európa

A szerző érezhetően történelmi irányba vitte az irományt. A gond csak az, hogy én ezt az írást valahogy… nem éreztem a kötetbe illőnek. Valahogy nem volt annyira steampunk, mint Rose novellája, inkább egy Wells-Verne nosztalgiának tartom. 3/5

A. M. Aranth: Malleus Maleficarum

A kötet csúcspontja, mely ugyanott hasal el, mint az összes Aranth-féle kispróza: TÚL RÖVID! Ezekkel a szereplőkkel ilyenféle történeteket nagyon sokáig el tudnék olvasni. Nem csak, hogy bemutatja, hogyan kell SFF novellát írni 2015-ben, de 100%-os erőbedobással illusztrálja a gaslamp fantasy erejét. A karakterek zseniálisak, a párbeszédek majd szétesnek a lazaságtól, az ötletek brillíroznak, a harcjelenetek pedig… Nos, ha már játszottatok a Bloodborne című dark fantasy RPG-vel, akkor tudjátok, hogyan is nézhet ki egy Aranth-féle boszorkányvadászat. 5/5

Habony Gábor: Hugo különös harmóniája

A „harmonikája” szerintem jobban illett volna rá, hisz egy hangszerszerű gépezet feltalálása áll a középpontban. Maga a novella sokáig építkezik, és minden erejét az utolsó oldalakon veti be. Ez hagyott bennem egy pici elégedetlenséget, viszont az, hogy a befejezés nyílt lett, sokat javított az íráson (igaz, egy másik részemnek meg pont az nem tetszett, de hát no…). 4/5

Imre Viktória Anna: A legsötétebb óra

Ez az első olyan történet, mely nyitánya egy nagyobb gaslamp fantasyverzumnak. Bár a novellát egy picit hosszúnak éreztem, nagyon jól volt felépítve. A hangulat végig sötét volt és borongós, az olvasó nem tudhatta, hogy a szereplők túlélik-e a történetet, vagy sem. Egy biztos: a Kísértés Rt. előbbre került a várólistán. 4/5

Hudácskó Brigitta: Wick-akta

Egy rövid cikknovella, parádés szövegszerkesztéssel. A külcsínnel szerencsére egyenértékű a belbecs is. A szöveg jól megírt, kidolgozott és életszagú. Egy tudós gyilkosságának körtörténete, melynek konklúziója szerint több lehetséges elkövető is van. Az olvasó fantáziájára van bízva, hogy kit is gyanúsít. 5/5

Mickey Long: Egy maréknyi csavarért

Újabb remek írás, ezúttal a steampunk vadnyugaton, a végén egy remek csattanóval. A sztori olvasása közben megjelentek előttem a western helyszínei és szereplői, a világ minden kliséjével. Mégis üdítő hatású. Izgalmas, laza és western (ez utóbbi nálam elég erős érv, mivel szeretem ezt a zsánert). 5/5

Benyák Zoltán: Egy évszázad háború

A történet két okból lóg ki az antológiából: ez egy alternatív történelem kisregény a maga hetvenhárom oldalával, plusz inkább dieselpunk (vagy atompunk), mint steam. Mindezek ellenére nagyon erőteljes. Az olvasóval sikeresen érezteti, hogy hősei úti célja (és az esély, hogy elérik) éppúgy kétséges, mint előre megjósolni a történet csavarját és a végét. Az pedig, hogy az első világháború már száz éve tart, és nem ért véget 1918-ban, már alapból megteremtett egy kopottas, kiábrándult világot. Benyák írása talán mind közül a legvelősebb. Amellett, hogy alternatív történelem, és több punk elemet ötvöz, olvasható kémregényként és poszt-apokaliptikus sztoriként is, hisz hőseink átkelnek bombákkal porig égetett pusztaságokon. 5/5

Bajkán László: Az egyenes út

Ez volt az egyetlen olyan novella, amellyel nem tudtam mit kezdeni. Végigolvasni sem tudtam rendesen, mert nem értettem, miért került be a válogatásba. Inkább tűnt egy elvont irodalmi kísérletnek, mint steampunk novellának, amit én személy szerint nem szeretek. A könyv többi írása szórakoztató volt, ez pedig nagyon kilóg közülük. 1/5

