Amit ​rosszul tudtunk a gyerekekről 25 csillagozás

Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

Po ​Bronson és Ashley Merryman műve 2009 egyik legnagyobb példányszámban értékesített könyve volt az Amazonon, óriási visszhangot keltett az amerikai sajtóban és a szülők körében, azóta pedig a világ számos országában kiadták. A két tudományos újságíró több évig tartó aprólékos munkával gyűjtötte össze azokat a friss kutatási eredményeket, amelyek valami újat, érdekeset mondanak nekünk a gyerekekről.

Mikor ártunk a dicsérettel, és hogyan motiválhatunk vele igazán jól? Milyen, eddig nem ismert következményekkel jár, ha egy gyerek a szükségesnél kevesebbet alszik? Miért hazudik nekünk a gyerekünk, és mit tehetünk azért, hogy ezt ritkábban tegye? Milyen módszerrel ösztönözhetjük a legjobban kisbabánk nyelvi fejlődését? Mi a testvérkonfliktusok oka, és miként csökkenthetjük gyakoriságukat? Miért követnek el a tinédzserek teljesen nyilvánvaló őrültségeket? Mikor derül ki, hogy egy gyerek tehetséges-e? Miért állítják a tudósok, hogy kamaszoknál a szülőkkel való vita a tisztelet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2014
280 oldal · ISBN: 9786155281167

Enciklopédia 7


Kedvencelte 3

Most olvassa 10

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 49


Kiemelt értékelések

balazs>!
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

Úgy érzem konkrét, gyakorlati haszna volt ennek a könyvenek. Az érintett témák: hogyan dícsérjünk, miért hazudnak a gyerekek, korai tehetségmérés, testvérkonfliktusok, kamaszkoi lázadás, agresszió, beszédkészség fejlődése. A fejezetek végén Vekerdy Tamás kommentjei olvashatók 1-2 bekezdésben (és zéró hozzáadott értékkel).

Kiemelném a dícséretről szóló fejezetet, ugyanis nem mindegy hogyan dícsérünk. Az „ügyes vagy” nem jó, helyette inkább az erőfeszítést kell kiemelni („tetszik hogy nem adtad fel”), különben a gyerek túlságosan kockázatkerülő lesz, és ha kudarc éri akkor úgy éli meg hogy ő „nem ügyes”.

A másik, sajnos Mo-on is aktuálissá váló téma a korai tehetségmérés. 8 éves kor alatt semmi értelme, az ennél kisebbek eredményei nem korrelálnak a későbbi iskolai teljesítménnyel – sem az intelligenciát, sem a viselkedést, sem a társakkal való interakció módját vizsgálva. Nem csoda, hiszen az agyuk még „félkész” állapotban van. De sajnos egyre gyakoribb hogy 6 éveseket szelektálnak, a korrekció kéősbbi lehetősége nélkül – nem is értem az állam ezt miért hagyja (a dolog nemi diszkrimációs vetületéről nem is beszélve, hiszen ebben a korban a kislányok jóval fegyelmezettebbek mint a fiúk, így már a legelején előnybe hozza őket az oktatási rendszer).

A fentiek természetesen mind tudományosan bizonyított tények, ami azt jelenti hogy 1 kutató 30 gyereken 1x kipróbálta.

Elsősorban kisgyerekes szülőknek ajánlom a könyvet.

