Phaidrosz 39 csillagozás

Platón: Phaidrosz Platón: Phaidrosz

„Ha valaki meglát valami földi szépet, visszaemlékezik a valódi szépre, szárnya nő, és tollát borzolva felrepülni vágyik, de tehetetlenségében csak néz a magasba, mint a madár…”

Platón műveinek kommentált összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Platón összes művei Atlantisz · A kútnál Atlantisz

>!
Atlantisz, Budapest, 2005
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639165808 · Fordította: Kövendi Dénes, Simon Attila
>!
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637310339 · Fordította: Kövendi Dénes

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Szókratész


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Platón: Phaidrosz

„Ó, kedves Pan, és ti többi istenek, akik csak itt lakoztok”, hát ki vagyok én, hogy bírálgatni merészeljem e pompázatosan dialektikus, észérvekre felépített csodás szó-építményt, amely oly cinikus és ironikus módon bizonyítja, majd ellenbizonyítja a tézist, hogy a tudatlan és szellemileg otromba földi halandó arra nem is mer gondolni sem, hogy esetleg gúnyolódnak vele! Csak szorongva merem is fölvetni, talán nem vetemedik ez a Platón ilyesmire, hogy megtréfálja a jóhiszemű, tudásra szomjas, ámultan hallgató közönségét!

Meg sem merem kérdezni, vajon tényleg megértette szegény Phaidrosz, mire kívánta mestere rávezetni? (A kabócák bizton jót röhögtek a dolgon a háttérben, és magam is kiválóan szórakoztam.) Mindenesetre nem derült ki, átlátott-e végül a lelekes ifjú tanítvány a megvitatott levélben foglalt megtévesztő látszatérveken. Ám mi, akik olvashatjuk, és boncolgathatjuk a mondanivalót, megtudhatjuk, miről ismerszik meg az igaz szerelem. És nem a férfi és férfi között formálódó nemes érzelem, amiről szó van, hanem az ezen a példán kimunkált magasabb rendű, isteni őrület, aminek véleményem szerint az LMBT-hez fikarcnyi köze sincs.

rosemary_goth P>!
Platón: Phaidrosz

Nem egyszer olvastam el. Legalább ötször. És nem egy nyelven.

Jelentkeztem egy rövidke filozófia kurzusra, ahol a Phaidrosz volt a „tananyag”.
Egy helyi filozófus szabadidejében szervezi már többedszerre ezt a kurzust az érdeklődőknek, és utolsó pillanatban várólistáról csatlakozhattam a csoporthoz. Így került Phaidrosz a kezembe. Másként nem vagyok biztos benne, hogy valaha is a radarom elé került volna.

Tetszett is, meg nem is.
Először is, a magyar verzió, amit nagy nehézségek árán sikerült felkutatnom, minimum ezer éves, a fordítás hagyományainak összes hibájával. Nem az itt feltüntetett kiadásokat olvastam, remélem, azok tényleg jobbak, mint amihez én jutottam.
Azért örülnék neki, ha egy kiadó végre venné a fáradságot és újrafordíttatná az ókori klasszikusokat (is). Lehetőleg az összeset. Elég nagy részét megszereztem már a Helikon Zsebkönyveknek is, és Alineás kiadásokból is van már jó pár, de mind csak valamilyen formában utánnyomás, nem új kiadás, amit nagyon fájlalok.Tudom, hogy rengeteg idő és pénz, de talán nem veszne kárba ez a sok tudás, mert a mai emberek – főleg a fiatalok! – megértenék, ami le van írva…
A holland nyelvű verzió (mert abból dolgoztunk a kurzuson) sokkal egyértelműbben és könnyebben értelmezhető volt.

Másodszor pedig rendkívül érdekes elgondolások vannak ebben a kis rövidkében. Imádtam benne a kabócák mítoszát és azt, ahogyan Szókratész a szerelemről, mint őrületről beszél. Ez a két részlet benne számomra az az ékkő, amiért megérte elolvasni.

