Platón ​összes művei I–III. 7 csillagozás

Platón: Platón összes művei I–III. Platón: Platón összes művei I–III. Platón: Platón összes művei I–III.

A ​görögség legnagyobb filozófusa, az athéni akadémia alapítója és húsz éven át feje hatalmas – évszázadok gondolkodását meghatározó és ma is elevenen ható – életmüvét voltaképp irodalmi mellékterméknek tekintette fő tevékenysége, az akadémiai tanítás, a lélektől lélekig ható élőszavas közlés mellett. De így is műfajt teremtett: a filozófiai dialógust, amelyről elmondhatjuk, hogy első megjelenése egyszersmind később soha utol nem ért, legművészibb megvalósulása is.
A párbeszédekben Szókratész – Platón mestere és főhőse, az athéniaktól halálra ítélt csodálatos öregember – és beszélgetőtársai egy-egy fogalom definícióját keresik, különböző erényekről vitatkoznak vagy a retorika értékéről – csupa elvont téma. Hogy ebből hogyan lehet nemcsak gondolatilag igényes, hanem olvasmánynak is megnyerő alkotásokat teremteni, ez Platón művészetének a titka.
A titok talán a hanglatnak abban a különös, ellenmondásos kettősségében rejlik, amely átszövi a dialógusokat. Szókratész az… (tovább)

Tartalomjegyzék


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
Thelonious I
Platón: Platón összes művei I–III.

Néha Karácsonykor előveszek valami Sherlock Holmes történetet és azt olvasgatom, pusztán hangulatosság céljából. Na nem vagyok túlzottan oda Doyle írásaiért, alig tetszett 1-2 történet, de mondjuk, hogy a hype fenntartotta az érdeklődésem. Ami a leginkább zavart ezekben a történetekben az nem volt más, mint Holmes zsenialitásának követhetetlen nyilvánvalósága. Amikor kinyitod a könyvet, tudod, hogy úgysem fogod tudni kisakkozni a krimit és a végén kapod majd meg a választ, hogy hűha. Ez még nem lenne baj, valahol célja is a kriminek, hogy túljárjon az olvasó eszén, és rájátsszon a fantáziájára, de (és a problémám itt volt) Holmes-nak a történeteken belül sem akadt vetélytársa. Akik csorbát ejtettek a büszkeségén, azok erőszakkal tették vagy teljesen a háttérben, bármiféle intelligens levezetés nélkül, teljesen evidens volt végig, hogy körülötte mindenki, beleértve az egyéb nyomozókat és Watsont is: hozzá képest tökkelütött szerencsétlen, nulla logikával és dedukciós képességgel.

Az oka annak, hogy annyira megszerettem a Platóni dialógusokat, és visszatérő hősüket: Szókratészt az volt, hogy több dologban is hasonlít Holmes-ra (különc, az igazság keresése foglalkoztatja a leginkább), ugyanakkor nagyon ritkán érezni, hogy azon „ellenfelei”, akik rendesen meg is nyilatkoznak (nem csak helyeselnek neki, mert az „úgy bizony” meg „szavamra, igazat szólsz”, meg olykor egy „Zeuszra, nem!” feleletekből is külön regényt lehetne összeszerkeszteni) alapvetően „síkhülyék”. Persze Szókratész nyájas stílusa és bizonyára kiállhatatlan természete miatt ez különben is átjön, erős a megfogalmazások-beli kontraszt, ugyanakkor rend szerint nagyon izgalmas vitáknak lehetünk tanúi, amiket az igazság keresésének szempontjából lebilincselőbbnek tartok, mint bármelyik krimit, amit eddig olvastam. Ezek a dialógusok nem csak közérthetőek (90%-ban), ám úgy vannak megírva, és olyan dolgokat tartalmaznak, hogy először simán egyet ért az ember a másikkal is, és el nem tudja képzelni, hogy Szókratész ugyan mit tehetne hozzá, amivel emelné a téma fényét, aztán persze megtörténik, és csak nézünk. Külön örömként amellett, hogy azt vallotta: semmit nem tud, csak azt, hogy nem tud semmit, azon a véleményen is volt, hogy nem közöl ő újdonságokat, amit mondana az már ott van a másik fejében, mindössze egy sor egyetértés kell hozzá, lassú lépcsőfokok, hogy nyilvánvaló is legyen az illető számára.

Platónt és Szókratészt nehéz elválasztani egymástól, bár az számomra eléggé kitetszik a szövegekből, hogy Szókratész szanaszét szedte volna Platón törvényeit, ha megéri azokat, talán nem is azért, mert előkerült benne pár elrugaszkodottabb dolog, teszem azt az ateisták kivégzése, ha propagálják a nézeteiket, vagy ott van Az Államférfiban a madár-ember kérdés… (amit ő a fiatal Szókratésznek tulajdonít, de azért nagyon is komolyan vesz) hanem mert nagyon keveset érvel és ehhez képest aránytalanul sokat állít, legalábbis mesteréhez képest. Szókratész „karaktere” az Államban szintén számos olyan nézetet oszt meg, amiket modern fejjel már embertelennek tartanánk, de hát ők nem modern kori gondolkodók voltak, hanem az athéni fiúkúrogatás és rabszolgatartás éveinek kiemelkedő alakjai. A rövidebb dialógusok sokkal jobban tetszettek, mint az erősen politikai Állam és Törvények, de az Államot amúgy is majd' mindenki csak a Barlang-hasonlattal köti össze, a Törvényeket pedig a többség semmivel. A Levelekre nem volt szükségem, 13-ból 11-nek / 12-nek már megkérdőjelezték az autentitását és Platónnak különben is kb annyit köszönhetünk, hogy leírta ezt a 3500 oldalnyi szöveget és teljes fegyverzettel támogatta az oktatást.