Patrick J. Morrison: Aki késik, az nem múlik

Ismét első találkozás egy szerzővel, újabb remekmű. Elsőre furcsának tűnt, de aztán egyre izgalmasabb és humorosabb lett. Ennél a novellánál éreztem egyedül, hogy görbe tükröt mutat a korai ponyva sci-fiknek és az elkényelmesedett, jóléti társadalomnak. Morrison szórakoztató novellája is olyan, mint A. M. Aranth-é: RÖVID! Ez is egy olyan ötlet, amelyből regényt lehetne írni, hiszen az író humora nagyon a helyén van. A lezáró csattanóra pedig nincs jobb szó: pöpec. 5/5

Vivien Holloway: Táguló horizont

Ismét egy nyitánynovella, mely a hamarosan megjelenő Végtelen horizont előzménye. Ezt az írást is szerettem, mert remekül bemutatta a rokoni kötelékek fontosságát. Egyebet nem nagyon tudok hozzátenni. Szokásos Holloway-minőség: a szereplők jópofák, a sztori jó, próza dettó… szóval jó. Az írónő rajongóinak valszeg’ ez is tetszeni fog. Remek étvágycsökkentő a Végtelen horizontra, vagy a következő Winnie-sztorira váróknak. 5/5

Hertelendy Anna: Ha ütött az órád

Az alapszituáció egy picit hasonlít A legsötétebb óráéhoz, de azért tud újat mutatni. A varázserőt birtokló mágusok és a technokrata mérnökök egymással vívott osztályharcának lehetünk szemtanúi, enyhén Total Recall-os utánérzéssel. Adott egy főszereplő, aki előtt nem tiszta, kicsoda ő valójában, de egy csomó veszélyes szituációba keveredik, míg ráébred, hogy valójában mi is az ő szerepe a játszmában. A jól összerakott történetnek köszönhetően ez a novella is izgalmas, érdekes élményt nyújt. 5/5

Ezt az antológiát három okból célszerű beszerezni:

– Mint első magyar, kifejezetten steampunkra (és az alzsánereire) kihegyezett antológia, eszmei értékkel bír.

– A történetek nem csak azt mutatják be, hogy milyen sok árnyalata van a steampunknak, hanem azt is, hogy ezek mennyire sok módon értelmezhetők. Egy gőzvandál rajongónak szerintem már emiatt is megéri beruházni rá.

– A novellák jelentős része valójában nem is novella, pusztán novella terjedelmű rövid elbeszélés. Ez abból állapítható meg, hogy sokuknak van komplett, korrekt lezárásuk, nem pedig csattanóval végződnek. Ez pedig jó, hiszen nekem pont az nem tetszik sokszor a novellákban, hogy erőltetik a befejezés megcsavarását. Aki tehát a novellákért nem rajong, de a kisprózát szereti, az is bátran vegye kézbe!

3 hozzászólás
>!
lettielena
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Szerencsés csillagzat alatt történt ezen a forró nyáron, hogy nyertem egy jegyet Steampunkiába. Gyakran szoktam ilyen utakra jelentkezni, mivel olyan sok hely van a könyves világban, ahova el szeretnék jutni, de üres zsebbel elég nehéz ezeket az igényeket kielégíteni. Nem marad más hátra, szerencsét kell próbálni. Ez a próba pont sikerült, aminek nagyon örültem.
Kalandok sorát élhettem át a hosszú úton. Találkoztam ijesztőbbnél ijesztőbb teremtményekkel. Boszorkányvadászat, szerencsejátékok, életmentések, olykor gyilkosságok szemtanúja voltam. Huhuuu mennyi dolgot el kell hallgatnom élménybeszámolóm során!!

Utazásom végén nem panaszkodhatok. Érdekes volt minden, amit láttam, hallottam.

>!
Chriss P
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek

Még mindig nagyon örülök, hogy megkaptam ajándékba ezt a könyvet :) A steampunk világa teljes egészében feltárult előttem, eme remek novellagyűjteménynek köszönhetően. Mit mondhatnék… imádtam :) A blogomon majd egy-két novelláról részletesen is beszámolok, amik különösen tetszettek. :)
@Disznóparéj_HVP, @Wee, @Tinte, @Kildara
http://christinefieldblogja.blogspot.hu/2015/11/pokoli-…


Népszerű idézetek

>!
Aiden

– Te meg olyan hülye vagy, mint egy kecske segge, édes fiam!