dianna76 P>!
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

    Ezek az ismeretterjesztő könyvek nem szoktak maradéktalanul lekötni minden sorukkal, s így ennél a könyvnél is voltak szakaszok, amik kevésbé érdekeltek. Ennek ellenére nem tudom kevesebbre értékelni az öt csillagnál, mert a maga nemében egy páratlan olvasmány.
    Már az első fejezetnél elgondolkoztattak Dweck kutatásai, megállapításai, hogy nem mindegy hogyan dicsérjük a gyermeket, mert akár árthatunk is vele. A dicséretnek hitelesnek és konkrétnak kell lennie. Az „okos vagy” csak elvárásokat sugall, ezzel ellentétben a „jól teljesítettél” önbizalmat növel.
    Az alvással foglalkozó rész tudományos megállapítása is érdekes volt. A kamaszok agya másfél órával később kezd el Melatonint termelni, minek következtében később bírnak csak elaludni, s így persze nehezebb a reggeli ébredés, felkelés. Kedves szülők, ne hibáztassuk a kamasz gyermekünket, amiért nem képes időben lefeküdni! Az agya így van beállítva. Persze ez az alváskiesés, alvásidő csökkenés kihathat a tanulmányi eredményre is, depresszív hangulatot generálhat, s ronthatja az életminőséget, s még elhízáshoz is vezethet. Nem véletlen, hogy vannak államok, ahol e miatt később kezdődik a reggeli tanítás.
    A hazugság fejezet is érdekes volt, s nem lepődtem meg, amikor azt olvastam, hogy a gyerekek sokszor tőlünk, felnőttektől látják, hallják, tanulják a hazudozást.
    „A korai tehetségfelmérés értelme” című rész nem igazán kötött le, de elgondolkodtatott. Szerintem ez egy nagy baromság! Méregetni egy kicsi gyermek tehetségét… Minek?? Értelmetlen, felesleges!! Ha a fejezet nem is, Vekerdy Tamás frappáns hozzáfűzése mindehhez tetszett.
    A testvérkonfliktus szintén érdekes téma volt. Megállapítást nyert, hogy nem a szeretetmegosztásban, vagy a féltékenységben gyökeredzik, hanem az osztozkodás problémájában. A gyermekeknél is él a tulajdonjog, már kis korban is.
Arról pedig, hogy az egykeség, vagy a testvérség a jobb, bőven lehetne beszélgetni, vitatkozni.
    A kamaszokról szóló részből is sok érdekes és hasznos információt nyerhettem. Szükségesek a szabályok, mert ellenkező esetben azt hiheti a kamasz, hogy nem érdekel bennünket mit csinál. Érdekes, hogy a szülők azt hiszik, hogy mindent megtudnak beszélni kamasz gyermekükkel, miközben ők pont az ellenkezőjét állítják. Most akkor ki érzi jól? Szerintem a kamasz! Sajnos!
A kamaszkor a legnehezebb időszak egy gyermek életében, s fontos, hogy odafigyeljünk rájuk, de hagyjuk őket élni is. Érdemes tudni, hogy sokszor nem kérnek segítséget, mert attól gyerekesnek érzik magukat. Nekünk kell észrevennünk, ha valami baj van!
Ebben a fejezetben ismét fény derült egy kamaszkori anatómiai sajátosságra, természetes agyi folyamatra. Az érzelmi töltetű izgalom korlátozza a kockázat- és következmény felmérést, mert az agyban lévő örömközpont kikapcsolja a prefrontális kortexet, ami a kockázat mérlegeléséért felel. S még egy érdekesség, hogy a megszégyenüléstől való félelemnél ez nem működik.
    A beszédfejlődésre vonatkozó kísérletek, melyek Goldstein és Schwade nevéhez fűződnek, lenyűgöztek. Itt is ömlöttek a hasznos információk, többek között arról, hogyan segíthetjük a beszédfejlődést, s mivel hátráltathatjuk, ill. ronthatunk rajta.
Tetszett a „címkézés” és a „bábozós technika” is. Fontos, hogy ne zavarjuk össze a babát, kisdedet, s arra a tárgyra, eszközre reagáljunk, amit éppen fog, vagy amire néz.
    A könyvben sok kísérlet és felmérés olvasható. Egy dolgon akadt meg a szemem, gondolatom, lelkem. A sok MR vizsgálaton! Mindezt kísérlet gyanánt, holott hány ember nem jut el egy esetlegesen szükséges MR-re, mert drága! Ez kicsit szíven ütött!
    Összességében jó és hasznos olvasmány volt, örülök, hogy felfedeztem itt a Moly-on! Kicsit hosszúra sikeredett ez az értékelés, ami nem pusztán értékelés, hanem ad egy kis ízelítőt is a könyvből. Ajánlom mindenkinek, aki szülő, vagy csak gyerekekkel foglalkozik!