Irodalmi téren életem egyik legjobb beruházása volt ez a három kötet, ha nem a legjobb, szóval még biztosan előveszem majd párszor, és természetesen abszolút kedvenc, erős ajánlással!

>!
anesz P
Platón: Platón összes művei I–III.

I. kötet:

LAKHÉSZ: a bátorság erényéről beszélgetnek. Mi is az? Végül nem kapunk egy definíciót sem, de érdekes a beszélgetés iránya. Az eredeti kérdés: hasznos-e a fiainknak, ha fegyveres vívást tanulnak? Na, erre sem kapunk választ, sőt, mintha útközben el is felejtették volna a kiindulópontot.

KHARMIDÉSZ: A külső és a belső szépségből kiinduló beszélgetés a bölcs józanság definícióját keresésével telt. Természetesen nem találták meg. Különlegessége a fejezetnek, hogy Szókratész E/1 személyben írja le az eseményeket.

EUTHÜPHRÓN: A kiindulópont, hogy a címszereplő feljelenti az apját gyilkosságért a jámborság nevében. Mi is a jámborság? Az istenekkel való cserekereskedelem.

SZÓKRATÉSZ VÉDŐBESZÉDE: A halálra ítélés előtti beszéd. Nem igazán védőbeszéd, inkább a vádakról való elmélkedés és szubjektív védelem. A beszéd a történelmet ismerve nem volt túl hatásos. A vádak: az ifjúság megrontása, az istenekben való hitetlenség, és az, hogy magát bölcsebbnek tartja másnál. Érdekes, hogy ezek összekötő tulajdonsága a gőg. Akkoriban ezért tehát halálra ítéltek embereket.

KRITÓN: A címszereplő megpróbálja rábeszélni Szókratészt, hogy szökjön el vele az ítélet elől. A halálra ítélt a következetesség, a magához, az elveihez való hűséggel érvel, ezért nem hajlandó a gyávaságra.

III. kötet:

KRITIASZ : Az Ólompegazusban olvastam, hogy ez a rész Atlantiszról szól, így kíváncsiságból ugrottam a 3. kötetre. Egy ideálisnak tartott társadalomkép. Nem tudtam, hogy az Atlanti- óceán neve az Atlantisz szóból származik. Kár, hogy ez egy töredékben maradt rész, szívesen olvastam volna a romlásról is, amibe épp belekezdett…

LEVELEK: Az első levelek tele vannak sérelmekkel és bántásokkal, aztán később már mélyebb, filozófiai gondolatok is megmutatkoznak. Ahogy a jegyzetekben olvastam, csak három levél származik biztosan Platóntól. Mindenesetre a fejlécekben minden címzettnek boldogságot kíván, még ha a levélben magában sértegeti is az illetőt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
anesz P

Vedd azt is fontolóra, hogy némelyek úgy érzik, nem vagy olyan nyájas, mint kellene. Ne feledd, hogy az emberek előtti kedvesség teszi lehetővé a cselekvést, a dölyf pedig a magányossággal lakik együtt.

III. kötet 1032.old. Negyedik levél

>!
Hajós_Eszter I

Tehát a két isteni körpályát, a mindenség kerekded alakját utánozva, gömb alakú testbe zárták, melyet most fejnek nevezünk: ez a legistenibb bennünk és összes testrészeink ura. Az ő szolgálatára illesztették össze s adták melléje az egész testet az istenek, gondoskodva arról, hogy valamennyi mozgásban részesüljön. Hogy tehát a fej ne legyen kénytelen az emelkedésekkel és mélyedésekkel tarkított földön görögni tanácstalanul, hogyan haladjon át az egyiken, hogyan jusson ki a másikból, járművet adtak neki segítségül: ezért lett hosszúkás a test és nőtt rajta négy kinyújtható és behajlítható végtag, így gondoskodott az isten mozgásáról. Ezekkel megkapaszkodva és ezekre támaszkodva, képes lett arra, hogy minden terepen áthaladjon, felül hordva legistenibb és legszentebb részünknek székhelyét.

XVI. eleje


Hasonló könyvek címkék alapján

Xenophón: Xenophón filozófiai és egyéb írásai
Xenophón: Emlékeim Szókratészról
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Hérodotosz: A görög-perzsa háború
Arisztophanész: Nőuralom
Arisztophanész: Lysistrate
Xenophón: Xenophón történeti munkái
Arisztophanész: Arisztophanész két komédiája
Lysias: Lysias beszédei