Velence 3 csillagozás

Pogány Frigyes: Velence

Velence ​az Adria mocsaras lagúnáinak szigetein szinte a semmiből nőtt a középkor legnagyobb hatalmú városává. A kezdettől egészen önállósága elvesztéséig, a XVIII. század utolsó éveiig változatlanul köztársaságnak megmaradt város mindig is Európa érdekességének számított. A vakmerő tengeri kalmárok által felhalmozott töméntelen gazdagság áldásos hatással volt a művészetekre is, így az „Adria királynője” jogosan vált számos művészeti könyvnek is a témájává.
Pogány Frigyes könyve eltér a megszokott ismertetésektől. Súlypontját az építészeti, elsősorban a városépítészeti kérdések alkotják. Legelőször a város központi magját mutatja be, egyszersmind vázolva a földrajzi adottságokat és a település létrejöttét követő évszázadok olykor meglehetősen homályos történetét. A Dózse-palota, a S. Marco és az előttük elterülő díszes tér ismertetése után városnéző séták leírása következik, először a csodálatos palotákkal szegélyezett Canal Grandén, majd a lagúnákkal át- meg átszőtt város… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 1979
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631306089 · Illusztrálta: Pogány Jolán

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

lolajos>!
Pogány Frigyes: Velence

Hagyatékból került hozzám a szép kiállítású Corvina könyv. Pogány Frigyesnek máig nagyon jól csengő neve van városépítészet terén, a kiadónak igényes albumok terén. No és Velence. Aki már járt ott, életre szóló élmények részese, aki még nem jutott el, vágyakozik.

A belső címlap szerint a fotók túlnyomó többségét a szerző készítette, a rajzok Pogány Jolán – nyilván a lánya – munkái.

Belelapoztam: fekete-fehér fotók sokasága, szöveggel és rajzokkal (többnyire térképvázlatok, szerkesztett alaprajzok, épületrészletek) kiegészítve. A futó benyomás így kicsit lehangoló. Az első gondolat az, hogy mennyire túllépett ma már rajta az idő, micsoda változásokat hozott az elmúlt 50 év. Hiszen ott vannak az internet térképes portáljai, alkalmazásai: színesben, többféle nézőpontból (műhold, madártávlat, utcakép, gömbpanoráma), az egyszerű felülnézet mellett 3D-ben lebegve is szinte mindent megszemlélhetsz. Vagy a megosztott tematikus képgyűjtemények sora: ez a város sokmillió gyönyörű, nagy felbontású képen megjelenik. És akkor a mozgóképekről, drónvideókról, vagy a kiterjesztett, sőt virtuális valóságról (augmented, virtual reality) még egy szó sem esett…

Beleolvasva múlik a kezdeti puha lehangoltság. A szemlélet korszerű maradt, a szöveg ma is maximálisan informatív, okos, lebilincselő. A rajzok sem veszítettek semmit értékükből.

Én annak idején nem vonaton vagy autón érkeztem a városba, hanem a lagúnákon kívülről, hajóval. Szintén a Szent Márk téren kezdtem, hol is máshol? A zegzugos utcácskákon, hidacskákon, csatornapartokon az útjelző táblákat követve, meg-megállva gyalog átvágtam a Rialtohoz, beleszagoltam a lassan záró halpiacba, majd vaporetto vitt vissza a Canal Grande vízi főutcáján. Kavarog bennem a gazdagság, a gondolák és vízben romló épületalapok látványa, a turista tömeg, a szárnyas oroszlánok és a kirakatokban látható álarcok sokasága…

A három dolog együtt nyerő: a könyv, az internet és a személyes tapasztalat esteleges arányú, egymást kiegészítő keveréke.

És aki nem elégszik meg az utcákkal, terekkel, a külső látnivalókkal, beljebb is léphet, pl. így: https://bit.ly/30lRuSA

Éva_Lívia>!
Pogány Frigyes: Velence

Egy remek lehetőségnek hála ellátogathattam Velencére, a Karneválra. Igyekeztem minél többet megtudni a városról, hogy amikorra odaérek bátran mozoghassak és tudjam éppen mit is néztem. :) Nagyon élveztem. A könyv is nagyon jó volt, sokban segített.


Népszerű idézetek

lolajos>!

… az építtető Foscari dózse térdel Szt. Márk szimbóluma, a szárnyas oroszlán előtt. […] Ezzel a szimbólummal természetesen Velence több pontján, sőt a Dózse-palota erkélyes ablakának keresztezésében is találkozunk.

30. oldal

lolajos>!

Éppen ezért most ismét azokat az általános jellegzetességeket kell kiemelnem, amelyekre már olyan sokszor utaltam és amelyekben a korai reneszánsz Velencében tükröződik: a márványburkolatok színességét, a formákban megnyilvánuló játékos díszítő kedvet, a lombard jellegű íveket, tárcsákat, kör alakú motívumokat, a részletek finom alakítását.

162. oldal

lolajos>!

A S. Giorgio Maggiore az addigi eredményekre is támaszkodva lendítette tovább a templomépítészet fejlődését. […] A boltozatokat tartó féloszlopok és pilaszterek tektonikus rendje, a párkány változatos és ugyanakkor a teret egységes rendszerbe ötvöző, összefogó vonulata, az architektúra rendkívüli tisztasága, a boltozatok töretlenül érvényesülő monumentális ívelése és mindennek nyomán maga a térhatás felemelő kiegyensúlyozottsága valóban a kor világszemléletében kirajzolódó áhított rendet jelképezte, sőt ezt szuggerálta.

298. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bátyi Zoltán – Arató László: Hódmezővásárhely
Czellár Katalin: Sopron
Ungváry Krisztián – Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában
Nagy Attila: Miskolc eltitkolt dombja
Breznay Imre – Karczos Béla: Egri képeskönyv
Branczik Márta – Demeter Zsuzsanna: Budapesti építkezések állomásai
Dercsényi Balázs: Veszprém – Székesegyház
Somogyi György – Zákonyi Botond – Gopcsa Katalin – Matyikó Sebestyén József – Olsvai Imre – Pesovár Ernő: A Balaton könyve
Turay Zoltán: Eger kerékpáros útikalauz
Dornyay Béla: Veszprém és környéke részletes kalauza