Szókratész (Kr.e.470-Kr.e.399) a görög filozófia nagy korszakának vezéralakja. Elsősorban a megismerés lehetőségét és feltételeit vizsgálta. Ismerőst, ismeretlent megszólított és mintha maga kérne felvilágosítást, sajátos módon kérdezve igyekezett a dolgok mélyére hatolni. A kérdések és válaszok során fokozatosan derült fény a valamit tudni vélő megkérdezett tudatlanságára, miközben Szókratész magáról azt állította: nem tud semmit, kivéve azt az egyet, hogy semmit sem tud. A politikától távol tartotta magát, az ifjak s polgártársai erkölcsi nemesítésének szentelte életét. Egy emberöltőn át tanította az athéniakat, amikor Kr.e. 399-ben bevádolták a város elöljáróinál az ifjúság megrontásáért és istentagadásért, fejére halálbüntetést kérve. Miért ítélte halálra a világ egyik legjobban működő demokráciája a világ egyik legtisztábban gondolkodó elméjét? – A kérdés máig megválaszolatlan. Maga Szókratész soha nem írt semmit, gondolatait tanítványai örökítették meg, köztük a legkiválóbb,… (tovább)
Szókratész védőbeszéde 68 csillagozás
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Irodalmi Fülbevaló · Officina Könyvtár
Enciklopédia 20
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 8
Most olvassa 3
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 20
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Hát ezt havonta meg fogom hallgatni, illetve olvasni, van benne egy két olyan dolog amivel lehet élni, minden szituációban. Nagyon jó, és okos, intő, és tanító szöveg.
Köszönjük Platón, és Sajnálom Szókratész.
Eleve nem semmi meggyőződésből vállalni a halált, de ő még azt is megindokolja, miért dönt helyesen, miközben neki is csak sejtései vannak arról, mi következik azután, hogy távozik a földi életből.
Bár (az én korosztályomból különösen) sokan nem mernek szembesülni az elmúlással, érdemes odafigyelni a különböző kultúrák erről vallott nézeteire, valamint keresni azokat az elméleteket (vallásoktól és filozófiai irányzatoktól független gondolatokat is), amelyek segítenek eloszlatni a bizonytalanságot.
„Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.”
Nagyon is elgondolkodtató, a sorok között megbújó igazságok a mai napig aktuálisak és érvényesek.
Külön élmény volt egy majd 70 éves kiadásban olvasni. A régi könyv illata, az idő és a mulandóság illata. Másodszori olvasás volt, de nem az utolsó.
Az Irodalmi fülbevaló sorozat egyik hangoskönyve, könyvfesztiválos szerzemény. A rövid mű nemcsak egy igazságtalan targyalásba enged bepillantást, a Periklész halála utáni zavaros korszakot is jól illusztrálja, amikor a hatalmi vákumot kihasználva pár demagóg elpusztíthatott egy ekkora elmét. Platón Szókratész egyik követője volt, filozófiáját és tanításait az ő tollából ismerjük, hiszen a sztoikus mester semmit sem írt le.
A Szókratész védőbeszéde annak a pernek a leírása amit a bölcs ellen folytattak le városbeli haragosai. A szöveg végig a vádlott védekezésére koncentrál de utal a többi résztvevő szavaira és döntéseire is. A legendás érvelő Haumann Péter hangján szólal meg, aki tökéletes választásnak bizonyult.
Platón kétségkívül nagy tisztelője volt Szókratésznek, de hogy a barátja nem volt, az biztos, mert a beszédét elmondó filozófust sikerült olyan pökhendi, önhitt fickónak beállítania, hogy nagy gondolkodó ide vagy oda, a beszéd alapján nem csodálkozom, hogy kedvezőtlen ítélet született.
Szerencsére a stílus meg a tartalom két különböző dolog.