3 hozzászólás
tundibrich P>!
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

Nagyon tetszett! Imádtam a kamaszok/gyerekek és a felnőttek agyműködése közötti különbségeket olvasni. A másik kedvencem a babák nyelvi fejlődéséről szóló fejezet volt.
Nagyon sok hasznos dolgot ki lehet belőle szűrni. Ezeket azonban nem egyértelmű tanácsként fogalmazzák meg a szerzők.
Én mindenképpen hasznosnak találtam. Egyes részei nagyon megleptek, tényleg megváltoztatták a szemléletem bizonyos kérdésekben. Akit érdekel a pszichológia és/vagy a szociológia annak bátran ajánlom.
Viszont azért csak négy csillag, mert egyes fejezetek számomra túl szájbarágósra sikeredtek. Én például kevesebb statisztika alapján is elhiszem, hogy a gyerekeknek káros az alváshiány. Ezen kívül volt egy fejezet az amerikai iskolaelőkészítők tesztjeiről, amit elég nehéz a hazai viszonyokra alkalmazni, így kissé unalmas volt.
A Vekerdy és Kádár kommentárok pedig inkább voltak fél oldalas összefoglalók, nem tettek hozzá érdemi információt a fejezetekehez.

melka123>!
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

Érdekes tanulmányok és kutatások magyar kommentekkel. Ha ennyi mindent tudsz a gyermeknevelésről, talán nehezebb elrontani!

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2014
280 oldal · ISBN: 9786155281167
Szabó_Katalin_Zsuzsanna P>!
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

Nagyon hasznos darabnak tartom. Alapműnek kellene lennie, mindenki számára ajánlom.

Zsuzsanna_Sinka>!
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

Ez egy jó kis mythbuster és nagyon hasznos lenne, ha az anyukák ismernék és FELFOGNÁK ezeket a dolgokat. Most eszembe jutott a borostyánnyaklánc, amit a szerencsétlen gyerekekre aggatnak, hogy ne fájjon a foguk. Pffff. Annál csak az a szerencse, hogy ha megússza, hogy fennakadjon rajta, akkor ártani magától nem árt.

viktike>!
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

Érdekres témákat sorakoztatott fel a könyv, bár másra számítottam. Voltak részek, melyeket átlapoztam, mert nagyon részletesen boncolgatta a kutatási eredményeket. alapvetően tetszett a könyv.

H_Nikó>!
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

Most néztem, hogy ezt anno nem csillagoztam meg semmi. Nagyon jó könyv. :)


Népszerű idézetek

dianna76 P>!

A „mai gyerekek” már nem odakint szaladgálnak szabadidejükben, ahogyan mi tettük annak idején, hanem napi 3,3 órát töltenek átlagosan a bambuláda előtt.

52. oldal

dianna76 P>!

Ha játszunk a gyerekekkel, hihetetlenül intenzívvé válhat a fejlődésük. Élmény és öröm – ezek kulcsszavak a gyermeki fejlődésben.

181. oldal (Tanítható-e az önkontroll?)

dianna76 P>!

    Valójában az egyik fő mechanizmus, ami segíti a babát a beszédtanulásban, egyáltalán nem is a szülő beszéde – nem az, amit a gyerek a szülőtől hall, hanem amit a szülő egy-egy jól időzített, szerető simogatással el tud érni.

220. oldal (Miért beszél Hannah sokkal többet, mint Alyssa?)

2 hozzászólás
szeptember99>!