Emelett már eltörpül a retorika és a dialektika, meg a többi okfejtés és leírás, ami komolyan megdolgoztatja az agysejteket. Már ezért az agymunkáért jó filozófiát olvasni. :)

Míriel>!
Platón: Phaidrosz

Huh, Szókratész olyanokat képes mondani az elején, hogy én pirultam bele, és megdöbbenésem egyre nőtt, ahogy haladtam a szövegben, olyan mennyiségű gúny áradt Szókratész minden megszólalásából, arról nem is beszélve, hogy bebizonyítja és megcáfolja ugyanazt a tézist, s teszi ezt olyan játszi könnyedséggel, hogy az már szinte felháborító. Tüneményes szórakozás volt minden sora.

enlightened_owl>!
Platón: Phaidrosz

Szókratész kimerészkedik a városból! Persze nem a természet kedvéért, saját bevallása szerint jobban érdekli az ember. Ezúttal a szerelem titkaiba vezet be minket, abba a jelenségbe, amely a leginkább összeköt minket az istenek örökkévaló világával. Persze, nem ő lenne Szókratész, ha nem ragadná meg az alkalmat mások inzultálására, hiszen az emberek oktalanok, a szofisták, ezek az ősellenségek pedig még mindig idegesítőek. Lüsziaszt inkább ne is emlegessük. (Egyébként a tíz attikai szónok egyike az úriember, ami más körülmények között mégis valami, de itt persze neki sem osztanak lapot.) Van itt az istenek kompániájával lófogatként repkedő lélek és más egyéb érdekesség, de Szókratész üzenete egyértelmű: ha még olyan különösen beteg állapotba juttatja is az embert, a szerelem nem megvetendő, épp ellenkezőleg, az egyetlen mód arra, hogy kitörjünk a halandó létünk szürkeségéből.

>!
Atlantisz, Budapest, 2005
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639165808 · Fordította: Kövendi Dénes, Simon Attila
Scalard>!
Platón: Phaidrosz

Nem egy könnyű írás az fix. Jobban mondva, váltakozik benne a könnyedség (leginkább amikor valóban dialógusra vált) és a nehézkesség, itt a három végtelenül hosszú beszédre gondolok. Ezeket nem árt többször is átolvasni, hogy teljesen be tudja fogadni az olvasó. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt bárki képes lenne ma már megérteni, és abban sem, hogy Szókratész nem légből kapott ökörségeket beszél, méghozzá oly módon beállítva, hogy azok alátámasszák a saját igazát.

Miről is akar szólni ez a mű? Kezdődik a szerelem vizsgálatával, és elég durván keretezi a szerelem mint fogalom és az abban résztvevők közti kapcsolatot 2500 év mélységből, de úgy, hogy ma is aktuálisak ezek az örökérvényű igazságok. Azután következik egy ellenvélemény, majd az ellenvélemény cáfolata. Amely már a lélek halhatatlanságáról beszél inkább, – ez volt Platón, vagy ha úgy vesszük Szókratész legkedvesebb axiómája.

Aztán a példák és indoklások világa már egészen más területre viszi az olvasót, méghozzá a retorika, dialektika és úgy en bloc az írott művek világába. Állítólag Szókratész az erkölcsre neveli a fiút, az meg szeretné, ha elcsábítaná, de Szókratész valójában csak plátói érzelmeket táplál az ifjú iránt. Mindenesetre én ezeket nem találtam e dialógusban, azt viszont igen, hogy ilyen szinten ritkán vesznek hülyére valakit mint Szókratész tette azt Phaidrosszal. Amikor kiderül ez az egész hadoválás a szerelemről csak előjáték volt ahhoz, hogy Szókratész teljesen megsemmisítse Lüsziaszt, méghozzá úgy, hogy ez a hülye Phaidrosz tapsikoljék hozzá, és ömaga igazolja azt, hogy amit a mű elején felolvasott az egy rakás szar.

Szókratész az ókori Columbo saját magát hülyének mutatva hálózza be a nála hatalmasabbakat, és szedi ízekre azok állításait. A Szókratész által előadott két beszéd, amiben látszólag két egymásnak ellentétes állítás hangzik el, voltaképpen kiegészíti egymást, és együttes erővel támadja Lüsziasz állításait. És miután szétszedte a tartalmát, a formáját is elítéli, miszerint hogy jön ez az ember ahhoz, hogy bármit is papírra vessen, csak azért mert ismeri a betűket?