83. oldal

>!
Disznóparéj_HVP IP

– Uram elvesztette a fél karját – jegyezte meg Robert, mert úgy érezte, valamit mondania kell. – Igazán férfias volt.
– Az Úr elvette, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve! – felelte a főinkvizítor és továbbhaladt.

105. oldal, A. M. Aranth: Malleus Maleficarum

>!
Zora

Bosszúsan felmordultam, aztán kikászálódtam a takaró fogságból, és felkaptam a noteszt, hogy visszacsempésszem az izlandi kabátjába. Kint a folyosón félhomály uralkodott, egyetlen petróleumlámpa pislákolt halványan. A fal mellett magányos lovagi páncél árválkodott, amelyre már az érkezésünkkor is felfigyeltem, mert ilyen ódivatú műtárgyakkal ritkán díszítették az ehhez hasonló kócerájokat. A színházi közhely szerint dramaturgiai alapkövetelmény, hogy ha megjelenik a színen egy pisztoly, annak előbb-utóbb feltétlenül el kell sülni. A nyavalyás fémkaszni is ki tudja, mióta várt arra az egyetlen pillanatra, hogy éjnek évadján éppen én próbáljak mellette elosonni. Akárhogy is legyen, amikor egy vonalba értem vele, egyszerűen elkezdett elemeire hullani.
Bekapcsoltak az Alfa reflexek, és nekifogtam őket elkapdosni, mielőtt csörömpölve a padlóra zuhannak, hogy felverjék az izlandit. Pillanatokon belül úgy néztem ki, mint egy tébolyult színesfémgyűjtő, aki unatkozó óráiban középkori harci öltözékekkel végez szakrális zsonglőrmutatványokat. Csodával határos módon sikerült viszonylag szerény zajártalom mellett megfékeznem a szabályos láncreakciót prezentáló acéltákolmány önpusztító machinációit, menet közben magamra öltve a kritikus fémtömeget. Ez után jobb híján teljes vértezetben folytattam éjszakai tolvajkörutam, és mintegy ötvenkilónyi túlsúllyal belopakodtam Einar szobájába.
Az izlandi léghajók rőt hajú titánja úgy horkolt, akár egy rozsdás gőzgép, amelynek a belsejében egy komplett téli álmot alvó medvecsalád vert tanyát. Verítékező homlokkal és egy ízületi gyulladás végső stádiumában szenvedő reumás őslény esetlen bájával elsuhantam mellette. A falifogason elhelyezett kabátja zsebébe csúsztattam a Josy terveit felfedő noteszt. Küldetésemet teljesítve ugyanazzal a sajátos, gólemszerű mozgással távoztam a helyiségből, mint amivel bejutottam, hogy a folyosón a hátsó kijárat irányából érkező Marshába botoljak. Értetlenül végigmért: nyilván én lehettem az első olyan fiúja, akit egy szenvedélyes éjszaka után lovagi páncélba öltözve kap rajta az alvajáráson.
– Hosszú történet – suttogtam felé megviselten, aztán további felesleges magyarázkodás helyett nekiláttam eltávolítani magamról alkalmi páncélzatomat. Újra összeraktam az eredeti állapotába, mintegy engedelmeskedve a világot összetartó egyetemes rendezőelvnek.
A szobámban a lány elmesélte, hogy mindent elintézett, és a filmesek máris elindultak a léghajógyárba, hogy még a bérgyilkos érkezése előtt átrendezzék egy földönkívüli támadás színhelyévé a terepet. Ezt követően hosszan szerelmeskedtünk, majd a lány visszaosont a saját szobájába, én pedig évek óta először kimerült, de boldog álomba merültem.