Egy kísérletben a kutatási asszisztens felolvasott egy rövid mesét a gyereknek, mielõtt megkérdezte volna, hogy csalt-e az elõzõ feladatnál. Az egyik esetben a mese a Péter és a farkas címû klasszikusnak az a változata volt, amelyikben a farkas végül a birkákat és Pétert is felfalja a fiú állandó hazudozása miatt. A másik történet a kis George Washingtonról szólt, aki csak azért vágott ki egy cseresznyefát, hogy új fejszéjét kipróbálja, de beismeri tettét az apjának, aki erre így válaszol: 'George, tulajdonképpen örülök, hogy kivágtad azt a fát. Az, hogy igazat mondtál nekem, többet ér számomra, mint ezer cseresznyefa.' Ha tippelniük kellene, önök szerint melyik történet csökkentette jobban a gyerekek hazugságra való hajlandóságát? A honlapunkon is szavazásra bocsátottuk e kérdést: több mint ezer tipp érkezett, melyek 75%-a szerint bizonyára a Péter és a farkas volt hatásosabb. Nos, a helyzet az, hogy ez a tanulságos történet, amit világszerte mesélnek a gyerekeknek elrettentõ szándékkal, Talwar kísérleteiben egy fikarcnyival sem csökkentette a gyerekek hazugságra való hajlandóságát. Mi több – a mese hallatán a gyerekek egy kicsit még nagyobb arányban hazudtak, mint nélküle. A Washington-féle történet ezzel szemben nem kevesebb, mint 75%-kal csökkentette a fiúk és 50%-kal a lányok hazugságra való hajlandóságát. Hogy miért? Talwar izgalmas következtetésre jutott..

dianna76 P>!

A játék a gyerek művészete […]

142. oldal (Tanítható-e az ömkontroll?)

dianna76 P>!

Amikor gyerekeink a legrejtélyesebbek, mi, felnőttek akkor tanulhatunk róluk a legtöbbet.

256. oldal (Konklúzoó)

dianna76 P>!

[…] az agy olyan, mint egy izom: minél többet dolgoztatjuk, annál jobban működik.

28. oldal

Farkas_Gábor_2>!

Mindenki úgy tartja, hogy az anyai ösztön velünk születik. A nőket mindenki azzal nyugtatgatja, hogy nem gond, ha húszas éveik során végig kerülték a kisgyerekek társaságát, vagy ha nem tartják magukat kifejezetten anyatípusnak. Abban a pillantban, amikor a kezükbe veszik újszülött gyermeküket, az anyai ösztönök varázsütésre bekapcsolnak. Anyaként az ember egyszerűen tudja, mit kell tennie, és ez így is marad az elkövetkező évek során. […]
Ennek a mítosznak köszönhetően „ösztönnek” tituláljuk mindazt a kollektív bölcsességet, amit gyereknevelési tapasztalatainkból intuitív módon szűrtünk le. Ez azonban az eredeti fogalom túlzott általánosítása. Maga az anyai ösztön – az a biológiai késztetés, amely magától működésbe lép – csak arra irányul, hogy az anya mindenáron védelmezze és gondozza a gyermekét […] – de hogy mi a védelmezés és a gondoskodás legmegfelelőbb módja, arra bizony maguknak kell rájönniük.
Másként megfogalmazva, „ösztöneink” azért működhetnek olyan rosszul, mert egyáltalán nem is ösztönök.

dianna76 P>!

De anya, az nem menő, ha az ember szereti a kishúgát!

121. oldal (Testvérkonfliktusok)

dianna76 P>!

Úgy tűnik, a gyerekeket nagyon nehéz lenevelni az unatkozásról – még az ország legjobb programjával is.
[…]
    Lehet, hogy a kamaszok idegrendszere egyszerűen hajlamos az unalomra?

144. oldal (A kamaszkori lázadás tudománya)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

A. S. Neill: Summerhill
Kádár Annamária: Mesepszichológia
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Jo Frost: Szuperdada 2.
Sue Gerhardt: A szükséges szeretet
Vekerdy Tamás: A pszichológus újra válaszol
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor
Ranschburg Jenő: Mi rontottuk el?
Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek… 2.
Vida Ágnes: Babapszichológia