Sőt Szókratész ennél is tovább megy, az írást mint olyat elítéli, mintegy kritikát mondva Platón teljes életművéről. Szókratész ugyanis nem írt le soha semmit, ő ezt élvezte, hogy idegesíti meg az emberek agyára megy, beleforgatja őket a saját hülyeségükbe, aztán amikor erre ráébresztette őket, megy tovább az Agorára és keres egy újabb prédát. Hát lehet csodálni, hogy egy idő után teljesen elszigetelte magát az athéni hatalmasságoktól és kivégezték?

Platón viszont mindent leírt, no most vagy Szókratész később nevetve számolt be neki erről a beszélgetésről, és újabb diadaláról, ő pedig lejegyezte, vagy Platón is ott volt az árnyas fa lombja alatt, vagy pedig az egész úgy ahogy van Platón agyából pattant ki, és mintegy szereplőjének, szócsövének megtette egykori mesterét. No de, vállalkozott volna e akkor az utolsó szekcióra, ami mintegy zárójelbe helyezi az egész beszélgetést, mármint nem azt ami akkor ott elhangzott, hanem ami annak csupán árnyéka a leírt szöveget, ami nem hogy segítette volna az emlékezést, hanem éppen ellenkezőleg elkorcsosította azt, hiszen az emberek amíg nem tudtak írni kénytelenek voltak mindent fejből felmondani, és úgy emlékezni. Vegyük csak az Íliászt, nyilván voltak emberek, akik képesek voltak arra, hogy az egészet felmondják fejből, márpedig az nem két oldal. De hogy egy közelebbi példával éljek, óhatatlanul eszembe jutott a saját mobilom, ami megjegyzi helyettem a számokat és míg nem volt mindet tudtam fejből, mert rá voltam szorulva.

Szóval lehet benne valami, hogy a leírt szöveg csupán árnyéka a zseniális retorikának. És amíg nem írtak le mindent az emberek, addig ilyen magvas és mély dolgokról elmélkedhetett egy szép nyári napon két athéni állampolgár, mi pedig csak sajnálhatjuk, hogy mindezt csupán másodkézből tapasztalhattuk meg, és nem mint ama kabócák ott fenn a fa levelei közt.

Horváth_Evelyn>!
Platón: Phaidrosz

Teljesen érdekes, hogy miként vélekedik Szókratész (Platón?) az írott és a hangzó beszédről. Meg az emlékezet-felejtés kettősségéről is. Megfontolandó. Akárhogy is, mázli, hogy volt, aki lejegyezze mégis. Mekkora királyak voltak ezek!

SunnyRiver>!
Platón: Phaidrosz

Bár félig muszájból olvastam, nem bántam meg ezt sem, csakúgy, mint a másik Platón művet. A nyár folyamán ráveszem magam az Állam elolvasására is valószínűleg, részben, mert mindkét szakomhoz alapmű, részben, mert érdekel.
Azt nem állítom, hogy ezt újra fogom olvasni, de minden esetre tetszett. Volt benne valami nemesség, valami nagyság. Mégiscsak tudott ez a Platón valamit ;) Bár a szőrszálhasogató érvelések továbbra sem a kedvenceim, azt azért meg kell hagyni, hogy jó filozófiai alap a görögökkel, kiváltképp Platónnal kezdeni a dolgok vizsgálatát. Remélem tényleg okultam ebből a könyvből, s nem csak a látszata van meg ;)

1 hozzászólás
memoir>!
Platón: Phaidrosz

Azon kevés kötelezők egyike, amit élveztem. Szórakoztató, néha nagyon vicces, és persze teljesen hülyeségeket hord össze Szókratész és Phaidrosz, de ezt már megszoktam Platóntól. Ez a férfiszerelem-dolog meg… de hát akkor ez volt a megszokott…


Népszerű idézetek

Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: […] én bizony leheveredem; te meg, amelyik helyzetet a legkényelmesebbnek tartod az olvasásra, azt válaszd – és olvass!

15. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · Szókratész
5 hozzászólás
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: Kedves Phaidrosz, honnan és hová?

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Szókratész
1 hozzászólás
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: […] De hiszen ha az igazságot magunk megtalálhatnánk, törődnénk-e még az emberi véleményekkel?

96. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: igazság · Szókratész · vélemény
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: […] szép, bölcs, jó, és minden, ami ezekhez fogható. Ezek táplálják és növesztik leginkább a lélek szárnyát, de a rút, a rossz és mindaz, ami az előbbiekkel ellentétes, sorvasztja és pusztítja.

44. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: bölcs · · lélek · rossz · szárny · Szókratész
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: […] ha valaki meglát valami földi szépet, visszaemlékezik a valódi szépre, szárnya nő, és tollát borzolva felrepülni vágyik, de tehetetlenségében csak néz a magasba, mint a madár, s közben nem törődik a lentiekkel, máris kész a vád, hogy rajongás fogta el – nos, éppen ez az istentől való megszállottság a legnemesebb valamennyi közül, s ez ered a legnemesebb forrásból, annak számára is, akit már magával ragadott, és annak is, aki ezután részesül belőle; s ebben a rajongásban részesülvén kapja a szépség szerelmese a szerelmes nevet.

50. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: szépség · Szókratész
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: Barátom, azok a régiek ott a dódónai Zeusz-szentélyben azt hirdették, hogy egy tölgy hangjai voltak az első jósigék. Az akkori embereknek – nem lévén olyan okosak, mint ti, fiatalok – együgyűségükben elegendő volt tölgyre és sziklára hallgatni, ha egyszer azok igazat szóltak; ezzel szemben neked, úgy látszik, fontos, hogy ki az, aki beszél, s hová való. Mert nem egyedül csak azt vizsgálod, hogy valami úgy van-e, vagy másképpen.

97. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Szókratész
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: Kedves Pan, s mind a többi istenek, akik itt lakoztok, adjátok meg nekem, hogy szép legyek belül, s ami külső birtokom van, baráti összhangban legyen a belsőkkel. A bölcset tartsam gazdagnak, aranyam pedig annyi legyen, amennyit senki más nem tud magával vinni, csak a józan belátású ember!

104. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Szókratész
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: […] Aki azonban a múzsáktól reá bocsátott rajongás nélkül járul a költészet kapuihoz, abban a hitben, hogy mesterségbeli tudása folytán is alkalmas lesz költőnek, az maga is és költészete is tökéletlennek fog bizonyulni, és józan állapotban született alkotásait elhomályosítja a rajongók költészete.

39. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: költészet · költő · múzsa · Szókratész
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: […] A lelkek teljessége gondját viseli a lélek nélkül valók teljességének: bejárja az egész égboltot, egyszer ilyen, másszor más alakban. Amelyik tökéletes és megvannak a szárnyai, az a magasban jár és az egész világot igazgatja. Amelyik lélek azonban tollait veszti, az addig zuhan, amíg csak valami szilárd helyre nem jut; itt megtelepszik, földből való testet ölt, amely a lélek képessége folytán olybá tűnik, mintha önmagát mozgatná. Ezt az egészet, az összeillesztett testet és lelket nevezzük élőlénynek, mellékneve pedig: halandó.

43-44. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: élőlény · emberi test · lélek · szárny · Szókratész
Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: […] Hiszen ha a rajongás merő rossz volna, akkor helyesen szólna. Csakhogy épp a legnagyobb javaink rajongásból, mégpedig isteni adományként reánk szálló rajongásból származnak.

37. oldal (Atlantisz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Szókratész

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Plutarkhosz: Szókratész daimónja
Xenophón: Xenophón filozófiai és egyéb írásai
Arisztotelész: Poétika / Kategóriák / Hermeneutika
Xenophón: Emlékeim Szókratészról
Arisztotelész: Poétika
Epiktétosz: Epiktétosz összes művei
Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere
Marcus Tullius Cicero: Cato Maior az öregségről
Kungfutse: Lun Yü
Arisztotelész: Az égbolt