Reggel brutális csörömpölésre ébredtem, és amikor harcra készen a folyosón termettem, a lovagi páncél darabjai közt kábán ücsörgő léghajópilótával találtam szemben magam.
– Én esküszöm, semmit se csináltam, csak elmentem mellette – tárta szét kezét Einar bocsánatkérően.
– Nem létezik – mondtam lekezelően. Felé nyújtottam a karom, hogy feltápászkodhasson, miközben egész bensőm egyetlen kárörvendően sziporkázó vigyorrá vált. – Biztos buzeráltad!

371. oldal, Patrick J. Morrison: Aki késik, az nem múlik

>!
Zora

Mert Chloé Randuszkba vágyott. A városba, a szegecselt acél falakon túlra. Nem bírta tovább a sártengerben, a guberálók, koldusok és a számkivetettek között.
Az a rideg fal fényesen és gőgösen állt az agonizáló völgy fölött. Úgy vágta ketté a világot, ahogy egy bronzolló nyesi le egy pillangó szárnyait. Az ékes, színes darabok az egyik oldalra, a szárnyak nélkül döglődő rovar pedig a másikra kerül. Bent a szépség, kint a saját beleiben vonagló csúfság.
A lány nem tudta, hogy a kettő összetartozik. Nem értette, hogy a város épp attól zakatol, fűt, lélegzik, amit a völgytől szerez. Ő kizárólag a szemetet látta, a maradékot, amit Randuszk lenyúzva, elhasználva visszaöklendezett. Pedig Forlov ugyanúgy asztala is, nem csak kanálisa volt a városnak.

12. oldal, Holden Rose: Chloé

>!
theodora

Fogaskerek, sziszegő sárgaréz-gőzgépek, vonatok, léghajók, robotok, őrült szerkezetek, furcsa találmányok, ködborította iparvárosok, csinos, fűzős lányok és komor, cilinderes úriemberek…

(első mondat)

>!
Cetti94 P

Bengt valódi bőrpáncélt hordott, és egy akkora szablya lógott az oldalán, amekkorával szerintem még közlekedni is művészet lehetett. Arcán olyasfajta smink díszelgett, amelyiket északi death metal együttesek tagjai viseltek a színpadon – igaz szerencsétlenek újabban kénytelenek voltak elektromos gitár helyett lantmuzsikával éltetni a sötétséget. A Svéd öltözékét egy szárnyas acélsisak tette még teljesebbé. A tejfölszőke gengszterfőnöknek nyilván sejtelme sem volt arról, hogy az eredeti vikingek sohasem viseltek ilyen fejfedőt; pusztán a hatásvadász díszletekkel operáló Wagner-operák bűne, hogy ez a téveszme megragadt a köztudatban.

335. oldal, Patrick J. Morrison - Az egyenes út (Főnix Könyvműhely, 2015)

>!
Molymacska

– Te meg olyan hülye vagy, mint egy kecske segge, édes fiam. A boszorkányokat nem lepuffantjuk, hanem perben rájuk bizonyítunk mindent, és utána máglyán megégetjük, hogy a test szenvedése által megtisztuljon halhatatlan lelkük, és esélyük legyen…

83. oldal, A. M. Aranth: Malleus Maleficarum

>!
Molymacska

…Tudom, vannak, akik így élnek csak az anyagi lét határain belül, ahonnan beláthatatlan a szellemi létezés világa. Félnek tőle, és úgy hívják: halál.

Bajkán László, Az egyenes út 315. oldal

>!
Molymacska

Arcán olyasfajta smink díszelgett, amilyet északi death metal együttesek tagjai viseltek a színpadon – igaz, szerencsétlenek újabban kénytelenek voltak elektromos gitárok helyett lantmuzsikával éltetni a sötétséget.

Patrick J. Morrison, Aki késik, az nem múlik 335. oldal

>!
Molymacska

– Jól vagy? – kérdezte az idegen, és bár Becky-nek talán illett volna a megmentőjének válaszolni, ám csak arra tudott gondolni, hogyha most az egyszer hazajut, megmondja Mrs. Websternek, mi a véleménye a barátszerzésről. Merthogy ő legközelebb csak akkor hagyja el a házat, ha a Lélekvesztőre száll, az biztos.

Vivien Holloway, Táguló horizont 396. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Mark Lawrence: Úti testvérek
Kelemen Zoltán: Első 21 novella
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
Michaleczky Péter (szerk.): A hipertér vándorai
Izéhordák