Meglepően könnyű volt olvasni, főleg a bölcsességgel kapcsolatos gondolat volt érdekes („akkor vagy bölcs ha tudod hogy nem vagy bölcs”). Szomorú bár nem meglepő hogy azoknak akiknek szánta, nem értették meg elegen az érveket, de ha jobban belegondolunk így röpke pár ezer év múltán nem Melétosz nevére emlékszünk, a perben győztesre, hanem a legyőzöttre, Szókratészra, még akkor is ha lehet már nem is igazán tudjuk hol és miért hallottunk róla.
„Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.”
Népszerű idézetek
[…] számot vetettem magammal, s úgy találtam, hogy ennél az embernél bizony bölcsebb vagyok. Mert valószínű ugyan, hogy egyikünk sem tud semmi szépet és jót, csakhogy ő azt véli, hogy tud, noha nem tud, én viszont, mint ahogy nem tudok, nem is vélem azt, hogy tudok. Úgy látszik hát, hogy én evvel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom.
VI.
Ne haragudjatok rám, ha kimondom az igazat: nem is lehetséges, hogy biztonságban maradhasson bármely ember, aki akár veletek, akár bármilyen más sokassággal nemesen szembeszáll, és megakadályozza azt a sok igazságtalanságot és törvénytelenséget, ami a városban történik – arra van szükség, hogy az igazságért valóban harcoló ember, ha legalább rövid időre biztonságban akar maradni, magánéletet és ne államférfiúi életet éljen.
XIX.
Mert ha valaki fél a haláltól, férfiak, az sem tesz mást, mint hogy bölcsnek tartja magát, mikor pedig nem az: mert ez is csak annyi, hogy azt hiszi, tudja, amit nem tud. Hiszen senki sem tud a halálról semmit, még azt sem, hogy nem éppen a legnagyobb jótétemény-e mindenekelőtt az ember számára – és mégis úgy félnek tőle, mintha bizonyosan tudnák, hogy a legnagyobb baj. Hogyne volna hát ez tudatlanság, méghozzá a legszégyenletesebb: azt hinni, hogy tudjuk, amit nem tudunk?
22-23. oldal, Szókratész védőbeszéde (Európa, 1957)
Az államférfiak után a költőket kerestem föl, a tragédia- és dithyrambus-költőket meg a többieket, hogy ott tettenérhessem magam, mennyivel tudatlanabb vagyok náluk. Elővettem tehát azokat a költeményeiket, amelyekre, úgy láttam, a legtöbb gondot fordították és apróra kikérdeztem őket, hogyan értették, amit mondtak, hogy egyszersmind tanuljak is tőlük valamit. Szégyellem megmondani nektek, férfiak, az igazat; de mégis ki kell mondanom. Úgyszólván mindenki, aki jelen volt, náluk okosabban tudott hozzászólni ahhoz, amit ők maguk szereztek. Egyszóval megtudtam a költőkről is, hogy nem bölcsesség folytán költik, amit költenek, hanem valami természeti adottságnál fogva, bizonyos ihletettségben, mint a jövendőmondók és jósok; mert ezek is sok szépet beszélnek, de semmit sem tudnak arról, amiről beszélnek. Valami ehhez hasonló történik, úgy láttam, a költőkkel is. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy ők költészetük miatt azt képzelik: más dolgokban is ők a legbölcsebbek, amelyekben pedig nem azok.
13. oldal, Szókratész védőbeszéde (Európa, 1957)
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arisztophanész: Nőuralom ·
Összehasonlítás - Theophrasztosz: Jellemrajzok ·
Összehasonlítás - Aristophanes: Aristophanes összes vígjátékai ·
Összehasonlítás - Demosthenes: Demosthenes beszédei I-II. ·
Összehasonlítás - Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2. ·
Összehasonlítás - Xenophón: Kürosz nevelkedése / Anabázis ·
Összehasonlítás - Arisztotelész – Pseudo-Xenophon: Az athéni állam ·
Összehasonlítás - Sarkady János (szerk.): A demokrácia bölcsője ·
Összehasonlítás - Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar 86% ·
Összehasonlítás - Kritiasz – Xenophón: A Lakedaimoniak állama / A Lakedaimoniak állama ·
Összehasonlítás